A héten két új csapattaggal is bővül a rádió. Az egyik Áron, egy régi kolléga, gazdag faterral, ennél több nem is igazán derül ki róla. Körbeutazta a világot, és visszajött, igazából ennyi, de mindenki örömmel fogadja vissza. S hogy mi az oka a csatlakozásának? Az, hogy Roland elmegy Spanyolországba dolgozni, és nem szándékozik visszatérni. A másik új kollégának viszont komoly története van! Múlt héten Adélékhoz költözött Adél régi barátnője, Rendkívül Irritáló Regina, hogy borzolja Márk idegeit, és hogy figyelmetlenségével minden intim pillanatot csírájában elfojtson Márk és Adél között. A nő férje gazdag, de sikkasztás miatt börtönbe került múlt héten, ám igen hamar kiengedik, s szabadlábon védekezhet. Reginából ekkor tör erő az intrika: kitalálja, hogy neki a rádiózás élete álma és a Délelőtti gyorsban akar dolgozni Lucáékkal.

Luca lelke eléggé felbolydul a héten, hisz három férfihez is lesz köze – valamilyen formában. Mátyás, a randi oldal tulaja megtetszik Lucának, ám a fickó gondoskodik róla, hogy ezt csírájában elfojtsa, hiszen kiderül, hogy azért csókolta meg Lucát, hogy közben valaki lefényképezze őket, s így reklámozzák a randi oldalt, ahol még Luca is megtalálja a párját. Luca nyilván sík ideg, de képes elengedi a dolgot, s más férfiakra koncentrálni: például Szabira, aki a börtönből hívja, mert találkozni akar vele. Luca ellenáll, de amikor a rendőrség is megkéri, akkor illik elgondolkoznia a dolgon...

Lucát tehát a rendőrség beviszi a kokainbirtokos Szabival együtt is, ám végül Lucát elengedik egy éjszaka után, hiszen nem bűnös. Igen, nem vétkes a dologban, de iszonyú pipás, amiért egy fizetős randioldalon bele lehet futni egy drogdílerbe, pláne, hogy az oldal állítja, hogy ellenőrzik a tagokat. Felháborodásának a rádióban is hangot ad, úgyhogy a randioldal perrel fenyegetőzik hitelrontás miatt. Márk kéri Lucát, hogy kérjen bocsánatot, ráadásul élő adásban, de Luca előbb mondana fel, mint hogy ezt megtegye – ezt a fővezér értésére is adja. Mivel Luca nem tágít, így Márknak új tervvel kell előállnia: kéri Lucát, hogy találkozzanak hármasban az oldal vezetőjével, ám Luca erre sem hajlandó. Márknak hát nincs más választása, odahívja a fickót, és szembesíti vele Lucát. A fickónak – Mátyásnak – nincs igazán begyében ez a dolog, egyet kér: Luca randizzon vele.

A rádió ideiglenes új főnököt kap, de szerencsére nem egy Adél öccse típusú emberben kell gondolkodni, hiszen ott van Márk. Adél nehezen viseli mostanában a stresszt, így apjával megkérik Márkot, hogy legyen ő az új Adél egy darabig. A férfi hezitál, mert hogy jönne már ki, hogy a főnök pasija a vezetői székben végzi, de Luca azt tanácsolja neki, hogy fogadja el a dolgot, mert mindenki szívesen dolgozna alatta. Így hát Márk Adél székébe ül, míg Adél új lakásukban regenerálódik idegileg.

Lucának ez a hét boldogsággal kezdődik, hiszen bowlingozni mennek Bencéékkel, ahol megakad a tekintete egy bowlingozó srácon. Végül kettesben végiggurítgatják az egész éjszakát, ám mivel Luca magán felejti a bowlingcipőt, a srác hazaszállítja neki, s pillanatok alatt az ágyban találják magukat. Luca két méterrel a föld felett lebeg, ők ketten Yin és Yang - meséli a rádióban. Aztán e friss szerelmet elszólítja a sors Amerikába, hisz megkapja a régóta várt hívást egy ottani bowling klubba. Mi hát a teendő? Luca vele menjen, vagy maradjanak távkapcsolatban? A sorsra bízzák a döntést: ha a bénán bowlingozó Luca letarolja az összes bábut, mindketten mennek Amerikába, ha nem, akkor távkapcsolat. És mit ad a sors, Luca tarol...

Az előző részben mindenki elutazhatott a választottjával: Niki Máltára Norbival, Zsolt Anikóval Izlandra, Botond Dalmát Firenzébe hívta el, Misi Alexát Farkaslakára vitte, és Balázs is készült egy meglepetéssel Evelinnek, elhihetitek, hatalmasat fog szólni. Két esetben szinte borítékolható az orcára esés, három párosnál viszont még lehet akár bármi is.

Az előző részben két családlátogatás után Niki Norbit választotta, Mili meg már a kiválasztás előtt lelépett Misitől, így Anikó sem tudott nagy show-t csinálni a megjelenésével. Ma Balázs, Zsolt és Botond mondja ki a boldogító gyere velemet, Niki Norbival, Misi meg Alexával már a nyakába is veszi a km-eket, és elindulnak az álomrandira.

Az utolsó részhez értünk, és egy álommal kezdünk. Yamato-san egy fura világban találja magát, mikor az egyik rokona közeledik felé. Az öreg először nem érti a dolgot, de a találkozás fényt derít mindenre: ők már a túlvilágon vannak, ahol feleleveníthetik a régi időket. A rokon mesél a családjáról és arról, hogy költöztek Hirosimába. Majd előkerül egy égett arcú kislány, mire az öreg nagy hangzavarra ébred. Mindenki kiözönlik az utcára, ahol nagy ünneplés folyik. Yamoto kérdésére egy ismerős elmondja, hogy végre sikerült megtörni a japánokat, egy különleges bombával. 1945 augusztus 6-át írunk.

Nincs mit szépíteni a dolgon, el lett baszva itten sok minden, és nem úgy, hogy valaki vagy valakik elbaszták, hanem úgy, hogy én. Túlvállalás, kimerültség, sokameló, mindegy, mentséget nem kerestem eddig sem semmire, most sem fogok, ígéret viszont jön, mert ingyen is van, meg mert komolyan is gondolom:

Elvtársak, fel, támadunk!

Szóval lassan visszaállunk abba a kerékvágásba, amiben kellett volna haladni október 23 óta. 

Azt kérte a Telekom, nézzem meg, mit ajánlanék legszívesebben a videótékájuk kínálatából. Szabad kéz, mondták, ami tetszik, tették hozzá. Jó, mondom, megnézem. Két órán át csak a tartalmat pörgettem, és jegyzeteltem, hogy mit kéne ajánlani, aztán inkább rákerestem olyan dolgokra, amiket mostanában kedvelek. Itt az első.

Pókember azért jó, mert egyáltalán nem pók. A pókoknak nyolc lábuk van, nekünk kettő; ahol nekünk fogunk/szánk, nekik csáprágójuk, szóval ha Pókember valóban egy Pók-Ember lenne, a büdös életbe' nem rajzolták volna meg, mert a művésznek is olyan traumákat okozott volna, amire jelenleg még nincs terápia. Pókember ezzel szemben az egész Marvel-DC kombinált szuperhősuniverzum (Batmantől Thoron és Wonder Womanon át Fekete Párducig) legszerethetőbb figurája.

Mert egy kölyök.

Stan Lee, Pókember (és a Marvel-hősök jó részének) társalkotója, a képregényvilág egykori atyaúristene nem véletlenül nevezte nem egyszer a kedvencének az eredetileg gimnazista diáknak kitalált Peter Parkert, emberközelibb, megfoghatóbb volt, mint egy félisten vagy egy dühében kétemeletes (zöld) ház nagyságú szörnnyé váló tudós, és ami a legfontosabb, olyan korosztályt képviselt, aminek a képregények elsősorban szóltak, de amit egy szuperhős sem képviselt 1962 augusztusa előtt. Peter, aki képességeit egy radioaktív pók marásának köszönheti, jó ideig megmaradt egy átlagos tininek, akit a nagynénje és nagybátyja nevel, iskolába jár, szerelmes lesz, barátokat szerez, összetörik a szívét, és közben a képességei felfedezésével egyre magabiztosabban lép fel New York bűnözőivel és a városra alkalomadtán rászabaduló szupergonoszokkal szemben.