Marcel itallal kínálja Elijah-t, és az öltönyösnek szüksége is lesz rá, mivel se Davina, se Freya nem talált megoldást Hope problémájára. Úgy fest, nincs kiút. Ráadásul nyakukon a telihold, amikor a lány először változik majd át, és minden megkérdezett boszi úgy véli, hogy nem fogja túlélni. Elijah felveti, hogy kössék meg Hope vérfarkasénjét, de az sajnos nem opció – a bűbáj valószínűleg még jobban felgyorsítaná a folyamatot. Nem-tehetnek-semmit. És ezt a lánynak is tudnia kell, hogy legyen ideje elbúcsúzni a szeretteitől. És mindketten tudják, kire vár a hírhozó nehéz feladata…
Hope alszik. Immár az egész testét behálózzák a fekete vénák. Klaus aggódva őrzi a lánya álmát, miközben fél füllel az iménti beszélgetést hallgatja. Ő nem hajlandó feladni. Irány Mystic Falls és a Roxfort – ott pontosan tudják, miként kezeljenek egy elsőholdas vérfarkast. Klausnak van egy terve, és amíg azt véghez viszi, Elijah dolga lesz, hogy figyeljen a lányra. A bátyó nem érti, hogy miért pont ő, mivel Hope nagyjából bárki mást jobban kedvel nála. Apuci viszont apróságokkal nem foglalkozik: évszázadokon keresztül megannyiszor kijátszották már a halált, most is sikerülnie kell, és csak Elijah-ban bízik annyira, hogy rá merje bízni a lányát.
A Roxfortban Caroline Forbes érdeklődő szülőket vezet körbe, miközben aprólékos műgonddal ecseteli az iskola előnyeit, mint például a magas színvonalú oktatás, és hogy a különböző fajok milyen békésen élnek egymás mellett. A váratlanul megjelenő Klaus kekeckedését is simán leszereli, aki persze nem tudta kihagyni, hogy nyilvánosan fel ne hozza a hibridek kérdését… Négyszemközt persze az ősi megkapja a lecseszést, hiszen megegyeztek abban, hogy soha többé nem jön a város közelébe. Csakhogy Hope haldoklik, és félő, hogy nem éli túl az esti teliholdat, mert a sötét mágia felemészti (igen, a Félholdasok képesek irányítani az átváltozást, de az első alkalommal sajnos nem). Szóval szükség van Caroline lányaira, csak ők segíthetnek.
Hope a könyvtárban Stefan Salvatore naplóját nézegeti (amúgy ott van a vitrinben a Katherine-ről készült kép is). Bár hozzá sem szabadna érniük, Hope mégis memorizálta az egészet – Apuci benne a főgonosz, Elijah pedig az aljas bérenc. Alaric aktáiban dettó. A lány megtántorodik, de azt állítja, jól van, és azt kívánja bárcsak valaki – bárki mással tölthetné ezt a napot. Az öltönyös erre nem szól semmit, inkább felajánlja, hogy menjenek be a városba.
Caroline nem akarja a gyerekeit belekeverni az ügybe. Hát, pedig elszívó boszik, erre születtek, mondja Klaus, szóval, elszívják a sötét mágiát, aztán pedig belé teszik. A szöszi szkeptikus, mert egy dühöngő ősi hibrid elég nagy gondot okozna nagyjából mindenkinek, ergo: ez-nem-jó-ötlet! Klaus emlékeztetőül felidézi, hogy Caroline és a Vámpírnaplók csapata anno megfenyegette őt, hogy leláncolja, leönti cementtel és beledobja az óceánba. Hát, ideje beváltani ezt a fenyegetést! Szöszi nagyokat pislog erre, mert nem akarja az egészet, az ősi viszont tovább győzködi: becsszó, nem fog küzdeni, de nem hagyhatja, hogy a lánya meghaljon, és megígéri, hogy nem sodorja veszélybe az ikreket.
Mystic Fallsban nem állt meg az élet. Mattről padot neveztek el, Elena orvosi rendelőt nyitott, de a fiatalság még mindig a Grillbe szervezi az összeröffenéseket. Hope szerint nagybátyja nem a megfelelő helyre hozta, de Elijah a régmúltról kezd neki mesélni, hiszen itt volt az otthonuk, melynek illata a mai napig kísérti őt. Klausról is beszél, hogy mennyit festett akkoriban, hogy miként kereste azokat az anyagokat, amivel különböző színeket tudott kikeverni. Még emlékszik, amikor először mutatta meg neki a türkizt… Hope erre végre elmosolyodik. De Elijah azt is elmondja, hogy amikor az apjuk rájött, hogy Klaus ecsetet farag, elvette tőle, és megvágta a fiú arcát. Klaus menekülni akart, bátyja viszont nem tudta Rebekah-t és Kolt otthagyni egy ilyen apával. Így hát maradtak (és jó sok további traumát szereztek), Elijah pedig ígéretet tett, hogy mindig védelmezni fogja Klaust.
Megérkezik a rendelésük, úgy fest a pincérfiú ismeri Hope-ot. Landonnak hívják és kiskutyatekintettel bámulja a lányt, aki „otthoni gondokkal” magyarázza, hogy rég járt erre. Elijah-t a valóságnak megfelelően a nagybátyjaként mutatja be, és az ősi mosolyogva fog kezet a sráccal, aki Mr. Marshallnak szólítja. Landon azt is elmondja, hogy mindigis el akart menni New Orleansba a zene miatt – de most lép, mert egy csapat gyökeret kell kiszolgálnia. Viszont elhívja Hope-ot a főtérre, este ugyanis lesz ott egy kis élőzene, és bluest is játszanak… szóval… A lány köszönettel hárít, pedig – ahogy Elijah négyszemközt rámutat – a hold csak később teljesedik ki, tehát dolga felől ráérne. De nem. Mert tudja, hogy nemsokára meg fog halni.
A birtok elhagyatott házánál Lizzy és Josie ezerrel vitatkozik Caroline-nal a segítségük díjazásáról: egy új mobil, részvétel a végzősök napfordulós bálján, iskolai szabálymódosítás a szoknyák hosszáról. Nem-Talán-Naná a felelet. Szöszi átadja a terepet Klausnak, aki egy köszönömmel kezdi – és azzal is fejezi be, mert Alaric megkarózza egy íjpuskával. És bár az ikrek apjának lövése sincs, miről van szó, a válasz: NEM! Ezt követően elzárja a nyíllal a mellkasában vergődő ősit.
Hope kisakkozta, hogy gáz van: a család boszijai összedugták a fejüket, és itt vannak az ijesztő, fájdalmas fekete vénák is. Elijah pedig nem hazudik, elmondja, hogy nem biztosak abban, hogy a lány túléli a teliholdat; és azt is, hogy Apuci minden erejével keresi a gyógymódot, szóval nem hagyják, hogy baja essen! Hope viszont úgy gondolja, talán így lesz a legjobb, de a miértre adandó választ megszakítja három gimis gyökér, akik szemétkednek Landonnal, majd egy spéci járgánnyal fizetés nélkül távoznak. Hope a szemét forgatja, Elijah arcán furcsa kifejezés fut át, majd egy csomó pénzt hagy az asztalon, valószínűleg kompenzáció gyanánt. Ideje távozni, és mivel unokahugi már próbálkozott a vezetéssel, ideje, hogy egy Bentley volánja mögé üljön…
Hope úgy gondolja, tudja, hogy mire megy ki a játék a turmixszal, meg a vezetéssel: ezek az élet apró örömei. Megnyugtatja nagybátyját, hogy nincsenek öngyilkos hajlamai – na, nem mintha Elijah-t meg lehetne ölni egy közlekedési balesetben… :) Nem akar meghalni, de úgy érzi, meg sem kellett volna születnie. Úgy tűnik, a lány pontosan ismeri a fogantatásának és születésének körülményeit, de vajon a csoda lehet egyszerre hiba is? Az öltönyös szerint ő nem hiba, ráadásul az egész család harcolt érte, mióta kiderült, hogy létezik – na ja, és mi van az univerzummal, ami a kezdet kezdete óta meg akarta ölni? Hope teljesen józanul látja a helyzetet, azt is pontosan tudta, hogy meghalhat, ha visszaveszi az erőt, de ő döntött úgy, hogy ennek ellenére megteszi.
Elijah egy parkolóba irányítja az óvatosan vezető lányt, ahol a három szemétkedő suttyó éppen autót mos, és a legújabb Miss Mystic Falls-szal hetyeg. Az ősi rákérdez, hogy vajon Landon miért nem vágott vissza, amikor bántották? Hát, mert kell neki a meló. Hope-nak és Elijah-nak viszont nincs vesztenivalója. Az öltönyös például megigézheti ezeket a baromarcúakat, hogy azt tegyék, amit csak akarnak; Hope-nak viszont jobb ötlete támad: inkább felejtsék el, amit majd ő fog tenni. Azzal kiszáll, és varázsolni kezd. Nem öl meg senkit, csak teljesen lefagyasztja a kocsit, hogy aztán a szélvédők kipattanjanak – csórikám meg totál kiakadjon… :D
Alaric és Caroline összevesznek, mert előbbi szerint utóbbi nem lát tisztán – Klaus az elpusztíthatatlan gonosz, és most még több sötét erőt adnának neki? (Vagyis a szöszi még mindig bele van zúgva – ennyi!) Caroline, állítása szerint Hope-ot akarja megvédeni, aki egy a diákok közül, és ebben a nyugdíjas vámpírvadász is partner lenne, de nincs másik boszi a talonban? Miért pont a lányai? Hát, mert csak ők képesek rá. Utána pedig lehet ünnepelni, mert a főgonosz eltűnik a Föld színéről… Hja, Alaric nem hisz az ősi ígéretében, és abban sem, hogy képes lenne mindörökre az óceánban maradni. És ezzel a villámsebesen felgyógyuló és előkerülő Klaus is egyetért: ha a Sivár mágiája már benne lesz, valakinek meg kell őt ölnie. És az ősi hibrid egy fehértölgy karót húz elő a kabátja alól… Hogymiamennydörgős? Naneeeee!
Vissza az elhagyatott házba, aminek a tulaja már egy évtizede halott, és ő sem közölte előre, hogy fel fogja áldozni magát (SPOILER: Hoppá, Stefan a tulaj!). Caroline kiakadt azon, hogy Klaus elhallgatta előle az igazságot, de valójában maga az ősi sem akarta látni a nő reakcióját. És, hogy honnan került elő a karó, amikor elvileg az összes fehértölgy megsemmisült? Ez volt Klaus vészforgatókönyve. Néhány évtizede találta, és mivel akkoriban elég nehezen birkózott a halhatatlanság velejáróival, végül nem semmisítette meg, hanem elrejtette. Azt is mondja, hogy aznap este, alakváltáskor van a legnagyobb esély elszívni a sötét mágiát Hope-ból. Caroline szerint kell lennie más megoldásnak! Talán van is, de azt nem most fogják megtalálni… márpedig nincs több idő. A szöszi megígéri, hogy meggyőzi gyermekei apját, és biztosítja Klaust, hogy jó apa, és jó ember is… de mennyivel egyszerűbb lenne a helyzet, ha az ősi maradt volna a nagy, gonosz farkas…
Hope-on látszik, hogy kimerült, és megbékélni látszik a sorsával – azt akarja, hogy az apja se keresse már az utolsó utáni esélyt és kiskaput, így is eleget szenvedett. Elijah szerint viszont nem szabad feladni a harcot, Klaus szenvedésének pedig igenis volt/van értelme: Hope. A lány nem felelős a pap haláláért, és Hayley haláláért sem. Ha hibáztatni kell valakit, hát okolja őt! Hope próbálta, de végül arra jutott, hogy miatta történt az egész. Gretáék elsősorban tőle tartottak. A lány összeroppan a lelki tehertől: egész életében össze akarta hozni a családját, erre még jobban tönkretette… most pedig csak az anyukáját akarja… És egyszerre ájultan zuhan Elijah karjába.
A nagybácsi rohanva viszi a lányt Klaushoz, aki rémülten konstatálja, hogy Hope szíve nem ver. A csodagyerek mindeközben egy másik, kék síkon ébred, az erdőben – és Hayley-vel találja magát szemközt… WTF? Anyuci magához öleli a lányt, de nem érti, mit keres itt, mondván: még nem jött el az ideje. Hope itt akar lenni, Hayley viszont a lelkére beszél, hogy küzdjön, és ébredjen fel! A másik síkon Klaus elküldi a tesót Caroline-ért és a lányaiért, ő pedig megpróbálja újraéleszteni Hope-ot, aki hallja, ahogy az apja kétségbeesetten szólongatja. Hayley is biztatja a lányt, hogy menjen vissza, de Hope sírva közli, hogy képtelen megbocsátani önmagának. Kár, mondja Anyuci, ő már megbocsátott – tudja, hogy Hope fáradt, szomorú, és szörnyű dolgok történtek vele, de mindezek még jóval a születésük előtt kezdődtek… Harcolnia kell! Fel-kell-ébrednie!
A lány nem akarja egyedül hagyni az anyját, de Hayley nincs egyedül. Kézen fogja Hope-ot, és egy tisztáshoz vezeti, ahol ott a falka… A szülei, Mary nagyi (bár őket nem látjuk), és a gitározó Jackson, aki döbbenten figyel fel az érkezőkre. Hayley biztosítja lányát, hogy jól van, békére lelt… és, hogy találkoznak még – nagyon-nagyon-nagyon hosszú idő múlva. És amikor ez megtörténik, legyenek jó sztorijai! Alkosson, kalandozzon, és legalább egy nagy szerelme legyen, amiről majd mesélhet! Könnyek közt búcsúznak el. Szeretlek, #örökkön-örökké. Hayley még egy utolsó szívességet kér Hope-tól, mielőtt útjára engedné – pillanatokkal később pedig Klaus munkája megtérül, és a lány magához tér. Hope már nem akar meghalni. Nem is fog, mert Apuci megtalálta a módját, hogy megmentse. Reggelre minden rendben lesz.
Besötétedett, és elindult a térzene. Klaus vázolja, hogy mi fog történni – persze azt a részt kihagyja, hogy a végén ő fog meghalni. Hope észreveszi az egyik padon ücsörgő Elijah-t és odamegy hozzá. A nagybácsi rájött, hogy anno, amikor Hope született, azt mondták, ő lesz a család megmentője – nem lett volna szabad ekkora terhet rakni rá. A lány erre megfordítja a dolgot: Elijah sem lehetett sokkal idősebb, amikor megfogadta, hogy mindig vigyázni fog Klausra. Mindketten hatalmas felelősséggel születtek, amit nem érdemeltek meg. Erre az ősi elmosolyodik – mintha csak Hayley mondta volna. Erre Hope bevallja, hogy amíg eszméletlen volt, látta az anyját, és bár hallucináció is lehetett, de jól érezte benne magát. Aztán átadja Elijah-nak az üzenetet: Hayley még mindig várja azt a bizonyos táncot… A lány nem tulajdonít nagy jelentőséget a dolognak, Elijah annál inkább – aztán kiszúrja a tömegben Landont, és egy „Viselkedj!” megjegyzést követően lelép a színről. Hope elvigyorodik, és odamegy a sráchoz. Még itt lesz egy ideig, de hamarosan takarodó. Landon megemlíti a suttyó csávó kocsijának pusztulását, ráadásul jó a zene, Hope is itt van – akár táncolhatnának is. És táncolnak.
Klaus mosolyogva figyeli a fiatalokat, és az érkező Caroline-t biztosítja arról, hogy féken tartja magát, egyúttal megköszöni, hogy engedi a lányait belefolyni az ügybe. A szöszi erre elmeséli, hogy évekkel korábban (Vámpírnaplók 7.évad 18.rész) bajba került, kocsiba vágta magát a lányokkal, és végül New Orleansban kötött ki az ősi hibridet keresve (aki akkoriban ugye Marcel tömlöcében volt leláncolva). Szóval, mindigis tudta, hogy az ő történetében Klaus nem gonosz… Klaus erre végre megcsókolná őt, de végül a harangszó megakadályozza (a francba!). Indulni kell. Az ősi megígéri, hogy rögtön mennek, de Hope hadd’ táncoljon még egy kicsit… ő pedig hadd’ nézze a lányt, miközben boldog. Caroline a könnyeivel küzdve távozik.
Nem sokkal később Klaus leláncolja a lányt, és közben tanácsokkal látja el: ha elviselhetetlen a fájdalom, csak hunyd be a szemed, és énekelj! De Hope bizakodó – találkozunk utána. Klaus indul, hogy hozzon valami tonikot, de útközben Elijah-ba botlik, aki búcsúzni jött, de leginkább megakadályozni az öccsét abban, amit tenni készül. Hát, pedig ez az egy megoldás van--- naná, hogy összeverekednek azon, hogy ki áldozza fel magát, mivel Elijah magát ajánlja Klaus helyett. Klaus szerint viszont a bátyó már így is eleget szenvedett – aztán kitöri a nyakát, és azzal a kéréssel hagyja ott a tesót, hogy vigyázzon a lányára.
Telihold van. Klaus azonban leveszi a láncokat Hope-ról és kiviszi az erdőbe, mondván Anyuci azt szerette volna, ha odakint történik meg. Megitatja a lánnyal a főzetet, és már be is indul az átváltozás, törnek a csontok. A Saltzman-ikrek eközben Alaric felügyelete mellett varázsolni kezdenek. Klaus azt tanácsolja Hope-nak, hogy ne küzdjön az átváltozás ellen, különben sokáig tart, és fájdalmasabb is. Fogadja el és könnyebb lesz. Utána pedig fusson! Klaus azt is mondja, hogy nagyon büszke rá. Egy pillanattal később a lány szeme borostyánba fordul, az átváltozás közben pedig szivárogni kezd belőle a kék fény. És hopp, már ott is van egy csinos kis farkas!
Elijah egy zárkában tér magához, és a környező zajokból arra következtet, hogy a telihold elérte a tetőpontot. Elkésett volna? Nem. A kék fény már a varázskör felett lebeg, de még gazdára vár. Klaus érkezik, de nem látja Caroline-t – Alaric szerint vámpírként nincs biztonságban egy olyan erdőben, ahol vérfarkas jár, amúgy pedig nem akarta végignézni az ősi halálát. Klaus belép a körbe, az ikrek pedig belevezetik a sötét mágiát. Mintha áramütés érné. Elijah is befut, de a folyamat közben már nem tud a körbe lépni. Amikor végeznek, Ric azonnal elviszi a lányokat, az öltönyös pedig tehetetlenül nézi, ahogy Klaus kézbe veszi a fehértölgy karót, és a szíve felé irányítja…
SOROZATZÁRÓ KÖVETKEZIK!
Facebook kommentek