Szabadságot Írországnak! – felkiáltással próbálja lelőni a szokásos kocsikázásán résztvevő királynőt, egy gyermekét babusgató anyának öltözött ír merénylő. Szerencsére azonnal lefegyverzi a tömeg, a golyó célt téveszt. Visszaérve a palotába, a hirtelen sokkot követően Viktória újrafésülteti a haját Turnerrel (Nancy / Skerrett utódja) és a véleményére kíváncsi. Turner szerint hiába van vége az éhínségnek, a szabadság iránti vágy erősödött.
Bertie kap egy új cambridgei tanítót, Albi szerezte be a fiatalembert. Viktória nem túl boldog az ötlettől, de rögtön elsőre szimpi a fiatalember és néhány napon belül komoly előrehaladást mutat a kis trónörökös a tanulmányaiban.
Viktória a merénylet hatására úgy tervezi, Írországba látogat, hiszen a középkor óta nem járt arra brit uralkodó. Ez érdektelenségre vallhat, akár félelmet szülhet, ezeket pedig nem tűrheti a királynő. Russel miniszterelnök szerint vakmerő, veszélyes az ötlet a vallási ellentétek miatt, de ez most sem hatja meg különösebben az uralkodót. Palmerstone-nál fognak vendégeskedni, úgysem találkozott még a feleségével a királynő. A gyerekek pedig Feodora felügyelete alatt maradnak a palotában, az új tanítóbácsival kiegészülve.
Feodora nem túl lelkes a pesztrálás gondolatától, szívesebben intéz egyházi előléptetést gyöngysorért, egyéb csillogó csecsebecséért cserébe. A reggelinél meg könnyű bort itat a gyerekekkel, akik persze csak fintorognak az orruk alatt, a szemükből meg azt lehet kiolvasni, hogy kicsit szelepes ez a tánti. Bertienek egyre kevesebb affinitása van az új tanítóhoz. A kis Viki biztosan tudhat valamit, mert Feodorát faggatja, hogy ő kedveli-e a tanárembert. A tánti annyival elintézi a dolgot, hogy a kislány kérdése nem értelmezhető, mert a fiatalember csak egy szolgáló. Persze fel sem néz az újságolvasásból.
A királyi pár megérkezik az írekhez, ahol visszafogott, de kedves éljenzés fogadja őket. Palmerstonék rezidenciájára kocsikázva azért van egy - két, ez a mi országunk, menjetek haza bekiabálás, de semmi komoly. Albert teljesen negatívan áll hozzá az egész utazáshoz, szerinte a külügyminiszter végigjárta az összes kocsmát, hogy éljenzésre buzdítsa az íreket. Ezt a szemébe is mondja a szőke sármőrnek, aki a tőle már jól megszokott, grimaszba ágyazott riposzttal felel. Később Albi kilovagol és talál a közelben egy teljesen elnéptelenedett falut. Persze rögtön arra gyanakszik, hogy Palmerstone sanyargatja a bérlőit, az ő látogatásuk idejére pedig elrejtette valahová a falu népét.
Viktóriára komoly hatással van a külügyminiszterné, Emily. Férjével ők ketten nyitott – és távházasságban élnek. Emily az év nagy részét Írországban, míg ura Londonban tölti. Mivel mindkettejüknek megvannak a saját igényei, Emily elmeséli a királynőnek, hogyan is működik a történet. Palmerstone Londonban általában kirakja a csizmáját az ajtaja elé, így jelzi a fogadóképességét. És, mivel Emily is hiányolja a férjét, időnként ő is hasonlóképpen cselekszik. Az a lényeg, hogy nincsenek titkaik egymás előtt, mindenről beszámolnak a másiknak. Viktória elámulva meséli el később Albertnek a mit és a hogyant, de Albi csak a hazugságot látja az egészből.
Eközben Sophie hercegnő és az inas Joseph egyre jobban egymásba gabalyodnak. Joseph szerelmet ajánl a hercegnőnek, végül a csókolózásig jutnak. Persze pont Palmerstone jön rá, amikor meglátja a gerlepárt egy időben, ámbár külön utakon érkezni a kastély kertjébe. Figyelmezteti is a hercegnőt, de ebből meg Sophie férje azt veszi le, hogy a külügyminiszter csapja a szelet a feleségének.
Később Albi felelősségre vonja Palmerstone-t, hogy hol vannak a kihalt falu lakói? New Yorkban - válaszolja tömören a külügyminiszter - még levelet is szoktak nekem írni, amiért segítettem nekik kivándorolni. Na persze, ezt azért nem könnyen veszi be Albert, de nincs mit tenni, akármilyen morcosan is néz, éhínség volt, kaja semmi, Palmerstone meg tette, amit kellett. Ezután megérkezik Dublinba a királyi pár, a bíborossal találkoznak, aki elég komoly, nem lesz könnyű megnyerni. Viktóriának mégis sikerül a lehetetlen egy pár mondatos beszéddel a két egyház találkozásáról. A királynő egy galambot kap ajándékba, amit el is ereszt, hiszen az ír gerle a hazájához tartozik. Végül csak jól sikerül a látogatás, mindenki elégedett.
Viktóriáék hazaérkeznek, gyerek vizit, majd az esti ima alatt a királynő észreveszi, hogy Bertie csuklóján ismeretlen eredetű piros foltok vannak. Rá is kérdez erre a trónörökösnél: Kiütés, kisfiam? De válasz nem érkezik, csak a szokásos elfutás. Viktória aludni sem tud emiatt, reggel elmondja Albinak, hogy szerinte a kisfiú nem igazán boldog. Albertünk ezt tökéletesen elengedi a füle mellett, a szót kedvenc témája felé tereli, miszerint feleségének csak a dublini éljenzés hiányzik, semmi több.
Monmouth hercege továbbra is Palmerstone-ra gyanakszik a felesége különös boldogságát elnézve. Berongyol a klubba, és ráförmed a külügyminiszterre: Maga hentergett a feleségemmel? Nem - érkezik ismét tömör válasz, olyan arckifejezéssel, amit egyszerűen látni kell. De, - folytatja Palmerstone - ha visszafogná magát, akár hentereghetne maga is a feleségével. Erre Monmouth direkt elejti a poharát nagy sértettségében, mint valami szereptévesztett szubrett.
Viktória továbbra is nagyon aggódik Bertie miatt, így Turnerhez fordul készülődés közben, hogy mondja meg, amit gondol az ügyről, úgyis mindenről van véleménye. Hát a tények a következőek: mindenki aggódik a kisfiú miatt. Több se kell a királynőnek, rohan a trónörököshöz, akinek az alkarját éppen csavargatja a tanár, mert nem ment elsőre a ragozás.
Viktória a döbbenettől ordítva zavarja el a tanítót, mire Albert is előkerül. A szülők magukba roskadva ülnek a már üres tanulószobában, Albi saját magát hibáztatja könnyes szemekkel. Még jó, hogy nincs több gyermekünk - mondja - akinek árthatnék. Hát - mondja Viktória - lesz. Albert gratulál az újabb jövevényhez, kb olyan lelkesedéssel, mintha a lábát amputálnák. Egyúttal igyekszik a szobát is elhagyni, mire Viktória a következő kérdés elé állítja: Túl fogjuk ezt élni? Szeretlek - válaszolja Albert kínjában - igyekezni fogunk.
Facebook kommentek