Közösségi imanap van Gileádban, a többség azért imádkozik, hogy térjen haza a kis Nichole, June meg azért, hogy Serena lépjen túl a saját önzőségén és Fredet is győzze meg erről, de ha ez nem megy, úgy is jó, csak akkor legalább ütné el őket egy istenverte teherautó.

Hazaérve a Lawrence-házba a parancsnoka közli, hogy csomagoljon, ugyanis Waterfordék kölcsönkérték egy washingtoni kiruccanásra – egy hetes közös imádságot szerveztek oda, hogy a kanadaiak érezzék a nyomást. Furcsa, hogy egy olyan helyen, ahol szigorú szabályokkal övezik a szolgálólányok hovatartozását, csak úgy kölcsön lehet kérni valakit, ha úgy látjuk jónak, de nem ez a legnagyobb anomália a sorozat harmadik évadában, úgyhogy hajlandó vagyok elengedni az ezen való bosszankodást. A vonat nem vár, estére már ott is vannak a fővárosban, ahol egyrészt nem a nénik kísérgetik ide-oda a bíbor mezes cselédeket, hanem van egy spot a metróban, ahol a piros terítőn térdelve kell megvárniuk, míg a gazdájuk át nem veszi őket – hasonlóképp, mint mikor nap vége van az óvodában, kivéve a térdelős meg a gazdás részt –, továbbá a szolgálólányok nem beszélnek.

Boldogok, akik hallgatnak, mert ő meghallják az Úr hangját!

Megérkeznek Waterfordék, újra együtt a kis csapat, örülsz, June? June kb annyira örül, mint mikor hasmenés közben jössz rá, hogy elfogyott a wc papír. 

Waterfordék vendégül látói Winslowék, a parancsnokot és feleségét a több sorozatból már ismert Christopher Meloni és Elizabeth Reaser személyesíti meg. Beszélgetésre nem nagyon jut idő, ugyanis a bemutatkozás után három mondattal berongyol a szobába 6 (hat) gyerek, meg még szolgálójuk is van – ez is olyan hogy Gileád nem arra épült, hogy minél több gyerek legyen, és azokat az arra érdemesek kapják meg, akkor hogy van hogy az egyik helyen kaphatnak hatot, míg a másikék meg semennyit? Junet aludni zavarják, az éjszakát az ottani szolgálólány szobájában kell töltenie, akivel megpróbál beszélgetni, ám mikor a lány leveszi magáról a ruhadarabot (mert hogy nem csak egy kendő van odatéve, mint eddig hittem, hanem ez a szolgálólány dressz része!), és June felé fordul, kiderül hogy nem azért nem válaszol, mert egy tuskó, vagy mert fél a büntetéstől, hanem össze van kapcsozva a szája – nekem meg az jut eszembe, túllépve azon hogy agyon tudnám taposni ezeket a férfiakat, hogy nem beszélhetnek, de hogy hajtanak végre egy olyan klasszik mindennapi tevékenységet, mint az evés? Rémálom.

Közjáték: Másnap reggel ismét forgatás, ahol Lydia néni is megdöbbenve veszi észre a szájkosarakat, és betoppan Nick is, akivel Fred még mindig úgy bánik, mintha a beosztottja lenne. 

June ismét megpróbál hatni Serenára, a próbálkozás sikertelenségét még jobban elmélyíti, hogy jön Fred a hírrel, miszerint Svájc is beszállt a buliba, úgyhogy ismét kedvező szelek fújnak ez ügyben. Az ítélkezésen miután meghallgatták Waterfordékat, June-t is behívják vallani, de Waterfordék nélkül, ami Frednek ugyan nem tetszik, a „bíróság” tagjainak listáján viszont nem szerepel előkelő helyen a parancsnok elégedettségének megléte, így a férfi kénytelen lenyelni ezt a békát. June elmondja a meghallgatáson, hogy Waterford nem a gyerek apja, hanem Nick Blaine parancsnok az, és azt szeretnék ha kint hagynák Nichole-t Kanadában, amit az ítélőszék meg is ért, viszont mivel Gileád most Észak-Koreának felel meg, Kanada nem feltétlenül szeretné kihúzni a gyufát, szóval ahhoz hogy ezt hagyják, Nicknek hivatalos állásfoglalást és apaságit kéne tennie, amit szerintük és szerintem sem fog.

Winslow parancsnok egy washingtoni állást, meg emellé még egyebet is kínálgat Waterfordnak, mutatom:

June éjjel találkozik Nickkel és a srác ellenvetései ellenére is ráveszi, hogy valljon színt Nichole származásáról. Másnap miután ez megtörtént, hallja az ítélőszék folyosóján Waterfordék hálálkodását, úgyhogy elkapja a szőke svájcit, akivel megegyezett korábban, és rákérdez, mi folyik itt. A párbeszéd kb így néz ki:

Svájc: Mégis folytatjuk a tárgyalásokat.

June: Nem ezt beszéltük meg, bazmeg.

S: Ja, te meg nem említetted hogy az exed egy kollaboráns.

J: Hé, hé, hé, micsodaaa?! Na majd én kigyógyítom ebből a hülyeségből,csak adjatok még egy esélyt.

S: Késő bánat, eb gondolat, anyukám, mert már elhúzott Chichagoba.

Ezek után még Serena is rúg egyet June-ba, mikor elárulja hogy ja, az ember részt vett a keresztes háborúkban, és az olyan férfiak nélkül mint Nick, ma nem lenne Gileád.

Lydia néni jön be a szomorkodó lányhoz egy dobozzal, melyből előkerül a kussoltató kendő.

- Kérdezhetek valamit?

- Persze.

- Ön is azt szeretné, ha elhallgattatnának minket?

A néni nem szeretné, és ismét egy olyan jelenetet kaptunk, amiben Lydia néni kettőssége, másik oldala miatt pityereg a néző.

Az ünnepség előtt June a Hannibal Lecter light maszkban nézi a honatya lerombolt szobrát, mikor Serena a szájfogóra tekintve elköhinti

- Milyen kellemes a csönd.

- Akkor maga is fenntarthatná!

1-0 oda. A két nő üvöltözni kezd egymással az üres csarnokban, hogy ki az, aki valóban szereti Nichole-t és ki az, aki csak egy önző, üres lelkű picsa, végül Waterfordné távozásra bírja magát azzal, hogy el kellett volna némítania June-t, amikor először találkoztak, a lány meg 2-0-ra emeli az állást egy „hagynom kellett volna hogy ronggyá égj a tűzben” kívánsággal.

Miatyánk, ki vagy a mennyekben(?).