Ismét olyan epizódot tárgyalunk, ami annak idején nem került sugárzásra, így öreg Indyt most is kénytelenek vagyunk nélkülözni. Eredetileg ez lett volna a 2x21, és mivel az alkotók számos jelenetet forgattak hozzá, George Lucas úgy döntött, hogy a VHS-re újravágott sorozatnak ezt a részét jól feltuningolja ezekkel, plusz kiegészíti a hasonló témát feldolgozó „The Lighthorsemen” c .1987-es film jópár jelenetével. Ez azért is volt lehetséges, mert az epizódot ugyanaz az ausztrál rendező készítette, mint a mozifilmet: Simon Wincer. Így aztán mozifilm hosszúságú lett ez a rész, ezért a könnyebb emészthetőség kedvéért két részben tárgyaljuk.

A hátországból visszatérünk a frontra, ezúttal a Közel-Keletre, és mindjárt sivatagi csatajelenettel indítunk: a brit-ausztrál seregek támadják a Gázánál állomásozó török csapatokat. A szövetségesek nehéztüzérségi támogatás mellett rohamoznak, a parancsnoki döntés értelmében az ausztrálok hátramaradnak tartaléknak, a britek meg a lovassággal támadnak. Egy adott ponton leszállnak a lóról és kúszva haladnak az ellenséges lövészárkok felé, de a török tűzerő olyan erős, hogy egy idő után kénytelenek visszavonulni.

A támadás visszaverése után a török vezérkar jobbnak látja, ha ellenőrzi a Negev sivatag központjában, Bersebában állomásozó haderejük készültségét és odaküldik Schiller kapitányt, német szövetségesük titkosszolgálati vezetőjét. Ezzel egyidőben a britek úgy döntenek, értelmetlen dolog mindig Gázánál próbálkozni, több sikerrel kecsegtetne, ha áthatolva a sivatagon Bersebán keresztül próbálnának a törökök hátába kerülni. A megbeszélésen részt vesz Indy régi barátja, Ned Lawrence, akivel még anno a legelső részben találkoztunk és akivel Indy azóta is rendszeresen levelez. A fejesek szerint szükség lenne egy németül és törökül egyaránt jól beszélő ügynökre, akit előreküldenének Bersebába, hogy készítse elő a terepet, és nem mellesleg vigyázzon a városban található kutakra, nehogy a török helyőrség felrobbantsa azokat. Ned természetesen tud ajánlani megfelelő embert, aki most éppen Kairóban állomásozik, a nézők és olvasók egyből kitalálhatják, kire gondol.

Indyre, naná, aki éppen arab koldusnak álcázva magát kéreget az utcán, amikor egy helyi erő különleges érmét csúsztat a markába. Jeladás lesz ez, mert barátunk feltűnés nélkül elbotorkál Abdullah kávézójába, ahol már várja az érme adományozója. A titkos összekötő arról tájékoztatja, hogy Indyt áthelyezik, további utasításért jelentkezzen Richard Meinertzhagen őrnagynál. Indy emlékszik rá (én kevésbé, de hát nem is vagyok titkosügynök): Smuts tábornok mellett volt tiszt, amikor a Chapter 10-ben ártalmatlanítaniuk kellett egy titkos német vonatot. Az az ember őrült, egy csapat vénemberrel akart vonatot robbantani, foglalja össze Indy egy mondatban a történteket az összekötőnek.

De hát a parancs az parancs, Indy jelentkezik Meinertzhagennél, aki megörül neki és máris elhívja madárlesre. Indy pislog, mi ez itt, Matula bácsi-féle tanfolyam vagy hadsereg? A járőrözésre elkíséri őket Jack Anders ausztrál őrmester, aki saját bevallása szerint csak annyit tud a madarakról, hogy szárnyuk van. Az őrnagy vidáman jelzi az újabb és újabb madárfajok felbukkanását: ott egy sivatagi sólyom, amott a domb mögött meg egy csapat vörösmellű rigó. Ám ez utóbbiakról kiderül, hogy fejenként nem két szárnyuk, hanem hat lábuk van: ugyanis vörös zászlós török lovasjárőr támad rájuk, lőnek is, mint állat. Indyék gyorsan és sikeresen menekülnek, bár egy lövés vállon találja az őrnagyot, aki elejti a térképtáskáját. A cuccot az üldözéssel felhagyó törökök megtalálják és magukkal viszik.

A táborba visszaérve kiderül, hogy Meinertzhagen sebesülése csak fake news, ugyanis borjúvérrel töltött tömlő volt a zubbonyába rejtve, azzal vérezte össze a térképtáskát, amit szándékosan ejtett el, hogy a benne levő hamis dokumentekkel félrevezessék a törököket, állítólagos sebesülésével meg a tábor környékén settenkedő kémeiket. Az „elvesztett” papírok ugyanis azt az infót erősítik, hogy a britek egy hét múlva új támadást fognak indítani Gázánál, pedig a valódi cél Berseba elfoglalása. Ügyes, vigyorog Indy, és mosolya még szélesebb lesz, amikor a sátorba belép Ned. A két régi barát nagy öleléssel köszönti egymást.

Ned és az őrnagy tájékoztatják Indyt a tervről: 50 000 emberrel két nap alatt átmenetelnek a sivatagon, hogy egy gyors rohammal elfoglalják Bersebát. Csak minimális mennyiségű vizet visznek magukkal, ezért létfontosságú, hogy a város kútjai épségben maradjanak. Bersebában Indy segítségére lesz egy Kaszim nevű másik ügynök is. Eközben a török járőr eljuttatja a térképtáskát Bersebába, ahol a parancsnok Izmet bej (bej = ezredes) és a német hírszerző Schiller azon agyal, hitelesek-e a dokumentek. A német szerint igen, de a török kételkedik, lehet, hogy átverés, hiszen eddig már kétszer is sikertelenül próbálkoztak a britek Gázánál, miért erőlködnének újra. (Off: Schiller amúgy bajusz nélkül a James Bond hasonmásverseny első helyezettje lehetne, csak jelzem.)

Ned és Indy elvonul a kantinba kajálni, Ned a régi ismerősökről érdeklődik. Miss Seymour jól van, időnként levelezünk, apám is biztos jól van, vele nem levelezünk, vallja be Indy. Brit és ausztrál katonák érkeznek, eleinte barátságosan ugratják egymást, de aztán a beszólogatás némileg elfajul, kezd túlmenni a kinek nagyobb… a géppuskája tematikán. Azonban mielőtt bunyóra kerülne sor, Ned közbelép és javasolja, a nézeteltéréseket inkább rögbimeccsel rendezzék. Indy az ausszik csapatába kerül, de nem hoz nekik szerencsét, a britek nyerik a meccset. Utána az ausztrálok arról panaszkodnak Indynek, hogy a britek minden támadásnál hátul tartják őket tarcsiban, mert maguknak akarnak minden dicsőséget és így büntetik őket, amiért Gallipollinál vesztettek. Majd a lovasságra és a lovaglásra terelődik a szó, ennek során Indyt a Dex nevű katona kihívja egy barátságos vágtára. A versenyt Dex nyeri, a többiek utólag bevallják, hogy ő a legjobb lovas, még senki sem tudta legyőzni.

Este Ned és Indy újra kettesben beszélgetnek, ezúttal a sivatag veszélyeiről és szépségeiről, és a régebben errefelé élt népekről: asszírokról, hettitákról, meg hogy a legenda szerint Bersebában van Ábrahám kútja. A jelen katonai célja viszont az, hogy Berseba sikeres elfoglalása után karácsonyra Jeruzsálembe érjenek a szövetséges csapatok. Reggel Ned egy lavór vízzel ébreszti Indyt, érkezik az őrnagy is és átad egy fényképet Kaszimról, majd közli, Indy álcája ezúttal arab kereskedő lesz.

A szokásos árukészleten kívül kap két ketrec galambot, egy doboz O1G kitűzőt, na meg egy pár csizmát, aminek titkos zsebébe egy éles tőr van rejtve.  Mindezeken felül Ned még átad néhány félpucér nőt ábrázoló képeslapot is, ezek biztos jók lesznek majd valamire. És egy igazán jó hír: Indynek útitársa is lesz, egy Maya nevű ügynök, aki hastáncosnőnek fogja álcázni magát. Kezd érdekes lenni a dolog, vigyorog ezt hallva Indy.

Dex és Jack őrjáratból érkezik vissza, végeztünk egy veszélyes ellenséggel, mondják nevetve és felmutatnak egy elejtett nyulat. (Erről nekem persze egyből a vérnyúl jut eszembe, gondolom nektek is.) Indyt meghívják ebédre, közben a csodás Ausztráliáról mesélnek, ahol kenguru nagyságú nyulak élnek. A kenguruk meg akkorák, mit a lovak. A katonák hiányolják feleségüket, barátnőjüket, inkább otthon lennének velük, mint itt, ahol nem történik semmi. Indy természetesen nem árulhatja el, hogy hamarosan történni fog valami, megköszöni a nyúlpecsenyét és elbúcsúzik, mert áthelyezték máshová.

Meinertzhagen és Ned kikíséri a táborból Indyt a közeli dombokig, ott fognak találkozni Mayával. Amíg várakoznak, Ned diólével bekeni Indy arcát és betesz neki a bal felső kettes mellé egy hamis aranyfogat. Hogy nézek ki?, kérdezi Indy, rosszul, jön az őszinte válasz. Ekkor megjelenik teveháton Maya, talpig beburkolva hagyományos arab öltözékbe, az arcából is csak a két szeme látszik. Nagyon örülök a találkozásnak, udvariaskodik Indy, de a nőtől nem jön semmi reakció. Gondolom, maga is, morogja hősünk, majd elköszön kísérőitől. Maradj életben!, kötik egymás lelkére kölcsönösen Neddel, miközben a háttérben John Travolta táncra perdül a Stayin’ Alive dallamára.

A két kényszerű útitárs hallgatásba burkolózva tevegel, de egy idő után csak megtörik a csendet: Maya az úticélról érdeklődik. Majd időben megtudja, válaszolja Indy. Az úticél persze csak az első hármas útkereszteződésig marad titokban, ahol a jelzőtáblák mutatta Gáza, Rafa, Berseba irányok közül Indy az utóbbi felé vezető útra tér. Nehéz lett volna kinyögni?, gúnyolódik a fátyol (pontosabban nikáb) mögül Maya. Letáboroznak egy kis oázisnál, az esti tábortűznél Indy felveti, mi lesz, ha esetleg elrabolják Mayát, hogy menti meg, hiszen még azt sem tudja, hogy néz ki? Majd időben megtudja, feleli Maya, és teljes csador öltözékében nyugovóra tér. Ez ám a klassz szerkó, nappali viselet és pizsama egyben, 2 in 1. (Gondolom, a kedves olvasót is erősen érdekli, kit rejt a csador, én is így lennék vele, tiszta szerencse, hogy én már láttam a nyitó főcímben a szereplők nevét.)

Másnap reggel táborbontás és izgalom a szövetségeseknél, megjött az indulási parancs, persze az úticél nincs megadva, csak annyi, hogy a katonák két napi vizet és élelmet vegyenek magukhoz. Izgalom van Indyéknél is, na nem azért, mintha Maya felfedte volna orcáját a hajnalpírnak, hanem mert fegyveres beduinok lepik meg őket. Dühösek, amiért az idegenek használták a kút vizét és nem fizettek érte. Tudatlan kereskedő vagyok, Szíriából jöttem, esedezik bocsánatért sipítozó hangon Indy. Kipakolja összes áruját, válasszon közülük a beduin úr tetszés szerint, de az félredobja a sok szemetet és úgy dönt, az egyik tevét és a rajta ülő nőt kéri fizetségül. Jáj urám, hát lusta ez, szégyene a fájtájának, próbálkozik Indy, de a beduin főnök csak röhög: Akkor örülj, hogy megszabadulsz tőle. Elveszik Indy fasza kis tőrét is és magukkal viszik Mayát.

Indy gondterhelten indul tovább, a bajt csak tetézi, hogy az aranyfog közben átvándorolt balról a jobb felső kettes helyére, de lehet, hogy csak a sminkes volt figyelmetlen. Gondolatai száguldoznak: hogy jutok el Bersebába, mi lesz Mayával, és főleg: hogy nézhet ki a nő? Megannyi kérdés, ami nemcsak Indyt foglalkoztatja, hanem nyilván az olvasót is, de a válaszokat csak az idő, illetve a következő poszt hozza el.