Az eredeti tévésugárzásban ez volt a 2x01, ennek megfelelően öreg Indyvel kezdünk, aki New Jersey fővárosában, Trentonban egy utcai postaládában kutakodik könyékig. Ám érkezik a szigorú, bár fiatal postáskisasszony és elhajtja az öreget, ne piszkáljon ott, mert minden, ami a ládában van, a szövetségi kormány tulajdona, amíg el nem jut a címzetthez. Rossz csomagot dobtam be, morog Indy, majd arról kezd beszélni, nem volt ennyi baja a postával az első világháború óta, amikor neki kellett célbajuttatnia egy értékes levelet. Mert bizony, annak idején kém voltam, mondja, de a csaj csak gúnyosan mosolyog: Na persze, mint James Bond. Az öreg ezt természetesen nem hagyhatja annyiban, és máris belevág a történetbe.

Indy, úgy is, mint Defense százados, raporton van a francia titkosszolgálat főnökénél. Az ezredes összefoglalja a múltkori akciót, azaz az ahlhorni légibázisnál történt eseményeket, megjegyezve, hogy a megbeszéltek ellenére Defense mégsem hozta el Fokkert a németektől. De talán helyrehozhatja a hibáját, ha részt vesz abban a titkos akcióban, amihez maga a francia miniszterelnök keres embereket. Defense máris induljon a főhadiszállásra, ott megtudja a részleteket. Rompez!

Egyenlő pályák, egyenlő esélyek - én kerékpárral megyek, idézi fel Indy Sándor György örökbecsű poénját és biciklire pattanva teker a parancsnokságra. Útközben két vidám belga hadnagy kék Bugattijával leszorítja az útról, barátunk az árokban landol.

A kapuügyeletes elirányítja Indyt az egyik szobába, ahol már várja az eligazítást tartó Delon ezredes, és - meglepetés - a két vidám hadnagy. Indy dühösen lerántja magáról útiköpenyét és felfedi századosi rangjelzését, majd letisztelegteti a két pernahajdert. De újabb meglepetés: a hadnagyokról kiderül, hogy ők Sixtus és Xavier, két herceg a Bourbon-Párma házból, és az ő testvérük Zita, I. Károly osztrák császár (és IV. Károly néven magyar király) felesége. Megtudjuk, hogy Károly a németek háta mögött titkos béketárgyalásokba kezdett a szövetséges hatalmakkal, és Indynek ezügyben kell elkísérnie a két herceget Bécsbe.

Vonattal utaznak a Gare de l'Est-ről természetesen civilben, indulás előtt Delon még közli, hogy az osztrák határ átlépése után kapcsolatba lép majd velük a Schulz nevű titkos összekötő. Az út hosszú és unalmas, a két herceg főúri körökből származó anekdotákkal igyekszik feldobni a hangulatot, de ezek csak nekik viccesek, Indy csupán feldühödik. Ha egy ilyen sztorit meghall valami titkosügynök, akkor lőttek a küldetésnek - és nekünk is, figyelmezteti őket. Sixtus bizonygatja, hogy ők nem léha ficsúrok, megjárták a frontot és Zita nővérük is igaz hazafi. Megmutatja Indynek Zita egyik békeszerető hangulatú levelét, Indy mosolyogva olvassa, majd meggyújtja a papírt. A hercegek rávetik magukat, de Indy lehűti őket: Ha ezt a levelet megtalálják nálunk, akkor lőttek a küldetésnek - és nekünk is, mint ahogy már előbb említettem.

Éjszaka érnek a határra, az ellenőrzéshez mindenkinek le kell szállnia a vonatról. Indy és Xavier sikeresen átjut a határőrökön, de Sixtus papírjaival valami nincs rendben, az egyenruhások elvezetik. Xavier menne utána, de Indy némi erőszak alkalmazásával meggyőzi, hogy inkább szálljanak vissza a vonatra. Fütty, indulás, Xavier kétségbeesetten temeti arcát a kezébe, ám ekkor belép Sixtus. A határőrök összetévesztették valaki mással és milyen szerencse, hogy Indy elégette Zita levelét, így nem találtak nála semmi terhelőt és visszaszállhatott a vonatra. Indy töprengésbe merül, lehet, hogy valami kémet fognak ránk küldeni, hogy felgöngyöljék a hálózatot, közli a másik kettővel. Végszóra belép egy termetes asszonyság és hangos guten Abend-del leül Indy mellé.

A megpróbáltatások folytatódnak, ugyanis a kalauz, miután megvizsgálta a két herceg jegyét, elkéri tőlük és magával viszi. Indy némi hezitálást követően utánamegy és pár kocsival arrébb rá is talál a kallerra, aki épp a vonatvezetőnek mutogatja a jegyeket. De kiderül, hogy nincs komoly baj, csak Xavierék nem abban a vagonban utaznak, ahová a jegyük szól, de mivel nincs sok utas, maradhatnak ott ahol vannak. Indy megnyugodva elindul vissza, de amikor benyit a fülkébe, ott egy tök ismeretlen és teljességgel hihetetlen fejjel rendelkező idegent talál, aki a Wiener Zeitungot olvassa. Az ismeretlen lassan elővesz valami vágószerszámot, a vonat pont ekkor alagútba ér, Indy megelőző csapásként ráveti magát az emberre, mit akar, miért akar megölni?,  kiabálja közben. Kiérnek az alagútból, az ismeretlen zilált ruhában és rémült arccal könyörög Indynek: Csak szivarra akartam gyújtani, de ha magának nem tetszik, akkor inkább nem.

Elmondhatjuk tehát, hogy hősünk erős idegállapotban van, hiába, nem olyan régóta kém, minden kezdet nehéz. Szerencsésen visszatalál saját fülkéjükhöz, a termetes nő és a testvérek is kíváncsian néznek rá. Megbeszéltem a kalauzzal, minden rendben, motyogja Indy, A vonat megáll Amstettenben, barátaink leszállnak és az állomás előtt várakozva azon tanácskoznak, hogy nézhet ki ez a titokzatos Schulz. Ich bin Schulz, hangzik fel ekkor egy hang a hátuk mögött: a termetes asszonyságé, bakker! Elviszi a fiúkat egy titkos lakásba, ahol először is elégeti eddig használt okmányaikat és újakat ad nekik Három civil helyett most három szabadságra érkezett osztrák katona lett belőlük. A két hercegnek századosi rang jutott, Indynek csak hadnagyi, ugratja is a főúri páros, hogy most ő tisztelegjen nekik előre. Frau Schulz átad egy slusszkulcsot, kocsival mennek Bécsbe egy megadott címre, ahol mondják azt, ők Frederick barátai. Plusz ad még egy vászonkendőbe csomagolt valamit, ez még jól jöhet az úton, mondja. Mi persze egyből hamuba sült pogácsára gondolunk, talán Indy is, de megkérdezni nem meri a félelmetes kinézetű ténsasszonyt. Csak jóval a városon kívül meri kibontani a kendőt: nem pogi, hanem finom lekváros linzer van benne, na ezen kár volt parázni, apafej. A motor zúgásába hangos csámcsogás hangjai keverednek.

Bécsbe természetesen a Práteren keresztül érkeznek, hogy mérsékelt helyismerettel rendelkező nézők is beazonosíthassák a helyszínt a híres óriáskerék láttán. A megadott címhez érve a ház előtt nagy csődületet látnak, rendőrök, kordon, mentők. Mi történt, valaki O1G feliratot festett a házfalra?, kérdezgetik egymást hőseink. Nagy lövöldözés volt odabent, állítólag a titkosrendőrök kémeket fogtak, tudják meg az egyik rendőrtől. A fiúk jobbnak látják gyorsan eltűnni, de még mielőtt Indy indíthatna (he-he), egy bajszos férfi száll be melléjük. Maguk Frederick barátai? Akkor hajtson!, mondja Indynek, pisztollyal adva nyomatékot szavainak.

Az utca túloldaláról egy keménykalapos monoklis alak szúrós szemmel néz a távozó autó után. (Már amennyire ez monoklin át lehetséges.)

A bajszos mister Max néven mutatkozik be és a város egy másik részén levő sörözőbe navigálja Indyéket, útközben engedélykérés nélkül elrág pár linzert. Ennek se volt gyerekszobája. A sörözőben közli Indyékkel, hogy Frederick meghalt, majd a telefonhoz megy és felhív valakit. Nemsokára két kalapos, ballonkabátos ember lép oda hozzájuk, titkosügynökök vagy valami hasonlók lehetnek, és feltűnés nélkül kivezetik Indyéket. A terem túlsó végében ott ül a monoklis is, és figyeli az eseményeket. A ballonkabátosok valami vidéki vadászkastélyhoz hajtanak hőseinkkel, a termek falán számtalan trófea, ha ezt Semjén Zsolt látná, elöntené az epe az irigységtől. Na és ki a kastély ura? Károly és Zsófia, natürlich, akik nagy örömmel köszöntik az évek óta nem látott rokonokat.

A két herceg bemutatja Defense századost, majd az uralkodó hívatja Ottokar Czernin grófot, a birodalom külügyminiszterét. (Aki nem mellesleg a Szarumán hasonmásverseny első helyezettje is.) A hercegek ismertetik a szövetségesek feltételeit, mint például Ausztria ismerje el Belgium függetlenségét és támogassa a németek kivonulását az országból, illetve állítsák vissza Szerbia önállóságát. Czernin szerint ezek komoly követelések, amik teljesítése sok ember szemében árulás lenne, hogy csak egy ilyet említsünk, Vilmos német császár. Károly viszont azt hangsúlyozza, hogy ezzel meg lehetne akadályozni a további vérontást. Oroszországban is azért tört ki a forradalom, mert az embereknek elegük lett a háborúból. Ezt feltétlenül el akarja kerülni Ausztriában, nehogy ő legyen az utolsó osztrák császár, aki alatt megszűnik egy majd' ezeréves birodalom. Czernin végül elvállalja, hogy másnapra megírja a levelet a szövetséges hatalmaknak.

Az elkészült mű azonban nem nyeri el Sixtus tetszését, szerinte csupa ködösség és köntörfalazás, nincs benne semmi konkrétum. A diplomácia nyelvezete sajnos ilyen, válaszolja Czernin. A császár is szeretne egy kicsivel pontosabb fogalmazást, de a gróf szerint kell hagyni visszavonulási lehetőséget is, ha esetleg ez az ügy Vilmos tudomására jutna. Károly hosszas töprengés után végül aláírja a levelet. Az értékes irattal másnap már indulnak is, Xavier rejti el biztonságos helyre. Búcsúzáskor Károly megköszöni Indynek a közreműködést és titokban, hogy a hiúzszemű Czernin ne vegye észre, becsúsztat egy levelet a zsebébe. Ennek tartalmát Indy csak már kint az országúton mutatja meg a két hercegnek: Károly köntörfalazás nélkül vállalja a szövetséges hatalmak által támasztott követelések teljesítését.

Bécsbe érve elmennek mister Maxhoz, hogy átvegyék tőle az új papírjaikat, ám a harmadik emeleti lakásba lépve meglepetés várja őket: a bajszost felakasztva találják a nappaliban. Az egyik sarokból őszes szakállú ember kezd tüzelni rájuk Mauser pisztollyal, Indy ráveti magát és sikeresen átlöki a lövöldözőt a lépcsőházi korláton le a mélybe. De nem tudnak fellélegezni, mert ekkor megérkezik a monoklis csávó két fegyveres kíséretében, akik egyből lőni kezdenek Indyékre. Egyetlen menekülési lehetőség van, felfelé! Tetőről tetőre ugrálnak, persze úgy, hogy a Stephansdom tornya mindig látszódjon a háttérben. Végül sikerül lejutniuk az utcára és a csatornán át egérutat nyerniük. A fegyveresek lihegve jelentik a monoklisnak, hogy a célszemélyek eltűntek, mint a kámfor.

Szerencsésen elérik a vonatot, a fülkében kicsit megtisztogatják magukat, de a nagy kérdésre, hogy papírok nélkül és egyenruhában hogy fognak átjutni a határon, nem találják a választ. Megérkeznek Lustenauba, ez az utolsó város a svájci határ előtt, a peronon hemzsegnek a ballonkabátos titkosrendőrök, köztük a monoklis is. Ach, du Scheiße!, morogják a hercegek, oh shit!, ért egyet velük Indy. A rendőrök felszállnak és sorra járják a vagonokat, mindenkit ellenőriznek. Indynek ötlete támad: menekülést színlelve maga után csalogat két titkosembert a postavagonba, ahol a hercegek leütik őket. Így is lesz, és a papírjaikból kiderül, hogy ezek bizony a német titkosszolgálat nyomozói és diplomáciai mentességet élveznek. Sixtus és Xavier beöltöznek a nyomozók ruháiba, Indy odaadja nekik a császár titkos levelét, férfiasch kézszorítással elbúcsúznak egymástól, otthagyva a gatyára vetkőztetett, eszméletlenül heverő titkosszolgákat a postazsákok között.

És már itt is a határ, szögesdrótok, kutyás őrök, ahogy kell, az utasoknak le kell szállniuk és gyalog kell átmenniük az ellenőrzésen. Monoklis barátunk, aki ezek szerint német titkosszolgálatos főnök, odaáll a határőr mellé, hogy személyesen felügyelje az útlevélvizsgálatot. Közben az üres vonat lassan átpöfög a határon, Indy az egyik vagon tetején hasal. Ám hiába igyekszik magát holmi szellőzőnyílásnak álcázni, az időközben magához tért egyik alsógatyás nyomozó észreveszi, és a németek lőni kezdenek rá.

A zűrzavart kihasználva a hercegek gyorsan átslisszolnak a határon, ők már biztonságban vannak. Indy a vagonok tetején rohan, körülötte fütyülnek a golyók, de neki sikerül átugrania egy gőzmozdonyt vízzel feltöltő kútra, és annak forgókarjába kapaszkodva átlendülnie a svájci oldalra. Osztrák katonaszökevény vagyok, menedékjogot akarok kérni, megadom magam!, kiabálja az odarohanó svájci határőröknek. A monoklis egy darabig hitetlenkedve néz, kicsúszott kezéből ez a jó fogás, de aztán elismerését kifejezve megemeli keménykalapját Indy felé.

Sajnos a német császár tudomást szerzett a béketárgyalási kísérletről, ezért Károlynak nem sikerült kilépnie a háborúból, ami így még másfél évig tartott, fejezi be a történetet öreg Indy a jelenben. A postáskisasszony kinyitja a postaládát és kihorgássza belőle Indy BicMac-es dobozát, amit az öregúr a feladni kívánt csomag helyett ejtett bele. Öreg kalandorunk megköszöni a segítséget és útjára indul, de pár lépés után visszafordul: Tudja, engem mindig is vonzottak az egyenruhás hölgyek. A szőke postáslány igazi all-American mosollyal fogadja a bókot.