Tíz kínkeserves rész után, amikre idén valószínűleg nem öntik majd dézsából az Emmy-díjakat (legalábbis ha olvassák az internet népének véleményét), végre történik is valami: erre már itt is van az évadzáró – meg egy három héttel korábbi hír, ami eddig is nyilvánvaló volt, de azért most megnéztem hogy tuti legyen - jön a negyedik évad!
Nyomasztó flashback a nyitány, abból az időkből, mikor a nőket épp összefogdosták, majd egy telepen szúrva-bökve terelték fel őket egy elsötétített kamionba, mint a vágóhídra szánt marhákat, és June még nem tudta, hogy itt nem hat se a szép szó, se a könyörgés.
Időközben megtanulta, hogy az győz, akinek a legkeményebb a szíve, így hát kőmerev arccal fogadja társaitól a szappan adományokat a szatyrába, ami az 52 gyerek fürdetéséhez szöktetéséhez lesz jó a ma esti akcióban. A nagyanyák hálós szatyrába bújtatott nettó harminc darab tisztálkodószer nem tűnik fel Lydia néninek, az viszont igen, hogy June valami rosszban sántikál, úgyhogy előre is vetíti neki hogy mindjárt itt a parancsnokváltás, és az új rezsim már egészen biztosan nem fogja tűrni a folyamatos lázadását, aminek a töredékéért egyébként már bárkit karóba húztak volna Gileád főterén, a második részben.
Hazaérvén a kettes számú márta, Sienna megy a szolgálólány agyára, majd jön a parancsnok is, a mosdóban épp okádó Beth hogylétéről érdeklődve.
- Csak ideges.
- Gondolom, fél, hogy meghal, de úgy tűnik, ez az eshetőség téged egy cseppet sem aggaszt.
- Én hívő asszony vagyok.
Beth közben visszatér a rókázásból, és elkezdődik a nagyszabású készülődés: June a kifőzött szappannal bemázolja az ablaküvegeket, meg a nyikorgó kerti kapun is ezzel segít, Sienna pakolja A-ból B-be a kosarakat, mert ő radiológusnak készült, és őt ne nézze senki haszontalannak, de ebből az egészből mégiscsak annak a legszarabb, akinek meg kellett kennie 52x2, tehát száznégy kenyeret vajjal. Közben megérkeznek az első menekültek.
Közjáték: Jó világ jön Serenára, mindenben együttműködött, így az árulása jutalmaként Tuello megajándékozta egy belépőkártyával, tehát innentől kb oda megy ahová akar, és nézhet magának lakást is a városban. Az asszony tesz egy nyilvánvaló ajánlatot rá, hogy mit nézne még meg, ám ezt a férfi mosolyogva bár, de elutasítja.
June ellátja az érkező kislány feltört lábát, közben amaz kérdezi a nőt, milyen a Gileádon kívüli élet. Hát, nem szar, mondja a szolgálólány, nem tiltják az olvasást, ahhoz mész feleségül, akihez akarsz, hordhatsz mást is a rózsaszínen/kéken/pirosan/szürkén kívül, és végül, de nem utolsósorban: abban hiszel, amiben akarsz. A kislány elgondolkodva kérdez vissza ennyi lehetőség hallatán:
- Jó, de akkor mi leszek?
- Te.
A mesét megtolja még egy sajtos almás szendviccsel, amikor is a szép életképet kettéfosva rongyol le a kislány mártája a pinyóba, hogy na most volt elég, túl sokáig tart ez az egész, húzd a cipőd, megyünk haza! Beth-ék csak pislognak, mint hal a szatyorban, de hát haver, eleve éjfélre kellett volna jönnötök, erre te beállítasz délután 3-kor, majd 3:30-kor kiakadsz hogy miért nem indul már a gép?! Maggie azonban szarik a farmra, ő márpedig most azonnal hazamegy és bónuszként a jótéteményekért még be is számol az asszonyának az egészről - tetézi, mikor June a legnagyobb lelki nyugalommal sétál fel a szobába, majd jön vissza a csőre töltött pisztollyal amit oda is nyom a nő képébe az ígérettel: ha megpróbál elfutni, kilyuggatja, mint egy máv kaller a hetijegyet. Kikit el tudja húzni Maggie mellől, viszont a nő elszalad, June utána, a gyerek meg kettejük után, végül a márta eltűnik az erdőben, June meg ráfordul a kislányra a pisztollyal – Bethnek kell elrángatnia előle, jó creepy az egész. Később a parancsnok megpróbálja lefújni az akciót, de June nem engedi – erről csak azért nem beszélek többet/teszek be képet, mert már fullon van a poharam Elizabeth Moss arcáról készült közeliekkel, és ránézni is nehezemre esik.
Közjáték2: benézünk Fred Waterfordhoz is, akinek az arca nem viseli kedvezően a rá mért raboskodást. Épp interjút ad a gileádi állapotokról, amikor megérkezik Tuello, és ha már itt van, az ex-parancsnok közli vele hogy Mrs. Waterford lelke sem olyan patyolat tiszta, mint amilyennek kimosakodta az egyezmény alkalmával.
Ezt követően este Serenát le is tartóztatják, a vád hogy a sofőrjét és a szolgálólányát szexre kényszerítette, hiába védekezik hogy „de hát amugy is együtt voltak.”
Beth, June és Sienna épp a térkép fölött próbálják kitalálni, hány kör kell Lawrence autójával, hogy 50+ embert el tudjanak vinni a 8 km-re lévő reptérre, míg végül a gyaloglás mellett döntenek. Zajt hallva odakintről June megnézni, miért ugatnak a kutyák: a menekültek elkezdenek szállingózni, kisebb-nagyobb csoportokban, van, aki minden hidat felégetett maga mögött, mert kinyírta a gazdáit, meg itt van Rita is. Akció! A fákra fehér kendőket kötve elindulnak a Lawrence kúriába (bár én eddig is azt hittem, hogy ott voltak, de mindegy), ahol kintről nagy a csend, bent viszont a parancsnok jóságos Nagyapaként mesét olvas a siserahadnak. Megérkeznek közben Janine-ék, aki elregéli, hogy a délután szökött mártát elkapták innen 3 km-re, miután szarul gyógyszerezte be az úrnőjét, így észrevették hogy a kislány hiányzik, emiatt most dugig van az utca Szemekkel. Ennek ellenére elindulnak az erdőn keresztül, June búcsúzik Lawrence parancsnoktól, aki saját bevallása szerint sem a gyerekeket, sem a repülőket nem bírja, amugy is, a felesége azt akarta volna hogy maradjon csak szépen itt és takarítson fel maga után. A Szemek nem hallják, ahogy 50+ kis és nagy láb poroszkál éjjel az avarban, és meg sem látják a reflektorok az 50+ kis és nagy embert, viszont az erdő végén is ott állnak az őrök, így June elköszön Ritától, majd elindul a figyelemelterelő öngyilkos küldetésre, és épp mikor talál egy halom féltéglát, csatlakoznak hozzá Janine-ék is többedmagukkal. Jobb ötlet híján dobálni kezdik az őröket, akik közül az elsőt viszonylag korán ki is iktatják, viszont a második erősítést hív a rádión és addig is enged rájuk egy sorozatot a fegyveréből, úgyhogy páran feláldozzák magukat, de ezalatt Rita szépen kivezeti a gyerekeket a másik oldalon. June végül futásnak ered az erdőbe, az egyszem őr pedig bedől a trükknek és követi, közben lövöldözi is, így a lány a harmadik lövésre hasraesik, ám mikor odaér az őr, megfordul és a csizmájából előrántva a pisztolyát, visszaadja a szívességet. Az őr hátraesik, de nem hal meg, csak mikor már az arcába nyomuló pisztoly hatására visszavonja rádión a segítségkérést, June meg hálából beledurrant a szeme közé. A repülő elszáll.
Ez az a hely, ahol azt veszek fel, amit akarok?
Az, hogy kiszállnak a gépből, és meglátja az igazi apukáját az önkéntesek között, már csak hab a tortán, szem nem marad szárazon, fujjoghattok akárhogyan rá, hogy elcsépelt. Luke is oldalról nézi, párás szemekkel a rózsaszín ruhás kislányokat, reménykedve, hátha Hannah is köztük van, de ha így lenne, akkor nem lenne még egy évad, nem igaz? Másrészt Rita megy oda ölelgetni, és elmondja neki hogy June szervezte az egész mentőakciót, amikor a csávó arcán látszik hogy hát jól van, baszki, de mi lenne, ha most már nem csak a másét, hanem a saját szökését is abszolválná?
...és hogy mi történt eközben a főhőssel? Kivilágosodott, és azóta is ott fekszik az avarban. Senkinek sem volt furcsa, hogy az előbb még segítséget kértek a Szemek, aztán már órák óta nem válaszolnak a társaiknak, ahogy az sem, hogy mit keres az erdőben 10+ élő vagy sebesült márta és szolgálólány. De ne elégedetlenkedjünk, a lényeg hogy Janine-ék felpakolják és elviszik valahová, azt pedig, hogy hogy ússzák meg ezt IS, már csak jövőre tudjuk meg!
Köszönöm szépen az egész évados figyelmet mindenkinek, jövő tavasszal találkozunk!
Facebook kommentek