Hét év telt el, mióta a Sivár eltűnt New Orleansból. Hét év, mióta az ősi család tagjai szétszóródtak a világban. De mivel előbb-utóbb úgyis feltűnik egy újabb, nagybetűs GONOSZ, akivel meg kell küzdeni, a Mikaelsonok sem maradhatnak örökké távol az otthonuktól…
Jobb később, mint soha, nem igaz? Jöjjön hát az utsó évad...
Klausszal kezdünk, aki jelenleg Párizsban van, és éppen egy marcona szekusnak magyaráz valamit a vonzásról és a keringő műholdakról. Majd rátér arra, hogy milyen messze van a családjától, ez milyen rossz, és ezért mostanság azzal üti el az idejét, hogy régi ismerősöket látogat meg. Most épp a Gatineaux család van soron, akikkel 1928-ban akadt némi összetűzésük, amit ideje lenne lezárni. Szeki meg se rezzen. Akkor sem, amikor Klaus sorolni kezdi, miféle „becenevekkel” illették rémtettei nyomán errefelé. Nincs mit tenni, az ősi végül kikapja a fickó szívét, és a jelenlevők legnagyobb rémületére falatozni kezd belőle…
Mystic Fallsba ugrunk, a helyi szupertitkos Roxfortba, ahol egy egyenruhás fiú és egy lány találkozik a folyosón suttyomban. A fiú (Henry) pénzt ad, a lány pedig két ampulla vért nyújt át cserébe azzal a megkötéssel, hogy egyet előtte, egyet utána. Plusz, azért rákérdez, hogy biztos-e a dolgában? Az. Akkor, ha lehet, legyen diszkrét! Miután a lány elmegy, Henry felhajtja az egyik adag vért, hangpostaüzenetet hagy egy bizonyos Lisinának, aztán kiugrik az ablakon – na, ennyit a diszkrécióról…
Nem sokkal később már kopognak is a vérdíler csaj ajtaján – de gyors nyomozás volt ez! A lány félve kérdezi, hogy fel fogják-e hívni az anyját. Nanáhogy! És az apjának is tudnia kellene, hogy mit tett… Hát, sok sikert a megtalálásához! És igen, az eddigi gyanú akkor válik bizonyossággá, amikor a hírhozó Hope-nak szólítja a lányt, és utasítja őt, hogy pakoljon, mert hazamegy. Úgy fest, bajkeverésben az alma nem esett messze egyik fájától sem. :) (Szerintem amúgy Danielle Rose Russell külsőre tökéletes választás a szerepre!)
New Orleansban maradt hőseink – Freya, Hayley, Josh, Vincent – a Rousseau’sban beszélik meg a Mardi Gras előkészületeit egy ital mellett, amit a Poppy nevű szöszi pincérnő tesz az asztalukra. Vincent totál be van feszülve, mert még jól emlékszik, hogy anno is öt évig nyugi volt, aztán jött a szarcunami, ami majdnem elmosta az egész várost. Attól, hogy az elmúlt években minden zökkenőmentesen ment, érdemes résen lenniük, szóval melyik frakciónál mizu? A boszik a Holtak Városában készülődnek, a farkasok a mocsárban, a vámpírok… nos, a vámpírok pedig nem mennek egyik hely közelébe sem… vagy mégis? Josh egyfolytában a telefonjával babrál, aztán mikor kérdezik, ösztönzésként néhány napfénygyűrűt kérne… Vincent észreveszi, hogy Marcellel üzengetnek egymásnak, és rögvest felkapja a vizet: a város dolgai már nem tartoznak a főnire! És pontosan levezeti, hogy miért nem: Marcel = az ősiek, velük együtt Klaus, aki elvileg megőrült = a Sivár…
Szóval buligyilkosság ide vagy oda, nem kellene kockáztatni. Erre Hayley sorolni kezdi, melyik Mikaelson merre jár, de Elijah említésekor elcsuklik a hangja. Aztán érkezik egy tányér Instagramra kívánkozó kaja a Rousseau’s séfjétől, egy bizonyos Declantől, akivel Anyuci nemsokára randizni fog. (Hoppá! Ezt a srácot egy másik CW-s sorozatból, a Reignből hozták át. Rendesnek tűnik, úgyhogy gyorsan meg fog halni…) Josh-nak bejön a pasi, de Hayley még mindig Elijah-t szereti élete így is elég bonyolult – főleg, mert épp most csörögnek rá a Roxfortból…
Eközben Hope a folyosón várja az inkvizíció ítéletét, amikor egy helyes srác arra jár. Helyi menő pasi lehet, mert a lány rögvest zavarba jön, és fülig vörösödve közli, hogy felfüggesztették. A srác meglepődik, de aztán csak annyival nyugtázza az esetet, hogy „király!”. Megjegyzem, Hope a „Marshall” családnéven fut – valószínűleg nem véletlenül. Összemosolygás. Később érkezik Henry, hogy bocsánatot kérjen, és azzal védekezik, hogy talán most már nem fogják utálni és szekálni a többiek. Hope mindentudóan megjegyzi, hogy most fogják csak igazán gyűlölni őt: mert más lett, hibrid – arról nem is beszélve, hogy mi lesz, ha kiderül, kinek a vére által… Henry egyébként Félhold-farkas lévén pontosan tisztában van Hope történetével, bár egy kicsit aggódik Klaus esetleges reakciója miatt. De úgy tűnik, Hope és Klaus között valami feszkó van, mert a lány elég távolságtartóan beszél az apjáról.
Keelin Libanonban, egy tábori ágyon fekve beszélget Freyával, aki asztrálisan van jelen, és arról mesél, mennyi szörnyűséget lát, ugyanakkor viszont apró dolgokkal is fontos változásokat hozhat mások életébe. Végülis ezért lett anno orvos. Freya nagyon büszke a szerelmére, öt nap múlva valódi csókot is válthatnak majd. Keelin megpendíti, hogy felkérték még hat hónapra, és nem lenne rossz, ha Freya vele tartana. Bár a boszi még mindig azon munkálkodik, hogy semlegesítse a sötét varázslatot és összehozza a famíliát, eddig nem sikerült rájönnie a hogyanra, viszont a levegőváltozás talán ezen is segítene – érvel a farkas, hét éve próbálkozik, ideje szabira menni! Freya fején látszik, hogy nem nagyon akar…
New Yorkba ugrunk, ahol Marcel meglepivel készül a szeretett nőnek. Csak úgy hívja: négy tárgy és egy kérdés. Az első egy menyasszonyi ruha, amit Rebekah megnézett egy kirakatban; a második egy kép a házukról, amit Marcel anno maguknak tervezett; a harmadik a kard, amivel párbajt vívtak kétszáz évvel ezelőtt. Ősi hugi akkor azt mondta, sosem menne olyanhoz, aki nem tudja legyőzni – Marcel pedig rájött, hogy nem a lány fölött-alatt-előtt-mögött, hanem mellett szeretne lenni. Úgyhogy megvette a negyedik tárgyat, egy gyűrűt. Tudjuk jól, hogy Marcel nemcsak a tettek, de a szavak embere is, úgyhogy ellenállhatatlan körítéssel kéri meg Rebekah kezét, aki szóhoz sem jut. A férfi számított erre, ezért előkészített két borítékot „Ha igen” és „Ha nem” felirattal – bár a válasz elvileg egyértelmű kellene, hogy legyen… De Bex habozik, és nem felel… na ja, már megint a család…
Franciahonban Elijah még mindig ott zongorázik, ahol hét éve hagytuk. Klaus nem először keresi fel, és most is fürkészve vizsgálgatja, vajon emlékszik-e a tesó. A vázában lévő virágok hirtelen elsorvadnak, ahogy a két ősi egy légtérbe kerül. Elijah elmosolyodik és egy Klaus által kedvelt darabot kezd el játszani – előbb zenéről csevegnek, aztán az öcskös kiönti a szívét: a családja távol, hét éve nem látta a lányát, öt éve nem is beszélt vele… „Mintha megbántad volna” mondja Elijah tipikusan úgy, ahogy szokta, amit Klaus is észrevesz – mintha a bátyját hallaná, aki a jelzőfénye volt, és aki elment és nagyon hiányzik. Erre a zongorista új darabba kezd.
Marcel és Bex között áll a bál. Rebekah nem mondott igent, ja, de nemet sem. Marcel szerint el kéne engednie a családot – a főninek meg New Orleanst! Hugi ugyanis észrevette a titkos üzengetést Josh-sal… Szóval akkor ki nem lépett tovább hét év után sem? A veszekedést fonnyadó virágok lehulló szirmai és a csapból folyó, vérré változó víz szakítja félbe, mire Bex nyugtázza, hogy Klaus megint „ott” van, és már nyúl is a telefonjáért, hogy lecsessze a bátyót. Az amúgy teljesen jogos tirádát Elijah hangja akasztja meg, hugi ellágyul. Kérdésére Klaus közli, hogy Elijah boldognak tűnik, de megszólítani még nem merte… (na ja!) Rebekah bevallja, hogy neki is hiányzik a tesó, de Klausnak távoznia kell onnan azonnal!
Hope és Hayley hazaérnek, és a lány számára nagyon ijesztő, hogy Anyuci nem kiabál vele. Síri csendben tették meg a hétórás utat New Orleansba. Hayley próbálja elmagyarázni a lázadó tininek, hogy bár a saját döntése, hogy mit kezd a saját testével, de felelős a tetteiért! Azért titkolták a kilétét, hogy viszonylag nyugiban, biztonságban élhessen, erre hibridet csinál Henry-ből, amivel veszélybe sodorta a fiút is, és saját magát is. És most neki kell feltakarítania a kupit, amit a lánya csinált – de az anyák már csak ilyenek, ez a dolguk! Hayley mindezt nagyon higgadt és tárgyilagos hangon mondja, ami rosszabbnak tűnik, mintha leüvöltötte volna Hope fejét.
Freya indulófélben van, miközben Vincentnek Keelin ajánlatáról beszél. A régens egészen addig támogatja az utazást, míg ki nem derül, hogy Hope miféle bajt csinált. Szinte már a világvégét kezdi vizionálni, de Freya azzal nyugtatja, hogy ez a probléma majd magától megoldódik. Különben is, a rossz dolgok hármasával szoktak jönni… (Na, most kiabáltunk el valamit! De nagyon.) Erre szinte azonnal fonnyadni kezdenek a vázában levő virágok, a víz pedig vérré változik… Ja igen, és Hope hazajön, amíg nem rendeződik a helyzet.
Hayley-t az utcán sétálva megállítják hátulról, mire ő visszakézből leveri az illetőt – aki, mint kiderül, Declan. Volt egy randijuk, amit valaki elfelejtett lemondani… Hát igen! Anyuci előadja a sztori lájtos verzióját: gubanc van Hope-pal, most rá kell figyelnie. Declan oltári jó fej, mert nem sértődik meg, segíteni akar, viccelődik, és szemlátomást totál odavan Hayley-ért… Hol teremnek ilyen pasik?
A nő következő útja a mocsárba vezet, és Henry füle hallatára Lisinával beszélget, aki nem túl derűlátó. Hope ezzel a tettel céltáblát ragasztott a nevelt fiára: a vámpírok gyűlölik, és csak idő kérdése, hogy a falka is ellene forduljon. Hayley szerint a falka majd hozzászokik a helyzethez és nem lesz semmi baj – megígéri. Erre Lisina megkérdezi, kissé epésen, hogy a nő most Félholdasként, vagy Mikaelsonként érkezett a házába? Anyaként. Hope olyan dolgot tett, amit nem lehet helyrehozni, de megpróbálja jóvá tenni. Ámen.
Hope eközben videochatel Kol bácsival, aki Davinával éppen Belize-ben lógatja a lábát – kedves neje éppen papayát eszik, és nagyon örülnének neki, ha unokahugi meglátogatná őket. Szép is lenne, de most épp szobafogságban van – és úgy fest, kezd rájönni, mekkora galibát okozott. Kol megnyugtatja és bátorítja: lépjen tovább, különben sosem fogja élvezni az életet. Amúgyis a fekete bárányok a legjobbak! És itt persze saját magára gondol, hiszen Klaus más ligában játszik ezügyben. Hope rákérdez, hogy látta-e Apucit mostanság, de nem. Viszont Kol kijelenti, hogy előbb-utóbb valami úgyis gajra fog menni New Orleansban, és akkor mind vissza fognak térni.
Rebekah ideges, ráadásul Marcel ultimátumot ad neki, mert már évekig várt a lányra, annak családja meg folyton keresztbe tett nekik. Szóval Bex ma délután 1545-kor vagy kimondja az igent a városházán, vagy végeztek. A döntés az övé. Marcel elrohan, a lány pedig egyedül marad a két borítékkal. A „Ha igen” feliratú egy monacói nászutat rejt, ahol egy ajándék várja majd… Merengésének Hayley üzenete vet véget: Hope bedilizett, elő kellene keríteni Klaust! Hugi rögvest visszaír, hogy tud valakit, aki segíthet ebben.
Nevezett ősi éppen a Gatineaux család maradékát semmisíti meg, amikor váratlanul falhoz szegezik – méghozzá Caroline Forbes, Rebekah szupertitkos segítsége. A kezdeti könnyed csevegés hamar komolyra fordul a régi ismerősök között, amikor szóba kerül Hope, aki csinos és okos… talán túlságosan is, akárcsak az apja – és az elmúlt öt évben ugyanazokat a pletykákat hallotta, mint mindenki más: a nagy Klaus Mikaelson megőrült. Most pedig, bár az ősi átlagosan őrültnek tűnik, mégis módszeresen vadássza le az adott család tagjait. Miért? Hát… talán mert megszállott, talán csak így üti el az időt, vagy talán mert végre tényleg megőrült. Caroline viszont nem most jött le a falvédőről: nem véletlenszerűek ezek a kiruccanások, Klausnak van egy listája.
Vincent vitatkozó természetfelettieket figyel egy pohár pia mellett, amikor Freya érkezik a magyarázattal: Klaus túl közel ment Elijah-hoz, ezért volt a sorvadás és a vér. Remek, Hope pedig felébreszti az alvó vadakat… A régens kiszúr a vita kellős közepén egy vámpírt, Greta Siennát (neki tuti fontos szerepe lesz), és nem túl elismerően beszél róla. Érzi a balhé előszelét… Freya viszont inkább a saját életével és azon belül is Keelinnel törődne. Most az egyszer saját magát helyezi mindenki más elé, és csak reméli, hogy nem szabadul el a pokol, amint kilép az ajtón (De. El fog). Vincent szerint az emberi természetet nehéz féken tartani, de a boszi csak menjen, hátha legalább neki összejön a boldogság… Poppy, a pultoslány kiszúrja az elmérgesedő természetfeletti vitát és inkább lelép, pár perccel később azonban valaki elkapja odakint.
Hayley útlevelet talál a lánya holmija közt, amikor a mosnivalót szedi össze. Amikor rákérdez, hogy erre kellett-e a Henry-től bezsebelt pénz, Hope olyan átlátszó kamuval jön, hogy az már kínos. Anyuci rögtön tudja, hogy Klaust akarta felkutatni. Naná, és bár Hope tudja, hogy ez nagy hülyeség, de ha csak pár percig láthatná… satöbbi, satöbbi… Hayley megérti, és mert jó anya, ahelyett, hogy bedőlne a pletykáknak, biztosítja lányát, hogy Klaus szereti őt, és azért tartja magát távol tőle, mert nem akarja veszélybe sodorni. Na, persze, de egy telefonhívásba még senki sem halt bele! A ne-ítéld-meg-keményen-apádat kérést is rögtön megfordítja: akkor te elítélsz engem? Kis buta. Jóanyád csak a tetteidet ítéli el, amúgy szeret téged és bármit megbocsát neked, az anyák így működnek – de nem tűri a rossz viselkedést! Ekkor valaki Hope nevét kiáltja odalent: Henry az, véres szájjal, karjában a visszavonhatatlanul halott Poppy-val… Bakker!
És már tele is van az udvar. A vámpírok, Gretával az élen a hibrid fejét akarják; Lisina pedig a falka részéről nem adja. Hayley és Josh próbál a felek közt moderátorkodni, nem sok sikerrel. Josh maga is elismeri, hogy Henry csak egy gyerek, de Poppy meg csak gyanútlanul sétált hazafele, amikor elkapták. Hope odafentről figyeli az eseményeket, Henry pedig sokkos állapotban fel-alá járkál, ami elég idegesítő, ezért a lány rászól, hogy nyugi – és Henry varázsütésre lehiggad. Hoppá! Működik a kötelék köztük, de szerencsére Hope hisz a személyes önrendelkezésben, úgyhogy nem szándékozik kihasználni, hogy a srác pontosan azt teszi, amit mond neki.
Odalent Hayley jól beszél, amikor azt mondja, a béke nehéz dolog, és hogy az utóbbi időben azért nem estek egymásnak, mert nem reagálták túl. A bosszú nem megoldás, és főleg nem kellene egy gyereket büntetni. Greta ágál: csakhogy ez a gyerek egy hibrid. Hayley viszont vállalja, hogy segít Henry-nek megtanulni uralni az új képességeit, és akkor már nem fog veszélyt jelenteni senkire. Szörnyű tragédia történt, de nem kéne eldobni mindent, amit eddig elértek, hagyják maguk mögött a szemet szemért elvet!
Igen, Klausnak van egy listája. Mivel az ellenségek memóriája (ahogy az előző évadok is bizonyították) elég jó, az ősi szisztematikusan kiirtja az összeset családostól, így védve meg Elijah-t, aki ugye semmire sem emlékszik. És amúgy remek időtöltés. Erre Caroline arra kényszeríti őt, hogy takarítsák ki a mészárlás helyszínét. Okos! A szöszi már nincs meggyőződve arról, hogy Klaus csak megjátssza az őrültet, mert ez még tőle is fura. Pedig a megoldás egyszerű: Klaus nincs jól Elijah nélkül, ez a helyzet rosszabb, mintha a tesó ténylegesen halott lenne. Caroline rámutat, hogy van egy lánya is, mire az ősi elkezd önmarcangolni: Hope-nak jobb nélküle, mert pontosan tudja milyen, ha egy szörny neveli… WTF??? Még mindig ez az ezeréves sztori? Szöszi kezd bepöccenni: Mikael halott, el kéne végre temetni, és nem kifogásként használni! És ha valaki, hát Caroline tudja milyen, ha valakinek hiányzik az apja: szar. Ha nem lehet vele egy szobában, akkor ott a telefon, de semmiképpen se veszítsék el egymást! Mellesleg Klaus olyan ember, akit Hope-nak érdemes lenne megismernie… Briliáns párbeszéd, mint mindig! <3
Hayley üzenetet hagy Declan hangpostáján azzal, hogy hosszú napja volt, késni fog, de jön, mert nagyon szeretné látni őt. Aztán észrevesz valamit/valakit a sikátor másik végén, mire egy mágikus erő falnak csapja és kiüti.
A New York-i városházán Marcel az óráját nézegeti, miközben Rebekah-t várja. De a lány helyett csak egy megigézett postás jön, a „Ha nem” feliratú borítékkal. Nem sokkal később a főni összetörve ücsörög, de aztán felszívja magát, és üzen Josh-nak, hogy indul haza. Hugi már Franciaországban van, és Elijah zongorája mellett sírja el a bánatát: hogy gyáva, képmutató, és amikor esélye lenne a boldogságra, mindig elmenekül. A tesó megértő. Fura lehet, hogy random idegenek traktálják a gondjaikkal, de talán a megnyerő arc teszi.
Hope az udvaron firkálgat, amikor Freya befut egy hírrel, amit szeretne vele és Hayley-vel megosztani. De hol van Anyuci? Kiment telefonálni (a sikátorba?), de még nem jött vissza--- ami azt illeti, jó ideje már… Ekkor az udvar közepén levő szökőkút vonja magára a figyelmüket: víz helyett vér kezd el folyni benne. Hope még mindig megigézve nézi a véres szökőkutat, amikor Freya gondterhelt arccal érkezik: megtalálta Hayley telefonját, de őt nem. Ekkor rezegni kezd a mobil, Klaus van a túlsó végén és Anyucit kereste volna… Hope közli, hogy ők is, az anyja ugyanis eltűnt. Az ősi habozik egy pillanatig, aztán erőt vesz magán és dönt: hazamegy.
Vincent a LaFayette-ben a naplójába ír a fordulópontról – amiről ugye csak az azt követő események tükrében derül ki, hogy tulajdonképpen az volt. Egyetlen döntés, ami megváltoztat mindent… Szinte holtbiztos, hogyha a négy Mikaelson összejön, sosem látott sötétség fog elszabadulni. De vajon honnan fogjuk tudni, hogy a kezdet végén, vagy a vég kezdetén állunk-e?
Az eleredő véreső talán ezügyben is elég jó irányadó…
Facebook kommentek