Hogy volt?

Chernobyl 3. - Open Wide, O Earth

2019. június 03. 13:55 - Szencsike

Ha eddig esetleg nem éreztétek úgy magatokat, mint egy érzelmi bokszzsák, akkor ebben a részben alaposan megkapjuk a magunkét. Az előző rész végén a búvárokkal hagytuk abba. Na, bent a búvárok tök sötétben, harsogó doziméterek mellett próbálnak életet lehelni a lámpáikba. Szerencsére újra világítanak, és folytathatják az útjukat a csőrengetegben és a szennyezett vízben. Azt, hogy merre járnak, igazán csak ők tudják. Odakint a várakozáson kívül nincs mit tenni. És talán ez mindenki számára a legrosszabb, hiszen nem tudják, hogy mi van a búvárokkal (nincsen se kamera, se mikrofon, se bármilyen eszköz, amivel ma egy ilyen vállalkozást megtámogatnának). Borisz lélekben már a legrosszabbra készül, mi van, ha meghaltak? A prof. szerint ez is lehetséges, és nem kell válaszolnia, de akkor bizony ennyit tudtak tenni. A hőseink megérkeztek a céljukhoz, igaz itt már kb. mellkasig gázolnak a szennyezett vízben, de kinyithatják a központi szelepet. Odakint csend és feszült nyugalom mindenkin, majd végre valahára bentről megdöngetik az ajtót, mindenki egyszerre rohan az ajtóhoz, ahonnan a búvárok megkönnyebbülten léphetnek ki a levegőre. Élnek, jól vannak, jár nekik a jól megérdemelt vodka. A búvárokról eddig két nagyon különböző teória létezik: egyik szerint alig pár héttel a feladat után már meghaltak, egy másik, alig pár éve készült tanulmány szerint a 2000-es évek környékén haltak meg. Bárhogy is volt, de ha ez a feladat nem jött volna össze, gyanítom másképp nézne ki a világ...

1.png

Moszkva, és a 6. számú kórház lesz a legfontosabb helyszínünk ebben a részben, 1986. április 30-at írunk. Ebbe a kórházba hozták be a csernobili sérülteket, Vaszilijt és a kollégáit is. Ludmilla a portán máris trükközni kényszerül: a férjét keresi, de azt mondja, hogy a kijevi járásból érkezett, de nem hangzik el a pontos név, és odacsúsztat egy kis kenőpénzt az ügyeletesnek. Ez utóbbi hatott, kap egy igazolást, ezzel mehet is tovább. Feljut a megfelelő emeletre, ott egy doktornő tiltja meg neki, hogy bemenjen, mert túl veszélyes a látogatás. Ludmilla menni akar, készíti a pénzt is, ám a doktornő ezt meg se akarja látni. Felébredt benne talán a női szolidaritás, kap fél órát, semmi érintkezés, és mennie kell. Csak úgy mellékesen, nem terhes? Ludmilla gyanúsan gyors válasza a nem, és őszintén remélem, hogy igazat mond, mert az ellenkezőjébe jobb bele se gondolni. A 15. kórteremben a tűzoltók vidáman kártyáznak, most még a pecsenyepiros bőrükön és az infúzión kívül nem látni semmit se rajtuk. Ludmilla belép, a házaspár egymásra találhat, Vaszilij arca sugárzik a boldogságtól, bocs ez kijött, boldogan öleli meg egymást a kedvenc párunk. Legyünk őszinték, fenébe a kockázattal, egy ilyen kaland után szerintem mindenki megölelné a párját. Az ölelésnek óvatosnak kell lennie, Vaszilij minden porcikája fáj, Ludmilla pedig érzi, hogy valami igazán nagy baj van.

2.png

Csernobil, most, hogy végre nyilvánvaló, hogy nagyok a károk, ahonnan csak lehet, mérik a sugárzást, így helikoptereket is bevetnek az ellenőrzésre. Nézzünk el a bázisra, a prof. és a politikus kapcsolata 4 nap alatt sokat változott, mára olyanok, mint egy házaspár.  Minden kapcsolatban eljön az az alkalom, amikor valamelyik fél véletlenül, idegből mond valami csúnyát. Ha mindketten akarják, akkor sikerül feloldani, ha meg nem, hát annyit is ér a kapcsolat. Náluk most jött el ez a pont, a prof. éppen azon háborog, hogy valaki ostobenkó párthivatalnoknak sikerült egy 30 km-es evakuálási zónát találomra kijelölni, pedig ennél jóval nagyobb, legalább 200 km-es kellene, bár Legaszovnak még ez is kicsi lenne. És ha szerinte ez rossz, akkor az úgy is van, hiszen az ő fejében van a matek és a tudomány erről. Sajnos Borisz leginkább a párthivatalnok jelzőn akad fenn, és gondoljatok bele, ez köztük kb. olyan sértés volt, mintha két egyszerű civil lekurvázná egymást, nem csoda, hogy Borisz is megsértődött. Sajnos ennek a kis sértésnek tanúja volt Pikalov is, meghozta a helikopteres mérés eredményét. A tűz már nem ég, a káros anyagból is kevesebb van, a rossz hír pedig az, hogy még mindig nő a hőmérséklet, sőt a leolvadás is megkezdődött.

3.png

Moszkva, kórház, Ludmilla a folyosón alszik, ám hangos, kétségbeesett kiáltozásra ébred fel, Vaszilij. A kórteremben már ott van az orvosi stáb, kiküldik az aggódó feleséget, ugyanis Vaszilij belépett abba a stádiumba, ahonnan nincsen visszafordulás. Az idővonalon is gyorsítunk, május 2-át írunk, kis hazánk előző nap túlesett a május elsejei ünnepségeken, nem is sejtve, hogy méreg van a levegőben. Másodikán tehát először megnézzük Gorbacsov elnököt, a nyugati sajtót szemlézi, hát semmi jó rájuk nézve így a baleset után. Telefon, Borisz hívja, jelenti, hogy sikerült a vizet kiszivattyúzni, tehát egy probléma, a hőrobbanás megoldva. Viszont a mag állapota gyorsabban romlik, mint várták, kb. 6-8 hétig még kitart a betonhéj, aztán bejuthat a talajba, onnan a talajvízbe. A talajvíz a Pripjaty folyóba, az pedig a Dnyeperbe torkollik bele. Ez kb. 50 millió ember vízkészletét jelenti, plusz a mezőgazdaság is használja. Egy hőcserélő berendezést kellene elhelyezni a betonréteg alá, ezzel egy időre megoldják a hőmérséklet kérdését. Ehhez viszont az összes SzU-ban rendelkezésre álló folyékony nitrogén kellene. Gorbacsov megad nekik bármit, amit kérnek, nem kell Borisznak állandóan megmagyarázni miért kéri. A beszélgetés fültanúja egy másik kagylóval a kezében Legaszov. Borisz mindent jól mondott és az elnök már menne, ha nincs más, ám Legaszov beleszól, az evakuálási zónát kellene bővíteni, de Borisz gyorsan leállítja, ez egy apró részlet. Viszont Gorbacsov szerint ha az illetékes elvtárs ezt a döntést hozta, akkor ez lesz. Legaszov feladata kizárólag arra vonatkozik, hogy helyrehozza a csernobili károkat. A prof. a saját tudományos modorában visszaszól az elnöknek, hogy az itteni veszélyes anyagok többsége több ezer év alatt tűnik el a környezetből, szóval ezt ő nem fogja teljesen megoldani. Borisz sóhajt egyet, az elnök pedig leteszi a telefont. Borisz sétálni hívja Legaszovot, most ez lesz a legjobb neki.

4.png

A páros a csendes pripjatyi utcákat rója, a kísérőik az itthagyott kutyusok lesznek, őket nem vihették magukkal a gazdáik. A prof. még mindig a rossz döntéseken háborog, Borisz, hogy elterelje a gondolatait, megkérdezi, hogy mi lesz a tűzoltókkal, a dolgozókkal, a katonákkal, akik kapcsolatba kerültek a sugárzással, egyáltalán mit tesz velük a sugárzás? Egy civil számára nehéz pillanatok lesznek, hiszen mi csak szörnyülködünk Legaszov tudományos precizitással előadott kórképén: az ionizáló sugárzás szétzúzza a sejtszerkezetet. A bőr felhólyagosodik, először vörös lesz, majd feketévé válik. Majd jön egy lappangási időszak, a tünetek mintha visszahúzódtak volna, már-már úgy tűnik, hogy javulnak, szinte azt gondolnánk, hogy egészségesek. Mindez kb. 1-2 nap, majd utána a csontvelő elpusztul, az immunrendszer leáll, a szervek és a szövetek bomlásnak indulnak. Az erek tönkremennek, már a fájdalomcsillapító morfiumot se lehet beadni, de talán már ez se hatna, hiszen a fájdalom elképzelhetetlen. Majd talán 3 nap – 3 hét közötti időtartamban a betegek meghalnak. És mi lesz velük, akik nem kapott telibe a sugárzás? Őket is éri, de nem akkora, hogy ilyen hirtelen legyen a haláluk, de elég ahhoz, hogy károsodjon a DNS-ük, és valamikor évek múlva eljön értük a rák, vagy esetleg aplasztikus vérszegénységben mennek el. Borisz egy keserédes poénnal üti el a dolgot, még könnyedén megúszták, és hát letegezi, Valerijnek szólítja a profot, túlléptek a sértegetésen hála az égnek. Ami viszont érdekes, hogy nincsenek egyedül ezen az esti órán, követik őket, a prof. felismeri kik azok, az állítólagos „házaspár”, akikkel a hotelban találkozott. Borisz ezért akart sétálni egyet, bepoloskázták a szobáikat. De most, hogy az árnyékaik is megmutatják magukat, már ők is azt akarják, hogy tudják, figyelik őket. Azért ez borzasztó, ezek embereket akarnak megmenteni, de a hatalom nem bízik bennük. A prof. visszatért a hotelba, a kései óra ellenére az üres bárban Uljana dolgozik. A prof. beavatja őt a hőcserélős tervbe, de ideje az előzményeken is gondolkodni, miért robbant fel a reaktor?  Uljana hiába számol és hiába pörgeti végig az esetleges legrosszabb forgatókönyveket, amelyek egy RBMK-reaktort károsíthatnak, semmit sem tud megmagyarázni. Egy ilyen reaktornak nem szabadna felrobbannia. A matek most nem fog segíteni, a megoldás Moszkvában lesz. Uljanának meg kell keresnie a kórházban Gyatlovot, Akimovot és Toptunovot és a végzetes este minden percét és minden egyes döntését számba kell vennie, hogy megtalálja a válaszokat. Jobb ha siet, mert már nem élnek sokáig, és ha nincsenek válaszok, újra előfordulhat egy ilyen katasztrófa. És a legjobb tanácsa az, hogy legyen óvatos.

5.png

Most jön egy olyan jelenetsor, amit gyanítom sokáig fogunk emlegetni. Elmegyünk Tula városa (Moszkvától délre) mellett fekvő bányába, május 3-át mutat a naptárunk. Egy katonai konvojt egy elegáns autó vezet fel, majd ugrás a pihenőbe, a szénbányászok éppen szünetet tartanak. Folyik a vodka, nagy nevetések, jópofák ezek a srácok, akik az orosz ipar alapjait jelentik. A tetőtől talpig mocskos bányászok meglátják, ahogy megáll a konvoj, és a fekete kocsiból kiszáll a patyolattiszta öltönyben és makkos cipőben feszítő elvtárs. Maga a szénipari miniszter őméltósága ereszkedett le közéjük, igaz, két felfegyverzett katona kíséri őt. A pasas azonnal felparancsolja a bányászokat a teherautókra, hozzák a felszerelésüket is. A műszakvezető nem beszari alak, és mégis hova viszik őket? Az titkos. Titkos, oké, akkor a katonák már kezdhetik a célbalövést, habár golyó se jutna mindenkinek. Kemény srácok a bányászok, a túlélők itt helyben agyonverik a minisztert és a kíséretét, de akár meg is mondhatják, hova kellene elmenniük, egyszerűbb lenne mindenkinek. A miniszter elvtárs arcán látszik, hogy nem ilyen hanghoz van szokva, sőt talán a politikusi kiskönyv is tévedett, ahol a nép definícióját olvasta: megvezethető, ostoba birkák. Nagy lószart, ezeknek a bányászoknak több eszük van ennél, minthogy az első füttyszóra ugorjanak. A miniszter úr kimondja a varázsszót: Csernobil. A szennyező anyag eljuthat a talajvízbe, és több millió ember hal meg Kijevtől a Fekete-tengerig. Sajnos a miniszter azt már nem tudja, hogy pontosan mit is kéne a bányászoknak tenniük, ebben ők a profik, találják ki a megoldást. A miniszter számára jó pár feszült pillanat eltelik, mialatt a bányászok egymásra néznek. A műszakvezető elindul a miniszter felé, alaposan vállon veregeti, szépen összepiszkolva a kék öltönyt. Majd jönnek a többiek is, ők is ugyanígy üdvözlik őt, végre úgy néz ki, mint egy igazi, koszos szénipari miniszter. Csodálatos pillanatok ezek, méltó emlék nekik is, meg különben is, hova küldték volna őket büntetésbe, a bányába? Nekik csak egy átlagos munkanap lenne...

Moszkva, kórház, a kórteremben teljes a sötétség, az összes függöny be van húzva, még a napfény se segíthet Vaszilijnak. Még fel lehet ismerni őt, de már szinte magatehetetlenül fekszik. Elkezdődött hát a prof. által emlegetett végjáték. Ludmilla ott van mellette, erős asszony, a többi kollégát már átvitték valahova máshova. Vaszilij kíváncsi, mit lehet látni az ablakból, Ludmilla az ablakból ugyan csak házfalakat lát, ám az összes moszkvai nevezetességet felsorolja. Az ura végre nevet, végre eljutottak ők is Moszkvába. Szomorú pillanatok ezek nekik, talán nem is igazán lehet mit mondani... Uljana is megérkezett a kórházba, első interjúalanya Gyatlov lesz. A pasas összes haja kihullott, az arca elég sápadt, de Vaszilijhoz képest még istenes az állapota. Uljanára azt hiszi, hogy egy nővér, reklamál neki a kaja miatt, az olcsó kórházi kosztból ő aztán nem kér. Sőt, Uljana is mehet a fenébe, ne zavarja őt. Csernobil, begördülnek az erőműhöz a bányászok buszai, látják, hogy a kilépő járműveket alaposan lesikálják, és mindenki vegyvédelmi ruhát visel és ők is kapnak légzőmaszkokat.  Az irodában Legaszov töpreng, Borisz már ismeri őt jól, hogy tudja, valami bántja. Legaszov nem tudja, hogy mit mondjon a bányászoknak, viszont Borisz arra biztatja, hogy mondja meg nekik nyugodtan az igazat. Nem beszari alakok ezek, az egész életük a veszélyről szól, tisztában vannak vele, hogy mire vállalkoztak azzal, hogy idejöttek. Megjött a műszakvezető, Andrej, a szénpor nélkül is elég félelmetes arca van. Sőt, nem kertel, lerakja a légzőmaszkját az íróasztalra, működnek? Legaszov szerint egy bizonyos szintig, Andrej cigit kér, mi a meló? Legaszov előveszi az épület alaprajzát, be kell helyezni a folyékony nitrogénnel működő hőcserélőt a betonréteg alá, ám az épületből nem lehet berakni, alulról kell bevinni az eszközt. A bányászok feje felett pedig ott az olvadó mag, de ha végeznek hat héten belül, akkor nem fogja őket betemetni. Megvan az ásás pontos helye, egy 150 m-es alagút kell, a végén 30x3 m-es hely kell a gépezetnek, és próbálják meg nem elmozdítani a felettük lévő földréteget. Nincsenek gépek, kizárólag kézzel lehet ásni. Andrejnek ehhez legalább 400 ember kell, akik éjjel-nappal dolgozni fognak. Legaszov azt kéri, hogy az alagút 12 m mélyen legyen, hogy védve legyenek a sugárzástól. Nohát, Andrej egyszerű léleknek tűnik, de azt tudja, hogy most itt vannak fent, most is éri őket a sugárzás. Legaszov is csak bólogatni tud, Borisz kimenti őt, van felszerelésük, de éjfélre megérkezik a többi része is, reggel kezdhetnek. Fenét, már most elkezdik a melót, mert nem akarja még nagyobb veszélybe sodorni az embereit, mint amilyenben máris vannak. És amúgy is, ha valóban működnének a maszkok, a két jómadár itt mellette viselné az ezek szerint semmit se érő eszközt. Andrej el, szegény prof. szívéről legördült a kő, nehéz volt neki is határozottnak lennie egy ilyen helyzetben, mind ilyenek? Borisz szerint igen, mind ilyen.

Május 6-át írunk, az alagút szépen halad, és gondoljatok bele, a bányászok nem viselnek semmit, csak egy vékony köpenyt, egy műtőssapkához hasonló fejvédőt, ez volt a '80-as években a munkavédelem. Az alagútban viszont száll a por és dögmeleg van, és a bejáratnál lévő táblán 13 m-t írtak ki, Andrej biztosra ment. Telefonozik az alagútba, 50 fok a jelentés szerint, ez sok, nagyon sok. Pikalov ott van néhány katonájával, Andrej tőle kér ventilátort, hogy legalább a levegő forogjon. A port odalent maszkkal meg anélkül is nyelik, sőt, a többségük már évek óta nyeli a port, Pikalovnak nincs érve, amit Andrej ne döntene meg. Ez a por viszont veszélyes, a saját biztonságuk miatt nincsen ventilátor. Moszkva, kórház, Uljana, a szörnyű állapotban lévő Toptunovot keresi fel, a srác is lassan már a végstádiumba ér. Toptunov hangját szinte alig lehet hallani, de zokszó nélkül elmeséli mi történt. Uljna megkérdezi a korát, 25 éves, a jelenlegi élőhalott kinézete alapján meg nem mondaná senki, hogy ilyen fiatal. Érdekes, hogy a srác csak 25 éves, de ő a rangidős reaktorirányító főmérnök, komoly karrier egy viszonylag fiatal mérnöknek. Toptunov teste teljesen felhólyagosodott, magatehetetlen, az orrvérzését is Uljanának kell letisztogatnia. Vaszilijt eközben átviszik egy másik kórterembe, hasonló állapotban van, mint Toptunov. A doktornőnek feltűnik Ludmilla, a nő végig a férjével volt, senki nem zavarta el. Sőt, ő volt az, aki még ápolta is, ha már a doktorék nem jöttek. A doki ezt kikéri magának, a kórházban még több tucat csernobili sebesült van, őket is ápolni kell. A doktornő szinte könyörög Ludmillának, hogy maradjon távol a férjétől, veszélyes Ludmillára is, nem tud segíteni rajta. Ludmilla egyszerűen csak a férjével akar maradni, tudja, hogy meg fog halni, legalább a végén ne legyen egyedül. Rendben, de muszáj, hogy a függöny másik oldalán maradjon, mert szól az őröknek.

12.png

Ugye tudjuk, hogy Ludmilla mit tesz, természetesen bemegy a függöny mögé Vaszilijhoz. A férje teste gyakorlatilag a felismerhetetlenségig eltorzult, mintha már bőre se lenne, csak valami fura masszaszerűség... Vaszilij a tudatánál van, és Ludmilla most mondja el neki, hogy terhes... Csernobil,  Legaszov vállát a felelősség súlya nyomja, már enni se nagyon akar. Jön Borisz, ő legalább jó kedvű, a kis sikereknek is örülni kell, vodkázzanak egyet, végre minden jól halad, a bányászok 4 héten belül végezhetnek! A profnak ez még nem jelenti a végét, ám Borisz szerint legalább a vég kezdeténél járnak. Jön egy katona, muszáj megnézniük a bányászokat. A bányászok egészen egyszerűen anyaszült meztelenül dolgoznak, jó, a cipőt és a sapkát magukon tartják, de mit lehet tenni, rohadt meleg van odalent. Csak képzeljétek el, ahogy a derék tudós és a szigorú politikus odahívja magához a meztelen Andrejt, magyarázza már meg, hogy mit csinálnak. Úgy bámulnak a meztelen Andrejre, mint akik most látnak először embert. Ők most felidézik az ősi módszereket, régen is meztelenül dolgoztak, nyugi, a sapit legalább hordják. Legaszov bátortalanul felveti, hogy de a sugárzás... ugyan már, lószart se ér itt a biztonság, Andrejnak csak az számít, hogy a végén a srácairól gondoskodik-e Oroszország Anyácska? Sajnos Borisz a nem tudom választ nyögi ki, és ez bizony mindent elmond Andrejnek is, kegyetlen ribi az Anyácska, feláldozhatóak, nem számít az életük, nem is mond semmit, visszadöcög dolgozni.

Moszkva, kórház, Toptunov története most jutott el a robbanás előtti másodpercekig: az áram gyorsan megnőtt, ezt jelentette is Akimovnak. Uljana szerint ekkor le kellett volna nyomni a vészleállító gombot. Megnyomták, látta, ahogy Akimov rögtön megnyomta a gombot, ekkor volt a robbanás. Uljana mintha kételkedne, vagy legalábbis nem tudná igazán hova tenni ezt az infót. Uljana elmegy Akimovhoz, őt csak deréktől lefelé mutatják, és mintha Uljana se szívesen nézne rá. Az ő története is az, hogy megnyomta a vészleállító gombot, sőt állandóan ezt kérdezi magától, hogy mi történt... Kijön Akimovtól, kell jó néhány mély lélegzet, hogy megnyugodjon és pont jókor ér Vaszilij kórterméhez, meglátja, ahogy Ludmilla pocakját simizik. Uljana kirángatja onnan Ludmillát és kérdőre vonhatja a doktornőt is, hogy engedhette meg, hogy bemenjen, hiszen terhes! Ludmilla tagad, Uljana bepöccent, ezt bizony szét fogja kürtölni. Ám, ahogy az lenni szokott, a KGB emberei mindenhol ott vannak, a nagy kiabálásra előjön egy ügynök, mit is szeretne tenni Uljana?

17.png

Május 7-e, a profék visszatértek Moszkvába jelentést tenni. Borisz közli vele, hogy letartóztatták Uljanát, de dolgozik az ügyön. Kellett ez a hír Legaszov amúgy is meggyötört lelkének. A tanácsülésen Borisz ékes hangú stand up előadása szerint minden rendben, mindenki hősiesen dolgozik, megakadályozták a nagy katasztrófát, az orosz nép kitett magáért, dicséretet érdemelnek a munkások. Sajnos történt ugyan egy szivárogtatás, de nem sérült az orosz államérdek. Borisz megsimogatja a jelenlévő KGB-s főnök, Cserkov elvtárs lelkét, tőle is jár Boriszéknak a buksisimi, szépen dolgoztak, egyedül csak Legaszov morcos. Jöhet a prof. is, fahangon olvassa fel a jegyzeteit, Jared Harris zseniális, ha nem mondtam volna még. A közvetlen veszély elmúlt, de sokáig fog tartani a helyreállítás, ugyanis egy 2600 négyzetkilométer sugarú körben tonnányi radiokatív hulladék szóródott szét, ezt a régiót ki kell üríteni, melynek része, hogy a háziállatokat, valamit az erdőkben élő állatokat leölik, hiszen megfertőződtek. A csernobili erdőségeket pedig ki kell irtani, kb. 100 km2 területen pedig a felső földréteget az alsóbbak alá kell temetni. És talán a legfontosabb, hogy védőburkot kell építeni az erőmű köré, de ez is sok áldozattal fog járni. A katonaság képviselője a számokra kíváncsi, Borisz válasza szerint a felszámolás kb. 3 év, és kb. 750 ezer emberre lesz szükség, beleértve orvosokat, mérnököket is. Gorbacsovot a halálesetek száma érdekli, a prof. szerint több ezer, talán tízezres nagyságrendű. Nehéz lesz, de megkapnak mindent. És ami furcsa, hogy a KGB-s főnök, Cserkov elvtárs nagyon meresztgette a szemeit Legaszovra.

18.png

A megbeszélés végén Legaszov azonnal Cserkov után megy, és a letartóztatott munkatársáról érdeklődik. Tényleg, volt ilyen, nahát, mit nem mond, Cserkov ügyesen játssza a hülyét, Legaszov pedig tudja, hogy a pasas tudja, miről van szó. Cserkov előadja a szokásos játékot, a KGB csak a munkáját végzi, ami a felelősségre vonás, mindenkit követnek, még őket is, sőt magát Cserkovot is. Legaszov a munkájukkal érvel, ennyire nem bíznak bennük? Dehogynem, csak van az a bizonyos orosz mondás, hogy „bízz, de ellenőrizz”. Részéről itt a vége, Legaszov kétségbeesett, kell neki a kolléganője, ha így van, akkor ha felelősséget vállal érte, megkaphatja. Borisz a háttérből figyelt, ügyes volt, Legaszov élethű példája a naiv idiótáknak, és ezért a fejesek úgy fogják gondolni, hogy nem jelent veszélyt. Legaszov elment a börtönbe Uljanáért, remélem nem a Lubjankába zárták be, az egyik pokolbugyra hely volt annak idején. Egy kicsit egyedül maradhatnak, amíg intézik a papírmunkát. Szerencsére nem bántották Uljanát, aki még mindig a terhes nőn agyal, de hát ebben a kiabálós történetben mindenki ostoba volt. Elmeséli az interjúkat, Gyatlov nem, ám Akimov és Toptunov beszéltek, és Akimovnak nem volt arca. Akik írásban olvassák, hagyom hadd ízlelgessék ezt az „Akimovnak nem volt arca.” mondatot. Ugye, milyen borzalmas lehet ez az egész... A prof. felteszi a jogos kérdést, abbahagyja? Ez lehetőség? A válasz pedig a sokat mondó csend. És a mag, áttörheti héjat? Talán, Uljana 40%-ot mond, a prof. 50-et, de a talán az csak talán, és az összes infójuk a talán megtörténhet lehetőségeken alapszik. A bányászok is milliókat menthetnek meg a munkájukkal, de mégis a halálba küldik őket. Legaszov sem bírja igazán idegileg ezt a melót, de nem akarja abbahagyni, mert nincsen választásuk. Sok az ostobaság, sok a hazugság, sok a félinformáció, de mindketten ki akarják deríteni, hogy mi is történt itt, hiszen így működnek mindketten. Mint egy őrült Uljana szerint, vagy Legaszov szerint mint egy tudós. Uljana összeszedte magát, beszámol az interjúkról, megnyomták a vészleállító gombot, és ekkor robbant fel a reaktor. Mindketten ugyanazt mondták, és biztosak az állításukban, ekkorát nem hazudna senki. Őrültségnek hangzik, sőt talán Uljana is ezt mondaná, ha meg kellene védenie magát, de hitt nekik. Legaszov helyesel, bármilyen őrültség egy-egy lehetőség, alaposan ki kell vizsgálni mindent. Uljana visszamegy a kórházba, és újra kikérdezi Akimovot és Toptunovot, talán még ott lesznek. Legaszov szerint már nem...

A befejező képsorok a sorozással kezdődnek, behívják az összes létező hadköteles korú civilt, aki csak él és mozog, de felvilágosítást nem kapnak, hogy hova fognak menni. A legfiatalabbak alig töltötték be a 18-at... A kórházban már a holtakat szállítják el, Ludmilla ezen az úton is elkíséri a férjét. Először berakják egy zsákba, majd egy fa, majd egy ólommal bélelt fémkoporsóba. Ezek után helyezik közös sírba az elhunyt tűzoltókat, a hozzátartozók talán nem is értik, miért áll ott a betonkeverő autó, ami a közös sírt betonnal önti tele...

Címkék: chernobyl
16 komment

Facebook kommentek

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ascii 2019.06.03. 17:14:24

"Csak úgy mellékesen, nem terhes?"

de, hisz ezzel kezdődött az első epizód, ezt már ettől a ponttól tudjuk.

"A búvárokról eddig két nagyon különböző teória létezik: egyik szerint alig pár héttel a feladat után már meghaltak, egy másik, alig pár éve készült tanulmány szerint a 2000-es évek környékén haltak meg."

www.businessinsider.com/chernobyl-volunteers-divers-nuclear-mission-2016-4

Ansrew Leatherbarrow - 1:23:40: The Incredible True Story of the Chernobyl Nuclear Disaster könyve, ami 5 éves kutatómunka eredményeként jött létre.
Ő azt írja a 3 búvárról: Valerij Bezpalov és Alekszej Ananenko az atomerőmű mérnökei voltak, Borisz Baranov pedig egy műszakvezető. A két mérnök még 2018-ban is élt, Baranov már valóban meghalt, de ő is csak 2005-ben, amikor 65 éves korában megállt a szíve.

Prof. William · http://profwilliam.wordpress.com/ 2019.06.04. 10:11:29

A búvárokról hallottam. Elméletileg a víz sokkal jobban megvédte őket a sugárzástól, mint ahogy azt a tudósok gondolták volna.
Szerencsétlen Vaszilij... Talán az volt a legdurvább és az extrém mértékű sugárzás tényleg ezt tudja művelni az emberi testtel. Azt hiszem anno 1995-ben amikor egy japán erőműben dolgozó munkás kapott extrém mértékű sugárzást. A róla készült és netre kiszivárogtatott fotók néztek ki kb úgy mint Vaszili.

Amúgy azt hittem, hogy Borisz mint Gorbacsov jobb keze már menetesül a megfigyelés alól de úgy tűnik neki is vigyáznia kell.

Pinky A Máffin 2019.06.04. 13:15:40

@ascii: "Csak úgy mellékesen, nem terhes?"

de, hisz ezzel kezdődött az első epizód, ezt már ettől a ponttól tudjuk."

A kórházban dolgozó nővérnek honnan kéne tudnia, mivel indult az első rész? :D

Steve the Great 2019.06.04. 13:16:35

@Prof. William: Azt gondolom, valszínűleg Gorbacsovot is figyelték, megfelelő vezetés mellett bizonyos mértékig önjáróak tudnak lenni ezek a szervek.

Sok minden mellett azt is kiválóan ábrázolja a sorozat, ahogy egy tetszőleges kisember (mint itt a portás nővér vagy a következő részben a könyvtárosok) átkerül egy pult vagy ablak másik oldalára, rögtön előtör belőle a hatalmaskodás. De persze némi pénzzel sokszor meg lehet kenni az ügymenetet.

Snedronningen 2019.06.04. 16:04:37

Gondolom Ludmilla terhessége azert kell a sorozatba, hogy a sugárzás miatt torzszülött kisbabák temáját is be lehessen hozni majd a végén. Az amerikai nézők nem tudnak absztrakt módon gondolkodni, nem elég nekik pár infó, hogy ennyi meg ennyi beteg kisbaba született Csernobil hatására, mert ezt így nem tudják értelmezni, hanem szükségük van egy karakterre, akihez érzelmileg kötődnek, különben nem éri el az ingerküszöbüket a probléma súlyossága.

bigél 2019.06.04. 16:14:26

@Snedronningen: a valóságban is állapotos volt

ascii 2019.06.04. 16:23:11

@Pinky A Máffin:
"Csak úgy mellékesen, nem terhes? Ludmilla gyanúsan gyors válasza a nem, és őszintén remélem, hogy igazat mond, mert az ellenkezőjébe jobb bele se gondolni. "

lehet igazad van, én már nem tudom eldönteni, itt a nővér vagy az író gondolatait olvashatjuk?

Szencsike 2019.06.04. 16:25:41

@ascii: Bocsánat mindenkitől, mert igen, ezt a részt, elég félreérthetően írtam. Doktornő kérdezte, hogy terhes, Ludmilla nemet mondott, én meg aggódtam érte :)

ascii 2019.06.04. 18:27:06

@Szencsike: nincs baj, megvitattuk! :) pörgesd a maradék két részt!

Szencsike 2019.06.04. 19:51:21

@ascii: Hétvégén írom a 4-5. részt, és ez lehet furán hangzik, de nagyon szívesen folytatnám is, annyira lenyűgöző ez a sorozat, teljesen a hatása alatt vagyok.

,, 2019.06.05. 06:33:32

Remélem soha nem lesz "2. évad". Értitek, hogy értem.

Snedronningen 2019.06.05. 11:29:18

@,,: az első rész után valaki már felvetette hozzászólásban, hogy miért nem Fukushima, szóval lehet még 2. évad...

KissZSOLT 2019.06.08. 09:58:53

nekem tetszett ez a epizód
de korábban sem volt hiteles, a a helikopteres eset miatt

enzo23 2019.06.15. 01:11:09

@Szencsike: mikor várható a következő rész? :)

Szencsike 2019.06.15. 13:01:05

@enzo23: Már ma este, 7- től lesz éles! :)

Important roll 2019.07.09. 13:04:23

Járás a jó francokat. Az oblaszty régió/kerület/nagyobb körzet, míg amit mi járásnak nevezünk, az a rajon.