Elérkeztünk a végéhez, úgy hiszem, hogy a sorozattal méltó emléket állítottak a csernobili katasztrófának. Jöhetnek a mindent eldöntő pillanatok, az utolsó rész a bírósági tárgyalás köré fog épülni, ahol megtudjuk, hogy mi történt az erőműben. Én pedig köszönöm szépen mindenkinek a figyelmet! Pripjaty városában kezdünk, mégpedig 1986. április 25-én pénteken, vagyis bőven a baleset előtt vagyunk. A lakók mit sem sejtve élik át az utolsó boldog órákat a városban. Hodor (ő tartotta az ajtót, hogy a két kolléga bemehessen a reaktorhoz) a kisfiával sétál, Sitnyikov (akit felküldtek a tetőre) a feleségével pihen a parkban. Az uszodában a gyerkőcöknek van órájuk, Ludmilla és a férje a kisbabás házaspárral töltik a napot. Gyatlov elvtárs a tőle megszokott zord modorában érkezik a munkahelyre egy megbeszélésre. Az irodában Fominnal kettesben vitatják meg a nem is túl távoli jövőt. Brjuhanovot előléptetik, talán azután, hogy sikerrel elvégezték a tesztet. Moszkva is elérhető lehet, viszont itt az erőműben Fomin veszi át helyét, és az ő helyére akár Sitnyikov is odaérhet. Ezzel persze burkoltan jelzi Gyatlovnak, hogy akár ő is lehetne a kiválasztott, és Gyatlov bizony nem akarja, hogy megfeledkezzenek róla. Ekkor megérkezik a nagyfőnök Brjuhanov, Fomin jelenti, hogy a teszt rendben elindult. Lecsökkentették a 4-es reaktor kapacitását 1600 megawattra, és ha a főnök elvtárs engedélyt ad, tovább csökkenthetik. Sajnos Brjuhanov rossz hírt hoz, várni kell ezzel, valaki rájuk parancsolt a kijevi áramelosztótól, így még nem csökkenthetnek semmit legalább 10 órán át. Mivel hó vége van, minden gyár a maximumon pörög, így kell az energia, hogy hozzák a kötelező számokat. Brjuhjanov bosszús, hiszen már 3 éve próbálja kivitelezni ezt a tesztet, el kéne most halasztani? Fomin szerint nem, kivárják a 10 órát. Gyatlovhoz fordul, a teljesítménnyel rendben lesznek? Gyatlov szerint tartható az 1600-as érték, este visszajön és akkor lefuttatják a tesztet, személyesen ellenőrzi majd. Brjuhanov elmegy, ha sikerült a teszt, akkor hívják fel. Gyatlov is lelép, Fomin az egyedüllétet kihasználva máris elképzeli magát a leendő irodájában. Hogy zajlott volna ez a kis beszélgetés, ha a titok az RBMK erőművek típushibájáról nyilvános lett volna...

1987. márciusában járunk, Moszkvában. Legaszov prof. békésen vásárolja meg a napindító újságot és a doboz cigit, és ebben kimerült a napja érdemileg pozitív része, ugyanis egy KGB-s keménylegény elkíséri őt egy fekete autóhoz. Nem kell megijedni, nincs baj, sőt, a kocsiban várakozó KGB-s főnökelvtárs alaposan megsimizi Legaszov okos kis buksiját, ügyes volt Bécsben. Remekül titkolta, amit titkolni kellett, a SzU hírneve továbbra is makulátlan és egész ügyes szónok. A jutalomfalat nem is akármi lesz, hanem a Szovjetunió hőse kitüntetés, az egyik legrangosabb kitüntetés akkoriban és a Kurcsatov Intézet igazgatói tisztsége. De ezek is csak akkor járnak, ha a bírósági tárgyaláson is tovább hazudozik. Vagyis megkötötték az előző részben említett alkut, kamumese a világnak, cserébe elkezdik kijavítani az RBMK reaktorokat. Ám Legaszov infói szerint még senki nem tett ez ügyben semmit. KGB főnökelvtárs szerint előbb legyen meg a tárgyalás, ahol megnevezhetik a bűnösöket, utána majd beszélhetnek a javításokról. Legaszov szó nélkül kiszáll a kocsiból, nem lesz itt semmi... Otthon a prof. a jelentéseket nézi át, de ahogy túrja a haját, látja, hogy az csomókban hullik, vagyis beteg. Valaki zörget az ajtón, Uljana, a bájcsevegés helyett rátér a lényegre. A bécsi színjátékot illetően nem fogja a földbe döngölni, inkább tovább győzködi őt, hogy mondja el az igazat. Senki sem fogja önszántából felvállalni a javításokat, ugyanis azzal elismernék a mindig tökéletes SzU hibáit és rájuk sütnék a hazugság bélyegét. Mondja el a tárgyaláson az igazat, nincs más esélye. Legaszov jót röhög, a tárgyalás színjáték, az ítélet már most borítékolható. Uljana nem a pártkatonákról beszél, hanem a tudományos közösségről. A Központi Bizottság több tudóst is meghívott, kollégákat, akiknek van eszük ahhoz, hogy felfogják a lényeget és hallgatni fognak rá, ők lesznek az igazi bíráik. Legaszov nem hisz benne, Volkovot is elmozdították, bosszúból azért, mert okos akart lenni. Ezek a tudósok is csak a színjáték részei, nem fogják felemelni a szavukat, csak mert ő ezt kéri a nagy hősködés közepette. Uljana biztatja, hogy mondja csak el, neki van szava és tekintélye ehhez, sőt maga Legaszov kérte tőle, hogy derítse ki mi történt és megtette. Elővesz egy kupac füzetet, kétfelé osztja,  egy nagyon alacsony kupac az, ami a most is élő tanúk vallomását tartalmazza, és a magasabb, ami a már elhunytakét. Az elhunytak is az életüket adták azért, hogy mentsék a társaikat. Legaszov is, önként ment egy nyitott reaktorhoz, de Uljanának ezek szerint ez még mindig nem elég.

A díszes társaságot Csernobil városába viszik, ott lesz a tárgyalás (Pripjaty volt a nagyobb a maga 50 ezerhez közelítő lakosságával, Csernobilban alig 10 ezren éltek). 1987. júliusát írjuk, a katonai tábor itt helyezkedett el, ami mostanra elhagyatottá vált. A bíróságon felolvassák a kötelező tudnivalókat, ismertetik a vádat illetve megnevezik a vádlottakat: Brjuhanov, Fomin és Gyatlov (a valóságban mellettük még többeket is megvádoltak), a tanúk pedig Scserbina, Legaszov és Uljana lesznek (Uljana ugye nem létező karakter, Scserbina és Legaszov nem tanúskodott). Elsőként Boriszt hallgatják meg, hoznak neki egy makettet az erőműről. A baleset kiváltó oka egy biztonsági ellenőrző teszt volt, de erre mi szükség volt? A 4-es reaktor 1983. dec. 20. óta üzemel, Brjuhanov a hivatalos dokumentumok aláírásával igazolta, hogy készen van. Mindhárom vádlott kitüntetést kapott a jól végzett munkáért, ám a munkát sose fejezték be, ugyanis hiányoztak bizonyos ellenőrző tesztek. Emlékszünk még arra, hogy Borisz lelövette volna Legaszovot, ha nem mondja el mit is tud egy atomerőmű? A derék Borisz azóta kikupálódott, ügyesen elmagyarázza, hogy működik a reaktor: a magban folyik a hőtermelés, a szivattyúk pedig a hűtővizet biztosítják a magnak. A magas hőmérséklet hatására a vízből gőz lesz, a gőz meghajt egy turbinát, ami áramot termel. De mi van, ha nem üzemel a reaktor, valamilyen hiba, esetleg támadás miatt? Ha nincs áram, akkor a szivattyúk nem tudják a maghoz forgatni a hűtővizet, hűtővíz nélkül a mag túlhevül, a fűtőanyag leolvad vagyis katasztrófa történik. Az erőműben van három tartalék generátor, ám ezeknek is idő kell, hogy elérjék a maximális teljesítményt, és segítsék a szivattyúk munkáját, hogy ne olvadjon le a mag, ám túl késő lenne. Hát így indultak neki a biztonsági tesztnek, az elmélet szerint áramkimaradás van, a turbináknak idő kell, hogy leálljanak. Viszont a turbinák egy ideig még forognak, és az ebből származó energiát el tudnák vezetni a szivattyúkhoz, vagyis a leálló turbinák működtetnék a szivattyúkat a generátorok helyet, addig amíg a generátorok felpörögnek. Borisz köhécselni kezd, hogy összeszedje magát, a kérdéseket várja, de nincsenek, folytatnia kell. A teszthez az erőmű teljesítményét visszaveszik 700 megawattra, lekapcsolják a turbinákat és megmérik, hogy elegendő energiát termelnek-e a szivattyúk működtetéséhez. Az elmélet jó, de a kivitelezők nem voltak túl acélosak, háromszor próbálták meg a tesztet, mindháromszor kudarc lett a vége, a negyedik alkalom 1986. április 26-án volt.

A következő tanú Uljana lesz, kinéz a tisztelt kollégákra, remélve, hogy értő füllel hallgatják őt. Uljana a vallomását 1986. április 25-től indítja, délután 2-től kapcsolták át a reaktort 3200 megawattról 1600-ra és minden rendben volt ahhoz, hogy később 700-ra csökkentsék a teszthez. Sajnos volt egy telefonhívás, a kijevi villamos elosztó nem engedélyezte a további csökkentést éjfélnél előbb. Ez a 10 órás halasztás volt az első lépés a katasztrófához. Egy hozzáértő vezetés ragaszkodott volna a teszt mihamarabbi elvégzéséhez, de ők nem tették. Két probléma lett ebből, az egyik a tudományos, a másik az emberi, ezzel fogja kezdeni. Menjünk vissza április 25-26. éjjelére, éjfélkor van az erőműben a műszakváltás, ekkor jött dolgozni Toptunov, Sitnyikov, Hodor. A férfi öltözőben a szokásos ugratások mennek, Toptunov a maga kis 25 évével még szinte porbafingó a rutinos rókák között. Az első rész Damon Hillje, Kodemcsuk elvtárs (őt keresték az első részben égre-földre a kollégái) is ugratja őt ezzel. Szerencsére Toptunovot egy kolléga a vezérlőbe hívja, Akimov már várja őt, aki korábban jött be valami teszt miatt. Toptunov beért a vezérlőbe, Akimov a teszt leírását olvassa, de nem lett okosabb. A turbinákat kell leállítaniuk, a nappali műszak adta át az éjszakásnak a feladatot. Toptunov Akimov figyelmeztetésére csendben tiltakozik, fogalmuk sincsen a tesztről. Akimov nyugodt, ők a teljesítményre fognak ügyelni, lecsökkentik 700 megawattra, a többit majd Stoljarcsuk és Kirscsenbaum megcsinálja. Gyatlov ellenőrzi őket, Toptunovot kiveri a hideg veríték, sose csinált ilyet, ráadásul Gyatlov liheg mögötte, szép lesz. Nyugi, ketten megoldják, az instrukciók már megvannak hozzá. Sajnos a használati utasításban egyes lépések át vannak húzva, azok vajon kellenek? Akimov felhívja egy kollégájukat, aki előző évben megcsinálta a tesztet, mit kell tenni? Érdekes módon pont az áthúzott utasításokat kell követni, vajon miért, még Toptunovnak sem világos.

Megjött Gyatlov főnök, mindenki tud mindent, Toptunov majdnem elszólja magát, egyedül Kirscsenbaum vallja be, hogy még nem nézte át az utasításokat. Erre Gyatlov hozzá vágja a sajátját mappáját, dolgozzon úgy, ahogy ő mondja, mert ez még egy ilyen idiótának is menne. Mindenesetre a turbinaleállítás nem jó ötlet Stoljarcsuk szerint, de jobb lenne ha ő is kussolna és dolgoznának a főnök szerint, Akimovék máris kezdhetik a teljesítmény csökkentést. Szegény Toptunov ilyet nem csinált, Akimov ott lesz vele. Vissza a tárgyalásra, Uljana Jurij Gagarint említi, vajon ha ő is csak az utasítások alapján dolgozott volna, nulla infók alapján, sikerrel járt volna? Az éjszakai műszak nem volt kiképezve a tesztre, Toptunov pedig mindössze 4 hónapja dolgozott ott. Ez az emberi tényező egyik fontos eleme. A tudományos részében pedig a reaktormagban beindult egy láncreakció, elkezdődött egy méregtermelési folyamat, ekkor még csak 00:28 volt. Uljana itt végzett, és át is adja a terepet Legaszovnak. A prof. kimegy a pulpitushoz, a kamera vele együtt imbolyog, hogy mutassa, mennyire forog a világ a prof. lelkében. Neki egy táblát hoznak, ugyanis egy táblára fogja felrakni az információs lapokat, amivel elmagyarázza a vallomása nehezen érthető részeit. Minden fizikatanárnak (és a töritanároknak a sorozat egészét) ajánlom ezeket a jelenetet. Legaszov zavarban van, először üdvözli a kollégákat a Kurcsatov intézetből és a minisztériumból és jöhet a fizikaóra.

A reaktivitás növeli vagy csökkenti az energitatermelést, az operátorok az egyensúly fenntartásában segédkeznek. Uránium a fűtőanyag, a maghasadáskor termelődő energia segíti a reaktivitást. Ezt kell kiegyensúlyozni bór szabályzórudakkal, ezek a fékek. A hűtővíz a rendszer hőmérsékletét csökkenti, ekkor jön létre a gőz, ezt szaknyelven üregnek hívják. Az RBMK reaktoroknál van az úgynevezett pozitív üregtényező: minél több a gőz, annál nagyobb a reaktivitás, nő a hőmérséklet, még több gőz keletkezik és így tovább és tovább, lényegében túlhevül a reaktor. Az előadást egy apró baki zavarja meg, leejti az egyik tábláját, mindenki felszisszen. Legaszov gyorsan felszedi azt, ezen szerepel a negatív hőmérsékleti együttható: ha a fűtőanyag felhevül, csökken a reakcióképesség. Az üzemanyag növeli a reaktivitást, a rudak és a víz csökkentik, a gőz növeli, a hőmérséklet növekedése csökkenti. Ez a táblán egyensúlyban van, ez a láncreakció lát el településeket energiával és egész gyönyörű jelenség, ha minden jól működik. Az uránium bomlása során xenon keletkezik, ez csökkenti a reaktivitást és ez a méreg, amit Uljana is említett. Ha teljes teljesítménnyel működik a reaktor, akkor a xenon eltűnik, mielőtt bajt okozna. Viszont az erőmű közel 10 órán át fele teljesítménnyel működött, a xenon nem égett el rendesen és beszennyezte a magot. A táblán is több a negatív lap, mint a pozitív, felborult az egyensúly, és hátul  Borisz is köhécselni kezd. Az erőmű teljesítményét éjfél után kezdték el újból csökkenteni 700 megawattra, majd jó egy óra múlva felrobbant. A tisztelt bíróság biztosan csodálkozik, hogy miért robbanhatott fel egy alacsony teljesítménnyel működő reaktor, de ez normális, hiszen nem dolgoznak egy ilyen erőműben. De sajnos az erőmű dolgozói sem igazán tudhatták, hogy mit is tesznek ezzel.

Vissza április 26-ra, az erőműbe. A teljesítmény lassan csökken, nem kell kapkodni. Gyatlov persze háborog, gyorsabban kellene Toptunovéknak ezt csinálni, mások fele ennyi idő alatt végeztek volna. Akimov odasúgja a társának, hogy ne törődjön vele, jól csinálja amit csinál. Gyatlov megunja a tétlenkedést, Kirscsenbaum szóljon, ha végeztek és kimegy a vezérlőből. A számláló szerint lassan elérik a 700 megawattot, ám a csökkenés nem áll meg. Toptunov nem csinált semmit, a kérdő arcok azt sugallják, hogy senki nem érti mi történik itt. Akimov szól Gyatlovnak, aki az előtérben cigizik. Visszatér a főnök, és jöhet az ötletelés, hogy hozzák helyre a két hülye által okozott károkat. Visszaállnak kézi irányításra, de a teljesítmény tovább csökken, Gyatlov szerint lefullasztották a reaktort, hiszen a számláló már a nullás értékhez közelít. Gyatlov persze Akimovot és Toptunovot hülyézi le, szegény Akimovnak sikerül kinyögnie egy bocsánatkérést. Viszont szerinte teljesen le kell állítani a reaktort, hiszen a xenon már színültig lehet, 24 órás az újraindítási folyamat. Francokat, állítsák vissza újra 700 megawattra, mert el fogják végezni ezt a tesztet! Akimov a szabályzattal jön, ezt nem lehet megtenni, nagyobb károkat okoznának, mintsem bármit is nyernének vele, de Gyatlov cseszik a szabályzatra, tegye amit mond! Akimov határozottan nemet mond, nem biztonságos, erre Gyatlov a saját tapasztalatával jön. Ő több ideje csinálja ezt mint Akimov és Toptunov, úgyhogy ha ő azt mondja, hogy biztonságos az amit csinálnak, akkor az úgy van, szóval kuss legyen és tegyék amit mond. Ha nem tetszik, akkor mehetnek isten hírével és elintézi, hogy ne legyen erőmű, ahová később felvennék őket. Hallották az utasítást, muszáj növelni az utasítás miatt a teljesítményt, Akimov bátortalanul megpróbálkozik azzal, hogy adja ezt írásba, ám Gyatlov kiveri a kezéből a papírt, tegyék amit mond.

A tárgyaláson Gyatlov közbeszól, ott se volt! Legaszov tudni akarja, hol járt, ám az  ügyész rászól, a tanú nem kérdezhet, így ő megkérdi, hogy hol volt a vádlott. A  mosdóban, hangzik a tök egyszerű válasz. Nohát, a tanúvallomások szerint Gyatlov végig a vezérlőben volt. Felolvassa Toptunov idevonatkozó vallomásából a részletet: tisztában volt a parancs helytelenségével, de Gyatlov megfenyegette, hogy kirúgja, ha nem teszi meg. Úgyhogy Gyatlov befoghatja a száját, Borisz közben majd megfullad a köhögésbe, kirohan, a bíró szünetet rendel el. Legaszov odakint találja őt, teljesen magába van roskadva. Borisz Csernobil városka történetét kezdi el mesélni, zsidók és lengyelek lakták, a zsidókat a pogromok üldözték el, a lengyeleket Sztálin üldözte el, a nácik meg a maradékot. A háború után az emberek mégiscsak visszatértek, és újrakezdték az életet. Borisznak viszont lejár az ideje, a zsepije véres, talán egy éve lehet hátra. Legaszov korábban elmondta neki, hogy beteg lehet, de sose hitt benne, hogy ez megtörténhet. Sőt, talán az idejét is elfecsérelte a semmiért. Aznap reggel, amikor először felhívta Legaszovot, elhitte, hogy nincsen nagy baj az erőműben. Talán azért, mert ő lett ennek az egésznek a főnöke és tisztában van azzal, hogy ő is a feláldozhatók közé tartozik. Reménykedett abban, hogy egyszer ő is számítani fog, de mégse, sose lett belőle igazi „valaki”. Legaszov teljesen másképp látja, Borisz hívhatott volna valaki mást is szakértőnek, és Borisz volt az, aki miatt megvalósult minden, amit Legaszov kért. Borisz volt az, aki elintézte, hogy legyenek eszközök, emberek akik segítenek nekik, mert Legaszovot talán meg se hallgatták volna, de őt igen. A bólogatójánosok odafent végre egy igazán jó embert találtak a feladat élére és Borisz maximálisan helytállt ebben. Furcsa látni ezt a mindig erős embert ilyen megtörtnek, és talán visszajön a remény, hiszen ott mászik a nadrágján egy aprócska hernyó. A hernyóból egyszer lepke lesz, és ez talán Borisz lelkét is helyrerakja, mert az élet megy tovább még a legcudarabb körülmények között is.

A tárgyalás folytatódhat, Uljana kíváncsian nézi meg a két bajtársát, a lelkifröccs segített, Borisz újra önmaga, Legaszovnak folytatnia kell a vallomását, a története szerint még csak 00:38 van, az operátorok visszavonhatatlanul ráterelték a reaktort a halálos útjára, csak ezt ők nem tudták. A xenon továbbra is termelődik, tovább szennyezve a reaktort, viszont a reaktor nem elég meleg, hogy elég gőzt termeljen, ezért kellene egy 24 órás újraindítási folyamatot végrehajtani, de ezt Gyatlov utasítása miatt nem tehették meg, mert a teszt a fontos. Toptunovék a szabályzórudakat kezdik el kihúzni, szinte majdnem az összeset, a 211 rúdból 205-öt húztak ki, vagyis nincsen fékező erő. A fűtőanyag kihűlt, a negatív hőmérsékleti együttható már nem csökkenti a reaktivitást, de a xenon miatt is csak 200 megawattig tudják növelni a teljesítményt. Egyedül a víz és a xenon határozza meg ekkor a reaktor teljesítményét, hajnali egy órakor járunk. Vissza az erőműbe, Toptunovék elérték a 200 megawattot, Akimov jelzi, hogy nincs elég erő a teszthez, de Gyatlovot nem érdekli, ebből kell dolgozniuk. Stoljarcsuk kezdheti kapcsolni a szivattyúkat, Akimov tiltakozik, nincs elég gőz, a turbinák is túl lassan forognak, a teszthez nem fognak értékelhető adatokat kapni. Gyatlov Kimi Raikkönenesen szólva, tudja mit csinál, kapcsolják a szivattyúkat. Stoljarcsuk megjegyzi, hogy szólni kéne Kodemcsuknak, mert ott van a reaktornál, ugrálhatnak a csövek. Ez lényegtelen, ám ekkor jeleznek a műszerek: alacsony a gőznyomás, akkor emeljék meg, ahogy tudják. A két mérnök összebeszél, most kéne megállni, de Gyatlov részéről mehet minden tovább, kapnak 15 percet.

Legaszov szerint ez a 15 perc akár 15 nap is lehetett volna, a probléma túlnőtt rajtuk, tesztet már felesleges lett volna elvégezni, amúgy se kaptak volna használható eredményeket. Gyatlov tovább erőltette, hogy menjenek tovább, és most járunk 01:22-nél, két perccel a robbanás előtt. Juvcsenko/Hodor gépészmérnök az irodában, Perevozcsenko az üzemanyag-átrakó csarnokban, ami pont a reaktor felett van, Kodemcsuk és egy kollégája a szivattyúteremben vannak és már hallani a rendellenes működésre utaló zajokat és látni, ahogy rázkódnak a csövek. Közülük senki sem tudott arról, hogy bármilyen tesztfeladatot fognak levezényelni ezen az éjjelen. 01:22:30-kor a SKALA számítógép ad ki egy jelentést, ami szerint le kell állítani a reaktort. Gyatlov ezt elintézte annyival, hogy a gép nem tudja, hogy tesztelnek. Akimovék magukat nyugtatják, hogy ők jól csináltak mindent, Gyatlov pedig Kirscsenbaumot irányítja, leállíthatja a szivattyúkat, ám mostanra a reaktor elérte a tűrőképességének a határát, ebben az állapotban kezdik meg a tesztet, 01:23:04-kor. A prof. tábláján egyre több lapocska kerül a negatív oldalra, a szivattyúk nem pumpálják a vizet, a reaktormagot nem hűti semmi, a szabályzórudakat kiemelték. A reaktor teljesítménye alig egy másodperc alatt drámaian megnő, a magban lévő maradék vízből gőz lesz, vagyis üreg, és nincsen víz, ami ezt újra megtölthetné. A gőz növeli a reaktivitást, nő a hőmérséklet, még több gőz lesz, még nagyobb a reaktivitás. A xenon elég, a teljesítmény emelkedik, és ezt már nem lehet megfogni, most járunk 01:23:35-nél.

A flashbackben megmutatják, ahogy Toptunovék észreveszik, hogy a teljesítményérték egyre magasabb és magasabb lesz, 01:23:40. Ez volt az a pillanat, amikor Akimov megnyomta a sokat emlegetett vészleállító gombot, az AZ-5-öt. Ilyen gomb minden erőműben van, pont a vészhelyzetekre. Ha ezt megnyomják, az összes szabályzórúd egyszerre zuhan vissza a magba és megszakítja a reakciót. A prof. most ért el az igazság pillanatához, vagyis hazudik tovább vagy megmondja az igazat. Nagyon habozik, Gyatlov elkezd vele üvölteni, mondja csak szépen a hazugságait, amivel őt befeketítheti, mert a prof. és a nő is tuti tudnak valamit. Gyatlov nem is sejti, hogy mennyire igaza van, csak egészen máshogy, mint ahogy ő gondolja. A bíró a megzavart tárgyalást be akarja rekeszteni, hogy máskor folytassák, de a prof. újra megtalálja a hangját, folytatni akarja a vallomását. Az ügyész megköszöni, de itt a vége, így folytatás másnap. Borisz feláll és ő is követeli, hadd folytassa és talán Legaszovnak is csak ez kellett, hiszen ha Borisz is a valódi igazat akarja hallani, akkor nincs mese, menni kell tovább.

Legaszov folytatja, Gyatlov minden szabályt megszegett, amit csak lehetett. Igaz, ő maga sem tudott mindent, hiszen annyi biztos, ha az AZ-5-öt megnyomják, akkor leállíthatják a folyamatot. De az előidézett vészhelyzetből nem lehetett jól kijönni. A vészhelyzeti leállítórendszernek van egy végzetes hibája. Akimovék 01:23:40-kor megnyomják a gombot, a bór szabályzórudak visszasüllyednek a reaktorba, ennek kellene csökkentenie a reaktivitást. Azonban a rudak hegye grafitból van, és a grafit növeli a reaktivitást. A bíró közbekérdez, miért? Nos, az orosz reaktoroknak nincsen konténment épületei (védőépület, baleset esetén segít megakadályozni a szennyező anyagoknak a környezetben jutását), mint a nyugatiaknak. Sőt, az oroszok az egyetlen nemzet, akik nem megfelelően dúsított uránt használnak, és ők az egyedüliek, akik vízzel hűtött, grafitmoderált reaktorokat építenek és ennek pozitív üregtényezője van. Tömören és velősen, ez olcsóbb. Na, megvolt a rendszerellenes kritika, gyakorlatilag mindenki sutyorog mindenkivel. Térjünk vissza az elemzéshez, a grafit ért először a magba, az értékek az egekbe szöktek, ha volt is víz a magban, az azonnal gőzzé vált, ami megrepesztette a fűtőcsöveket. A rudak ezekben a csövekben vannak elhelyezve, nem tudtak tovább mozogni, a grafithegyek sem mozdultak el, a 4-es reaktor lényegében egy atombomba lett.

01:23:42-kor Perevozcsenko azt látja, hogy a reaktortetőt képző fűtőcsövek/szabályzórudak sokasága fel-le ugrál. Azonnal a vezérlőbe rohan, de itt már nem lehet semmit se tenni. 01:23:44, a vezérlőben az összes kijelző már világít, a fűtőanyagcsövek kezdenek szétrobbanni. Az utolsó ismert teljesítménymérés eredménye szerint a 3200 megawattos teljesítményre belőtt 4-es reaktor a 33 ezret is túllépte. Érdekes látni, hogy a vádlottak szinte alig reagálnak az elmondottakra, Gyatlov beszólásait kivéve végig csendben voltak. És ez csak a tárgyalás filmes változata, mi lehetett a valódin, mit érezhettek, gondolhattak vajon az elemzéseket, a vallomásokat hallgatva? A folytatás szerint a mag nyomása miatt a fedlap lerepült a reaktorról, és ekkor oxigén jutott be oda, reakcióba lépve a magban lévő hidrogénnel és a felhevült grafittal, ekkor volt a robbanás, ekkor jutott ki a grafit a külvilágba, amiről minden sorozatnéző/olvasó tudja, hogy ezt kőkeményen tagadták és betonnak próbálták eladni még Borisznak is. Amit viszont a vezérlőben nem tudtak, az az, hogy az AZ-5 gomb detonátorrá válhat, és azért nem tudták, mert államtitokként kezelték. Egészen mostanáig, Legaszov kimondta a nagy igazságot. A bíró figyelmezteti a profot, hogy ezzel a SzU-ra akarja kenni a dolgokat, illetve bécsi vallomását hazudtolja meg. A prof. nem is ellenkezik, Bécsben úgy ahogy van, egy hazugságot mondott el. Többen is tudták ezt a titkot, de parancsot teljesítettek és titokban tartották. A SzU területén még 16 ilyen típushibás RBMK reaktor van, három közülük nincs messze a csernobili erőműtől. A bíró rászól, hogy nagyon veszélyes terepre tévedt, ha a SzU-ra akarja kenni, és a prof. szerint nem csak tévedt, már ott áll mindenki, hiszen a titkolózás sodorta az országot a legnagyobb veszélybe. A titkok határozzák meg őket. A sok hazugság mögött ott van az igazság, legyen az bármilyen sértő.  

Egy RBMK-reaktor is így robbanhat fel, a hazugságok miatt. Legaszov kimondta amit ki kellett, a teremben pedig, szintén egy klasszikust idézve, szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik...

Legaszovot elviszik egy csendes kis szobába, ahol egyedül marad a gondolataival. Bizonyos idő múlva belép a KGB-s főnökelvtárs, nincsenek jó hírei, Legaszov jókora fejfájást okozott számos embernek. A bűntudatkeltés részeként említi neki, hogy az apja az Ideológiai Osztály vezetője volt, ejnye mit szólna ő is, ugye. Illetve Legaszov diákként a Komszomol tagja volt, a Kurcsatov Intézetben mint párttitkár dolgozott, és bizony sok tehetséges zsidó tudós karrierjét fúrta meg, szóval ne játssza a hősiest. Se nem bátor, se nem hős, csak egy kétségbeesett, haldokló ember. Legaszov mindezt tudja, de egy ideális világban a hazudozásért járna a főbe lövés, nem az igazság kimondásáért. Főnökelvtárs szerint itt most nem lesz főbelövés, ugyanis Legaszov büntetése az élet lesz, a bécsi szereplése miatt gyanús lenne, ha kivégeznék. A mai tanúvallomása viszont semmis, mintha itt se lett volna, a sajtó se fog erről tudni. Életben marad, igaz, ez teljesen magányos lesz, ugyanis nem lesz karrierje, nem lesznek barátai, hiszen ki akarna vele szóba állni ezek után? Mások viszik tovább a munkáját, akik tudják hol a helyük. Scserbina és Komjuk tudta mire készül? Nem, egyikük se tudott semmit, kizárólag a saját feje után ment. Főnökelvtárs szerint ha a mai nap után most hazudik, akkor igazi profi. Legaszov visszadobja a labdát, Főnökelvtárs biztosan felismeri a hazugságokat. Főnökelvtárs kizárja minden Csernobillal összefüggő munkából, senkivel nem beszélhet róla, élete hátralévő részét teljes magányban fogja eltölteni, a halála pedig nem fog megrendíteni senkit se. Mi van akkor, ha Legaszov visszavonja amit mondott? Főnökelvtárs feltesz egy nagyon jó kérdést:

 Legaszov szerint ez egy örökérvényű mondat, bankjegyekre is rá lehetne nyomtatni. A profot ezek után elviszik, Uljana és Borisz a távolból figyelik, ahogy a barátjuk távozik. Az első epizódot Legaszovval kezdtük, vele is fejezzük be, a magnóra mondja, hogy mit gondol az igazságról. Csernobil tanulsága az igazság fontossága. A háttérben van ugyan, de a megfelelő pillanatban elő fog kerülni. Csak mi az ára a hazugságoknak?

A befejező képsorok pedig egy kis összefoglalót adnak arról,  hogy valójában mi is történt:

• Legaszov professzor 1988. április 26-án lett öngyilkos, 51 éves volt. Valóban léteztek a magnóra mondott visszaemlékezései, amik eljutottak a szovjet tudósokhoz. A halála után a felvételek is közrejátszottak abban, hogy végre elkezdték kijavítani az RBMK reaktorok hibáit.
  
• Legaszov mellett tucatnyi tudós is dolgozott Csernobilban,  ők is tiltakoztak a hivatalos kommunikáció ellen, feljelentések és a letartóztatások veszélye mellet. Uljana Komjuk az ő tiszteletükre lett megalkotva.
  
• Borisz Scserbina 1990. augusztus 22-én halt meg, 4 évvel élte túl a balesetet.
  
• A három fő vádlott: Brjuhanov, Fomin és Gyatlov 10 év munkatábort kaptak, Fomin a szabadulása után visszament a kalinyini erőműbe dolgozni. Gyatlov 1995-ben halt meg, 64 évesen, a sugárbetegség következményei miatt. (Brjuhanov Csernobil településen telepedett le a szabadulása után)
  
• Kodemcsuk holtteste sosem került elő a romok alól.
  
• A tűzoltók ruhái még ma is a kórház alagsorában vannak, még mindig veszélyes a sugárzásértékük. Ludmilla Ignatyenko több agyvérzésen is átesett, az orvosok nem sok időt jósoltak neki. Ehhez képest még ma is él, a fiával együtt Kijevben laknak.
  
• A robbanás után, akik kint voltak a hídon, ők mind meghaltak. A hidat a halál hídjának is nevezik.   
  
• A bányászok 400-an voltak, egy hónapon keresztül 0-24-ben dolgoztak, (a helyszíni felvételek szerint ruhában), megakadályozták a hőrobbanást. Sajnos sokuk még 40 éves kora előtt meghalt.
  
• A három  búvárról elterjedt, hogy a feladat során haltak meg, de nem. Mindhármukat sugárbetegséggel kezelték, ketten közülük még ma is élnek.
  
• 600 ezer embert soroztak be, hogy a kiürített zónában dolgozzanak, a szovjet kormány sose készített hivatalos felmérést, hogy mi történt velük a munka után.
  
• 2600 négyzetkilométernyi terület lett a nagy kiürítési zóna. Ukrajna és Fehéroroszország egyes részeit érinti, 300 ezer embernek kellett elmennie innen, akkori tájékoztatás szerint ideiglenesen. Azóta sem térhettek vissza.
  
• Gorbacsov elnök  maradt egészen 1991-ig, a SzU felbomlásáig. Elismerte, hogy Csernobil adta meg a kezdő lökést a SzU felbomlásához. (A volt elnök ma is az orosz közéletben tevékenykedik.)
  
• 2017-ben készült el az új szarkofág, száz évre tervezték, két milliárd dollárba került.
  
• A robbanás után Ukrajnában és Fehéroroszországban drasztikusan megnőttek a rákos megbetegedések, főleg a gyerekek körében. Hivatalos statisztika azóta  sem készült, hogy hányan haltak meg Csernobil miatt. A becslések 4 ezer és 93 ezer közé teszik az áldozatok számát. A hivatalos szovjet álláspont szerint 31 haláleset volt, ez 1987 nem változott semmit.

A sorozatot a készítők a katasztrófa minden elszenvedőjének és az áldozatoknak ajánlják