Unfit

Születés Day van egy Andy nevű parancsnok házában, a szülőszoba dugig van töltve kántáló szolgálólányokkal, akik mondják ugyan a kismamának, hogy meddig tartsa bent a levegőt, de szerintem meg nem nagyon van mit bent tartani, tekintve hogy húszan szívják el épp előle. June nem vágom, mikor lépett elő Keresztapává, de a piros gúnyás közösség egy emberként közösíti ki Ofmatthew-t a múltkori árulása miatt, még olyan gyerekes dolgokat is bevállalva, mint hogy beleköpnek a vizébe.

Lydia néni aztán véget vet a skandálásnak, Ofandy mégsem most fog megszülni - majd előveszi June-t, hogy „fogja vissza a barátait”, aki szemrebbenés nélkül pofázik vissza hogy nem tudja, miről beszél a nő.

Szeretné kivágatni a nyelvemet? Vagy megégetni a karomat? Akkor reménykedjen, hogy többé nem kellek a TV-be Nichole miatt.

A nyilvánvaló pofátlanság nincs megtorolva, és kell a TV-be vagy sem, Gileád elég jó abban hogy olyan kínzásokat találjon ki, aminek ruhában nincs nyoma (lásd Emily esete azzal a bizonyos csonkítással) és ígérem hogy nem fogok ezen tovább lovagolni, de akkor sem teljesen értem, hogy van az, hogy June gyakorlatilag már tényleg bármit -BÁRMIT- megengedhet magának. Következetlen az egész.

Tanúságtételt tartanak a Vörös Központban, June kapja az ívet, amiért rábeszélte Hannah mártáját hogy segítsen neki, tehát „az ő hibája!az ő hibája!az ő hibája!” hogy kivégezték az asszonyt. Lydia néni még nyomasztja egy kicsit azzal, hogy Hannah ráadásul elvesztette a dadáját az anyja önzősége miatt, de June nem törik meg, hanem álszent mosollyal előveszi a kalapból a Sétapartner Gyalázó Ötpontos Terv hármas passzusát, miszerint:

Ofmatthew nem akarja a gyermekét.

Na, a feka csaj hiába magyarázkodik, nincs mit tenni, ülhet ki a kör közepére tanúságot tenni, és addig nincs vége a műsornak, amíg a lány nem bömböl. Lydia néni ekkor elégedett.

… és akkor eljutottunk oda a harmadik évadra, amit már többen vártak tűkön ülve – végre bepillantást nyerünk Lydia néni múltjába.

Kisfiú játszik az ovi szőnyegén egyedül, vagy megfeledkeztek róla, vagy csak a klasszik túlórázó szülő esete áll fenn, a néni szempontjából a két dolog kb megegyezik, arról már nem is beszélve, hogy az ügyeletes szaranya egy zacskó csipszet pakolt be a gyereknek ebédre. Lydia épp megbeszéli a férfi kollégájával, hogy hazaviszi a gyereket magához chilit enni, amikor a zilált anyuka befut, és olyan történik, amire a való világban (sajnos) sosem tenne panaszt egy gyerek:

- Majd eszünk egy gyorsétteremben hazafelé!

Nyafogó hang: - De hát már tegnap is a McDonaldsban ettünk!

Így a vége az, hogy anyukástól gyerekestől meginvitálja őket a néni az otthonába, az igazgató úr meg flörtölő pillantásokkal gratulál a great jobhoz. Otthon aztán egyedülálló anyuka tipik sztorija kerül elő, sok a munka, kevés a gyerekidő, Lydia néni megértően bólogat és ha már magánéletekben turkálunk, anyuka visszakérdezésére elköpi hogy volt ő férjnél, csak hát szar ötletnek bizonyult.

June hazaérvén kérdőre vonja a parancsnokot, tudja-e, hová költöztek MacKenzie-ék a lányával, de Lawrence rákúrja az ajtót, ami egy kis elégedettséggel tölt el, a karakterfejlődés szempontjából viszont egy gyomorszájon vágás, ha felismered a pontot, ahol már kimondhatod hogy utálod a főszereplőt. Szomorkodni nincs idő, a szülőmobil ismét itt van, visszatérünk Ofandy vajúdásához, ami alatt legalább kiderül, mi lesz azokkal a „parancsnokgyerekekkel” akik lányok: ugyanaz a sors vár rájuk is, ami a világ összes nőjére – márta, ringyó a jezebelben, feleség vagy szolgálólány. A Ceremónia megkezdődik, a parancsnokfeleség beül a szülő szolgáló mögé a sok üvöltő lánnyal körbevéve, majd megszületik a baba, de sajnos nem lélegzik – és biblia ide, Isten Akarata oda, furcsa, hogy egy ilyen világban, ahol ennyire kevés gyerek születik, meg sem próbálják megmenteni az újszülöttet, csak letakarják a nénik egy kendővel, míg az asszonyok az anyákat vigasztalják. June később Lawrence parancsnokot zrikálja otthon, miszerint a parancsnok valójában nem is szereti a feleségét, hiszen túszként tartja a saját házában, holott „egy telefonhívásába kerülne kimenekíteni innen”. A férfi nem vág vissza.

Azon is sokat gondolkodtam már, mi alapján választják ki hogy melyik szolgálólány melyik családba kerüljön, és láss csodát, valahogy így képzeltem el, ahogy van: brandyzgetés közben három néni pörgeti a szolgáló-vetésforgót, mint a szerencsekereket - ez ide, az oda, jaj, miért van hogy ennek a kedves lánynak nem lehet gyereke, míg annak az undoknak kettő is van, hát nincs mit tenni, Isten útjai kifürkészhetetlenek.

Karácsony van, Lydiánál ünnepel az egyedülálló anyuka a kisfiával. Ajándékbontogatás, boldog nevetgélés, az asszony kap egy hosszúkás dobozt, ami egy kurva nagy spanglit smink ecsetet rejt magában, a fiatal anyuka így céloz rá hogy jó lenne, ha a saját dolgával foglalkozna, ahelyett hogy őt basztatja, hogy neveli a gyerekét kimozdulna néhanapján, randizgatni, mert szar egyedül meghalni. Na, ki is csinosítják Lydiát, aki szilveszter este el is megy az iskolaigazgatóval egy randira, ahol kiderül hogy régen családjoggal foglalkozott, de mivel a privatizálás megoldotta a rendszert, ezért átnyergelt a tanításra. Van pezsi, az Island in the stream karakokezása, lassúzás, lakásra menés ahol aztán egy farokranyúlásnál a férfi leállítja a nőt, hogy tán elvinné még egy-kétszer vacsorázni, mielőtt komolyabb zsírozás lesz a dologból, amire aztán sértődés a válasz, meg az hogy mire visszamennek az iskolába, Lydia már átalakult magától Aunt Lydiává, és elveteti a korábban megismert anyukától a gyerekét, aki így nevelőotthonba kerül. 

June míg a társára várakozik, rádöbben hogy élvezte Ofmatthew és mindenki más szenvedését, de hát ilyen ez, ha egyszer rákap az ember az ízére. A boltban Lydia néni tájékoztatja aztán, hogy el fogják hozni a Lawrence házból, ám eközben Ofmatthewnál elszakad a cérna, amin June mosolyogni kezd, és a reakciót meglátva a feka lány egy konzervvel kezdi el ütni a mellette álló Janine-t, megöl egy őrt, majd annak a pisztolyát megszerezve keresi az újabb áldozatát, és mikor June-ra fogja a fegyvert, az Lydia nénire tekintgetve „kiadja az utasítást”, viszont mire a lány lelőné, addigra őt lövik le. Nem tudom, hogy történt az egész. 

Heroic 

Nem is baj, hogy elúsztam ismét egy résszel, mert ez a talán meg sem érdemelne egy önálló hogyvoltot. A Heaven Is A Place On Earth című nótáról nem gondoltam volna, hogy egyszer még felcsendül ebben a sorozatban, pedig szövegét tekintve nagyon is helyénvaló, hiába kell nevetnem, valahányszor meghallom. Hasonlóképp van ezzel June is, aki 32 napja térdel volt sétapartnere betegágya előtt, repeaten megy a fejében ez a szám, és valószínűleg már kezd megőrülni.

Ofmatthew nem fog felébredni, a baba miatt tartják mesterségesen életben. Néha jönnek a feleségek a hasához imádkozni, néha a szolgálólányok June imádságát támogatni, néha pedig rózsaszín ruhás kislányokat lát a kórházi üveg mögött mászkálni. June térde már kisebesedett, így a harmincakárhányadik nap környékén éjjel szorít egyet Ofmatthew lélegeztető csövén, de annak rendje és módja szerint a rendszer azonnal riasztja az orvosokat, így a lány térdelhet vissza a padlóla le. 

June nagyon szeretne már hazamenni, de Lydia néni nem engedi. Hova gondol? Ofmatthew a sétapartnere, így hát itt a helye mellette, séta nélkül is amíg a baba meg nem születik. Később a fekete lánynak rohama lesz, így felcsillan a reménysugár, hogy June a vártnál hamarabb távozhat a citrommal elnyomott rothadás szagú szobából, de Ofmatthew még kómában is képes bosszantani őket és csak nem akar meghalni. Este aztán June ismét a a lány légzésének megszüntetésén gondolkodik, a szikét és a tűt az egyik ápoló bedobta a szobában lévő postaládába, ahonnan egy nagyon gusztustalan jelenetben a szőke szolgáló ki is halássza, de ekkor megjön Janine, akinek elfertőződött az Ofmatthew által okozott verés miatti sebe a szemén, de az irgalmas szamaritánus természete csak arra tud gondolni, hogy a feka csajnak azért volt rohama, mert ő nem imádkozott érte, csak úgy csinált. June felveti a gyilkosság gondolatát Janine-nek, de az kiosztja, miszerint egy önző picsa lett belőle és otthagyja. 

Másnap bejönnek Ofmatthew gazdái a kórházba, ahol a lányok előtt beszélik meg az orvossal, hogy a régi gyerekek közül melyik fog kivirágozni = tehát lesz rá készen pár éven belül, hogy kihordjon egy gyereket. June eközben a szikét szorongatva eccpecckimehetszezik magában, hogy kinek az ütőerébe vágja bele az eszközt, amikor megjön Serena Joy, és nyilvánvalóan nála áll meg a mondóka vége. Miután kettesben maradnak, June meg is próbálja megsebesíteni az asszonyt, de a próbálkozás gyenge volt, így saját magán kívül senki nem sérült meg, cserébe a szikét is bukja. Serena nem jelenti az esetet a néniknél, a doki meg kedvesen összevarrja June markát, miközben pszihológusként is üzemel, rávilágítva hogy June gondolatai nem gyilkosak, hanem öngyilkosak. 

Éjjel ismét megszólal Ofmatthew riasztója, akit később megcsászároznak és egy pici fiúnak ad életet. Később June beszélget az egyik kislánnyal egy nagyon nyomasztó jelenetben, aki vagy nagyon fél, vagy tényleg elhitte hogy azért van itt, mert pár év múlva már szülhet egy férjnek(!) - ha már itt tartunk, több értelme lenne olyan Feleségeket kinevelni, akik eleve tudnak szülni is és kész. June végre elhagyhatja a hajót, de az ajtóban találkozik Lydia nénivel, és végül mégis visszamegy hogy Ofmatthew-vel legyen az utolsó percekben, ezalatt a néni Janine-hez ugrik be egy ajándék piros szemkötővel.

June elbúcsúzik volt partnerétől egy esküvel, miszerint kijuttat mindenkit Gileádból, kezdve a lány fiával. Amilyen rövid a hogyvolt, olyan hosszú volt a rész.