Az eredeti sugárzás szerinti 2x07 epizód Manhattanben kezdődik, öreg Indy egy fényképkiállításon szemlélődik, címe: Vlagyimir Lenin - Jelenetek egy forradalomból. Közeledik a záróra, a kurátor távozásra kéri Indyt, de az nem mozdul. Hosszan nézegeti az egyik képet, ami zászlókkal, transzparensekkel vonuló tömeget ábrázol, és a tömeg felé oldalról befutó kalapos fiatalembert, majd kijelenti, téves rajta a dátum. A kép ugyanis 1917 júliusában készült és nem októberben, ahogy a katalógus írja. A kurátor biztosítja az öreg kekeckedőt, hogy szakértő történészek munkája a kiállítás, de Indy leinti. Ez a transzparenst tartó fiú a kép elkészülte után még fél percig élt, mondja az elképedt kurátornak és belekezd a történetbe.

A héten Luca nem a megszokott díszleten belül tartózkodik, ugyanis Artúr elráncigálja magával egy szingli-táborba, amin ő lesz a coach. Luca úgy megy, mintha a fogát húznák, ugyanis semmi kedve az egészhez. Sok ismerős arccal találkozik, például a Sheldon Cooper beütésű Tamással, a rádió könyveléséről. Tamáshoz fűződik egyébként a hét legjobb monológja, ugyanis játszaniuk kell Lucával: Tamás, együtt vagytok Lucával, és el kell mondanod neki, hogy megcsaltad. Ím a feladat. A statisztikákat mániákusan imádó, igen elvont könyvelő ezt ekképp oldja meg: ,,Luca, ezt az információt muszáj vagyok megosztani veled. Sajnos történt egy komoly meghibásodás a mi stabil, kölcsönös szeretetre épülő párkapcsolatunkban. Sajnos a neuronjaim a szokásosnál több szerotonint termeltek egy vonzó nő láttán. Megszólítottam az előbb említett nőt és lefolytattunk egy megtermékenyítést elősegítő aktust a megfelelő védekezés mellett…töcsköltünk”. Zseniális. Luca egyébként sokat tanul a táborban saját magáról, leginkább a tekintetben, hogy nem szabad lenéznie másokat. Még a régi pasijáról, Szilárdról is tanul, ugyanis a srác megjelenik és össze is jön egy másik csajjal, ám kiderül, hogy csak műsor volt, mert mindig Lucát fogja szeretni. Szegény fiú. Artúrnak is vannak ám titkai, ami eléggé kiborítja a mi Lucánkat. Artúr, mint párkapcsolati coach előadja, hogy mekkora szerelemben él a feleségével, erre hopp kiderül, hogy nincs felesége, ez csak a marketing része a dolognak, hisz hogy néz az ki, ha egy coach nem találta meg az igazit. Luca igencsak kiborul és csalónak nevezi Artúrt, aki levezeti neki, hogy ez mekkora baromság, mert ettől még rengeteg mindenkinek segít – beleértve Lucát is. És lám, a vöröshajú rádiós belátja, hogy így van, úgyhogy boldogan távozik a táborból.

Hát, ez is elérkezett…

Klaus a szívéhez tartja a fehértölgy karót, és Elijah hiába győzködi, a tesó elszánt, és nem hajlandó megváltoztatni a döntését. Csakhogy befut Hope is, immár újra emberi alakban, és döbbenten rakja össze a képet: a sötét mágia az apjában van, aki most öngyilkos akar lenni. NANEEEM! Elijah kérve kéri öccsét, hogy menjenek vissza New Orleansba, biztosan van más megoldás, de Klaus hajthatatlan – ám mielőtt bevégezné, Hope egy intéssel kitöri a nyakát. Na, ezt megúsztuk…

1945 januárjában végre felszámolják az internáló tábort. Ez azt jelenti, hogy mindenki mehet haza, illetve amerre lát. Mivel az őrnagy az istennek se kerül elő, hogy elbúcsúztassa a népeket, Amy sietősen elhagyja a tábort, nyomában a Nakayama családdal, addig, amíg elő nem kerül az őrnagy hullája valamelyik barakk pincéjéből.

Lesz itt ma minden, mint a búcsúban. Gyorstalpaló arról, hogyan késeljük magunkat tenyérbe, térképolvasás és katonai tréning percek, paranoia és zárásként érdekes törzsi tanács. Kell ennél több? Persze, új autó, kacsalábon forgó palota és egy kávé is jól jönne, de lássuk inkább mi történt a túlélőkkel:
6. este, tanács után a Vokainál. Jason kicsattan az örömtől, hogy Molly esett ki, mégsem utálja őt a törzs. Ezzel szemben Jamal és Curly Jack totál vakon voltak, ők nem örülnek. Janet Mamzi a táborba visszaérve azonnal megkérdezi ki akar a történtekről beszélni, de a csoportos kibeszélő érdeklődés hiányában elmarad. Viszont a kútnál Curly megkérdezi Kellee-től és Tommytól, hogy What-what in the butt? most mi a helyzet, de komolyan? Tommy elmondja, hogy nem azért hagyták ki Jacket és Jamalt, mert ők lesznek a következők, hanem azért, mert Molly megbabonázta őket. Bizony ám, ilyen varázslények szerepelnek a survivorben. Curlynek megfelelő a magyarázat, mosolyogva veszi tudomásul, hogy milyen csodás ez a játék.
Na nem úgy Jamal. Őt nem lehet egy ilyen pompás blindside-dal kenyérre kenni mint Jacket és még Tommy damage controlja sem fog rajta (ergo Tommy nem varázslény). Jamal legalább olyan kemény, mint Zsérémí, a kis francia-magyar survivorünk (emlékeztek még?). „Megbocsájtok, de nem felejtek” – mondja a riportban és én a fejpánt mellé csak a katonás festést hiányolom az arcáról, meg hogy beugorjon a dzsungelbe zárásként egy késsel a szájában.

Az előző részben Botond küldte haza Esztert, Misi bemutatta, hogyan kell elpancserkodni egy rongyrázós randit, Zsolt egy dörgölődzős-kenegetős randi után zavarta be Kittit a poklok házába fejni, Niki adott egy diesel maflást az ökológiai lábnyomának tök feleslegesen, Balázs meg...hát, neki van elég baja, beleválasztott a tutiba. Ebben a részben két finalistát avatunk, meglátjuk hogyan kell elsavanykodni egy falunapot, és ott lehetünk Botond utolsó rodeóján, vajon a lányok is csinálnak végre valamit?

Új-Mexikóban folytatjuk a történetünket, ahol Chester menedéket talált Luz családjánál. Elvégez minden munkát a birtok körül, de az ismerős, baljós szél ide is követi. Persze ő még nem tudja, hogy Yuko már a nyomukban jár. Luz örül, hogy velük maradt, és kapcsolatuk is kezd rendeződni, már az éjszakákat is együtt töltik.

Köszöntöm a régi és új Olvasókat a 200 első randi második évadának premier-hetén! Röviden hívnám inkább 200 második randinak az évadot, ami egyből a lecsóba csap, nem vacakolnak azzal, hogy lehogyvoltozzák, mi is volt egy éve. Még jó, hogy vannak jegyzeteim ugyebár, na meg egy férjem, akinek nem olyan a memóriája, mint egy aranyhalé. Tehát ott hagytuk abba, hogy Dénes és a régi barátja motorbalesetet szenvednek, és nem tudni, mi lesz. Nem húzom sokáig: túlélték, Rudinak a karja tört el, Dénesnek pedig mankóra és nyakmerevítőre van szüksége. Sok szabadidő szakad rájuk, Rudi emlékezteti régi barátját, hogy milyen jól rajzolt annak idején, így Dénes újra nekiáll rajzolgatni, de Ildikóról karikatúrát nem mer, mint a többiekről, nehogy sértődés legyen a vége. Dénes tényleg nagyon jól rajzol, így barátja biztatja, hogy lépjen az önkifejezés rögös útjára, hagyja a sebészetet a fenébe, és legyen művész. Ildikó már a gondolattól is rosszul van, mert az kisebb pénzt, kisebb lakást, és kisebb műkörmöket is jelentene…

Tegnap a világ egy pillanatra ismét Magyarország felé fordította arcát és csak ránk figyelt, hiszen fontos kérdésben döntöttünk. Azonban nyert az igazság, és vele az igaz szerelem is, és 3 szem krumpli nélkül a zsebünkben is meg tudtuk hozni döntésünket, vagyis hogy ki nyerje a Love Islandet. Persze hogy erre gondoltam, ne viccelj Pistám, mi másra gondoltam volna? Adásidőnk mint a tenger, történés meg sok ma már nem várható egy fájdalmasan elhúzott eredményhirdetésen kívül, így van időnk Lalival vicceskedni, meg segwayezni a ciprusi utakon. Az alaphangulatot a villában egy csokor ciprusi statiszta üvöltése és füttyögése biztosítja, míg Lali a medence partjáról mutatja be nekünk a döntős szerelmeseket. Tibi a jeles alkalomra Torrentének öltözött.