Azt kérte a Telekom, nézzem meg, mit ajánlanék legszívesebben a videótékájuk kínálatából. Szabad kéz, mondták, ami tetszik, tették hozzá. Jó, mondom, megnézem. Két órán át csak a tartalmat pörgettem, és jegyzeteltem, hogy mit kéne ajánlani, aztán inkább rákerestem olyan dolgokra, amiket mostanában kedvelek. Itt az első.
Pókember azért jó, mert egyáltalán nem pók. A pókoknak nyolc lábuk van, nekünk kettő; ahol nekünk fogunk/szánk, nekik csáprágójuk, szóval ha Pókember valóban egy Pók-Ember lenne, a büdös életbe' nem rajzolták volna meg, mert a művésznek is olyan traumákat okozott volna, amire jelenleg még nincs terápia. Pókember ezzel szemben az egész Marvel-DC kombinált szuperhősuniverzum (Batmantől Thoron és Wonder Womanon át Fekete Párducig) legszerethetőbb figurája.
Mert egy kölyök.
Stan Lee, Pókember (és a Marvel-hősök jó részének) társalkotója, a képregényvilág egykori atyaúristene nem véletlenül nevezte nem egyszer a kedvencének az eredetileg gimnazista diáknak kitalált Peter Parkert, emberközelibb, megfoghatóbb volt, mint egy félisten vagy egy dühében kétemeletes (zöld) ház nagyságú szörnnyé váló tudós, és ami a legfontosabb, olyan korosztályt képviselt, aminek a képregények elsősorban szóltak, de amit egy szuperhős sem képviselt 1962 augusztusa előtt. Peter, aki képességeit egy radioaktív pók marásának köszönheti, jó ideig megmaradt egy átlagos tininek, akit a nagynénje és nagybátyja nevel, iskolába jár, szerelmes lesz, barátokat szerez, összetörik a szívét, és közben a képességei felfedezésével egyre magabiztosabban lép fel New York bűnözőivel és a városra alkalomadtán rászabaduló szupergonoszokkal szemben.
A filmes és tévés feldolgozások is leginkább ezzel a Pókemberrel foglalkoznak (pedig ő is felnőtt a képregényekben, egyetemista Pókember is volt, meg fotóriporter is), mert szélesebb közönséget lehet vele megszólítani, a tiniket az aktuális problémákkal, a felnőtteket meg a "hát, amikor én 14 éves voltam" nosztalgiafaktorral. Alakította már Tobey Maguire és Andrew Garfield is, előbbi esetlensége, utóbbi komorsága miatt volt érdekes, de a legjobban a karaktert az a Tom Holland fogta meg, aki 2016 óta már öt filmben alakította, és akit a közönség és a kritika is a legjobb Peter Parkernek tart.
A legutóbbi, a Telekom Videótékában is elérhető Pókember idegenben egy gimnazista srácról szól, aki este, a maszk és piros-kék kezeslábas védelmében egy zsivány, pimasz, egyre magabiztosabb igazságosztó, de napközben egy esetlen tini, aki se nem túl népszerű, se nem túl feltűnő, a középiskolás, elég kegyetlen hierarchiában szinte nem is létezik, a legjobb haverja a bénaság két lábon járó szobra, viszont hót szerelmes az iskola egyik legjobb csajába (Zendaya alakítja) és pont kapóra jön neki egy európai osztálykirándulás ahhoz, hogy romantikus környezetben (Velence) végre megfoghassa a kezét, már ha nem esik össze addig az izgalomtól kapott infarktusban.
Mint minden szuperhős filmben, ebben is Nagy Dolgok írják felül a hős számításait:
itt éppen az, hogy mindenféle elementálok (Föld, Víz, Tűz, stb.) igyekeznek elpusztítani a Földet, és csak egy Quentin Beck (Jake Gyllenhaal) nevű, másik dimenzióból érkezett szuperhős áll nekik ellent, no meg Pókember, akinek így az európai vakációja kútba esik, de legalábbis nem úgy alakul, mint tervezte. A sztoriban semmi olyan nincs, amit a tinivígjátékokban és szuperhősfilmekben eddig ne láttunk volna, viszont a látványvilág valami pazar, elképesztő, mennyi szabadságot jelent az ember fantáziának az, ha megfelelő eszközök állnak rendelkezésére, és azt valósít meg, amit kvázi akar.
A színészek a forgatókönyv bicegését elegánsat kisegítik, bár azért mindenképpen dicséret illeti a Chris McKenna-Erik Sommers írópárost, hogy úgy rakták össze a történetet, hogy ha most ülünk le először szuperhősfilmet nézni, akkor is tökéletesen értjük a sztorit: van egy fiú, meg egy lány, és úgyis összejönnek, csak van pár, ne, szokványos akadály az útjukban. Néha egy kellemes esti tévézéshez ez pont elég is.
Pókember: Idegenben, 129 perces amerikai kalandfilm, elérhető a Telekom Videótékában
(x)
Facebook kommentek