Hogy volt?

Tegnap Ringo Starrnak álmodtam magam

2019. december 23. 13:24 - sixx

005.jpg

Csípte a szememet a füst, idegesített a zaj, a zsebkendőnyi színpad a kocsmában, amiről álmomban is tudtam, hogy Reeperbahnon áll. A show nem állhat meg csak azért, mert a dobosnak elege van a nyakába öntött sörből, vertem hát tovább a cájgot, She Loves Me, Penny Lane, Yesterday, de hát ezeket a nótákat nem játszhatták Hamburgban, meg eleve, akkor még Peter Best dobolt, mit keresek én itt, és hol van az itt? Nem mondom, van rosszabb álom is, de ez az idegen tollakkal való ékeskedés, azaz plagizálás, lopás, mindegy, odavert a lelkiismeretemnek még álmomban is - pedig arra is tisztán emlékszem, hogy senkinek, semmi baja nem volt azzal hogy Ringo Starr bőrébe bújtam. Csak nekem.

A Telekom Videotékában elérhető, Yesterday című Danny Boyle-film arról szól, hogy van egy zenészemben, Jack (Himesh Patel), aki mérsékelten sikeres és népszerű a barátai körében, életében nem játszott még húsz embernél többnek, mégpedig azért, mert nem igazán jó dalszerző. Énekesnek elmegy, de a repertoárjában indokolatlanul felülreprezentált nyári hangulatfestő dalocskák igazából senkit nem érdekelnek, csak a menedzsere szerepében tetszelgő, valójában a pasiba tízéves kora óta szerelmes Ellie-t (Lily James) és a haverjait, de őket is csak udvariasságból. Aztán egy este az egész világon elmegy az áram 12 másodpercre, és amikor felkapcsolódnak a fények, senki nem emlékszik a The Beatles-re, meg még egy rakás dologra, de ezeket nem lőném le, mert rém viccesek.

Jack eleinte csak óvatosan, aztán egyre bátrabban nyúl hozzá a Beatles-életműhöz és lesz belőle világszenzáció, de mindvégig baszkurálja a lelkiismeret, hogy ezt így szabad-e, és egy egytől tízes skálán mennyire pofátlan eladni a teljes életművet mint sajátját. A film a klasszikus romkom-szabályokat betartva terelgeti a hőst és a hősnőt mindenféle akadályokon át, vannak segítők és akadályozók, utóbbiak közül messze kiemelkedik a Kate McKinnon alakította hollywoodi ügynök, előbbiek közül meg Ed Sheeran, aki Ed Sheerant alakítja, vagyis egy olyan verzióját, aki tök rendes, szerény, kedves ember.

022.jpg

Boyle rendezése nem olyan feszes, mint szokott lenni, de hát minek is lenne az, ez nem egy Part vagy Trainspotting, itt elég felállítani a görbe tükröt, majd a felvételeket egymás után vágni, és kész is a különösebb mondanivaló nélküli, de sokáig nagyon vicces romantikus komédia, aminek a végén lehetett volna egy nagyot húzni, és egy csavarral messze az átlag fölé emelni a filmet, de még így sem bánja meg az, aki elindítja a lejátszást.

#szponzorált tartalom

Szólj hozzá!

Facebook kommentek

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.