A hetedik gyermek is megszületett, Feodora szervezi a keresztelőt. Ezalatt a tízes számrendszer bevezetése folyik Angliában, az érmén Viktória profilképe lesz természetesen, melyet Albert méltóztatik megtervezni. Palmerstone irritálónak találja a tizedes vesszőt, a tíz különben sem szereti, ha elosztják, csak a tizenkettő. Russel szerint a kontinensen tökéletesen működik a tízes számrendszer. Poldi bácsi is megérkezik a keresztelőre, leplezetlen elképedéssel szemlélve a királyi gyereksereget.
A London Newsban napvilágot látnak azok a meghitt pillanatokat ábrázoló rajzok a királyi családról, melyeket Albert és Viktória egymásról rajzolt korábban. Albi Dashhal pózol, az ifjú királynő első gyermekét fürdeti. Valószínűleg a nyomdász eladta a képeket az újságnak. A palota fel van háborodva, de csak kártérítésért lehetne perelni a miniszterelnök szerint, mert maga a királynő kérte a nyomtatást. (Kizárólag saját maguknak, persze.) Mivel Viktória úgy véli, hogy a saját méltóságának nincs ára, Russel nem javasolja a jogi hercehurca megindítását. Poldi bácsinak is van hozzáfűznivalója a történtekhez, természetesen: „A koronát titkoknak kell övezniük, nem szabad közszemlére tenni.” Viktória: „Egy férfi hibáit a személyisége részének tartják. Egy nő esetében a hibák az alkalmatlanságát bizonyítják.” Ezután az új pénzérmére terelődik a szó, Poldi bácsi úgy látja jónak, ha Viktória fején korona csücsül, úgy fenségesebb lenne, hiszen a királynő mindenben kivétel.
Albert Feodora sugallatára megvizsgáltatja Bertie koponyáját, de az eredmény módfelett kiábrándító: az intellektus lebenye alulfejlett. Ezzel szemben a harciasság, pusztítás, önérzet területei fejlettebbek a kelleténél. Az orvos szerint az őrült nagypapától örökölhette ezt a gyengeséget a kisfiú. Viktória ragaszkodik hozzá, hogy a gyermek nem őrült, Albi a „gyógymódról” érdeklődik, ami sajnos nem létezik. Ezt követően a királyi pár összeszólalkozik: Bertie állapotáért Feodórát hibáztatja a királynő, míg Albert pont a védelmébe veszi, hiszen milyen jót is tett az egész családnak a jelenléte.
Jelmezbál veszi kezdetét, a kis Viki és Bertie egy félreeső zugban táncikál, a kisfiú fején egy bilivel. A királynő észreveszi őket és kérdőre vonja a gyerekeket a fejfedő kapcsán. Viki rögtön előáll a válasszal: jó formájúra alakítjuk Bertie fejét, hogy jó király lehessen. Bertie pedig hozzáteszi, hogy a papája nem szereti őt, mivel rossz dudorai vannak. Feodora új zafír tiarát visel, Viktória szerint lehet, hogy pont a testvére a felelős az újságban megjelent rajzok miatt, innen volt pénz az ékszerre. Később össze is vesznek, a királynő szerint nővére gyűlöli és ellene akarja fordítani Albertet. Feodora erre nem válaszol persze, csak annyit, hogy húga észre sem veszi, hogy milyen szerencsés, hiszen megvan mindene.
Visszatérünk a királyi rajzok ügyéhez és az új érméhez, a kétshillingeshez. Sajnos hiányzik róla a következő szöveg: Isten kegyelméből (Dei gratia), ami minden más érmén szerepel. Viktória fel van háborodva, tisztában van még azzal is, hogy emiatt istentelen shillingnek nevezi a nép. Viszont a képek jót tettek – Palmerstone szerint – melyek egy shillingbe kerülnek. A britek könnyebben tudnak azonosulni a gyermekét nevelő vagy kutyáját szerető királynő képével, mint például a palota monumentalizmusával. Talán igaza van – összegzi a királynő – de az érme elfogadhatatlan. Ki a felelős ezért? Hát persze, hogy a királyi férj. Paprikás a hangulat a házasfelek között, nem közelednek a nézőpontok. A szöveg pedig azért nem fért rá a kétshillingesre, mert Viktória mindenképpen koronában akart rajta szerepelni. Albi szerint asszonykája teljesen logikátlan ebben a kérdésben. Válaszképpen a királynő tiszta erőből földhöz vágja azt a fej formájú szobrot, melyet a Bertie-t vizsgáló orvos hagyott a palotában.
A legkisebb gyermek keresztelője kifejezetten kínosan zajlik. Viktória kijelenti, hogy nővérének ideje hazamennie, mire Feodora teljesen semmibe veszi a királynőt, hiszen szerinte Albert ennek nem örülne, mert sógora kifejezetten értékeli racionális beszélgetéseiket. Viktória szinte tajtékzik, és férjénél sem talál megértő fülekre. Albi szerint túlterhelt felesége elméje és mint fiuk esetében, a királynő is túl fejlett önérzetű. Ez aztán fölteszi az i-re a pontot, hatalmas pofon csattan Albert arcán. A királyi férjnek elege van, felesége nem tud azzá a racionális nővé válni, amire Albi számított. Hogy tudsz ilyen rideg lenni? – kérdezi Viktória. Csak így tudom kezelni a temperamentumodat – érkezik a válasz – hogy ne süllyedjek le a szintedre. Mióta nem szeretsz Albert? Szeretlek, természetesen. Ahogy a gyerekeket is. Ez a kötelességem. Nem erre gondoltam – mondja Viktória. Tudom – így Albert. De ez minden, ami maradt bennem. Albert elhagyja a szobát, Viktória könnyes szemekkel talál rá Bertire. A kisfiú is sírdogál, mert elszökött az egere és papája sem szereti már, mert buta. Nem tudjuk nem szeretni azt, akit már egyszer szerettünk – mondja Viktória a fiának és saját magának is.
Facebook kommentek