4.00-kor nem esett jól az ébresztő hangja, de aztán nagyon megörültem, amikor megláttam, hogy éppen a 23. rész megírása jutott nekem osztályrészül, mert ez a szerencseszámom. Nem azért, mert ezen a napon születtem (nem a lófaszt nem), és még csak nem is azért, mert ez volt Michael Jordan mezszáma a Bulls-nál (ehhez tényleg semmi köze nincs), hanem mert a számjegyeket összeadva az eredmény 5, amely szám kísértetiesen hasonlatos az egy kézfejen lévő ujjaink számának összegével (szerencsés esetben persze), az első lakásunk irányítószámának utolsó számjegyével, illetve ha az életkorom számjegyeit összeadjuk és az eredményből kivonunk egyet, amely éppen néggyel kevesebb az ötnél (mindig mondom, hogy véletlenek márpedig nincsenek), akkor is ugyanerre az eredményre jutunk. Na de, már megint elkalandoztam, pedig Tíci kedves meglepetéssel készül Zsófinak, kavicsokkal rakja ki az utat a baszobáig, melynek megvalósításában a többi kan is segédkezik neki, mert bizonyára kurva nehéz lehetett azt a 20 métert egyedül feldíszíteni. A hálóból induló Zsófit a többiek megtapsolják, ahogy a dugásra készülő párokat ebben a szubkultúrában szokás, majd a jeleket követve Zsófi hamar eljut Tíciig, aki álló fasszal, kezében egy tekercs WC papírral várja kedvesét.