Al menekülési kísérletei a titokzatos fekete páncélos alak fogságából nem sülnek el jól: az illető egyébként csaj, és nyakon csípi az éjjel. Másnap Al egy tisztáson ébred, ami szögesdróttal van körbe véve, odakötözve az üléshez – de legalább egyedül van, és mivel sosem gurigázott a szarral, ezért a szökési opciót meglátja egy kopasz walkerben, aki maga után húzva a drótot szolgáltatja a szabadulóeszközt a lánynak. Al kihámozza magát a kötelekből, és a járműből kipattanva körüljárja a területet, így kiderül, hogy fogvatartója egy helikoptert rejteget a susnyásban, de hiába lenne könnyű megoldás az elrepülés, mert a tank üres, mint egy csokinyúl belseje. 
Próbálkozik a rádión, de Morgan helyett egy idegen férfi hangja válaszol, aki „17-es”-nek hívja, a feje jobb oldalán pedig kattan a pisztoly kakasa, ugyanis itt a tekes tyúk és elég zabos a telefonbetyárkodás miatt. Kikapja a kezéből a kagylót, majd lebeszéli a férfival hogy 72 órán belül indul, aztán Al-t az erdőbe tuszkolva fenyegeti hogy eltöri a lábát, ha nem adja oda neki a kazettát, amin ugye rajta van a másik tekes immár zombiként, de Al-t kemény fából faragták, így alkudozni kezd, tiéd a kazetta, ha megkapom a válaszokat. Ennek az lesz a vége, hogy a két csaj elindul a hegyre, benzint szerezni a helikopterbe – Al út közben megpróbálja kiszedni a nőből a hőn áhított feleleteket, többek közt a nevét, de mivel azt nem árulja el, elnevezi Happynek. Épp mikor a másik visszakérdez, hogy mi értelme az egésznek, pár zombi hentereg eléjük az útra, magukkal rántva a fél hegyet.
Happy kiszáll, Al-lal közli hogy maradjon a kocsiban, de a csajnak senki nem parancsol, így mikor ő is kiszáll, Happy odaadja neki a kabátját hogy akkor legalább ezt húzza magára. A walkereket legyakja, de mikor visszafordulnának az autóhoz, addigra betemeti egy kőlavina, így amikor elkezdik a járművet kiásni a föld és kőtörmelék alól, előkerül alóla egy zombi is, ami Al karjába harap – de a kabát megvédi az izzadva, hörögve élőhalottá válástól. Először a kocsiból kiszállás, most meg ez, micsoda mák! Happy elkezd Al táskájában kotorászni, aminek az aljába varrva megtalál egy kazit, de ez nem az, amit keresett, hanem az, amiből Al sztorija derül ki: esküszöm hogy visszatekertem háromszor, de még mindig nem értem, pontosan mi történt, csak hogy még az apokalipszis előtt Al valami háborús övezetben híradóskodott, amikor a tesójával kellett volna lennie, a testvér meghalt, így csak a sztori maradt, azért ragaszkodik a sztorikhoz ennyire.
A kabátot visszaadja Happynek, aki nem mondja el, a társát miért ölték meg, aztán útra kelnek ketten a „csak 10 km” helyre gyalog, de a tízes mellé nem számolták bele a szintkülönbségeket, így még másnap is ott molyolnak a karabinerekkel, a sziklafalakat mászva. Nehezítésnek aztán ott egy sziklamászó zombi, aki csak lóg a levegőben, és mivel a szegény embert az ág is húzza, ezért Happy egyik biztosítószöge kiugrik, a csaj meg a mélybe zuhanna, ha nem lenne hozzákötve a másikhoz – Al addig ügyeskedik a lebegő halottal, amíg ki nem iktatja, és rá tudnak csatlakozni az ő hálózatára. Odafent aztán Happy hogyvoltozik a társ kinyírása-dologról, aki ráparázott az atomerőmű-baleset után hogy ő is úgy végzi, mint a holtak, és a biztonsági protokoll szerint a veszélyes tényezőket ki kell iktatni. Al-nak leesik, hogy ez a csaj bizony nem fogja elrepíteni őt és a kis családját a naplementébe Balu Kapitány hidroplánján, szóval megtámadja és elveszi tőle a puskákat, aztán közli hogy lelép, mire Happy végül beadja a derekát: sztorit akarsz? Ok, beszélhetünk.
Másnap a lefelé séta közben Al elárulja, hogy az egyik holton rejtette el a kazettát, és mitadisten, rögtön meg is találják az ominózus walkert a patakban. Happy a katonai cuccok közül előhúz egy mindenen gyulladó gyufát és felgyújtja a szalagot, majd jön a szar a mennyországba: na, kedves Al, akkor hátra arc és mondd el az utolsó kívánságod, mivel nem hagyhatom hogy szabadon járkálj a világban azért, mert tegnap megittam egy fél Sopronit és nem tudtam tartani a pofám. Al azt mondja oké, de vidd magaddal a másik kazit amit mutattam, hogy megmaradjon a tesóm emléke – asszem ilyen gyorsan még senki nem egyezett bele a saját maga meggyilkolásába. A csaj végül nyilván elengedi, azzal a feltétellel hogy elfelejti az egészet, de aztán rátesz még egy lapáttal, hogy legyen mit elfelejteni: „A nevem Isabelle, Indianából jöttem és most láttam a legszebb dolgot, mióta a világ összeomlott.” Majd smárolnak. Láttam én, hogy éleződik az az olló!
A megbeszélteknek megfelelően mindenki elfelejt mindent, és az erdei ösvény végén kettéválnak, Isabelle elrepül, Al meg megtalálja Morganéket és beközli a duplán lengyel vezetéknevét inkább, csak ne kelljen elmondani, hol járt.
Facebook kommentek