Az előző részben két családlátogatás után Niki Norbit választotta, Mili meg már a kiválasztás előtt lelépett Misitől, így Anikó sem tudott nagy show-t csinálni a megjelenésével. Ma Balázs, Zsolt és Botond mondja ki a boldogító gyere velemet, Niki Norbival, Misi meg Alexával már a nyakába is veszi a km-eket, és elindulnak az álomrandira.

Balázs falunapjával folytatjuk, amit az előző rész végén bevágott ajánlóban úgy harangoztak be, hogy itt aztán most valami nagy dolog fog kiderülni Evelinről, el nem tudom képzelni, hogy mi lehet az. Lehet, hogy van egy otthon hagyott pasija, aki a gyerekekre vigyáz, miközben anya balekra vadászik, vagy igazából nem is recis, vagy eltitkolt felesége van? Ezt nemsokára megtudjuk, mert Anikó érkezik, dramaturgiailag a leghálásabb időpontban: a karaoke alatt. Ez a karaoke  fura. Az átlag karaoke gyenge megvilágítású helyiségekben, etilénbe áztatott ember alapanyaggal dolgozik, pont azért, hogy mindenki gyorsan elfelejtsen mindent, és/vagy feltűnés nélkül el tudjon somfordálni a jól megérdemelt taps után. Persze, előfordulhat, hogy ez inkább az általam látogatott helyeket minősíti a barátaimmal és velem egyetemben, és egyébként mindenhol Gyémánttorok és BrillBariton lép fel.

Itt mindenki aránylag kulturáltan szórakozik, és a létszámot elnézve, a többség inkább a bográcsokra kíváncsi. Evelin produkcióját sajnos nem élvezhetjük végig teljes terjedelmében - mert egyrészt Balázs narrátorkodik közben, aztán meg Anikó hívja el Orsit egy kis női csevejre, és a rendező úgy dönt, hogy inkább az ott történtekbe lesünk bele amiért hálás köszönet neki -, ám az a néhány pillanat a szekunder szégyenérzet eddig ismeretlen dimenzióit nyitja meg. Ez az a helyzet, amikor az ember szorosan összezárja a szemét, mert a fülét nem tudja. Ha jól emlékszem, eddig Anikó mindig csak szigorúan a gazdákkal beszélt, mikor kiválasztás előtt érkezett, a csajoknak (srácoknak) csak távolról intett, mert azért annyira jól nevelt, hogy észrevegye őket. Ám most úgy tűnik unatkozik, vagy változott valami, hogy elvonul beszélgetni a "versenyzőkkel" is, mondjuk tök feleslegesen, mert úgy sem ők választanak.

Szóval, Anikó és Orsi diszkréten elvonulnak (pillanatra feltűnnek a kitartóan posztoló rend őrei is - lehet, polgárőrök, nem vagyok jó ruhákban-, akik szükség esetén az őrjöngő tömeget hivatottak visszafogni, de lehet, hogy Evelint akarják bevinni zajszennyezésért), hogy megbeszéljék, mi is folyik itt Szergényben. Orsinál “kiakasztotta a bilit”, hogy úgy tűnt, mintha Balázs és Evelin közelebb kerültek volna egymáshoz, de szerinte a fiú nem a mai hiszti alapján fog dönteni. Hisztiztél? (Ani) Nem szoktam hisztizni (Orsi). Mielőtt Anikó visszaadná az érettségijét szövegértésből, Orsi konkretizálja, hogy na jó, igen, sírt egy kicsit, és bár érzelmei nincsenek még, érzései már vannak, ami már “egy jó alap” egy párkapcsolathoz. Egy pillanatra sem esik ki a szerepéből, vagy ez a nő az üvöltve okádós leánybúcsút is frankón vonalzóval tervezné meg, kiszámolva, hogy mennyi kálium veszteséget tud egyensúlyozni az előzetesen bevitt magnéziumos banánsűrítménnyel.

Szerencsére pont akkor érnek vissza a mulatságba, mikor Evelin végez (kb mindenki hallóidegével), így Orsi átveheti a mikrofont, és egy szintis alappal megágyazott Tankcsapda dalra bebizonyíthatja, hogy mindig van lejjebb. Neki sikerül úgy előadnia a Mennyország tourist-ot, mintha a menzás csokis kocka receptjét, illetve annak egészségre ártalmas cukortartalmát ismertetné.

Eközben Ani egy, a vagyonukból kiforgatott olajmágnás férjek elperelt millióin hízott válóperes ügyvéd vehemenciájával sorozza meg Evelint, úgy kérdez, hogy a másik nem is jut nagyon szóhoz: Te most akkor jól érzed itt magad? 6 nap után hiányzik a családod? ne húzzál fel! Gondolsz Balázsra lefekvéskor? Mint férfi tetszik? Akarod ezt? Most mit érzel? Hagyjál a kutyával! Tényleg jól érzed itt magad? Ezek fontos dolgok! Anikó kényelmetlen kérdésekkel felfegyverkezett naszádja ellen Evelin egy hambisnál összemustározott turis szórólapból hajtogatott papírhajóval megy: “hát nem toom, akarni akarom, de az érzések…hát izé, nem alakulnak", ” “Félek, az érzések”. A tőle már megszokott cicerói körmondatokból valami olyasmit lehet kihámozni, hogy jól érzi itt, VIDÉKEN  magát, de egyébként semmilyen Balázzsal kapcsolatos kérdésre nem tud válaszolni, és ez Ani szerint nem fair a sráccal szemben, mivel lehet, hogy őt választja, ő meg nem is tudja, hogy mit akar, és láthatóan azt a nem biztost sem biztos, hogy akarja.

Ani elhívja végül Balázst is, na, mondd, mi a helyzet a csajok terén. A fiú már feltenné az “Orsi és a mezőgazdaság” lemezt, de Anikó elsöpri az ötletet, azért mert valaki ért a mezőgazdaságoskodáshoz, még nem lesz abból kapcsolat. Ha mondjuk Balázs fodrász lenne, maradéktalanul egyet tudnék érteni Anikóval, de azért egy földműveléssel foglalkozó embernek lehet, hogy a semlegesnél kicsit fontosabb, ha a másik felismeri a lucernát...vagy hogy hívják, azt azzizét. A vallatás célt ér, végül Balázs kiböki, hogy Orsi annyira karót nyelt, hogy még őt is feszélyezi, ellenben Evelin nyit felé, bohókás, ugyanakkor felnőttesen gondolkodik (tehát, most arról a lányról beszélünk, aki azért érzi jól magát egy társkereső műsorban, mert a gazdának cuki a kutyája), és  bár nem költöztetné oda egyből, de jó lenne megismerni, aztán esik és puffan. Vagy nem. A végső konklúzió az, hogy -Balázs szerint- Evelin nyit, bár jelét eddig ennek nem adta, Orsi viszont semmi esetre sem lehetne Balázsné. Az én olvasatomban ez azt jelenti, hogy szegény Orsi annyira nem, hogy Evelin inkább igen.

A srác leül a csajokkal és egy kalap alatt mindkettővel gyorsan túl is esik a dolgon: Evelinben “több van”. Ez aztán elegáns volt, Bazs. Evelin úgy ül Orsi mellett, mint aki csalással kapott négyest, Orsi tartja magát, Balázs megkönnyebbül. Míg a hazamenő bemegy pakolni, Evelin alig várja, hogy boldogan Balázs nyakába ugorjon, és hevesen ráncigálná már el az álom randira…

HELYETT ül, és bambul maga elé az asztalnál, majdnem elbőgi magát. Úgy bizonygatja Balázsnak, hogy deee örül, és bízik abban, hogy az érzelmei is követik, mintha most derült volna ki, hogy az aliexpressen rendelt limitált szériás krokodilbőr cipő neki kicsi, de a titkon gyűlölt unokahuginak Karira pont jó lesz. Szóval, nem túl lelkes, Balázs próbálja magyarázni mindkettő helyett a hangulatot, biztos milyen rossz neki, hogy Orsi elmegy (ja, mekkora barinők voltak), de ez az egész egyelőre nem tűnik nagyon jónak.

Botond elviszi Tündét egy romis tápoldába, és a nagyon ravasz titkos terve az, hogy a vacsi után meglesi a lány igazi lényét egy, mindenki igazi valóját megmutató billiárd játszma közben. Apám, ha szeretnéd látni, ahogy kijön belőle a vadállat, akkor csocsózni vidd el két korsó barna sör és három Jäger után, itt max a filcet szakítja majd fel. Tünde még csak a étteremtől tud, így előkotorja a raktárból az “amióta itt vagyok, csak arra vágyom, hogy kettesben beszélgessünk” panelt, ami közvetlenül két "Nagyon örülök, és boldog vagyok, itt minden olyan jó" közé be is helyez, de Botinak már gyanús, hogy mindennek örül, minden érdekli, eléggé negédes; a fiú szerint ez lehet egy színjáték is. Színjáték egy TV showban? Ez a fiú okos, el kell ismerni.

A lány a parkolónak is nagyon megörül, a felfüggönyözött filagóriától is elalél, neki itt eddig minden nagyon bejött. A farmon is, mindenhol. Tudta, hogy be fog, de ez még annál is jobb, mint amit hitt. Botond közben úgy néz rá, mintha a veséjébe akarna látni, de néha nem tudom eldönteni, hogy ez a csábító nézése, vagy éppen elbóbiskolni készül. A randi olyan remekül sikerül, hogy Botond már egyre biztosabb abban, hogy ez így kudarc lesz: nem találják a közös témát, nincs fesztelen csevegés, mesterkélt, erőltetett az egész, kötelező köröket futnak, a lány csak le akarja tudni az egészet. Tény, hogy Tünde előadása inkább hajaz egy közepesen sikeres aranyér krém reklámra, mint egy valóban boldog randi partner lelkesedésére.

Miután dudára ették magukat, Botond bedobja a billiárd ötletet. Tünde inkább döglene tovább a székben, kv-t inna vagy valami jóképű desszerttel növelné a nadrág méretét, akar a franc golyókat lökdösni! Ebből a véleményből kintre már az érkezik, hogy “Ó, a billiárd a kedvencem!” Ehhez képest sajna kiderül, hogy sem a szabályokat nem ismeri, sem a dákóval nem tud bánni (ezzel a mondattal most kicsit sarokba szorítva érzem magam, de nagyvonalúan nem veszek tudomást a magas labdáról), személyes kedvencem, hogy amikor a golyókat “labdáknak” hívja, Botondon konkrétan látszik, hogy megáll a vérkeringése. Tünde annyira élvezi a játékot, mint Cecilia Bartoli egy Watch My Dying koncertet, teljesen deglett a hangulat, de szerintem az sem segít, hogy Botond inkább viselkedik felügyelő tanárként, mint randi partnerként. Még azt a nagyon lerágott biliárdot tanítós trükköt (képen alant) is bevetik, de az eredményt elemezve, fogalmazzunk inkább úgy, hogy minden hormon a helyén marad.

Tünde érzi, hogy ebből sem lesz már énekes halott, ezért nem is lepődik meg, mikor Botond délután őt küldi haza. De legalább evett egy jót. Azt viszont még mindig nem értem, hogy Tünde mit akart azzal mondai, hogy “Maximálisan igaza volt (mármint, Botinak, amikor azt mondta, hogy a lány nem őszinte vele). Próbáltam őszinte lenni vele, de nem sikerült. És ő ezt nem mondta el nekem.” Akkor most… ezt hogy…? Mindegy, viszonylag friss infót kell elfelejteni, foglalkozzunk a maradék cuki, mindig mosolygós versenyzővel. A befutó így gyors fejszámolás után Dalma, aki nem tűnik túl meglepettnek, boldognak annál inkább, és a lehető legnagyobb természetességgel meg is csókolják egymást. Irány Firenze!

Zsolt és Anikó az előző részből hiányolt jóga randira mennek el (köszi, NIKÉ88), ezt a táncot a nő vezeti, szerencsére naplemente is most van, szóval, a díszlet is remek. Anikó brillírozik, nagyon élvezi a helyzetet, hogy most ő mutathat meg valamit a saját világából, még a gazda zs kategóriás próbálkozásait is vidám eleganciával pattintja le, úgy, hogy közben nincs is ellenére a dolog. Igazából semmi extra nem történik, Anikó a tőle megszokott visszafogottsággal kezeli a délutánt, Zsolt meg magához mérten nem trollkodja annyira szét a randit. Őszintén szólva kicsit meglepő, hogy pont az a gazda hagyja kibontakozni az egyik választottját, aki teljesen meg van győződve arról, hogy a Nap csak miatta kel fel, és a Balaton összes békája neki kuruttyol. A randi után Anikó már a zsebében érzi Zsolt lakáskulcsát, de azért erre a hókiflire Kitti még tud szórni egy kis mosószódát, ha ügyes.

Másnap, a kiválasztás napján Zsolt elviszi mindkét lányt a mezőre bálát pakolni. Hmmm. Míg az egyik Zsolt egy haverjával követi őket egy valamilyen izégéppel, addig ő a másikkal rakja a bálákat, úgy, hogy a trakesz elején lévő tüskékre kell felvarázsolni a gurigát A pontban, elvinni B pontba, és rárakni a többire. Olyan, mintha egy brutál nagy feltűzött mályvacukorral rallyznának, de lehet, hogy csak éhes vagyok. Itt már igazából kb mindegy, hogy mi hogy megy, csak túl nagy anyagi kárt ne okozzanak, a gazda szerintem már eldöntötte, hogy ki marad, bár még mindig azt állítja, hogy “mindkettőbe beletudnÁk helyezkedni”. Azt elhiszem Zsozs, de az már egy magasabb korhatár-besorolású műsor lesz. Elmondása szerint, szeretné még UTOLJÁRA látni Kitt mosolyát, mikor meglátja a teheneket, Anikó meg megint remekel, kezd ráérezni, hogy hogyan kell vele bánni.

Ani érkezik délután, most legalább nem kellett visszafordulnia fél úton, el tudnak kicsit beszélgetni Zsoltival. A jópofizós, haverkodós stílus itt nem jön be, Aninak különbséget kellene tennie, hogy ami működik kenyérrelehetkenni Misivel, vagy a jóvanjóvan Balázzsal, az nem fog működni ezzel a pasassal. Látni lehet, hogy hogyan próbál folyamatosan Zsoltra hangolódni, de az nem engedi, így a lány nem tudja meg, hogy ki megy ma haza. Nekünk ez tök mindegy, mert nekünk amúgy is kellene várni a nagy bejelentésig. Otthon Zsolt nevek nélkül elmondja, hogy ki mit testesít meg: egyikük a féktelen múltját, másikuk azt a jövőt, amerre tartani szeretne. És neki most választania kell.

Kitti lesz az. Aki megy haza. Most nincsenek könnyek, meg nagy búcsúzkodás, mindkettő biztos abban, hogy a barátság megmarad, és miután Kittit kirakta ugyanúgy a ház elé, mint néhány napja Enikőt, Zsolt előkotor egy üveg bort, leülnek Anikóval, na, babám húzzuk le, aztán induljunk Izlandra!

Niki lelki társával, Norbival Máltára megy. Norbinak ez lesz az első repülése, felszálláskor nekem úgy tűnik, hogy van egy pillanat, amikor a reggeli sonkás zsömi fel akar jönni, de a lelkesedése legyűri. Niki mindeközben olvassa a napi bulvárt, csak jótékonyan néha odamosolyodik, jól van kisfiam, na, hova hoztalak?

Este érnek a hotelbe, Norbi már feni a fogát a közös ágyikóra, de Niki a recin lehűti a kedélyeket: külön szobát kér. Norbi egyáltalán nem tudja kezelni a helyeztet, lefagy a rendszer: megrovóan, számon kérőn néz, de amikor beszélni is kell, akkor nem meri a lány szemébe mondani, hogy ez azért övön aluli volt. Na, nem úúúgy. Vagyisde. A lány szerint még egyáltalán nem járja, hogy egy ágyba feküdjenek, amiben még igaza is lehet, de kb 18 órája volt arra, hogy ezt az elképzelését a másik féllel is megossza, amire viszont nyilvánvalóan nem jutott ideje. Ha Norbi úriember, nem lehet neki ez olyan nagy probléma, de akkor is illett volna nem a recin közölni ezt vele. Tehát most ott tartunk, hogy az egyik valamit nem akar, de nem mondja meg időben, csak amikor már kész tények elé állítja a másikat, a másik meg nem mondja meg, hogy tök megérti, de a tálalás nem volt fair, és vér ciki helyzetbe hozta így. Őszinteség, őszinteség, miért nem férsz te bele a bőröndbe? Hát, Norbi, ez a randi nem úgy indul, ahogy elképzelted...

Misi és Alexa is elindulnak az álomrandira. Oda, ahova Misi amúgy is rendszeresen jár: Farkaslakára. Alexa két kütyün is elindítja a navit, hátha, akkor feleződik az a laza 400 km, Misi önmagához híven csak örül, hogy így is együtt tudnak tölteni egy csomócsomó időt. Odaérve Misi két nagyon jó kedélyű barátja fogadja őket, az egyik azért odaszúrja, hogy megérkezett a “Gazda”; lehet, hogy ők kicsit mulatnak ezen a TV műsoros dolgon, de Misi nagyon jó barátjuk, ha bohócot kell csinálniuk magukból miatta, hát legyen. Alexa kicsit zavarban van, csak topog a feles pohárral a kezében, elvégre 5-6-7 órás utazás után, ragadósan, izzadtan, fáradtan, éhesen, mit sem szeretne jobban hallani az ember lánya két vadidegen pasastól egy teljesen ismeretlen portán, mint: “Erre vizet nem iszunk!”