Ha majd egyszer visszagondolunk arra, milyen is volt a karantén, és megszületnek az óhatatlan összefoglaló cikkek, biztos lesz olyan is (ha más nem, azért, mert én fogom megírni), amiben a szórakoztatóipar válságáról lesz szó, vagyis inkább arról, hogyan igyekeztek a cégek és stúdiók a koronavírus hatását minimalizálni. Hogy aztán ez a váltás mennyire alakítja át magát az ipart, a filmforgalmazás és magát a moziélményt, az a jövő kérdése - a legborúsabb jóslatok alapján a mozinak befellegzett, az emberek soha nem akarnak majd több száz emberrel egy légtérben szórakozni, a legoptimistábbak meg azt mondják, amint vége ennek az őrületnek, a multiplexek előtt tömött sorokban várják majd a nagy vászonra és remek hangrendszerre várók, hogy ismét mozizhassanak.
A megoldás valahol középúton lesz, és a mérleg nyelvét az fogja jelenteni, hogy a most létező szolgáltatások vagy inkább szolgáltatás típusok közül melyik az, amire a felhasználók alternatívaként vagy inkább a legjobb kiegészítő szolgáltatásként tekintenek. Közhely, de ehhez olyan tartalom kell, amire a néző vágyik, amit eltalálni nem is olyan egyszerű.
A Telekom Videotéka kínálata remekül mutatja, hogy a felhasználók minél teljesebb körű kiszolgálása a cél, aminek egyik leghatásosabb eszköze a mozipremierek helyének átvétele.
Ilyen húzás például a Norm, az északi 3. című amerikai-indiai-dél-koreai- kínai animációs film a hatévesnél idősebb gyereknek, vagy az új (negyedik) Bogyó és Babóca-film, a Tündérkártyák, amit a kicsiknek javasolnak, és ha most józan ésszel belegondolunk, és magunk elé képzeljük azt, hogy a filmet maradéktalanul élvező gyerekünk mellett ülünk a sötét moziteremben egy órán át Bogyót és Babócát nézve, nem hiszem, hogy kérdés lenne, hogy ha lehet a Telekom Videotéka mellett döntünk. A harmadik mozipremier (azaz Magyarországon kizárólag ezen a felületen elérhető) A képeslap gyilkosságok című krimi, ami a leírás alapján nem fogja forradalmasítani a műfajt (családját veszett nyomozó sorozatgyilkos után kajtat), de az írója James Patterson bestsellerszerző, a főszerepben pedig az a Jeffrey Dean Morgan látható, akit telefonkönyv-felolvasás közben is szívesen hallgatok.
A mozipremierek mellett egy olyan filmet ajánlanék, amit csak nagyon nyugodt lelkiállapotban javaslok elkezdeni. A Sötét vizeken egy olyan film, olyan, aminek a végére a kezed mellett a talpad is ökölbe szorul. A története alapja egy újságcikk, és arról szól, hogy 1998-ban egy nagyvállalatok érdekeit képviselő ügyvédi iroda egyik vezető jogásza meghallgatja szülővárosának egyik gazdálkodójának panaszait a tehénállomány elhullásáról, és elkezdi óvatosan piszkálgatni a helyi vegyi üzem dolgait. Azért óvatosan, mert az üzem a DuPont cégé, amit akkoriban az első tíz amerikai nagyvállalat között tartottak számon. De Robert Bilott nem egy ijedős típus, és elindít egy olyan pert, amibe a DuPont végül kvázi belebukott, és aminek egy része még a mai napig is a bíróság előtt van, de klasszikus happy endről egy környezetszennyezéses ügyről szóló filmben azért nehezen beszélhetünk. Nem könnyű, délutáni szórakozás, de nagyon megéri a rászánt két órát.
#szponzorált_tartalom
Facebook kommentek