Elnézést a zavarásért késésért, családi nyaraláson voltam, bár ahogy látom, nem ez alatt írták a gileádi történelmet. A hetedik rész nyitása viszont erős, akasztással kezdünk.

A leginkább féreg dolog Gileádban, hogy az államot működtető rezsim látszólag sosem piszkolja be a kezét, és ez akkor is rohadt dühítő, ha nyilvánvalóan tisztában vagyunk vele, hogy a szolgálólányoknak nincs más választásuk, mint meghúzni azt az istenverte kötelet, amivel felakasztják a nevetséges indok miatt halálra ítélteket.

Bitózás után hazafelé bandukolva Ofmatthew rosszul lesz, szerintem a szájából folyamatosan szálló rosszindulatú megjegyzések okozták a hányingert, de nem vagyok orvos – June végül megsajnálja, és lélegzőgyakorlatot tanít neki a sarkon, ahol aztán cinkosan susmusolnak arról hogy Ofmatthew terhességeivel eddig semmi gond nem volt, most viszont máshogy érzi magát és szeretne már túlesni az egészen.

KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY: a méhjegyek mától mézre és virágporra is beválthatók!

A boltban Almáék segítségével sikerült lepattintani Ofmatthew-t, ugyanis June kérésére megjelent a kis Hannah mártája, akit a lány a hűtött gyümölcssaláta üvegek közt próbál meggyőzni róla, hogy engedje találkozni a kislánnyal, megszellőztetve hogy cserébe talán ki tudja juttatni Gileádból és újra szabad lehet – természetesen mindezt Lawrence parancsnok kontójára, nyilván a tudta nélkül. A márta ellenkezik, de végül belemegy a dologba, elárulva hogy Parker őrzőt keresse majd a sulinál, úgyhogy June-nak már csak ki kellene szöknie valahogy. Persze nem voltak elég óvatosak mert a csaj mindenlébenkanál sétapartnere ha nem is hallotta, de kileste őket.

Emilyt Kanadában vallatják a szökése körülményeiről, hány embert öltél, hány kocsit loptál el, hogy ide juthass, teszi fel a csillaggal jelölt, kötelezően ikszelendő kérdéseket az adminisztrátor. Utána Syl biztosítja róla, hogy akárhány nénit szúrt is le, attól még ő mellette áll, de Emily lerázza és inkább elmegy Moirával a kanadai határbiztonsági minisztert basztatni, ami miatt lecsukják őket, és azt mondom, itt még valami lesz!

Waterfordné új barátnőjével, Winslownével nézeget házakat a kertvárosban. Találnak is egy megfelelőt, bár ezt a szót sosem használnám egy poros, feldúlt házra, amiről üvölt hogy az eredeti lakóinak költözködését nem előzte meg hónapokig tartó készülődés és pakolás, mert vagy erőszakkal távolították el belőle őket, vagy nekik kellett nem önszántukból elmenekülniük – de láthatóan Serenának nincsenek ilyen morális aggályai, csak olyanok, hogy elég nagy-e a gyerekszoba több utód számára. Előbb azt az egyet szerezzétek vissza, anyukám, aztán majd beszélhetünk a helyi CSOK támogatásról, nem? Ezalatt a férjeik épp kijöttek egy tárgyalásról, Nichole visszaadását illetően jól áll a széna, és úgy tűnik, ő csak a kezdet, mert ha Kanada kinyújtja a diplomáciai kisujját, akkor szépen visszakérik az összes gyereket/szolgálólányt/menekültet, akit befogadtak – utal rá a parancsnok, aki egy alkalmat sem hagy ki hogy jól összefogdoshassa Fredet.

June atom sunyi módon kihasználja Mrs. Lawrence-t, aki utoljára a rendszerváltás előtt tette ki a lábát az utcára, és ráveszi az idősebb hölgyet, aki amugy a 60 éves Julia Roberts smink nélkül, hogy menjenek el sétálni. Az utcán aztán összefutnak Mrs.Putnammel, ahol a társalgás alatt egyre jobban düllednek a szemek, ahogy Lawrencené gügyögve mantrázza a kisbabának hogy „azt hittük meghalsz, jaj de jó hogy nem haltál meg, biztosra vettük hogy meghalsz!”. Miután elhúzta az emberek közeléből, June elárulja az asszonynak az igazat a közös kirándulásukról, viszont a parancsnokné vérében már benne van a bugi, úgyhogy elmennek az iskolához Parker őrzőt keresve, aki aznap ugyan nincs szolgálatban, de Mrs.Lawrence rögtönöz egy „azt ígérte, körbevezet az iskolában” kamut, úgyhogy az ajtók mégis kitárulnak.. előtte, June meg szagolhatja odakintről a gyerekeket. A szolgálólány körbejárja az iskolát, de mindenütt 3 méteres zárt falakba ütközik, aztán arra érkezik vissza a bejárathoz, ahogy parancsnokné üvölt az őrökkel, hogy de igenis mutassák meg neki a gyerekeket, így aztán magyarázkodhat nekik a nő gyanús viselkedéséről. Hazaviszi végül az összezavarodott asszonyt, otthon persze még neki áll feljebb a parancsnokkal szemben. Kezdem unni különben, hogy June azt csinál, amit akar, szarva másokra és a következményekre.

Mindeközben Washingtonban a Waterford házaspár újra szerelembe esik az aratóbálon:

Ismét Akasztás-Nap van Gileádban, Lydia néni ontja a beszédet, miszerint a mostani elítéltek között a legsúlyosabb bűnt egy márta követte el, aki veszélybe sodorta a rábízott gyereket, kaptatnak is fel a dobogóra az említettek, és ki lenne más, mint Hannah mártája. June annyira ledöbben, hogy a kötelet is külön felszólításra veszi csak a markába, a márta esdeklő tekintete láttán csak áll, mint Katiban a gyerek, de nincs mese, akkor is meg kell húzni a pertlit. Az áldozatok utolsó lélegzete után mindenki hazaiszkol, June is pucolna, de ekkor utána szól Ofmatthew, miszerint hálásnak kellene lennie – ekkor ugyanis kiderül, hogy a szarházi sétapartnere fújta be Lydia néninél, és ezért akasztották fel a mártát, meg költöztek el Hannah-ék, Isten tudja hova.

June a hír hallatán komótosan leveszi a kalapját, majd nekimegy a feka csajnak és valószínűleg a szart is kiverné belőle, ha a társai nem cibálnák le róla.