Adok egy tanácsot, ingyen. Mert tök jó fej vagyok.

Soha ne akarj földvitába keveredni Kevin Costnerrel, mert megöl.

Pedig kedves arca van neki, Miszterkevin, mondják abban a tonhalkonzervreklámban is neki, ő meg mosolyog, igen, Mister Kevin vagyok, és mezítláb veszem fel a körfűzős cipőt, mint a Miami Vice-ban Mister Don. A Yellowstone című sorozatban Mister Kevin nem mosolyog, igaz, bakancs és/vagy csizma van raja leginkább, azt zokni nélkül csak a legvadabbak merik bevállalni. A sorozat első évada annyira bejött a Paramountnak, hogy kért belőle egy másikat, amit országos premierrel a Telekom MoziKlub vetít december 13. óta, és még mielőtt kérdezné valaki, az első évad is fent van, szóval 20 órányi elfoglaltságot kapásból tudok a karácsonyi szünetre.

Néha a fiatalos lelkesedés csodákra képes, de ha butasággal párosul, csúnya következményei lehetnek... Egy bárban kezdünk, egy csinos szőke milf ül a pultnál és talán abban reménykedik, hogy valaki felszedi az este. Megjön Sammy, szokatlanul jókedvű, szokatlanul fura, szinte eldicsekszik a maga 26 évével a csaposnak mielőtt egy banános daiquirit kérne. A szöszinek megtetszik Sammy, aki ezúttal Gary néven mutatkozik be, biztos valami munka. Crystalnak hívják a nőt, és oda-vissza van Gary/Sammy jóképűségétől, és ha már így összejöttek, lehetne még jobb az estéjük. Gary/Sammy-nek mintha fogalma se lenne róla, hogy ez mit jelent, majd Crystal pontosít, nála lehetne folytatni a bulit. Gary/Sammy a tizenévesek lelkesedésével jön rá arra, hogy ez bizony szexet jelent, mehetnek is! Viszont kiderül, hogy a mi Sammynk miért ilyen fura, ugyanis belenéz az italospult fölötti tükörbe: egész egyszerűen egy 17 éves kamasz birtokolja a testét, ő lehet a rendkívül kanos Gary. 

A múltkori dráma után ezúttal a tesók lelkének legmélyére hatolunk, ami szintén elég drámai felismerésekkel jár. Egy pszichiátriai gondozóban kezdünk, a főorvos az egyik betegét győzködi, hogy szedje a gyógyszereit. Szegény hölgy, Susan, attól fél, ha elalszik a gyógyszertől, akkor eljön érte a szörny. A doki ezt csak a szokásos képzelődésnek hiszi, hiszen Susan skizofrén. Viszont a nő nagyon is látja a halott kisfiát, aki szellemként itt ragadt, és most a doki mögül mosolyog az anyjára. Susan tudja, hogy ez nem valóságos, de az állítólagos szörny nagyon is létezik. A doki egy bizonyos Annie-t emleget, aki Susan szobatársa volt és öngyilkos lett. Úgy hiszi, hogy a betegének a fejében Annie halála úgy csapódott le, hogy egy „szörny megölte” őt, pedig a nő a hivatalos jelentések szerint öngyilkos lett. Szegény Susan ragaszkodik a szörnyhöz, a doki szerint mindez nem létezik. Később, este a lámpaoltás után, megtudjuk, hogy a szörny létezik, a szellőzőjáraton keresztül közlekedik, így jut be Susan kórtermébe és ő lesz az áldozata. Susan segítségért kiabál, emiatt a többi beteg is kiabálni kezd, a nővéreknek ez csak egy szokásos kiabálós este, nem is foglalkoznak velük. Az egyetlen tanú a szomszédos kórterem lakója, mire hosszú idővel később a nővér ránéz a csendes Susanra, addigra már csak a szerencsétlen nő kiterült, véráztatta holttestét látja: felvágta az ereit.

A sok vidámság és kacagás után ideje visszatérni a valóság rideg talajára, ahol a csata újabb áldozatokat követel. Kezdjünk egy üzletemberrel, egy idősödő férfi egy keresztútnál helyezi el a kis dobozkát a démonnak, aki rögtön meg is jelenik. Ebben az epizódban üdvözölhetjük először Crowleyt (Mark A. Sheppard zseniális alakításában), és mivel az alkut kötő férfi igazi nagyhal az emberek között, Crowley személyesen szentesíti a megegyezésüket. A pasas egy csinos nőt várt, ám az alkut megpecsételő csók így sem maradhat el, főleg, ha az üzletember meg akarja menteni a bankját a csődtől. A főnök homofóbiája ide vagy oda, a pénz a legfontosabb, egy hosszú szájrapuszit kap a keresztúti démonok főnökétől. Mindezt a kis jelenetet tisztes távolból Castiel is kifigyelte, és telefonon jelenti, hogy megtalálta a célpontot.

Ez az évad csak úgy ontja magából az emlékezetes epizódokat, most is egy ilyen jön. Vágjunk is bele, a srácok szinte bevágtáznak Babyvel egy romantikus, erdőszéli hotel parkolójába, valami nagy baj lehet. A furcsaságok már a parkolóban elkezdődnek, Baby mellett több más '67-es Impala is parkol, mi van itt... Nos, annyi biztos, hogy bármiért is jöttek, a próféta-író haver Chuck ácsorog a bejárat előtt, és elég feszült. A srácok itt vannak, miben kell segíteni, de a botcsinálta írópalánta nem tud semmiről, ami a tesókat érintené. Pedig kaptak tőle egy SMS-t, hogy élet-halál kérdése, hát a srácok egész éjjel kocsiban ültek, csakhogy itt legyenek. Chucknak eszébe jutott, hogy mi történt, de ekkor felhangzik egy hatalmas, vidám sikoly, Sam itt van! A hang a tesók és Sammy legnagyobb rajongójából jött ki, Becky boldogan köszönti őket. Sammynek egy kicsit gondolkodnia kell a lány nevén, de igen, Becky, és ő rengeteget gondolt Sammyre, az érzés nem épp kölcsönös Sammy részéről. A lány csórta el Chuck telóját, mondván fontos, hogy megismerjék őket. Egy koordinátor szól Chucknak, hogy jönnie kell, ő pedig bocsánatot kér a srácoktól mindenért, ami következni fog. 

A héten választ kapunk arra a kérdésre, amit nagyjából két hete tettem fel: ha eddig 100 nap telt el a sorozat szerint, hogyan fogják az utolsó két hétbe beleszuszakolni a fogadás maradék 160 napját? A válasz egyszerű, gondolhattam volna rá: már csak két hétig fog tartani a fogadás. Mielőtt azonban megtudnátok, miért is alakul ez így, röviden összefoglalnám Dénes és Ildikó párkapcsolati válságát – de csak tőmondatokban. Ildikó kiborul, amiért az utóbbi időben Dénes jókat beszélget egy kolléganőjével, úgyhogy elköltözik Lucához, majd ő is elkezd randizgatni egy fickóval, de ne ítéljük el érte, mert Turek Miklós játssza a férfit, úgyhogy... érthető, na. A randi nagyjából egyszerre zajlik, s míg Dénes elutasítja a nő közeledését, Ildikó felmegy éjszakára a férfihoz. Nem sokkal később megtudjuk, hogy csak beszélgettek, s a férfi ennél többet várt volna, éppen ezért nem is engedi Ildikónak, hogy hozzáköltözzön. Ekkor jön rá Ildikó, milyen hülye volt, majd hazamegy, és kibékülnek Dénessel.