Gileád főterén márta fát állított az önkormányzat, az akasztott asszonyok alatt azt találgatja June, vajon Cora köztük van-e, de végül arra a következtetésre jut, hogy Lawrence Parancsnok úgysem tenne ilyet. Olyat viszont igen, hogy próbára teszi a háza népét, így Beth és az új márta, Sienna is rémülten rezzen össze, valahányszor csak elfingja magát a férfi – aki persze rá is tesz egy lapáttal a dologra, és szándékosan vegzálja a nőket. Nagy mulatság készül egyébként a házban, a kis indiai lány elpletykálja hogy hallotta az előző helyén, miszerint Lawrence sosem megy el a találkozókra, és hát ha Mohamed nem megy a hegyhez..

A bulin Waterford is megjelenik, így June-nak van alkalma egy kicsit sem életszerű helyzetben kikérdezni a volt parancsnokát, milyen ember, Lawrence Parancsnok, aki megálmodta Gileádot, a férfi meg többnyire válaszolgat is, mintha csak egy régi ismerőssel fecsegnének az új főnökről. A diskurzust a ház urának érkezése szakítja meg, aki meg sem próbál úgy tenni, mintha észre sem vette volna a helyzetet, sőt, minden tőle telhetőt megtesz hogy a dolog még kínosabb legyen, így June korábbi gazdája rövid úton el is iszkol. A parancsnok aztán tovább folytatja June provokálását, amikor Siennát lecseréli rá, hogy ő töltse újra a poharakat a férfiakkal teli szivarszobában, ahol egyrészt a lány végighallgathatja egyikük ragyogó ötletét, melyben felvetik hogy vezessék vissza a halálra kövezéseket Megváltásokat, másrészt megláthatja hogy Nickből is parancsnok lett, és ahol eközben igazi seggfej módjára, felsőbbrendűségét fitogtatva parádézó majomként kezelheti őt.

Serena, ahogy azt illik egy ilyen helyzetben, elköltözött az anyjához, aki estére áthívta az imakör tagjait, és szeretné, hogy a lánya is ott legyen – de ő tiltakozik, mondván, nincs egy rendes gönce sem, ami a kedvenc viccem most tőle, hisz minden ruhájuk ugyanolyan. Este aztán megtartják a szertartást, ami ugyanolyan szekta szellemű, mint az összes többi, de a lényeg most hogy 10 idegen ember, plusz a saját anyja imádkozik azért, hogy az asszony visszamenjen a férjéhez, aki levágta a kisujját. Mindeközben Waterford épp begyakorolja a visszahódító beszédét, ha jól látom a Jezabelekben – nincs is jobb hely a bűnbánatra.

A party után este a parancsnok és June a szalonban beszélgetnek, jobban mondva a férfi megállás nélkül cseszegeti a nőt

Frednél ez tényleg bejött? Persze ő nem éppen az intellektuális nagyságáról híres. No persze te sem vagy egy észlény.

Szerintem ez egy edzés. June megkapja azt is, hogy ő barmolta szét a Waterford házat, Fredet lefokozták, Serena ujja odalett, a babájukat elszöktették – ami mind igaz, persze, de ahhoz hogy ez megvalósulhasson, nagyban hozzájárult magának a parancsnoknak a segítő keze ugye, amiről úgy tűnik, mindenki elfeledkezett.

- Szerinted azt kapták, amit megérdemeltek?

- Gileádban senki nem azt kapja, amit megérdemel, uram.

A párbeszéd zseniálisan lett megírva, hasonló mederben folyik tovább, melynek az lesz a vége hogy kocsiba ülnek, June meg gondolkozhat a célállomásig, hogy most akasztani vagy szökni viszik. Az út egy régi raktárba/vágóhídra/állatmenhelyre vezet, ahol nők százai vannak ketrecekbe zárva. Lawrence közli, hogy nem lesznek Megváltások, hanem mindannyian mennek másnap a gyarmatokra – kivéve ötöt, akik mártaként szolgálhatnak a jövőben, és hogy ki legyen az az öt, azt June-nak kell kiválasztania.

Közjáték: Serena anyja szerint a lánya vagy szarjon, vagy keljen fel a biliről, de az önsajnálatot tessék befejezni és hazahúzni a férjéhez. Különben is, azt a kisbabát ő engedte el, majd kegyelemdöfésként még hozzáteszi, hogy amugy sem volt az övé a gyerek, aztán ellibeg egy forró fürdőt készíteni Serenának, az majd kirázza a hisztiből.

Nick meglátogatja June-t, aki a találkozó alatt pontosan akként az ostoba, önző tyúkként viselkedik, mint amilyennek Lawrence leírta pár órával ezelőtt. „Mostmár parancsnok vagy, kiviszel engem és Hannah-t”, mondja, majd mikor Nick felvilágosítja hogy a parancsnokság nem egyenlő a mindenhatósággal, June visszakérdez hogy akkor mire jó a férfi, aki mondja, hogy arra, hogy Chicagoba vezényeljék, úgyhogy elbúcsúzni jött. Ok, cső. A srác már megy is, de aztán megáll az ajtón kívül gondolkodni azon, hogy ő búcsúszexre számított, mégis hogy alakulhatott ilyen szarul ez a beszélgetés, amikor June jön és visszahúzza.

Másnap reggel látogatója érkezik a szolgálólánynak, aki nem más, mint Serena. Elbeszélgetnek a közös gyerekükről, meg hogy Serena ha végre összeszedné magát, hasznos tagja lenne a lázadóknak, és mindenki sokkal jobban járna, mint ezzel a véget nem érő pityergéssel – úgyhogy Serena ezzel a lendülettel le is mossa magáról a korábbi életét, és Aphroditéként születve újjá kimasírozik a tengerből, vissza a férjéhez.

Mindez elfért volna egy post it-en.