Az előző részben mindenki elutazhatott a választottjával: Niki Máltára Norbival, Zsolt Anikóval Izlandra, Botond Dalmát Firenzébe hívta el, Misi Alexát Farkaslakára vitte, és Balázs is készült egy meglepetéssel Evelinnek, elhihetitek, hatalmasat fog szólni. Két esetben szinte borítékolható az orcára esés, három párosnál viszont még lehet akár bármi is.

Balázs meglepi Evelint, leviszi Balatonra, ahol van egy házuk, majd ott jót beszélgetnek, meg pancsolnak, meg kalandoznak, már látom, ahogy Evelin csatolja fel magára a görkorit, a beülőt, pattan a bicóra, és mennek mulatni. (Nem) Mindamellett, hogy nem túl eredeti ötlet, nagyon kedves gesztus, hogy a családi házba hívja meg a lányt, és nem egy bungalót béreltet a rötöellel a Sound mellett. Persze, lehet, akkor hamarabb szabadult volna. A kocsiban útközben előkap az ülés mögül egy babakék kulacsot, tessék, vettem Neked meglepibe.

Nekem kicsit gyanús, hogy csak félig van, de biztos nem akar tizenkétszer megállni útközben, ezért csak ennyi üzemanyagot kap a lány. Evelin nagyon örül neki, le is rakja a lába elé a padlóra, ott pont jó helyen vannak az olyan ajándékok, amiket megbecsülünk. Aztán kiderül, hogy a portéka ereszt, és folyik ki a lé, mire Balázs megnyugtatja Evelint, hogy ez egy ilyen autó, nem fáj neki, de a lány közben magasan tesz a verdára, neki a keze és a lába lesz a löttytől ragadós, a végén még elfertőződik. Szegény Balázs le van törve, bármit csinál, az balul sül el.

Leérnek a családi haciendára, Evelin úgy rohan a ház felé, mintha Michael Kors replika leárazás lenne benn, aztán kiderül, hogy csak egy nyaraló, és itt is Balázzsal kell együtt lennie. Evelin állítja, hogy nagyon-nagyon értékeli, hogy Balázs idehozta, hiszen tudja, mennyire szereti a Balcsit, Balázs is örül, hogy ez az őrült jó ötlet az eszébe jutott, de vonyarci betyár lévén, ő jönne-menne csinálna valamit, mire Evelin csak kirakja magát a napra, és bátran fogadva az UV sugarakat “pihen”. Hát igen, ezt a borzasztóan húzós hetet, végén a falunappal ki kell valahogy heverni. Balázs a lány mellé heveredik, és próbál beszélgetni, nem sok sikerrel: néha annyira nem válaszol a lány, hogy én már azt hiszem, hogy elaludt. Evelin kinyitja az igen-nem ládát, és csak ebből a készletből hajlandó válogatni, így Balázs egy idő után feladja, és otthagyja.

Annyira gyász az egész, hogy szerintem a stáb megszánta a szerencsétlent, és hívtak felmentősereget: Balázs barátja érkezik a családjával. A csajokat kötelező jelleggel elvonultatják gyerekezni, addig a teremtés koronái beszélgetnek a férfi dolgokról, fehérnép ne kagylózzon. Balázs nagyon örül, hogy végre valakivel lehet beszélgetni, aki figyel, és talán összetett mondatokban válaszol is. Már eléggé szenvedett a helyzettől; bevallja a barátjának: ez hitte, fényes paripát lelt, de ez a ló megdeglett. Ő ahhoz van hozzászokva, hogy a lány kezdeményez; hja, kérem, akkor őfelsége most egy még nagyobb cárnőbe futott bele. Sokáig fejtegeti, de a lényeg az, hogy nincs meg az összhang, a parázs, a “plussz”, nem is lesz, és lehet, hogy sosem volt. Ezt benézte. Igazából (szerintem) szegény mind a hárommal befürdött volna, nagyon vissza kellene tekerni az idő kerekét, hogy másképp legyen.

Norbi reggel bekopog Nikihez, látom, legalább te jól aludtál egyedül, ha már itt vagyunk, menjünk valahova. Niki mosolya és kedves, de távolságtartó viselkedése engem kicsit egy sampon reklámra emlékeztet (mondjuk, annak nagyon jó), semmint egy randira, de persze, alig várja, hogy csavarogjanak, ma hajókázni mennek. Niki azért választotta Máltát, hogy szegény fiúka hadd lássa a tengert végre, meg még repülőn sem ült. ÉS egyébként, tök véletlenül, pont laknak itt ismerősei, szóval pont jól jön ki minden. Szegény Norbi vigyorog, mert azt hiszi (tök jogosan), hogy ő is hivatalos erre az eseményre, és megismeri a lány barátait.

A hajókázást Norbi baromira élvezi, jön-megy a hajón, bohóckodik, Nikinek ez -elmondása szerint – nagyon tetszik, könnyekig hatódik a fiú lelkesedésén, de kívülről inkább unottnak és feszélyezettnek tűnik, mint aki elmegy fagyizni a suli lúzerével, mert cserébe az megírja neki a kémia házit, de számol minden percet, hogy mikor ér véget a kín.Norbi kiszúrja a partot, kössenek ki, mert ott, az a hely nagyon jól néz ki. Ki is kötnek, kiülnek az egyik sziklás partrészre, és talán innen indul az ő lejtmenetük. Niki láthatóan nem érzi a csikidámot, nem létező porszemeket porol le magáról, fészkelődik, hülye hangokat ad ki, BÁRMIT, csak ne kelljen a srácra nézni, pláne nem beszélgetni vele. Pont ugyanúgy rágja a száját, mint amikor Misi vágta ki anno a biztit nála a páváskodásával, de Norbit csak nem most dobja ki…vagy igen?

Norbi valami elképesztően bénán célozgat az első csókra, de amikor látja a lány reakcióját gyorsan taktikát vált, hogy még várjanak ezzel, mert ez mégis még túl korai. Niki megkönnyebbülten egyetért, Norbi meg így még egy pamutbojtot felvarrhat a papucsra. Valami nem stimmel, ezt érzi mindkettő, főleg Norbi, de mivel az egyenes beszéd skill nincs a kártyái közt, úgy tesz, mintha ez így neki is teljesen OK lenne. Annyira, de annyira, erőltetett, “őszintétlen”, feszült és feszélyezett mindkettő viselkedése, hogy még én is ideges leszek.

A strandon Norbi végre tengerbe merülhet, Niki nem megy be vele a vízbe, csak, mint egy lelkes, de lusta anyuka a partról filmezi a srácot, jól jön a kisfilm majd nagyiéknak Karácsonykor. Mikor Norbi kijön, végre összeszedi magát, és megkérdi Nikitől, hogy most akkor miért van ez a hullámvasút (én nem tudom, milyen hullámvasútról beszél, ahogy láttam, eddig csak lenn voltak), és van-e valami más is, amit lehet, hogy tudnia kellene. Niki is érzi ezt, de ez van, nincs semmi más a háttérben.

Amikor Norbi visszamegy lubickolni, a lány felhívja az emlegetett helyi spanját, és lelép vele talizni, otthagyva Norbit parton. Ezt a jelentet úgy, ahogy van, nem értem. Tehát… ez a szerencsétlen ott üldögél a törcsijén élete első tengerpartos randiján egyedül, míg a lány egy másik pasival elmegy röhögcsélni, és koktélozni a bárba, és úgy tűnik, hogy ez szerinte így teljesen rendben van. Na, ehhez azért orca kell. Norbi sajnálja, hogy nincs vele, de inkább most legyen kicsit rossz, minthogy a feszkóból nagyobb para legyen. Vajon tudja, hogy 50 méterre egy másik pacákkal múlatja az időt?

Misi haverjai felviszik a gerle párt a Jézus szíve kilátóba, Farkaslaka felett, na hova hoztunk? Mivel Misi minden évben eljön a haverokhoz, nehezen tudom elképzelni ,hogy még sosem járt itt, mindenesetre, meggyőzően adja elő mérsékelt lelkesedését, a 22 méter magas, full acél monstrumot meglátván. Az “otthonihoz képest ez semmi” mondatra mintha az egyik barátja szemében egy "na, elmész te oda, honnan minden ember kibújik" villanás feltűnt volna, de szerintem pont fordítva akarta mondani. Ugyan, de magyarázkodni nem kell, mászni annál inkább, Alexával felmennek a szobor fejébe, onnan sasolnak körbe, belátni az egész Hargitát.

Elmennek csónakázni is, ami elég vidám lesz; nem tudom, hogy hogyan kerültek a tó belsejébe, mert Misi láthatóan egyáltalán nem tud evezni, csak azért nem öregednek meg a víz közepén, mert Alexa ül a lapátokhoz, és a ladik végre nem körbe-körbe megy. Egészen jól érzik magukat, aztán mint egy parancsra, elkezdenek a jövőbeli terveikről beszélni, és keresgélni, hogy hol lehet átfedés. Misi megpendíti, hogy a kövi körben ő nézi meg, hogy Alexa hol lakik, talán az is megérne egy részt. Úgy tűnik, hogy nagyon jól elvannak, haladni semerre sem haladnak a csónakkal, de ez egyiket sem zavarja.

Botondék megérkeznek Firenzébe, minden szép és jó, van sok ölelés, meg puszika. Dalma örül a kocsinak, a szállásnak, az ablaknak, a szobának, lerogy az ágyra, mint aki gyalog jött volna el idáig, de persze, annak is örül, hogy mennek tovább, progi van a kb 7 órás út után, nem döglenek a szálláson. Botond egy sor “meglepetéssel” készült: van út melletti panorama nézés, meg idegenvezetés az óvárosban, végül hajókázás. Meglepetés :) Meglepetés az lett volna, ha üzemlátogatásra viszi egy betongyárba, na, akkor meglepődött volna szíve választottja, viszont ő az összes kötelezően romantikus kötelező helyre vitte.

Meglepetéssel inkább Dalma szolgált, mikor nagyvonalúan megjegyezte, hogy csinálja nyugodtan a progikat, amit szeretne, otthon majd úgy sem így lesz. Amatőr! Botondban persze ez beindította a létező összes vészcsengőt, a buta jány még rá is tesz egy lapáttal, hogy majd észrevétlenül papucsul be, nem fog fájni, no para. Egy tízes skálán nem tudom, hogy mennyire érezte magát nyeregben, hogy ezt így belengette, de Botond reakcióját elnézve olyan -50 körülire saccolnám a valóságot; ha nem 1000 km-re lennének otthonról, lehet, hogy most felrakná a deles gyorsra hazafele. Ezen a helyzeten már elég nehezen lehetett volna rontani, de Dalmának sikerült azzal, hogy próbált menekülni egy “áá, csak vicceltem” csavarral, de ez mézes madzag mán odalett, Botond átlát a szitán, és a wannabe végzett asszonya így lebukott, hogy a kampány mosoly mögött lesz még itt meglepetés. Jányom, jányom, azért, mert a madaras Tecsó free wifi-jére felmerészkedsz, még nem leszel hecker, de ezt már te is tudod.

A hajónál Dalma már teljesen átment tapadós polipba, úgy csimpaszkodik egyfolytában Botondba, nem győz hálálkodni mindenért, csodálkozni mindenen és örülni mindennek. A fiúnak egyelőre nincs ellenére a rajongás, megpróbálja elengedni az előző jelenetet, de tény, hogy kevésbé tudja kimutatni az érzelmeit. miután Dalma kicsikarja belőle, hogy ő az első, akivel ilyen überszuper romantikus élménye volt, és viszont, mosolyogva gondoláznak el a naplementében. Dalma teljesen el van ájulva, már ott tart, hogy Botival le tudná élni az életét, huha.

Zsolték megérkeznek Izlandra, ahol a gyönyörű táj, és a csodás izlandi időjárás eszébe juttatja a legfontosabbat: saját magát. Mer’ mi van, ha Anikó beleszeret, a szerencsétlen, nála meg nem indul be az érzelem, és akkor meg megbántja a másikat. Anikó egészen jól kezeli a témát, és mindegyik páros közül talán náluk folyik végül a legtisztább beszélgetés, hogy ki mit vár el, mik a buktatók, és még azt a témát is kapargatják, hogy egymás iránt éreznek-e valamit. Kerülgetve a forró kását, de aránylag őszintén. Persze, a legőszintébb kijelentések mindig akkor hangoznak el, amikor az egyik vezet, a másik meg a telefonját cseszteti, tehát még véletlenül sem kell a másik szemébe nézni, de az előttük álló 400 km még rengeteg témát rejteget. Miután Zsolt biztosítja Anikót arról, hogy ő bizony nem romantikus lélek, megállnak egy tényleg besza-behu helyen, ott azért mégiscsak van egy kis ölelkezés, végül Zsolt -a maga módján- bevallja, hogy bódottá van.

Anikó szerint jó páros lennének, mert mindkettőjüknek megvannak a saját céljai, nem nőnének egymás fejére, kiegészítenék egymást, Zsoltnál elindulnak a dolgok, aztán vagy lesz belőle valami, vagy nem, ettől tart kicsit, mert az utóbbi időben semmi ilyen babér nem termett neki. 30 órás ébrenlét után hajnali kettőkor beesnek a hotelbe, ahol a recis meglehetősen unfair módon TV bemondós angolsággal hadarja el a tudnivalókat, de a lényeg, hogy “balra”,” szoba”, “reggeli reggel” még bebootolódik Zsolt agyába, vonszolják magukat a lakosztály felé. Az út alatt voltak célozgatások, hogy ki hogy és hol fog aludni, meg milyen lesz az első este együtt, de elnézve szegény figurát, amint belép a szobába, eldől, mint a rohadt nád.