Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Hogy volt?

SURVIVOR 38XReunion

2019. május 20. 16:50 - Laura Ingalls

A Survivor történtében először olyan játékos nyerte meg az 1 millió dollárt és az egyedüli túlélő címet, akit egyszer már kiszavaztak. Chrisre emiatt biztosan sokáig fogunk emlékezni. Erre az évadra is talán pont ezért, mert így alakult a vége. A bejelentéstől folytatom az előző részt a Reunionnal, ami megint rövid lett, még 15 perc sincs. Hol vannak már a több, mint fél órás, sok mindent felfedő összejövetelek? Először ez, aztán kis összegzés. Lássuk miből élünk:

- Jeff első kérdése Chrishez, hogy nincs-e megbánás, lelkiismeret-furdalás azért, mert ahhoz, hogy játékban maradjon a végén kellett Rick hűsége (hogy odaadta neki a fél idolt) és kellett, hogy a végén ezt nem viszonozta és nem választotta maga mellé, hanem tűzgyújtásban kiütötte.
Chris nem bánt meg semmit, más is ezt tette volna a helyében, mert Ricknek volt a legnagyobb esélye mindent elvinni. (És tényleg így van, mert Ponderosán úgy fogadták a 38. este, hogy neki szurkoltak.)
Rick haragszol? – kérdezi Jeff. Így, hogy megnyerte az 1 milliót? Így nem.

reunion_1.png

- Jeff megköszöni Davidnek a jó hasonlatokat, mert sok ezek közül végig vonult az egész játékon. Megint hallunk Davidtől egy frappáns hasonlatot, megkomolyodott a kihalás szélén és látjuk a barátnőjét, aki kb. fele annyi idős mint ő és elmondja, hogy boldog, összeköltöztek, plusz kiderül, hogy David most már a CBS egyik írója és Cochrannel vannak egy szobában, good for David.
- Kelley azért tér vissza mindig a Survivorbe, mert bizonyítani akar és példát mutatni a nőknek és a tini lányoknak és bárakármi is lehetsz ami csak lenni akarsz és women represent…
- Julie megkeményedett és mindenkinek bebizonyította amit be akart bizonyítani.
- Gavin Survivor-megszállottsága kezelhetővé apadt, de sohasem fog elmúlni, s bár nem nyert, mégis nyert.
- Sia idén is rajongott a Survivorért, ahogy mindig, ezért idén is van Sia Award, de a tavalyihoz képest (14.000, - $) sokkal többet ajánlott fel a kedvencének: 100 000 zöld pénzt. Hogy ki a szerencsés? Híradós Rick, aki az összeg hallatán levegőt venni is elfelejtett.

reunion_david.png

reunion_jeff.png

reunion_1-58-19_szazezezr_penz.png

- Reem - dude - volt az első Extinctionön, Jeff kiemeli mennyire sok időt töltött ott, elismeri a mögötte lévő teljesítményt. Reem még mindig csak reméli, hogy büszke rá a családja (pedig biztos az) és megint jön egy kis pityergés és pár mondat a bizonyításról és az élményekről. Dude.
- Wendy nem gondolta volna, hogy az amilyen bátran és magabiztosan kezeli a Tourette-jét, gyengeséget nem mutatva, bárkinek is inspiráló lesz, hisz neki ez természetes. Meghatódva mondja el, hogy jó volt ezzel szembesülni és ha ezzel segített más Tourette-eseknek nagyon jó.
- Ron diákjait nem zavarta az ahogyan Ron játszott (gyakorlatilag ő volt A Villain), sőt.
- Juliának belső békét hozott az Edge of Extinction, sikerült feldolgoznia az édesapja halálát.
- Victoria olyan ügyesen tudta elterelni magáról a figyelmet, hogy sokszor a készítők is megfeledkeztek róla.

reunion_reem.png

wendy.png

ron.png

victoria.png

Bemutatták nekünk a következő évad témáját, de mielőtt említeném, pár szót erről az évadról.
Az USÁ-ban vegyes fogadtatása volt az idei nyertesnek. Az évad is erős közepesre sikeredett. Az rég nem kérdés, hogy hatalmas teljesítmény 39 napot Survivorként megélni, átélni, kibírni. A hogyan a kérdés mindig. Pro és kontra nagyon jól lehet indokolni miért érdemelte meg Chris a győzelmet és miért nem. Sok érv már az utolsó tanácson elhangzott a zsűritől és a játékosoktól. Például, hogy az Edge of Extinction nem a klasszikus játék. Ott nem konfrontálódsz, nem kell átverni a másikat, nincs a játékkal járó stressz és paranoia, nem haragítasz magadra senkit, ellenben mindenkivel rendezni lehet a kapcsolatokat és közel kerülni a másikhoz. Vegyük Reemet. Emlékeztek, hogy habzó szájjal esett neki Chrisnek miután kiesett? Milyen sokáig haragudott rá? Ha ez a tűzgyújtásos bárbaj a 8. nap után történik nem pedig a 38. napon, fix, hogy nem Chrisnek szurkol és eszébe sem jutott volna másnap 1 milliót adni neki. Tehát Chris játékának a képe teljesen más volt, mert kerekítve 13 napot játszott klasszikus játékot és a többit egy szigeten töltötte a játékon kívül. Ugyanakkor azt is túl kellett élni, a kialakított kapcsolatok kellettek a győzelemhez és a visszatérés után (ami szintén küzdelem volt) többet tett a győzelemért, mint Gavin, vagy Julie a 39 napjuk alatt. Hiba volt a készítőktől a 36. napon rejtett védettséget adni neki? Talán. Ám ezt tudni kellett használni, nem esett szimplán az ölébe. Gavinnek és Julie-nak is meg volt a lehetősége a játékra, meg volt a lehetőségük rejtett védettségeket keresni, esetleg előnyöket szerezni. Mégsem tették. Az előnyöket sem ők kapták a kiesettektől. Érdem az, hogy Gavin a játék alatt egy szavazatot sem kapott? Azért volt mert szerették, vagy azért mert egyáltalán nem tartottak tőle? Azt gondolom mindkettő. Fair vagy sem, hogy aki egyszer már kiesett visszatérhet, sőt megnyeri a szezonját? Hisz ha egy másik évadban Chris a nyolcadik este kiesik az azt jelenti, hogy még a merge-ig sem jutott el, a törzsi játékok alatt esik ki és a Reunionon olyan fent ül, hogy észre sem vesszük, nemhogy zsűri, nemhogy 1 millió…

nyito_2.png

A magam részéről Chrisre szavaztam volna, mert jobban meggyőzött mindennel együtt, vagy mindennek ellenére, mint a másik két döntős. Vajon lesz újabb Edge of Extinction fordulat? Ki tudja, a döntéshez még ülepednie kell kicsit az évad fogadtatásának.
Viszont 39. évad biztosan lesz és a címe: Survivor – Island of the Idols. Huh gyerekek, egy szezon mentorokkal? Rendben, hogy Boston Rob és Sandra? De mentorok??? Nem tudom… Remélem jobb lesz, mint amilyennek hangzik, mert egy biztos, én itt leszek és végig hogyvoltozom az egészet, szóval better be good! Köszönöm szépen, hogy velem tartottak az Edge of Extinction alatt, találkozzunk ugyanitt szeptemberben! Szevasztok!

komment

Facebook kommentek

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tar 2019.05.24. 22:06:04

Az évad egyik nagy jelentőségű (a további Survivorokat meghatározó) hatása LEHET az a fordulat, hogy (legalábbis az én meglátásom szerint) ez volt az első olyan évad, amelynek játékosai úgy növelték a saját esélyeiket, hogy szisztematikusan levadászták azokat a játékosokat, akik valami emlékezetes, „nagy dobást”, „ügyes húzást” csináltak.
Az eddigi bevált és általánosan használt Survivor nyerési taktika az volt, hogy ha bekerülsz a döntőbe, mindenképpen kell valami emlékezetes, valami „nagy dobás”, amivel kitűnsz döntős társaid közül és ami alapján a zsűri úgy dönthet, hogy igen, ezért megérdemled a nyereményt.
Ez nem feltétlenül jelentett kizárólag taktikai húzást –bár ez volt a legáltalánosabb -, de ugyanilyen emlékezetes volt a zsűri számára a „halálfutás”, azaz ha egy játékos annak ellenére marad bent, hogy az összes többi játékosnak folyamatosan nyíltan egyetlen közös szándéka az ő kiszavazása (pl. Mike Holloway, Ben Dribergen, illetve most Rick Devens), a sokszori idol-találás, a sokszori védettség nyerés, stb. Tehát valami, amit a többiek nem tudtak az adott játékos után csinálni, ezáltal kitűnt az adott játékos a többiek közül és ez a „kitűnés” potenciális győztessé tette.
Ugye, a Gamechangers döntőjében mindkét fenti esetre volt példa: a potenciális győztes jelöltek közül az egyik (Sarah Lacina) kifejezetten az okos taktikai húzásaival tűnt ki, míg a másik (Brad Culpepper) azzal, hogy 4-5 szavazáson keresztül úgy úszta meg a biztos kiesést és jutott a döntőbe oly módon, hogy egymás után minden létező védettséget megnyert. Itt tehát egy évadon belül a döntősök között kettő „többiek közül valamiben kitűnésre” („okos taktika” és „problémás, nehéz bennmaradás”) is volt példa.
A mostani az évadban viszont a „nagy dobás” - pont azért, mert nyerésnövelő tényező - egyben a kiszavazás elsődleges és biztos indítékává vált: amint valamelyik játékos csinált valami emlékezeteset, és ezzel nyerésre esélyessé (és így a többiek győzelmére veszélyessé) vált, a többi játékos azonnal reagált az újonnan fellépett veszélyforrásra és szinte azonnal kiszavazta.
Ennek egyenes következménye lett az a paradox helyzet, hogy egyre inkább a súlytalan, középszerű, jellegtelen játékot folytató játékosok maradtak bent; és az eddigi évadok hősei, a bátor kockázatók, akik mertek játszani, lépni, csinálni a show-t és ezáltal kitűntek a „szürke tömegből” - egymás után mehettek az EoE-re.
Ennek egyenes következményeként, ahogy előrehaladtunk és az „igazi” játékosok egymás után szavazódtak ki, az évad is egyre jellegtelenebb (hogy ne mondjam: unalmasabb) lett - VOLNA, ha Rick Devensnek, (akinek muszáj volt „igazi” játékossá válni azért, hogy bennmaradjon) nem sikerült volna hallatlan szorgalmú idolkereséssel és ügyes játékkal játékban maradni 5-6 olyan kiszavazáson keresztül, amiken az összes többi játékosnak bevallottan egyetlen, közös szándéka volt: kiszavazni őt. Ez az egyetlen „igazi” játékot játszó versenyző és halálfutása elég volt ahhoz, hogy érdekes maradjon a műsor és ez volt ennek az évadnak az óriási mázlija, hiszen gondoljunk bele, hogy ha Ricket mondjuk az első vagy második törzsi gyűlésen kiszavazzák, akkor valószínűleg milyen képet mutatott volna a műsor…
Véleményem szerint Rick halálfutása nélkül nagy valószínűséggel lényegesen unalmasabb lett volna az évad vége. Persze elképzelhető, hogy valaki a bennmaradt „jellegtelenek” közül rá lett volna kényszerítve, hogy átvegye Rick helyét és (Rickhez hasonlóan muszájból) „közepesből” „igazi” játékossá kellett volna avanzsálnia, de ez sem változatott volna azon az alapvetésen, hogy sok „közepes” játékos nem fog izgalmas, igazi show-t produkálni. Ahhoz kell legalább egy „igazi” is, aki valamiben kitűnik a többiek közül (és ennek ellenére a játékban is marad).

Ennek az egyedi játékképnek következménye lett a győztes személye is: az Edge of Extinction-ről visszatérő Chris.
Jó taktikai érzékkel átlátta, hogy EoE-ről visszatérőként egyszerűen muszáj csinálnia legalább egy „nagy dobást”, amivel kitűnik a másik 2 döntős közül (erre volt összesen kb. 3 napja) és ezt az utolsó törzsi tanácson meg is tette. És az eddig vázolt játékképnek köszönhetően ez elég is volt, hiszen már ezzel az egy húzással több emlékezeteset letett az asztalra, mint a másik 2 „középszerű” döntős 40 nap alatt.

Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy ha nincs a visszatérő, akkor a döntőben 3 középszerű jellegtelen bennmaradó közül kellett volna a zsűrinek választani, akik közül mindegyiknek kizárólag azért lett volna esélye, mert a másik kettő SEM csinált semmi emlékezeteset.

És ez a lehetőség elég borús képet fest a Survivor jövőjéről…

Ezúton köszönöm Neked @Laura Ingalls a lelkes hogyvoltozást, @enzo23 állandó kommentelő társamnak a megbízhatóan rendszeres hozzászólásait és legkésőbb szeptemberben várlak benneteket itt.

enzo23 2019.05.25. 00:04:58

@tar: Kiváló elemzés, és nem fest szép jövőképet, pont ezért kéne valamit csavarni az egészen a készítőknek. Köszi a kommenteket neked is!
süti beállítások módosítása