Viktória világra hozza a következő hercegnőt, a kis Viki és Bertie persze leskelődnek. A kisfiú fél, hogy anyjuk meg fog halni. Nővére gyakorlatiasan rávágja: "Akkor Te leszel a király, Bertie, lesz koronád és pukkedlizni fognak Neked." A trónörökös nem érti a dolgot, nem is ő az idősebb, de a kis Viki pontos magyarázattal szolgál: csak akkor lány az uralkodó, ha nem találnak mást. A palota ezalatt komoly ostrom alatt leledzik, Albert megerősíttetti az őrséget, szerencsére reggelre elvonul a csőcselék - ahogyan ők nevezik a chartistákat. A kis hercegnő a Lujza nevet kapja apai nagymamája után, Feodora pedig kifejezetten csalódott, de mesterien tudja szögletes vonásai mögé rejteni az érzéseit.
Russel, Palmerstone és Wellington herceg a királynőnél lobbiznak a katonai mozgósítás ügyében, ugyanis rövidesen a chartista szervezet át szeretné adni a parlamentnek a népi chartát a sokszázezer munkás aláírásával. Az államférfiak szerint csak a katonaság bevetésével lehet megvédeni a palotát. Viktória ezt teljességgel szükségtelennek tartja, egyenlőre üresen marad az irat. Ezalatt a rendőrség razziázik a chartista szervezetnél, lefoglalnak több száz puskát. Ennek tudatában, bár erősen vonakodva, de a királynő mégis elrendelni a katonaság mozgósítását.
Francatelli megvette a kinézett szállodát, Nancy beleegyezése nélkül, továbbá az esküvőjük napját is kitűzte, másnap délutánra. Az öltöztetőlány köpni - nyelni nem tud, bár az akkori szokásrendszer ismeretében a séf még kifejezetten türelmesnek mondható. Viktória sírásig kiborul azon, hogy katonákkal kell megvédenie magát saját, hőn szeretett népétől. Pedig kislánykorában megfogadta, hogy nagy királynő lesz, dicsőséges időszak lesz az uralkodása (be fog ez gyönni, nyugi) De most minden taps Palmerstone-nak jut. Viktória azt akarja, hogy szeresse a népe, különben mi értelme az egésznek. (van itt némi kis szülés utáni depresszió). Nancy mindezt végighallgatja, ez sem könnyíti meg a dolgát, hogy kilépjen a szolgálatból és hozzámenjen a séfhez.
A királynő a kerti szökőkútnál fogadja a külügyminisztert, aki komolyan támogatja a királyi háztartás Osborne - házba történő mihamarabbi kiköltözését. Palmerstone a sógorával - aki történetesen Lord M!!! - példálózik: Asszonyom, a biztonsága fontosabb a népszerűségénél. Viktória, a kedvenc minisztere felemlegetésének köszönhetően megenyhül egy kissé a külügyminiszter irányába. Palmerstone elköszön, Albert már érkezik is a helyére, őt nagy kegyesen Feodora tájékoztatta a húga hollétéről. A királynő elmeséli hites urának a trónlépésének napját, hogy az éljenző tömeg adja azóta is életének alaphangját. De vége az egésznek, hiszen ellene gyűjtötték a fegyvereket. Albi szerint pont emiatt kell elutazniuk, de ez Viktória szerint gyávaság lenne. Albertnek csak a biztonság számít, mivel az ő életének Viktória és a családjuk az alaphangja.
Lajos Fülöp elköszön Viktóriától, miután Albi a fejére olvasta, hogy az ittléte provokáció, ráadásul mesélt a gyerekeknek Madame La Guillotine - ról, akik halálra rémülve rohantak az anyjukhoz. A francia exkirály szerint fontosabb az élet egy koronánál. A királynő elhelyezi rokonát a London melletti Claremontban, mely Poldi bácsi rezidenciája és legalább királyhoz illő.
Ezerrel megy a csomagolás, Nancynek háromnegyed órája van a templomba érni, szerencsére az utolsó harangkongatásra be is fut házasodni. Teljes a boldogság.
Albertet kifejezetten bosszantja, hogy Bertie mennyire nem tud uralkodni magán, nem érdekli a tanulás, ezért kilátásba helyezi a trónörökösnél, hogy amint kiérnek a szigetre, elkezdi Bertie trenírozását jövendőbeli királyi szerepére. A kisfiú ismét elszalad, a kis Viki pedig önbizalommal telve közli apjával, hogy neki jobban menne a királynőség, öccse úgysem akar uralkodni. A királynő egy letakart asztal alatt találja meg Bertiet és szép türelmesen megérteti vele, hogy ez a sorsod kisfiam, király leszel, kész. Méghozzá nagyszerű király.
A chartista lány - aki Viktóriánál is volt Nancynek köszönhetően - közben rájön, hogy rendőrségi besúgó volt a szervezetben. Meg is keresi az öltöztetőnőt és beszámol a cselszövésről, meg a puskákról, majd teljes vehemenciával a királynőnek is előadja a történteket. Viktória az új információk birtokában inkább maradna, szeretné kideríteni az igazságot, de Albert leinti, holnap indulunk és pont. Feodora persze megint a háttérben kagylózik.
Másnap a chartisták dalolva nekiindulnak átadni a parlamentnek az egy millió aláírással rendelkező népi chartát. A palota népe pedig éppen velük szemben fog utazni. Menet közben Viktóriát nem éljenzi egy teremtett lélek sem, a királynő szinte sokkot kap ettől és megállítja a kocsit, muszáj kiszállnia. A miniszterek és Wellington azonnal ott terem, így Viktória gyakorlatilag parancsba adja nekik, hogy vegyék át a szervezettől a petíciót. Palmerstone persze belepofázik a királynő mondandójába a puskákkal kapcsolatban, amit nagyon nem kellett volna, ugyanis Viktória átlát a szitán: "Vajon honnan volt rá pénze a szegény munkásoknak? Valaki bűnösnek akarta beállítani őket." Palmerstone majdnem leharapja a saját nyelvét, upppsz, lebuktunk.
A palota komplett háztartása megérkezik az Osborne - házba, a királyi pár végre egy kicsit közeledik egymáshoz, Feodora persze belerondít az idillbe, nyilván direkt. Ez a nő mindenhol ott van, mindent lát, mindent hall, mint valami lokátor. Egy levelet ad át húgának, melyben az áll, hogy a chartisták minden incidens nélkül, egyszerűen átadták a petíciót a parlamentnek. Na ettől aztán megint elgurul a gyógyszer, Viktória kiabálva elviharzik: "Ott kellett volna lennem! Ott kellett volna lennem!" No, kérném szépen ennyit a házaspár közeledéséről. Feodora szerint a húga hamarosan megbékél. Albert is ezt reméli, bár nem túl meggyőző. Vigyázhatunk rá. Együtt - mondja Feodora és Albert karjára teszi a kesztyűs kis mancsát, ez sem a véletlen műve, valószínűleg.
Facebook kommentek