Mi lenne akkor, ha múltbéli emberek teremnének itt a 21. századi világunkban? Mi lenne, ha valamilyen csoda/mágia/furcsa természeti jelenség/tudományos kísérlet/ egyéb lehetőség miatt az kőkorszakból, vikingek korából és a 19. századból érkeznének a bevándorlók és nem a háború sújtotta vidékekről? Mit tennénk vajon mi jelenkori magyarok, ha esetleg egy ilyen idővándorlás révén ősmagyarok érkeznének hozzánk a múltból?  Ezen gondolkodott el a norvég HBO is, és ebből lett az Időbevándorlók/Beforeigners/Fremvandrerne nevű 6 részes sorozata, ami rövidsége ellenére igazán hangulatos lett. A címadás jogát fenntartom magamnak, a készítők csak megszámozták az epizódokat, így hivatalos címeket ne keressetek. Vágjunk is bele, valamikor a 2000-es években járunk, és az esti Oslo városát látjuk az öböl felől. Fiatalok buliznak és bátorságpróbát tartanak, ki mer beleugrani a vízbe. Az egyikük észreveszi, hogy furcsán fodrozódik a víz odalent, mintha lenne ott valami. A többiek simán nyuszinak tartják, de egy pillanattal később egy hatalmasat villan a víz. Egy fuldokló férfi bukkan fel, aki egy fura nyelven kiabál segítségért. Ezt újabb villanások követik és újabb emberek bukkannak fel. Hagyjuk ott ezt a furcsaságot és ismerkedjünk meg Larsszal és a feleségével, Marie-val. Fiatal házasok, talán alulról épp csak súrolják a 30-at, de Marie pocakja már szépen gömbölyödik. Lars rendőrjárőr és épp az új lakásukat csodálják, ezen a szép estén fogják aláírni a szerződést. Menjünk vissza a fiatalokhoz, kimenekítették a vízből a fuldoklókat. Vissza a házaspárunkhoz, Lars odakanyarítja a nevét a szerződésre, igaz, bárhogyan is fizették ki a lakást, összeszorult a gyomra. A háttérben a lámpák villódznak, nekik fel se tűnik, viszont Larsnak mennie kell, munka van.

Lars kiment az öbölhöz, ugyanis a vízben felbukkanó embereket még mindig a fiatalok istápolják. A vízi emberek fura nyelven hadoválnak, egyik rémültebb mint a másik, egy család, apuka, anyuka, meg két gyerek. Bevitték őket a közeli operaházba, hoztak nekik plédeket, meg ne fagyjanak. Na ezek a fura emberek nem elég, hogy valami régi dialektust beszélnek, még az öltözékük is olyan, mintha a múltból kerültek volna ide. Talán eldurvult hajókiránduláson résztvevő hagyományőrzők, fene tudja, Lars barátunk kideríti. A kollégája hozott egy férfit, aki beszéli ezt a nyelvet, szegény rémült hagyományőrzők közül a férfi mondja el, hogy mit látott. A tudóska szerint biztos nem izlandiak, az ónorvég nyelv is biztos, és a hevenyészett fordítás szerint azt állítják, hogy a múltból jöttek. Na, Lars jót röhög, az este poénja megvan és félrevonulva hívja is a pszichiátriát. Az előcsarnokban megy a tévé, Larsnak várakoznia kell, ott se veszik fel a telefont, nemcsak nálunk, megnyugtató. Így meghallja, hogy miről beszélnek az esti hírekben. Nemcsak náluk, hanem az egész világból érkeztek jelentések, hogy a vízből múltbéli emberek bukkantak fel furcsa villanások után. A híradásnak azonban vége szakad, áramszünet, az egész város sötét lesz, egyedül csak az oslói öböl villanásait lehet látni. Lars haverunk és a többi ember se röhög már, szinte lefagyva figyelik, ahogy egymás után villan a víz.

A következő felirat szerint több év telt el, és Larsot látjuk felkelni, valami baj lehet a kezével, mert egy rögzítőt visel rajta. A rádió ébreszti, a friss hírek szerint ismét jöttek érkezők, és az eddigi statisztikák szerint közel 13 ezer múltbéli jelent meg náluk és fix idősíkokból: kőkor, viking időszak és a 19. század. Larson is meglátszanak az évek nyomai, szinta össze kell szednie magát már ahhoz is, hogy csak az ágyból kelljen ki, elég kiégettnek tűnik. Egy fura szemcseppel indítja a napot, ami valami drog lehet, olyan elvarázsolt tekintetet ad neki. A lakás ugyanaz, amit annak idején megvettek az asszonykával. A gyerek is itt van, ő egy 16-17 év körüli ifjú hölgy már, Ingrid. Asszonyka eddig sehol, viszont apa és lánya együtt indulnak el, egy szomszéd egy másik szomszédra panaszkodik, tömény halszagot érezni miatta az épületben. A liftben egy kecske békésen legel, úgy tűnik ez már mindennapos jelenség. Szegény Ingrid a haját se tudta megszárítani, az érkezés miatti áramszünet lecsapott mindent, apuka szerint igazán kőkorszakian divatos a frizurája, bár nem látni rajta, hogy bármit értene a hajdivathoz, de próbálkozik. A páros lépcsőzik egyet és kocsiba szállnak, az autórádióból is érdekes híreket tudunk meg a fura világról. Több tízezer ember érkezett a múltból a világ szinte minden országába, mégsem tudtak meg semmit a világ tudósai, hogy mi is történt igazából. És milyen menő, külön híreket mondanak be a 19. századi hallgatóknak. Larsék megérkeztek Marie-hoz, ezek szerint a házasságuknak annyi lett, a nő a kertvárosban él, békésen festeget a 19. századi új férjével. Ingrid elbúcsúzik az apjától, anyu és a mostohaapu vidáman üdvözlik őt, Marie csak egy udvarias intésre méltatja az exét. Larsot ismét hívják, munka van.

A főcím az Aint No Love In the Heart of the City című dal Bobby Blue Blandtől, erre autózunk egyet Larsszal. Megnézzük a megváltozott Oslót, ahol a 4 idősík emberei igyekeznek együtt élni: iPodot hallgató kőkori, lovaskocsis 19. századi, sportruhás vikingek és a 21. századiak, csak hogy néhányat említsünk. A helyszín ismét az öböl, Lars a művészeti múzeum mellett parkol le, ahol a kolléganője, Wenche várja. Holtan találtak egy időbevándorló nőt, megfulladt, Wenche részéről ennyivel le is kellene zárni. Eddig 12-en fulladtak meg érkezéskor, Wenche nem is érti, hogy mit kell ezzel foglalkozniuk, de Larsnak tökmindegy, belefér az idejükbe. Menjünk el a rendőrségre, megérkezett az új kolléganő, a tetkója alapján egy igazi viking harcosnő lehetett. Felveszi az egyenruhát, miközben régi csaták emlékei villannak be, ahol aprította az ellenséget. A főnöke, Harald köszönti, ha elkészült, mehetnek. A cuccai maradhatnak az öltözőben, beleértve a fura, tenyérnyi mohaszeletet is, amit Harald vesz fel a földről. Ő mutatja be az új lányt, aki azért különleges, mert ő az első munkatárs, aki egy másik korból érkezett. A lányt mindennek nevezi, csak annak nem, ahogy hívják, ugyanis a rendes nevét, az Alfhildr Enginnsdóttirt ki se tudja kimondani. Alfhildr aranyosnak tűnik, biztos ami biztos kijelenti, hogy képzett rendőrtiszt, ezen a többiek jót derülnek. Larsék megnézik a halott nőt, írnak egy szokásos jelentést róla, megfulladt, ennyi. Viszont Lars a nő testén furcsa sérülésekből eredő nyomokat talált, olyanokat, amelyeket semmiképpen sem okozhatott a fulladás.

Később már kint van a teljes helyszínelő csapat, szegény Wenche azon puffog, hogy a plusz meló miatt nincs ideje bridzsezni este. Ugyanis hivatalos, hogy a nőt bántalmazták. A rendőrségen a Főnök és Alfhildr mennek interjút adni az időbevándorlók egyik sajtósának. A lány csak mosolyogjon és mondja, hogy izgatott a munka miatt. Lars visszatért az őrsre, a hírekben már azt találgatják, hogy mi történt a megfulladt jövevénnyel. Az irodában sem jobb a helyzet, mindenki az új kollegináról beszél, a megszorítások kellős közepén kellett idehozatni az időutazó kabalababát a nyakukra. Az interjú a parkban készül, Harald vigyorog, mint a tejbetök, Alfhildr zavarban van, és szerencsére nem kell olyan képeket csinálni, ahol a Főnök a karjaiba veszi. Az újságírónőt nem érdekli, hogy mi lesz Alfhildrrel a rendőrségen, őt csak a halott időbevándorló ügye érdekli. Harald főnök terel, itt van az új kolléganőjük, róla kérdezze, ám az újságírónő szerint ezzel azt leplezi, hogy nem érdekli a halott nő ügye. A főnök nem akarja folytatni az interjút, gyorsan el is viszi Alfhildrt. Szegény Haraldot ezek után az ő főnöke is berendeli, ott van Lars, ő jelent a halott időbevándorló nőről, akit megfojtottak. A két főember azon tanakodik, hogy kire bízza az ügyet, minden nyomozójuk foglalt. Lars jelentkezik, ha már elkezdte, be is fejezné. Harald nem érti, ugyanis Lars egy krónikus fáradtság nevű betegség miatt csak félállásban dolgozik, ezt az úri betegséget se hallottam még de legyen. Lars jobban van, új gyógyszert kap, igaz, nem akar nagyon beszélni erről. A két főnök nem gondolja át a gyanús választ, Harald azon tanakodik, hogy a sajtó már amúgy is leszólta őket, mert nem figyelnek az ügyre, nem akarnak még okot adni, hogy egy betegségből lábadozó nyomozó vigye az ügyet. Nagyfőnöknek támad az a csodás ötlete, hogy a kis vikinget adják Lars mellé, ketten szépen felderítik az ügyet. Haraldnak nagyon tetszik az ötlet, két legyet ütnek egy csapásra, elindítják a nyomozást és a sajtó előtt is villoghatnak, hogy az új viking kolléganő segít a nyomozásban.

A botcsinálta partnerek elkezdik a nyomozást, a kis vikingünk lelkesebb mint a 21. századi partnere. Igazából Alfhildr próbálkozik egy kis beszélgetéssel, de semmi reakció. Viszont a barátnőnk is már ismeri a közösségi oldalakat, kap egy értesítést egy férfiről, a szakálla alapján szintén viking kortárs lehet. A páros megérkezett a kikötői rendőrséghez, ott épp ketten vannak szolgálatban, az egyikük, David oltást kap, mert összebalhézott egy frissen érkezett múltbélivel és a lágyéka bánta. Lars jót röhög az eseten, de rákérdez a jövevényekre, a halott nő a kőkorszakból jött, a frissen érkezettek között regisztráltak mást is onnan? Nem, az érkezők meg a befogadóközpontba kerültek, de a két a rendőrnek megakad a szeme Alfin, és kezdésnek ők is a nevét próbálják jól kimondani. David egy szakmai beszélgetésnek álcázott randira is elhívja őt, de a lány nem reagál semmit, bár ki tudja, lehet imponál neki, hogy harci sérült. A páros elmegy a befogadóközpontba, egy pöpec kis épületben helyezték el az időutazókat, valami régi gyártelep lehet, mert jókora a hely. Alfin látszik, hogy nem szívesen jár itt, nem hinném hogy kellemes lett volna neki az első találkozó a gondoskodó 21. századdal. Egy ügyintézőhölgy a segítőjük, és arra panaszkodik, hogy az újonnan regisztráltak nem kerülnek fel rögtön a rendszerbe, de szerencsére megvan a keresett csoport. Felvették a maszkokat és a kesztyűket, és végigmennek a katonai sátrak között, az egyikben épp két kisgyereket fürdetnek, szegények ijedtükben visonganak az élménytől. Egy másik részen épp egy viking ismerkedik a csapvízzel, az érkezők között van mindenféle férfi és nő, öreg és fiatal, szegény és gazdag. Egy múltbéli pap is prédikál, egy nőnek épp valami szemcseppet adnak be, azt hiszem tudjuk, mit használhat Lars is. Ezek régen Alfi mindennapjai voltak, miután megérkezett. Megjöttek abba a lakósátorba, ahol a friss érkezőket helyezték el, van köztük néhány óészaki, polkorrekt kifejezés a viking helyett. Alfi lesz a tolmács, miután Lars megmutatja a halott nő fényképét nekik. Senki sem tud semmit, van egy alvó nő, őt is felébresztik, és ő már tud valamit. Látta a nőt, de jött egy fénylő szemű szörny és elvitte őt. Egy tengeri szörnyet emleget szerencsétlen, nagyon megijedt, még az ügyintéző is kéri, hogy hagyják abba.

Útközben meglesz az első veszekedés, Alfi hisz a lánynak, Lars szimplán ignorálja Alfit és egy szörny ellen tuti nem fog kiadni körözést. Alfi visszavág, nem könnyű az élet, mint ahogy azt a mostani emberek hiszik. Alfi egy park mellett meg akar állni, gyorsan kiszáll az autóból és elmegy mohát szedni. Tévétörténeti pillanatok ezek, az öltözői moha is okkal volt a lánynál, és most is okkal szedi ezt össze, ugyanis betuszkolja a bugyijába. Mi, nők, tudjuk mit jelent ez, ám Larsot önmagában az egész jelenet elborzasztotta, Alfi minden szégyenérzet nélkül közli vele, hogy épp menstruál. Lars a boltot javasolja neki, már kaphatóak mindenféle termékek erre, ám Alfinak ez már luxuscikk, fizetnie kell a diákhitelt... Később Lars leparkol egy ingyenes helyen és hazamegy. Végigsétál az idővándorlók kerületén, van fodrászat és mindenféle egyéb, kis rájuk szakosodott üzlet, de a többség még az utcán éli az életét, mint a régi saját idejükben. Otthon Lars egy szomszédjához köszön be, ők is a viking időszakból jöhettek és épp kecskét vágnak a kisfiával vacsorára. Ez a szomszéd Lars dílere, tőle kapja a szemcseppeket, a Temproxátot. Az esti híradóban az Emlékregisztrációs iroda bezárásáról értekeznek. Ez gyűjtötte volna össze azokat az emlékeket, amelyek arról szólnak, hogy hogyan kerültek ide a mi időnkbe a múltbéliek. Sajnos azonban senkinek sincsen erről emléke. Megkérdeztek egy kutatót is, hogy akkor ennek vége, de nem, csak rájöttek, hogy sokkal nehezebb a feladat, mint remélték, ügyesen lezárták ezt a kérdést. Lars eközben a cseppeket rejti el egy fiókba, ugyanitt megtalál egy régi fényképet, amikor még boldog család voltak, a kis Ingrid itt kb. 4 éves lehet csak. Azóta sok minden történt... Lars a szemcseppezés után méla tekintettel néz ki a fejéből, mikor elmegy az áram a városban. Vagyis újabb érkezés várható, az öbölben már készítik a vészfényeket, hogy megtalálják az embereket.

Lars a feljegyzéseket böngészi a gépén, mikor Alfie rátelefonál, utánanézett a szörnyetegnek. Lars a háta közepére se kívánja az elméleteit, de legyen, ha ennyire biztos a dolgában, nyomozzon tovább és a megbeszélésen elmondhatja a csapatnak is, jól jöhet az új nézőpont. A rajzolójukkal még vázlat is lesz a vallomás alapján. Alfi azt hiszi, hogy ez jó lesz, de nem, nem lesz jó. Másnap, elmegyünk Ingridhez a suliba, épp fizika óra van, ahol az időutazás a téma. A diákok között azonban már a szokásos pletykaparti megy, a menő csajok szegény Ingridet beszélik ki, valamit tenni kell vele. Az egyikük odamegy hozzá, és a partibuszról kérdezi őt. Kibéreltek egy ilyen buszt az osztállyal és úgy tűnik, hogy csak Ingrid marad ki belőle, ha nem fizeti ki a ráeső részt. Fura, mert Ingrid már átutalta a pénzt. Menjünk haza, Marie anyu és a 19. századi mostohaapu békésen olvasgatnak ezen a szép napon, milyen idili. Ingrid hazajön, anyu máris hívatja, és kiderül, hogy ő fúrta meg a bulibuszt. Utánanézett és bizony micsoda fertő, erkölcstelen szórakozás lenne a lánya számára, így szólt a banknak, hogy tiltsák le az utalást. Ingrid persze hisztizik, hogy kimarad ebből, meg amúgy is jól viselné magát, de a szigorú erkölcsi elveket valló szülők nem engedélyezik a Bend Over ( kb. hanyatt dönteni) partibuszozást. És a 19. századi férfiember pedig mindenféle lélekemelő bölcsességgel nyugtatja meg a mérges asszonyt.

A rendőrségen eljött a meeting ideje, Lars összefoglalja, hogy mit tudnak eddig: hajnali 4 óra után több csoport is érkezett, valamelyiknek a tagja volt a halott nő. Harald Alfihoz fordul, és még mindig rosszul ejti a nevét, Alfhilde. A lány teljesen komolyan beszámol a vallomásról és a szörnyetegről, a kedves kollégák alig bírják visszafogni magukat. Azután, hogy megmutatja nekik a mesebeli tengeri szörnyről készült portrét, kitör a röhögés. Szegény lány csak Larsot idézi, ő mondta neki, hogy ki kell lépni a megszokott keretek közül. Ám sajnos az ötletére senki sem vevő, Harald is elintézi annyival, ha meg is teszi, vegye figyelembe a 21. századi tudományos ismereteket is. Alfi gyilkos pillantást vet Larsra, pár évszázaddal korábban Lars ezért a húzásért már halott lenne, a pasi természetesen sunnyog. A megbeszélés után szegény Alfi megsemmisülten ül le az asztalához, a többiek már biztosak benne, hogy a rendőr-viking projekt ezennel csúfos kudarcot vallott. Lars is kapott egy kedves üzenetet a csapattól, megkapta a szörny kinyomtatott képét, megnevettette ezzel a csapatot. Alfi kap egy értesítést, hogy a figyeltje, Torfinn egy zabkása étteremben van, több se kell neki, utána megy a faszinak.

Lars átgondolta a dolgokat, és talán egy bocsánatkéréssel a fejében megy Alfi asztalához, ám a kis viking eltűnt. Szerencsére Alfi nyitva hagyta a laptopját és azon a böngészőt, Lars tudja, hova ment a csaj, egy zabkása étterembe. Wenche kolléganő szerint ilyen égés után muszáj volt levegőznie az új csajnak, hát kedves vagy... Alfi egyenesen a kásaétterembe megy, bizony ott kajál a loncsos hobónak kinéző viking. A pasi kimegy a mosdóba, Alfi utánamegy, a pultos épp pakol, így nem is látja, hogy Alfi hova ment. Később Lars is megérkezett, megkérdezi a pultost, hogy látta-e a kolléganőjét, de nem. Lars marad, megvárja, így muszáj rendelnie valamit, cukros-fahéjas kását kér. Az nincs, elnyomja a gabona ízét, a pultos javasol másik ízt, ami sokkal autentikusabb. A mosdóban egy jó kis verekedés lesz, a faszi Alfi régi ellensége, 12 évesen megerőszakolta őt. A férfi beismeri, amit tett, de tipikus férfi, Alfi is élvezte, ne tagadja. A szájkarate után Alfi kiharapja a nyelvét, na ilyen ha Alfhildr feldühödik. A kiabálást odakint is meghallják, Lars bele se kezdhetett a kásájába, beront a férfimosdóba és azt látja, ahogy Alfi agyonveri a férfit. Lars leszedi róla a lányt, a férfi elmenekül, a faszi Alfi „ismerőse”... Egy csendesebb helyen Larsék megbeszélik, hogy mit is kéne tenni. Mi van, ha a férfi feljelenti őt, ám Alfi biztos benne, hogy ez nem fog megtörténni, ahhoz Torfinn gyáva. Larsnak is jelentenie kellene, balhés kollégának nincs helye az állományban. Alfi visszavág azzal, hogy Lars se olyan tökéletes, ő szemcsepp függő, amikor Alfi átjött, ő is kapott ilyet, gyűlölte a szert, egy hétig tartott, mire kiizzadta. Tudja milyen az, ha valaki rászokik és Lars bizony függő. Ez eddig 1-1, de ha Lars tényleg tiszta, akkor pisiljen, ha Alfi feljelenti őt. Na, Lars magyarázkodni kezd, beteg, neki ez gyógyszer, hát hiszi a piszi. Egy kicsit talán megolvadt a jég, amikor Lars meglátja, hol lakik Alfi: egy szegénynegyedben egy olcsó kis lakókocsiban. A rendőrtiszti elvégzése után kirakták a koliból, ez volt a legolcsóbb lehetőség. Szegény Alfi is tudja a nagy magányában, hogy ennél talán sokkal rosszabbul is járhatott volna.

Lars is hazatért, otthon már Ingrid várja, elmeséli neki, hogy összevesztek az anyjával a bulibusz miatt. Lars szerencsére a lánya pártját fogja, és kifizeti neki a bulibuszt. Újabb nap virradt Oslo városára, sakkozó vikingek verekednek össze egy vitás lépésen. Ideje tiszta lappal kezdeni a társaknak is. Alfi egy csomag Libresse betétet talál az asztalán, ki is bontja és nagyon elégedetten távozik a mosdóból. Az ajándék egyenesen Larstól jött, meg is köszöni neki. A moháknak vége, új korszak kezdődik a számára, ugyanis olyan érzése van, mintha puha kis cica lenne a bugyijában. Ha ez nem reklám a Libresse-nek, akkor semmi, zseniális. Nincs köztük harag, és Alfi egy Oprah idézettel nyugtatja meg Lars lelkét, hogy minden oké köztük. Lars elgondolkodott bizonyos dolgokon, közben estére ugrunk és újabb érkezőt látunk. Egy halászhajó azonnal megindul felé, a nőt halászhálóval fogják ki. Nos, biztosan tudjuk, hogy ők egyáltalán nem segíteni akarnak szerencsétlen nőnek, aki azt se tudja, hogy mi történt vele, hiszen az egyik pillanatban még otthon volt, most pedig valahol nagyon messze. A halászháló pedig pont véletlenül hasonlít arra a tengeri szörnyre, amit szerencsétlen nő is megpróbált leírni, de a viking időszakban még nem volt ilyen szép zöld, kampós halászháló, amit ő a szörnynek gondolt. Lars fejében is valami hasonló járhat, talán ez a szörnyeteg is valami több lehet...