Szeletekkel indítunk Morgan megboldogult feleségéről, fekánk párás szemekkel nézi vissza saját családi anekdotáit a kamerán, mikor Al rángatja ki a nosztalgiázásból, indulni kéne. Kéne, ám az amúgy is szűkre szabott három kanna benyából már csak kettő árválkodik a platón – tanul meg számolni a lány, majd fegyvert rántva megkeresi a pár autóval odébb lapuló tolvajt, amit az egy vajazókés villogtatásával reagál le. Morgan Al segítségére siet, majd közli a rablóval, hogy lopás helyébe jót várj, így az illető igénybe veheti ingyentaxi szolgáltatásukat, elviszik bárhová – de mire sikerülne megállapodni az úti célban, feltűnnek a lovasok, akik egyébként a faszit kergetik. 
Jobb híján gyorsan beugranak a kocsiba, lelapulnak, aztán Al úgy csinál, mintha az üvegen nem lehetne átlátni, és ha a feje látszik, az para, de az tök természetes hogy az ablakban lóg két gazdátlan kéz egy kamerával. Feszítik a húrt még azzal, hogy az egyik lovas elindul feléjük, de a tanksapka az ajtó előtt maradt, amit Alnak az utolsó pillanatokban sikerül felvakarnia a földről, mielőtt az önjelölt csendőr odaér hozzájuk – aztán a ló épp rálehel az üvegre, így az ember pont nem veszi észre, hogy bent fekszenek hárman az üléseken, mert az nem jut eszébe, hogy az 5 centivel hátrébb lévő ablakon is ugyanúgy be lehetne nézni, ha akar. Végül társai elterelik onnan, Al-ék pedig rákérdeznek az újdonsült ismerősüknél:
Al: Kik voltak ezek?
Morgan: Ne féljen, segíthetünk!
Tolvaj: Ők is ezt mondták..
Közjáték: Grace Salazarral lóg, hozzájuk is eljut a hír, hogy az olajmező elveszett.
A tolvaj neve Tom, és fogva tartják a húgát valami telephelyen az emberek, akik nem a mával, hanem a jövővel törődnek - derül ki a nekem totál zavaros történet Al interjújából, úgyhogy Tomot elrakják valahova, ők meg az éj leple alatt útnak indulnak visszaszerezni a rokont – bár előtte még Morgan meggyanúsítja a lányt, hogy szarik ő a húgra, valójában csak egy jó sztori miatt akar berontani a telepre – ami amúgy igaz is, nem a csaj miatt megy oda, hanem mert neki is kell valami odabentről. A fekának viszont egy szava nem lehet, folytatja Al a diskurzust, azok után hogy teljesen egyértelmű, hogy menekül valami elől, ezért nem térnek vissza a konvojhoz már egy ideje.
Sikeresen beszöknek az ellen területére, ahol egy szénakazal mögül kilesik, hogy került még egy kis szar a palacsintába, ugyanis az épp visszatérő portyázók az ő tartálykocsijukkal vonulnak be. Morgan legjobb ötlete ezt meglátva az, hogy kiugrik a bálából és eléjük áll magyarázatot követelve, de Al-nak sikerül csitítani: haver, ezt a „nagyobb, fényesebb jövőt” már hallottam valahol a szocializmus hajnala óta is, mégpedig az egyéjszakás csajom regélt a bandáról akik Marx Karcsi tanait élesztgetik, úgyhogy préseld ki azt a zabszemet a seggedből, amelyik folyton arra kényszerít hogy kéretlen segítséget nyújts állandóan másoknak, és figyelj ide! - mondja a lány, hozzátéve hogy épp emiatt a csaj miatt jöttek be ide, úgyhogy a feladatokat leosztva kettéválnak. Al a házban kb rögtön megtalálja a telephelyek térképes-kulcsos listáját, ezalatt Morgan egy négyezer decibelen krákogó zombival küzd, és nem fél attól hogy az éjszaka csendjében esetleg meghallhatják, ezért ahelyett hogy átdöfné a botját a szemén, inkább kibassza az erkélyen, hisz egy pihetollnál is halkabb ugyebár, amikor egy emberi test több méteres zuhanás után csattan a járdakövön. Persze ha ezt nem hallották volna meg az onnan pár sarokra tébláboló járőrök, még mindig ott van az, hogy a walker nem halt meg, ezért néhány perccel később az osonó Al-ra ront és esnek bele együtt a medencébe, ahonnan hosszú küzdelem után Morgan menti ki a seggét – viszont ahogy azt illik, mire felúsznak a felszínre és elhangzik az „el kell tűnnünk innen”, már nincs hova, mert ott áll felettük az előző részben félreértett "Gillian" helyett Virginia, többedmagával, reflektorfényben.
- Igen, maguk ölnek, mi nem. (Morgan)
- Egy jó ebéd melós, és így vagy úgy, de mocsokkal jár. (Virginia)
Felajánlja a duónak is a segítségét, Morgan pl kaphatna egy pszihiátert, hogy fel tudja dolgozni a családja halálát, Al eközben rákérdez, vannak-e helikoptereik, mire a vezető csaj épphogy nem röhögi képen: anyukám, lovakkal közlekedünk, szerinted? Ezt követően szélnek eresztik a párost, de előtte még megmutatják, hogy egy ács szép hullámokat faragott Morgan botjába, de lefesteni a másik felét is csak akkor fogja, ha csatlakoznak hozzájuk.
Közjáték 2: Grace Daniel magánéletében vájkálva megtudja, hogy a faszi atyai rajongással kötődik Charliehoz, aki majdnem betöltötte az Ophelia halála után keletkezett űrt, az asszony cserébe utal a Morgan iránti érzelmeire, aztán nem sokára ott énekelnek mindketten az egyébként kiválóan odaillő apokalipszisbe illő aranyfüggöny előtt.
Al rádöbben, hogy ezt bizony benézte, és a „csaja” valószínűleg nem Virginiáék táborába való, így akárhol lehet a világban – az eszmefuttatásban Morgan viszont felfogja, hogy ő még jobb esetben tudja, hol van a nő akit szeret, úgyhogy fel is hívja a rádión, amit Daniel vesz fel, közli hogy elindultak csatlakozni a konvojhoz, viszont Grace szarul lett. Átadja a walkiet az említettnek, de nem történik szerelmes vallomás, hanem Morgan útnak indul hogy személyesen tegye meg, mielőtt a lány neadjisten meghal.
Facebook kommentek