Elstartolt a Terror sorozat második évada és hiába írtam az elsőről, most valamiért vakon voltam. Azt gondoltam, biztos folytatják Crozier kapitány misztikus kalandjait, amíg Sixx finoman felhívta rá a figyelmemet, hogy hát nagyon nem, hiszen antológia sorozatról beszélünk, tehát új évad, új történet. Így nulla tudással, de annál nagyobb lelkesedéssel vágtam neki az első részeknek, és azt kell mondanom, hogy nem bántam meg. No, de nézzük mit kapunk az idén.

1941-ben járunk Kaliforniában egy apró, javarészt mesterséges szigeten, a Terminal island-en. A hely, egy 3500 lelkes japán-amerikai közösség lakóhelye, ahol kemény munkával próbálnak boldogulni az ide vándorolt lakók. De már az első képsorokból kiderül, hogy a bevándorlók nem csak a kultúrájukat, hanem a szellemeiket is magukkal hozták az új hazába.

Egy japán hölgy sminkeli magát gésára, és tradicionális ruhában kitipeg a mólóra. De lassanként a mozgása egyre furcsább lesz, a nyaka rendellenesen kitekeredik, ropognak a csigolyák, lépései tétovák, térdre esik. Szótlanul bámulja a tengert, majd a hajába tűzött két, evőpálcika méretű hajtű közül az egyiket kézbe veszi, és igen nagy akaraterőről téve tanúbizonyságot, tövig nyomja a fülén keresztül az agyába. Lássuk be, Mrs. Furuyának ugyan nem sok szerep jutott, viszont legalább erős volt a belépője.

A virrasztáson vagyunk, ahol a család és a szomszédok róják le a tiszteletüket. Egy fiatal srác, Chester Nakayama is ott ül és felfedez egy kilógó cérnát az ingujján. Miközben próbálja kihúzni, egyre csak bomlik a szál, és a végén előbukkan a csupasz véres karja. Hirtelen feleszmél, hisz csak látomás volt, és rémülten néz körbe, hogy ki látta még rajta kívül, de elégedetten konstatálja, hogy senki. Majd kiül a koporsó elé, és kapunk egy flashbacket arról, amikor Furuya néni valami főzetet kotyvasztott neki, miközben a homályos jövőről beszélgettek. Miután vége a ravatalnak, kiviszik a koporsót, még egyszer körbeállják egy közös fotó kedvéért, amit Chester készít. Furuya-san odalép hozzá, borús arccal átnyújt két üvegcsét, amit a felesége még elkészített, majd japánul odaveti neki, hogy gyáva alak. Erre a semmiből feltámad a szél és leborítja koporsót, Furuya néni meg kihempergőzik belőle a porba. Gyorsan visszapakolják, de Chester anyja szerint ez nem véletlen volt, szerinte megérkeztek a szellemek japánból.

Chester családja halászattal foglalkozik, a fogást pedig, a helyi feldolgozóüzemnek adják el, de a cég alkalmazottja Mr. Grichuk egy igazi gyökér. Kötekedik a hal minőségén és fél áron szeretné megszerezni a fogást, amire az öreg Nakayama már-már hajlana is, de Chester jobban vágja a kapitalizmust, így nem adja a cuccot. Bevágódnak az új kocsijukba (amire az öreg borzasztó büszke, hisz csak hat japánnak van saját járgánya) és meghúzzák a várost. Chester a kocsikázás után találkozik a csajával és mindjárt levágjuk, hogy problémájuk akadt. Luz bekapta a legyet, és mivel erősen vallásos, latin családban nőtt fel, szóba se jöhet egy kis húzott szemű kisgyerek rohangáljon a tacos tál körül. Úgy döntenek, hogy Mrs. Furuya angyalcsináló főzetét fogják használni, ám Chesternek nem jön be a dolog: egyrészről mégis csak az ő gyermeke, másrészről Mrs. Furuya miatt is lelkiismeret furdalása van, hisz azután lett öngyilkos, hogy elkészítette a főzetet.
 

Mr. Grichuk beviszi az öreget a konzervgyárba és ott próbálja lehúzni. Mutogatja, hogy a halakat nem tudja feldolgozni a gép, ezért kézi munkaerő kell hozzá, de addig bénázik, amíg az egyik szalag bekapja a nyakkendőjét. Már úgy van, hogy halkonzervként végzi, de az öreg Nakayama, kivágja szorult helyzetéből, mire a csávó köszönés nélkül elbotorkál. Chester, a hobbi fényképész, épp a temetés képeit hívja elő, de azokon egy-két alak elmosódik. Attól félek, hogy ez nem a hosszú záridő miatt lesz, hanem a szellem garázdálkodott a képeken. A család összegyűl a vacsorához és jön a szokásos dráma: a kölyök nem akar halász lenni, ő inkább fényképész lesz, de anyu, meg apu félti a gyereket. Veszélyes a világ, meg háború is van jobb, ha ül a seggén, amíg feltalálják a digitális fényképezőt. De a fiatalok kalandvágyók, semmi kedvük egy apró szigeten bénázni, se Chester, se az unokatesója Amy nem szívesen maradna. Amíg ők kint sétálnak, dörömbölnek az öreg Nakayama ajtaján. Mr. Grichuk az, aki már egyáltalán nem szomjas, viszont annál dühösebb. A felelőtlensége miatt kirúgták az állásából és hálálkodás helyett megfenyegeti az öreget, hogy, ha nem kárpótolja, akkor feljelenti őket a kormánynál, kémkedés vádjával. Nakayama úgy érzi nincs mit tennie és nagy szívfájdalommal ugyan, de neki adja a féltett autóját.

Szóval autónak reszeltek, Chester összekap az apjával, viszi a fiatalos hév, de az öregnek is megvannak az érvei. Mrs. Nakayama ételt visz Furuyanak meg a fiának, és közben megtisztítja a házat a szellemektől. Erre az igen agresszív házigazda kiveri a balhét és elzavarja a jóasszonyt. Furuyáról egyébként még azt lehet tudni, hogy nem veti meg a szakét, és részegen verte az asszonyt, csak reggelre mindig elfelejtette. Így mikor felkelt és látta, a sebeket, akkor nem vágta a szitut, szóval megint vert rajta párat. Így már nem is olyan érthetetlen az asszony öngyilkossága. Most is újra a kocsmában ül, majd kimegy sétálni, de nem jut messzire, mert mikor egy kimonós csaj mellett elhalad, furcsa dolgok történne. Elkezd remegni, meredten bámul az égre, majd mintha perzselné valami, megég a szeme körül a bőr, a pupillája pedig kifehéredik. Egy perc múlva már vakon üvöltözik a földön.

Chester egy japán és pár amerikai haverjával egy kupiba mennek szórakozni, és amíg a többiek a csajokkal hetyegnek, ő inkább egyedül üldögél. De nem sokáig, mert megjelenik egy japán kimonós lány, akit a madame küldött, hogy készítsen neki teát. Yuko különös lány, egyből megérzi, hogy Chester lelkét nyomja valami, így felajánlja, hogy jósol neki tealevelekből. Chester belemegy és a lány olyan különös dolgokkal traktálja: "félig ebben a világban él, félig egy másikban, itt nincs is biztonságban, keresse az elvesztett utat." Ezt Chester úgy értelmezi, hogy meg kell állítania Luzt, amíg hülyeséget nem csinál! Visszalopja az apja kocsiját és elrohan a csajhoz. Szerencsére az még nem használta a szert, így Chester előadja a nagy tervet: elszöknek együtt és boldogan élnek, amíg nem találnak jobbat. Luzt nem löki hanyatt az ötlet, hiszen se pénzük, se munkájuk, kettőjük számára nem túl fényes a jövő, szóval gyakorlatilag elhajtja. Hősszerelmesünk, aki az előbb még saját házról, gyerekről, meg asszonykáról álmodozott, most csak annyit, mond, hogy akkor oké, és lelép. Pfff…

Mr. Grichuk nem tudja túltenni magát azon, hogy ilyen hamar visszavonták a tárgynyereményét. Ahelyett, hogy a "könnyen jött, könnyen ment" elvet követné, bosszút forral. Elsétál Nakayama hajójához azzal a szándékkal, hogy porig égeti az egész kócerájt. Szét is locsolja a kerozint, de meggyújtani már az istennek sem tudja, mert valami elfújja a gyufáját. Aztán igen rémisztő dolgot láthat a sötétben, de, hogy mit, az már sajnos nem fogja lemesélni nekünk, mert hatalmas szél támad, ami elsöpri emberünket. Reggel az öregek már takarítják a hajót, mikor megérkezik Chester. Felhúzzák a hálót, amiben ott van a kimeredt Grichuk, valami rettenetes félelemmel az arcán. A holttestet beviszik a parti őrséghez, de az öreg szerint ez nem véletlen baleset volt, hanem rájuk talált egy ősi szellem! De nem sokáig tanakodhatnak a misztikumon, mert valami súlyos esemény történik a támaszponton, konkrétan a japánok lebombázzák Pearl Harbort.
Az USA válasza nem is késik sokáig, még aznap éjjel összeszedik a japán férfiakat, kémeket keresve. Chester már amerikai állampolgár, így ő szabadon marad. Egyelőre. Az utolsó képsorokon Yukot, a különös japán „lányt” látjuk, akinek sminkelés közben valahogy leesik egy nagydarab bőr az arcáról. De nem esik kétségbe, egy tűvel és némi cérnával megstoppolja a babaarcát.