Elérkezik Indy szolgálati idejének utolsó napja, a reggeli eligazításon a tiszt közli: a hírszerzés szerint a németek új repteret építenek, ahonnan a gépeik könnyen elérik majd Párizst, oda kell repülni és kideríteni, megérkeztek-e már a gépek. Veszélyes vállalkozás, a tiszt sajnálkozását fejezi ki, hogy pont az utolsó napra esett ez a küldetés. Valamiért mindig így szokott alakulni, mondja rezignáltan Indy. C’est la guerre, n'est-ce pas?

A célterület fölött erős zárótűz fogadja a felderítőket, de azért Indynek sikerül pár fotót készíteni. Ekkor megjelenik egy német kötelék a Vörös Báró vezetésével, és hatalmas légicsata kerekedik. A németek létszámfölényben vannak és sorra szedik le a Lafayette gépeket. Richthofen észreveszi Indyék gépét és fenyegető mosollyal mögéjük kerül. Na most van baj. Tüzet nyit és el is találja a repülő oldalát és farkrészét.

A gép füstölni kezd és irányíthatatlanná válva pörög, Hobey, a pilóta utasítására Indy a farokrészt stabilizáló drótokat igyekszik kézzel összefogni. Némi küzdelem után ez sikerül, így a gép továbbra is füstölve, de most már stabilan ereszkedik lefelé és sikeresen landol a hazai bázison. Indyék gyorsan kiugranak és még mielőtt a gép felrobbanna, sikerül biztonságos távolságba jutniuk az elkészült képekkel.

A többiektől megtudják, hogy Wilson elnök hadat üzent a németeknek, tehát Amerika is beszállt a háborúba, ezért várhatóan Indyt is át fogja venni a US Army. Indy elbúcsúzik a bajtársaktól, majd Nungesserrel kocsiba száll és indulnak Párizsba. A pilóta útközben elmondja, hogy valami titkos megbízatást kapott, déli 12-re a parancsnokságra kell érnie, ezért aztán nyomja a gázt, a kocsi szédületes, majd’ 60 km/órás sebességgel falja a kilométereket. A parancsnokságon Indyt is új feladat várja: meg kell keresnie Antony Fokkert. A holland származású ismert repülőgép tervező a háború kitörésekor a németeket választotta, és most Indyre vár a feladat, hogy átállítsa a szövetségesek oldalára.

Fritz Diefenbaker névre szóló papírokat kap, ezek szerint egy Berlin melletti kis festékgyár tulajdonosa. Hannoverbe kell utaznia, megkapja az utazáshoz szükséges dokumenteket, és még öltönyt is csináltatnak neki, nagyon csinos. A zakó belső zsebeibe titkos térképeket varrtak, ennek örült volna csak igazán Zsebibaba! Jobb cipője sarkába titkos fényképezőgépet rejtettek, a bal cipő orrába meg rugós kést. A bőröndben hajolajos üvegbe töltött láthatatlanul író tintát talál, és még szemüveget is kap olvasáshoz. Sajnos ennek használati értékét erősen csökkenti, hogy legalább 12 dioptriás, Indy nem nagyon lát vele, így inkább gyorsan elteszi. Ennyi hasznos kiegészítő mellett James Bond a maga kütyüjeivel szánalmas amatőrnek tűnik.

Az eligazítás utolsó állomásaként egy testes szakértő felvázolja a tervet és felsorol pár hasznos infót Fokkerről is. Jelenleg egy Berlin közelében működő gyárban dolgozik, ahol éjjel-nappal őrzik. A hírszerzés szerint hamarosan Ahlhornba utazik és útközben a hannoveri Ferenc József fogadóban fog megszállni, ott kell elkapni. A hotelportás Max a szövetségesek embere, Indy a következő jelszóval igazolja magát: Le Havre nagyon messze van. A Fokkernek szóló titkos ajánlatot az egyik titkos ruhazsebbe rejtve viszi magával. Párizst elhagyva Indynek egy parasztházban kell találkoznia egy bizonyos Maurice-szal, ő juttatja majd át a német határon (Ezt remélem mindenki megjegyezte első olvasásra, úgyhogy ha ti is kémek akartok lenni, akkor most szépen csukjátok be az internetet, gyerekek, és mondjátok vissza fejből a fenti szöveget.)

Indy ügyesen megérkezik a parasztházhoz és kér egy bablevest parasztosan. Nesze, bazmeg!, mondja erre Maurice, mert ő is ismeri ezt a viccet. De az már nem vicc, hogy Indynek újra repülnie kell, és nem közúton vagy vonaton fog továbbmenni, mint eddig remélte. Hősünknek elege van már  a repülésből, de Maurice megnyugtatja: a pilóta tapasztalt és megbízható. Így is van, mert a pajtában eldugott gép mögül Charles Nungesser lép elő mosolyogva. Ahá, hát erről a titkos megbízatásról beszélt korábban! Kitolják a röpcsit a mezőre és itt éri Indyt a harmadik meglepetés: Maurice egy zsákot akaszt a hátára, amiben nem pacalkonzerv van ám, hanem ejtőernyő. Nungesser megnyugtatja, mindig így juttatják át a kémeket a határon. Indy nem boldog.

Hogy repülés közben gyorsabban teljen az idő, Nungesser mesél háború utáni terveiről, amikben szerepel az Atlanti-óceán átrepülése, Indy szerint ez lehetetlen. Hajnalban érnek Hannover közelébe,  Charles megmutatja Indynek a Kruppstein vár romjait, ott fognak találkozni aznap este, a küldetés végén. És most ugorj ki!, biztatja Indyt, akinek ez nagyon nem akaródzik, inkább csak vakaródzik. Nungesser, hogy elvágja a vitát, leborítja a gépet, azaz fejjel lefelé fordítja, így Indynk simán kizuhan az ülésből. Húzd meg a zsinórt!, kiáltja utána Charles, és nevetve továbbrepül.

Indy szerencsésen landol a főtéren, ami a korai óra miatt még néptelen. Sajnos a földetérésnél kiugrott a cipőorrba rejtett penge, Indy hiába szteppel, sehogy sem tudja visszacsukni. Az ejtőernyőt sikeresen elrejti az egyik utcai csatornanyílásba, épp időben, mert egy rendőr sétál arra és kéri a papírokat. Közben nem tudja nem észrevenni a cipő orrából kimeredő pengét. Und das?, kérdezi a cipőre mutatva, amire Indynek nincs verbális válasza, csak egy határozott orrbarúgás, majd az alélt rendőr testének a közeli patakba juttatása, és a helyszín gyors elhagyása. Mondjuk gyorsaságról a folyamatosan előremeredő penge miatt nem nagyon beszélhetünk, így lassan kezd megint megfogalmazódni bennem a korábbi hogyvoltok visszatérő kérdése: Hát hogy lesz ebből a kétbalkezes marhából kemény öklű kalandor?! 

Az egyik sarkon befordulva megpillantja a szállodát és egy véletlen mozdulattal végre a pengét is sikerül visszahúznia, így akadálytalanul lép be a kapun. Jelszót cserél Maxszal, de a kidolgozott tervbe hiba csúszik, ugyanis Fokker két magasrangú német tiszt, Werner admirális és von Kramer tábornok társaságában éppen most hagyja el a szállót. Vonattal készülnek Ahlhornba, hát akkor ennyit a hannoveri elkapásról. Majd a vonaton beszélek vele, amikor a mosdóba megy, dönti el Indy és Max biciklijére pattanva siet az állomásra. A portást még elküldi a romokhoz, tájékoztassa Nungessert, hogy a fejlemények miatt késni fog a találkozóról. Az állomásra érve éppen sikerül elcsípnie az induló vonatot, és amilyen mázlista, pont az egyetlen jónő utas mellett van szabad hely, ahova le tud ülni.

Persze nem feledkezik meg a küldetésről sem, és rövid ücsörgés után Fokker keresésére indul. A célszemély a német tisztekkel ül egy kupéban, itt tehát nem tudja becserkészni. Amikor a társaság átvonul az étkezőkocsiba, Indynek remek ötlete támad: beöltözik pincérnek és így kerül Fokker közelébe. Miközben kiviszi nekik a megrendelt snapszot, ügyesen becsúsztat egy kis lapra írt üzenetet a mérnök zakózsebébe.

Ahlhornba érve hosszú csókkal búcsúzik a jónőtől, amit egészen addig sikerül elhúznia, amíg a németek be nem szállnak a várakozó autókba. Ekkor odapattan a csomagokat szállító teherautóhoz és magát Fokker inasának kiadva beszáll a sofőr mellé. Az elhagyott jónő (aki amúgy simán lehetne a fiatal Hernádi Judit hasonmásverseny dobogós helyezettje) kezét pihegő keblére szorítva hosszan néz a távozó amorózó után.

Megérkeznek az ahlhorni légibázisra, a kifutópályákon rengeteg repcsi, a levegőben jópár (Led) Zeppelin, a koncertteremben hat (Rolling) Stones, a barakkok színe (Deep) Purple. A kapuőrségnél Indy Fritz Diefenbaker papírjaival igazolja magát, így simán beengedik. A csomagokat felviszi Fokker szobájába és átadja a mérnöknek a franciák titkos ajánlatát, de a választ nem tudja megvárni, mert von Kramer tábornok érkezik. Indy elbújik a hálószobában, onnan hallgatózik. A németek vendéget hoztak, Villehad Forssman svéd mérnököt, aki szintén az ő szolgálatukban áll. A két tudós nemigen állhatja egymást, tesznek egymásra pár szúrós megjegyzést, de még mielőtt elmérgesedne a dolog, a tábornok közli, hogy délután 4-kor egy titkos fegyver bemutatóját tartják, addig talán igyanak meg némi frissítőt.

Indy szobafoglalásnak álcázott, de a sorok közé láthatatlan tintával írt értesítést küld a fegyverbemutatóról a Ferenc József szállodába, a levelet a többi kimenő postával együtt küldi el. Majd minden eshetőségre felkészülve elcsór egy katonai motort és elrejti az egyik oldalépületben. Közben megint szerencsétlenkedik kicsit a cipő orrából kiugrott pengével (mit is írtam pár bekezdéssel feljebb?), de szerencséjére pont akkor sikerül visszahúznia, amikor a sarkon befordul két kutyás járőr (németjuhászokkal, natürlich). Indy visszamegy Fokkerhez, aki közli, nem fogadja el az ajánlatot, ami különben is csak alig valamivel jobb, mint amit korábban az angoloktól kapott, ráadásul a munkakörülményei is rosszabbak lennének a mostaninál. Indy így hát dolgavégezetlenül távozik, de előtte még elcsórja Fokker szivartartó dobozát, ez vajon mire kell neki?

Hamar megtudjuk, a zuhanyozó öltözőjében ugyanis a titkos cipősarok tartalmának segítségével fotóaparáttá alakítja át a dobozt, majd lenyúl egy német egyenruhát és mint az admirális kísérője, beül egy idős német tiszt kocsijába, aki szintén a titkos fegyver bemutatójára indul. Megérkezik von Richthofen is, ő Fokkerrel egy kocsiban utazik. A konvoj megérkezik a hangárokhoz, ahol mindenki kiszáll és érdeklődve fülelni kezd a közeledő zajra: érkezik Forssman titkos fegyvere. Ami nem más, mint egy hatalmas, háromfedeles gép, a Pohl Giant. Igazi monstrum, tíz motor hajtja, még a föld is remeg a zúgásuktól.

A nagy bámészkodást kihasználva Indy felmászik az egyik hangár emeletére és a szellőzőn keresztül készít pár felvételt a repülőről. Fokker nem esik hasra a gép látványától: Ha áttervezhetném, akkor duplájára nőne a repülési teljesítménye, mondja Kramer tábornoknak.

Ezzel lebombázzuk New Yorkot, megbánják, hogy beléptek a háborúba!, örvendezik Kramer. Ám ekkor Richthofen észreveszi és felismeri a titokban fényképező Indyt, elkapni!, adja ki a parancsot. Indy végre hasznát veszi a titkos pengének, ezzel vágja el az egyik tartókötelet és lendül Tarzanként a rátámadó katonákra. Az egyik pisztolyt ránt, Indy bunyózni kezd vele, a fegyver elsül és lángra lobbantja a Zeppelinek működéséhez szükséges hidrogént tároló hordókat. Mein Gott, motyogja a tábornok és menekülőre fogja, mindenki követi a példáját. Indynek az utolsó pillanatban sikerül kimenekülni a hangárból, utána az özönvízgáz.

A sorozatos robbanások elpusztítják a hangárt és a csodafegyver monstrumot is, és amíg mindenki döbbenten nézi a pusztítást, Indy felpattan az elrejtett motorra és elszelel. A kruppsteini romokhoz megy, ahol Nungesser és Max már türelmetlenül várakozik. Küldetés teljesítve?, kérdezi Charles, teljes gázzal előre!, válaszolja Indy vigyorogva. Max megpörgeti a propellert, a motor bepöccen és a gép visszaindul hőseinkkel Franciaországba.