Elérkeztünk a végéhez, úgy hiszem, hogy a sorozattal méltó emléket állítottak a csernobili katasztrófának. Jöhetnek a mindent eldöntő pillanatok, az utolsó rész a bírósági tárgyalás köré fog épülni, ahol megtudjuk, hogy mi történt az erőműben. Én pedig köszönöm szépen mindenkinek a figyelmet! Pripjaty városában kezdünk, mégpedig 1986. április 25-én pénteken, vagyis bőven a baleset előtt vagyunk. A lakók mit sem sejtve élik át az utolsó boldog órákat a városban. Hodor (ő tartotta az ajtót, hogy a két kolléga bemehessen a reaktorhoz) a kisfiával sétál, Sitnyikov (akit felküldtek a tetőre) a feleségével pihen a parkban. Az uszodában a gyerkőcöknek van órájuk, Ludmilla és a férje a kisbabás házaspárral töltik a napot. Gyatlov elvtárs a tőle megszokott zord modorában érkezik a munkahelyre egy megbeszélésre. Az irodában Fominnal kettesben vitatják meg a nem is túl távoli jövőt. Brjuhanovot előléptetik, talán azután, hogy sikerrel elvégezték a tesztet. Moszkva is elérhető lehet, viszont itt az erőműben Fomin veszi át helyét, és az ő helyére akár Sitnyikov is odaérhet. Ezzel persze burkoltan jelzi Gyatlovnak, hogy akár ő is lehetne a kiválasztott, és Gyatlov bizony nem akarja, hogy megfeledkezzenek róla. Ekkor megérkezik a nagyfőnök Brjuhanov, Fomin jelenti, hogy a teszt rendben elindult. Lecsökkentették a 4-es reaktor kapacitását 1600 megawattra, és ha a főnök elvtárs engedélyt ad, tovább csökkenthetik. Sajnos Brjuhanov rossz hírt hoz, várni kell ezzel, valaki rájuk parancsolt a kijevi áramelosztótól, így még nem csökkenthetnek semmit legalább 10 órán át. Mivel hó vége van, minden gyár a maximumon pörög, így kell az energia, hogy hozzák a kötelező számokat. Brjuhjanov bosszús, hiszen már 3 éve próbálja kivitelezni ezt a tesztet, el kéne most halasztani? Fomin szerint nem, kivárják a 10 órát. Gyatlovhoz fordul, a teljesítménnyel rendben lesznek? Gyatlov szerint tartható az 1600-as érték, este visszajön és akkor lefuttatják a tesztet, személyesen ellenőrzi majd. Brjuhanov elmegy, ha sikerült a teszt, akkor hívják fel. Gyatlov is lelép, Fomin az egyedüllétet kihasználva máris elképzeli magát a leendő irodájában. Hogy zajlott volna ez a kis beszélgetés, ha a titok az RBMK erőművek típushibájáról nyilvános lett volna...

Ebben a részben életképekben mutatják be, mi is történt, igaz az idővonalon jelentősen gyorsítunk. A szigorúbb nézők szóvá tették, hogy nem feltétlenül mutattak be mindent, de legyen ez a legkisebb gond, a rész hozza a megszokott színvonalat. Elsőként az evakuálás egy jellemző pillanatát látjuk, egy tanyán kezdünk, egy katona egy idős hölgyet akar elvinni a veszélyzónából. A kint várakozó kocsin már többen is ülnek, felnőttek, gyerekek vegyesen, de az új utas csak nem akar jönni. A néni nyugisan feji a tehénkéjét, szegény katona hiába pöröl vele, a nénit nem érdekli. 82 éves, egész életét ezen a tanyán élte le, átélte az orosz történelem legnagyobb válságait, és mindig jöttek a katonák, hogy el kell mennie neki és a családjának. A családja meghalt, ő túlélte a háborúkat, éhínségeket, most ez a kis nyikhaj itt egy láthatatlan ellenségről hadovál, valami sugárzásveszélyről, ugyan már, ő itt marad. A katona is nehéz helyzetben van, el kell menniük, de a mamika békésen feji tovább a tehenét. A katona végül előveszi a fegyverét, kibiztosítja, mamika lélekben már a biztos halálra készül, de nem ő lesz az áldozat, hanem a boci. Ennyi, indulás, nincs kivétel. Most jelezném előre, hogy az állatvédők számára egy kifejezetten nehéz epizód következik.

De tényleg. Jó, nem egy nyaralás vagy lakás, lemezszerződés vagy városi kisautó, de nem is kell hozzá a nemi szervünket propellerszerűen forgatni a főtéren. A nyeremény, kérem szépen, az ez:

Ez egy JBL E65 BTNC Aktív zajszűrős Bluetooth fejhallgató, remek teszteredménnyel és nagyon kellemes mélyekkel.

Namármost, ez azért különlegesebb cucc, mint egy Terror feliratos füzet (az is fasza volt) vagy egy Morgan autogramos Fear The Walking Dead plakát, így a feladat is nehezebb pár fokkal.

Gyuri a mai epizód egyik kulcsfigurája, és nyilván megint a hülyesége miatt. A szomszédos városba megy Erikának megvenni a legújabb turmixgépet – persze nem önszántából. Amint leparkol a konyhabolt előtt, egy jóakaró szól neki, hogy ott nem parkolhat, hiszen tiltja a tábla a várakozást. ,,Úgyse várok senkit!” – tudja le Gyuri ennyivel, majd bemegy a boltba. A konyhaboltból gond nélkül kisétál, ám indulás helyett meglát egy autóalkatrész-boltot, és elindul, mint az ötéves Disneyland felé. Na, és itt a bökkenő, ugyanis mire visszaér a boltból egy ajándékkal kezében a szeretett autónak, a járgányt éppen elviszik, hiszen rossz helyen parkolt. Gyuri kétségbeesve elmegy hát felvenni az édest, melynek rendszáma: JDB-608, azaz J mint Jó kocsi, D mint De jó kocsi, B, mint Bitang jó kocsi 608. Ennek a bitang jó kocsinak rabságból való kiváltása mindössze 50 ezer forint, mely érték minden egyes nappal nő. Kártyás fizetés lehetséges, ám Erika nem veszi fel a telefont úgyhogy nem tud pénzt utalni a számlára Gyuri megvesztegetéssel is próbálkozik, egy Mátyás királyt ajánl kocsijáért az ügyintézőnek, ám kamera veszi a kísérletet, úgyhogy inkább hazamegy busszal, amin jegy hiányában meg jól meg is büntetik. Hazaérvén Erikától kér segítséget, hiszen ,,élete értelme” raboskodik épp – benne az Erika által kért gyümölcspréssel. Bezzeg a mélynyomó, amit Gyuri a kocsiba vett, eljutott a kezében Pajkaszegre, úgyhogy mosolyszünet van, Gyurinak egyedül kell pénzt szereznie.

Strand búcsúcédulátvideót készít a hátrahagyottaknak, ha ezt látjátok, meghaltam – mondja, majd felkeresi Salazart, aki pont úgy fogadja, ahogy gondolta: a köztük lévő egy köbméter levegőt kitöltve egy csőre töltött puskával.

June, akit a gazdacsere miatt Ofjoseph-re kereszteltek át, az új sétapartnerére való várakozás alatt olyan bölcsességekkel üti el az időt, mint Lydia néni szebb köntösbe bújtatott „haszontalan terhe a hasznos földnek” és „a gyengék elhullanak” szólás-közmondásai, még a vörös központbeli boldog békeidőkből. Új társával nem lesznek kebelbarátnők, a csaj egy álszent kis rüfke, köszönés után egyből kóstolgatni kezdi June-t a hírekkel, miszerint imádkozik érte, hogy visszafoglalják Chicagot, aztán

- Waterfordékért (…) és az édes kilányukért is imádkoztam. Nem is értem, mi ütött Ofjoseph-be!

- Én vagyok Ofjoseph.

Zseniális a vicc.

Ez innentől kezdve már az Egyőszi kaland, mert Zsófi már az egyetemen van, ráadásul Csónakos is visszatért a fővárosba, így kénytelen facetime-olni Fókafejjel, azaz Kökénnyel. A romantikázást Encsi szakítja félbe, valami sárga post it-et keres, és eléggé duzzog, hogy zavar. Kökényt zavarná Encsi jelenléte a lakásban, aki már keres albérletet, az ajtó előtt hallgatózó galéria-munkatárs pedig valahogy nem így képzelte el a szeptemberét… kint a nappaliban Bencét is felkelti, hogy merre van a cetlije, és miért pakolászott amúgy is, mert az a más cucca. Bence csak rendet akar tenni, Encsi meg belé is veszik, milyen jó, hogy békében váltak el egymástól az egyéjszakás kalandjuk után.

Axe hozzá is kezd a Taylor körüli oxigén kiszívásához, szinte az összes komolyabb bank hitelnyújtó bankárát lefizeti, hogy Ő ne kapjon hitelt, így nincs tőke, amit be lehetne fektetni. Vörös zsenink és kedvenc dali bajszos igazgatónk egy robotika előadáson őgyeleg befektetési céllal, de befut Rebecca Cantu (szép, szőke, milliárdos), aki rögtön meg is fúrja az eseményt. Ugyanis szép - szép, hogy a robot be tud törni egy ajtót, de ha egyenetlen a talaj, nem ér semmit. Rebecca ezzel el is viharzik, ő szar termékbe nem fektet, ennyi. Axe azért beszáll egy kis lóvéval, hiába ellenzi ezt körülötte mindenki, végül Wagsnek esik le a tantusz, ismeri már elég jól a górét, ez is valahogyan a Taylor féle harchoz kapcsolódik. Az meg a másik, hogy Miss Cantu felkeltette vörös zsenink érdeklődését, úgyhogy ki is adja a csapatnak, nézzenek utána Rebecca ügyeinek, hátha lesz valami Axe számára is érdekes és mindjárt könnyebb lesz a szőkeség bugyijába belemászni.