Elérkeztünk a sorozat utolsó két részéhez. Ott hagytuk ugyebár abba, hogy András részegen elvontatja a büfékocsit, benne az éppen egymásba gabalyodó gyermekével és a szakácsfiúval. Ez persze aznap éjjel nem derül ki számára, hiszen totál részeg, úgyhogy felvezeti valahogy a Présházhoz a kocsiját és a hozzá toldott büfékocsit, majd kómájából Tunya ébreszti reggel. Éva megy oda aggódva, ugyanis Sári és a büfékocsi is eltűnt, ám a büfékocsiból érkező zajokból rájönnek, hogy van bent valami… vagy valakik. A fiatalok nem tudtak kimenni éjszaka, ugyanis annyi odaesett torlasz volt az ajtó előtt, ezért szexszel ütötték el az időt. Lesz is ebből balhé, amikor az ősök rájuk találnak! Sárit letolják, Petit pedig kirúgják, sőt, András még az Univerzumból is eltávolítaná. Éva és András nyilván megint vitatkoznak, leginkább azon, hogy a férfi nem akarja, hogy exfelesége elmenjen Asztalos hajóavatójára.

Hét éve már, hogy lement az első évad, akkor négy teljesen különböző, de a maga módján érdekes karaktert sikerült beválogatni a műsorba, akik aztán nem jártak sikerrel, de ennyi idő alatt, úgy tűnik, begyógyultak a sebek, és nekiesünk a következő szériának! A koncepció ugyanaz: a most bemutatott gazdák közül azok folytatják, "akikre" a legtöbben jelentkeznek, majd ők is kiválogatnak néhány szerencsést, akik közül majd kikerül az a három még szerencsésebb, akikkel aztán összebútoroznak, hogy végül kiválaszthassák azt az egyet, aki talán az "igazi". Az előző széria is fenn van itt, a Hogyvolton, lehet mazsolázni, ám most lássuk a mostani főszereplőinket, hiszen házasodna a gazda!

Gileád főterén márta fát állított az önkormányzat, az akasztott asszonyok alatt azt találgatja June, vajon Cora köztük van-e, de végül arra a következtetésre jut, hogy Lawrence Parancsnok úgysem tenne ilyet. Olyat viszont igen, hogy próbára teszi a háza népét, így Beth és az új márta, Sienna is rémülten rezzen össze, valahányszor csak elfingja magát a férfi – aki persze rá is tesz egy lapáttal a dologra, és szándékosan vegzálja a nőket. Nagy mulatság készül egyébként a házban, a kis indiai lány elpletykálja hogy hallotta az előző helyén, miszerint Lawrence sosem megy el a találkozókra, és hát ha Mohamed nem megy a hegyhez..

Egy zuhanyzó hölggyel kezdünk, észre sem veszi, hogy ott áll a kabin másik oldalán egy férfi, aki eltűnik, mikor a hölgy végzett. A kukkoló a láthatatlan ember, nem egy szellem, ugyanis nincs hideg, egyedül a vizes lábnyomai látszanak a földön. A fura, remegő hangú alak még bocsánatot is kér a hölgytől, mikor megszólítja, persze, hogy sikítás lesz a vége. Nézzük Sammyt és Deant, egy étteremben esznek, az öcsi Uriel javaslatán pörög, mire emlékszik Dean a Pokolból?! Az égvilágon semmire, hiába angyal Uriel, ő csak manipulálni akarja őket. Jön a vidám pincér, a srácok nem kérnek semmit, de ez a kis közjáték legalább segít abban, hogy megnyugodjanak. Dean nem emlékszik semmire, Sammy készséggel elhiszi, muszáj is, hiszen Dean a szemébe nézett, mikor ezt kimondta. Hát legyen, ha ő mondja, ismét jön a vidám pincér, desszertet ajánl, de a srácok már végeztek és szerencsére a hangulat is nyugisabb lett köztük. Most épp nincsen semmi természetfeletti ügy, csak a szokásos UFO-gyanús esetek, meg egy bosszúálló szellem a washingtoni Concrete városkában. Női mosdókban kísért, Deant már ezzel megfogta, meg kell mentsék szegény bajbajutott hölgyeket!

Elérkeztünk a végéhez, úgy hiszem, hogy a sorozattal méltó emléket állítottak a csernobili katasztrófának. Jöhetnek a mindent eldöntő pillanatok, az utolsó rész a bírósági tárgyalás köré fog épülni, ahol megtudjuk, hogy mi történt az erőműben. Én pedig köszönöm szépen mindenkinek a figyelmet! Pripjaty városában kezdünk, mégpedig 1986. április 25-én pénteken, vagyis bőven a baleset előtt vagyunk. A lakók mit sem sejtve élik át az utolsó boldog órákat a városban. Hodor (ő tartotta az ajtót, hogy a két kolléga bemehessen a reaktorhoz) a kisfiával sétál, Sitnyikov (akit felküldtek a tetőre) a feleségével pihen a parkban. Az uszodában a gyerkőcöknek van órájuk, Ludmilla és a férje a kisbabás házaspárral töltik a napot. Gyatlov elvtárs a tőle megszokott zord modorában érkezik a munkahelyre egy megbeszélésre. Az irodában Fominnal kettesben vitatják meg a nem is túl távoli jövőt. Brjuhanovot előléptetik, talán azután, hogy sikerrel elvégezték a tesztet. Moszkva is elérhető lehet, viszont itt az erőműben Fomin veszi át helyét, és az ő helyére akár Sitnyikov is odaérhet. Ezzel persze burkoltan jelzi Gyatlovnak, hogy akár ő is lehetne a kiválasztott, és Gyatlov bizony nem akarja, hogy megfeledkezzenek róla. Ekkor megérkezik a nagyfőnök Brjuhanov, Fomin jelenti, hogy a teszt rendben elindult. Lecsökkentették a 4-es reaktor kapacitását 1600 megawattra, és ha a főnök elvtárs engedélyt ad, tovább csökkenthetik. Sajnos Brjuhanov rossz hírt hoz, várni kell ezzel, valaki rájuk parancsolt a kijevi áramelosztótól, így még nem csökkenthetnek semmit legalább 10 órán át. Mivel hó vége van, minden gyár a maximumon pörög, így kell az energia, hogy hozzák a kötelező számokat. Brjuhjanov bosszús, hiszen már 3 éve próbálja kivitelezni ezt a tesztet, el kéne most halasztani? Fomin szerint nem, kivárják a 10 órát. Gyatlovhoz fordul, a teljesítménnyel rendben lesznek? Gyatlov szerint tartható az 1600-as érték, este visszajön és akkor lefuttatják a tesztet, személyesen ellenőrzi majd. Brjuhanov elmegy, ha sikerült a teszt, akkor hívják fel. Gyatlov is lelép, Fomin az egyedüllétet kihasználva máris elképzeli magát a leendő irodájában. Hogy zajlott volna ez a kis beszélgetés, ha a titok az RBMK erőművek típushibájáról nyilvános lett volna...

Ebben a részben életképekben mutatják be, mi is történt, igaz az idővonalon jelentősen gyorsítunk. A szigorúbb nézők szóvá tették, hogy nem feltétlenül mutattak be mindent, de legyen ez a legkisebb gond, a rész hozza a megszokott színvonalat. Elsőként az evakuálás egy jellemző pillanatát látjuk, egy tanyán kezdünk, egy katona egy idős hölgyet akar elvinni a veszélyzónából. A kint várakozó kocsin már többen is ülnek, felnőttek, gyerekek vegyesen, de az új utas csak nem akar jönni. A néni nyugisan feji a tehénkéjét, szegény katona hiába pöröl vele, a nénit nem érdekli. 82 éves, egész életét ezen a tanyán élte le, átélte az orosz történelem legnagyobb válságait, és mindig jöttek a katonák, hogy el kell mennie neki és a családjának. A családja meghalt, ő túlélte a háborúkat, éhínségeket, most ez a kis nyikhaj itt egy láthatatlan ellenségről hadovál, valami sugárzásveszélyről, ugyan már, ő itt marad. A katona is nehéz helyzetben van, el kell menniük, de a mamika békésen feji tovább a tehenét. A katona végül előveszi a fegyverét, kibiztosítja, mamika lélekben már a biztos halálra készül, de nem ő lesz az áldozat, hanem a boci. Ennyi, indulás, nincs kivétel. Most jelezném előre, hogy az állatvédők számára egy kifejezetten nehéz epizód következik.

De tényleg. Jó, nem egy nyaralás vagy lakás, lemezszerződés vagy városi kisautó, de nem is kell hozzá a nemi szervünket propellerszerűen forgatni a főtéren. A nyeremény, kérem szépen, az ez:

Ez egy JBL E65 BTNC Aktív zajszűrős Bluetooth fejhallgató, remek teszteredménnyel és nagyon kellemes mélyekkel.

Namármost, ez azért különlegesebb cucc, mint egy Terror feliratos füzet (az is fasza volt) vagy egy Morgan autogramos Fear The Walking Dead plakát, így a feladat is nehezebb pár fokkal.

Gyuri a mai epizód egyik kulcsfigurája, és nyilván megint a hülyesége miatt. A szomszédos városba megy Erikának megvenni a legújabb turmixgépet – persze nem önszántából. Amint leparkol a konyhabolt előtt, egy jóakaró szól neki, hogy ott nem parkolhat, hiszen tiltja a tábla a várakozást. ,,Úgyse várok senkit!” – tudja le Gyuri ennyivel, majd bemegy a boltba. A konyhaboltból gond nélkül kisétál, ám indulás helyett meglát egy autóalkatrész-boltot, és elindul, mint az ötéves Disneyland felé. Na, és itt a bökkenő, ugyanis mire visszaér a boltból egy ajándékkal kezében a szeretett autónak, a járgányt éppen elviszik, hiszen rossz helyen parkolt. Gyuri kétségbeesve elmegy hát felvenni az édest, melynek rendszáma: JDB-608, azaz J mint Jó kocsi, D mint De jó kocsi, B, mint Bitang jó kocsi 608. Ennek a bitang jó kocsinak rabságból való kiváltása mindössze 50 ezer forint, mely érték minden egyes nappal nő. Kártyás fizetés lehetséges, ám Erika nem veszi fel a telefont úgyhogy nem tud pénzt utalni a számlára Gyuri megvesztegetéssel is próbálkozik, egy Mátyás királyt ajánl kocsijáért az ügyintézőnek, ám kamera veszi a kísérletet, úgyhogy inkább hazamegy busszal, amin jegy hiányában meg jól meg is büntetik. Hazaérvén Erikától kér segítséget, hiszen ,,élete értelme” raboskodik épp – benne az Erika által kért gyümölcspréssel. Bezzeg a mélynyomó, amit Gyuri a kocsiba vett, eljutott a kezében Pajkaszegre, úgyhogy mosolyszünet van, Gyurinak egyedül kell pénzt szereznie.

Strand búcsúcédulátvideót készít a hátrahagyottaknak, ha ezt látjátok, meghaltam – mondja, majd felkeresi Salazart, aki pont úgy fogadja, ahogy gondolta: a köztük lévő egy köbméter levegőt kitöltve egy csőre töltött puskával.

June, akit a gazdacsere miatt Ofjoseph-re kereszteltek át, az új sétapartnerére való várakozás alatt olyan bölcsességekkel üti el az időt, mint Lydia néni szebb köntösbe bújtatott „haszontalan terhe a hasznos földnek” és „a gyengék elhullanak” szólás-közmondásai, még a vörös központbeli boldog békeidőkből. Új társával nem lesznek kebelbarátnők, a csaj egy álszent kis rüfke, köszönés után egyből kóstolgatni kezdi June-t a hírekkel, miszerint imádkozik érte, hogy visszafoglalják Chicagot, aztán

- Waterfordékért (…) és az édes kilányukért is imádkoztam. Nem is értem, mi ütött Ofjoseph-be!

- Én vagyok Ofjoseph.

Zseniális a vicc.