Vannak a kötelező olvasmányok, amiket a tanterv ír elő a népnek, meg vannak azok a művek, amiket a közvélekedés valamiért felemelt arra a szintre, hogy ismerni KELL őket. Ilyen például Umberto Eco 1980-ban kiadott, A rózsa neve című klasszikusa is ami egyszerre olvasható bűnügyi és történelmi regényként, de annyi kulturális, filozófiatörténeti és más utalás (vagy nevezzük rétegnek, mindegy) található benne, amivel jócskán túlmutat az egyszerű bűnügyi történeteken.
Készült belőle filmváltozat a kellemesen dörmögő Sean Conneryvel 1986-ban, Eco pedig 2011-ben kijavította a 31 éves kézirat hibáit, lefordította a latin szövegrészeket (fura, de ezek szerint 1980-ban még el lehetett várni az olvasóktól, hogy megértsék) és modernizálta a szöveget, ami egyébként szerintem eleve túlmutatott egy sima mozifilmes mennyiségen, csak éppen 1980-ban a rendezők nem SVOD-ban, streamingben meg konstans elérhető videótékában, hanem filmben gondolkodtak.