Dean menekül, és ha ő menekül az igazán rossz jel mindenkinek. A nagy rohanásban felborít egy hajléktalant és így az üldözője, egy morgós kutya utoléri őt. Dean drámai hangon kéri a hajléktalant, hogy menjen ő is minél messzebbre, mert a kutya meg fogja őt is ölni. A kutya egy apró, cuki yorkie. Nem, nem démoni véryorkie, hanem a kis táskába beférő ölpatkány, apró kis hajcsattal. Már megint mi történt veletek fiúk...

Zsebkendőket elő, szükség lesz rá... szerintem.

Manosque-ban kezdünk, Greta kopog a lánya ajtaján és zilált a meneküléstől. Hja, a megváltáshoz vezető út rögös, de megéri. Ekkor Elijah lép Antoinette mellé és az üdvözlést követően olyan érzése van az embernek, mintha a leendő anyós jött volna csekkolni a lánya jövendőbelijét…

Luca az ébredező Bencén ül és belevigyorog a képébe – úgy néz ki, a lány nagyon szexelni akar, de a srác nem vevő rá. Később reggelinél Gáborka és Boglárka nem nagyon figyel Bence beszámolójára egy napjáról az étteremben, de Luca a joghurtos kanalat feltűnően nyalogatja, még a strandpapucsból is kibújtatja a lábát, hogy aztán rajongása tárgyán kezdje felfelé csúsztatni. Boglárka nem érzi jól magát, most már tuti, hogy terhes, meg kicsit meg is van sértődve, mert azt hiszi, Gáborka elfelejtette, hogy most van a házassági évfordulójuk. Gáborka szerint így csak nagyobb lesz a szüprájz.

Na.

Az atomháború után vagyunk, a 36. században, az emberiség szívós munkával eljutott a kőbaltától a feudalizmusig, aminek persze az lett az eredménye, hogy kiskirályok és kiskirálynők uralták a vidéket, és annak volt a legnagyobb pöcse, aki rég elfeledett, de a XXI. századi mérnöki munkának köszönhetően még mindig működőképes tömegpusztító fegyvereket birtokolt, illetve melléjük a Tudást, amivel használni lehetett ezeket. És ez a Tudás sem feltétlenül organikus, leginkább önként jelentkező szerencsétlenek kellettek hozzá, akik a családjukról való gondoskodásért cserébe kísérleti nyúlként püfölték, nyomogatták, buherálták az ősöreg szerkezeteket addig, míg egyszer csak meg nem semmisült velük együtt a fél megye.

Az egyik ilyen kiskirálynő, a beltenyészet (értsd: közvetlen rokon kúrja a másikat) végett legendásan félhülye Taligás-klán éppen soros szőkenője, Kalészi, ráadásul a megbuherált acélhengereket felszerelte a kor legextrémebb közlekedési eszközének számító, mutáns kárókatonára, Kloppra, és afféle statuálási célból elrepült a korábban Manchesterként emlegetett vár fölé, ahol a feléje a kezét rázó (tudósok sokáig vitatni fogják még, hogy az ökölbe szorított kéz kinyújtott középső ujja, és a kéz üvöltve rázása az _valóban_ ellenséges gesztus-e vagy csak nagyon örül a gazdája) lakosság láttán zabos lett, és a fejükre dobta a M47A1 Napalm Incendiary feliratú tartályokat.

Erre a fenti faszságra azért van idő, mer' ez jutott eszembe a nyitójelenetről, amiben Tyrion, Havas és Ser Davos bóklászik Királyvár, vagyis inkább a Vörös Torony melletti kerület üszkös romjai között, és igen, van szénné égett kisgyerek és sokkos állapotú túlélő is, utóbbinak a hátáról nyúzta le a bőrt Drogon leheletének a széle, jajmár. A három, nagyjából normális szereplő olyan arcot vág mindeközben, mint akik nem tudják eldönteni, hogy akkor most a székrekedés miatt van görcsben a belük, vagy a seggükbe feldugott húskampó okoz váratlan(?) komplikációkat. Ez a mászkálás egyébként rém látványos a maga horrorpornó mivoltában, és továbbra sem vagyunk híján a hirosimai párhuzamoknak sem.