A főcím végén valaki lekváros zsemlét csomagol, több mint valószínű, hogy Brianna lesz az, de azért várjuk ki a végét. Aztán már látjuk is a lányt a félig-meddig havas tájban gyalogolni. Rögtön érezni, hogy a múltban jár, ez a kopár és kihalt táj pedig valahogy nekünk is segít átérezni, milyen lehet a lánynak ezt a lehetetlen élményt megélni. Azt nem tudom, mitől biztos benne, hogy pont abba a korba érkezett, amibe akart, mindenesetre van egy térkép is nála. Megy, megy, majd a távolban észrevesz valamit, nekiiramodik, de elesik, a bokája pedig kificamodik. Pfff. Jól kezdődik a nagy kaland. 
Aztán összeszedegeti a szétszóródott holmijait, megpróbál lábra állni, de nem lesz könnyű. Látjuk, hogy megpróbálja a hideg patakvízben kúrálni a bokáját. Kicsit olyan ez a jelenetsor, mint az elmúlt évadban, mikor azt láthattuk hosszasan, miként boldogul Claire a dilinyós pap szigetén. Míg Bree a 18. században biceg, addig 200 évvel később ugyanitt egy kis bogárhátú közelít a kövekhez. Roger és Fiona ülnek a kocsiban. Itt is havas a vidék. Rogeren hülye gatya van, de ez hagyján még ahhoz képest, hogy meg is borotválkozott. (Minek?) Megvan mindene, térképe, iránytűje, kése és ékköve. Hallja a zúgást, mi is, Fiona viszont nem. Még egy utolsó ölelés, majd Roger abban a megtiszteltetésben részesül, hogy egész hosszan követhetjük a mozdulatait, egészen addig, hogy a keze hozzáér a kőhöz. De aztán itt megint félbeszakad a kép. 
Helyette Bree-t látjuk, miközben magányosan éjszakázik a szabadban. Milyen jó, hogy hozott gyufát, könnyen megy a tűzgyújtás, bár szerintem a helyieknek ne igen mutogassa majd ezt a találmányt. A bokája viszont még mindig fáj. Előszedi az epizód elején látott szendvicset és elmajszolja. Úgy tűnik, a kajának nem árt az időutazás. Bree másnap már nagyon elgyötört, össze is esik. Lát ugyan egy házikót a távolban, de egy fa tövénél feladja a harcot. Tutira nem itt lesz vége ennek a sztorinak, de azért hadd izguljunk kicsit érte. Álmában apját látja viszont, mármint Franket, ahogy kiskorában kiemeli őt az autóból, miután elaludt.(És Tobias Menziesszel együtt visszakapjuk Frank rég hallott zenéjét is.)
Brianna aztán Laoghaire (igen, pont ő) ágyában ébred, ő találta meg ugyanis az elcsigázott lányt. Bree-nek ízlik a csirke, ami igazából galamb. Na kislány, most kezdődik majd az igazi móka, valahogy kijavítani, kimagyarázni az ilyen bakikat: ja, hát izé, mifelénk nem szokás így készíteni. A házigazdának feltűnik a különös akcentus, Brianna elmondja, szüleihez tart a gyarmatokra. A szintén a szobában tartózkodó Joanie megjegyzi, hogy Marsali is ott van. Hogy Bree mennyit ért abból, mikor anya és lánya arról beszél, hogy nevezett leányzó egy békához (értsd egy franciához) ment hozzá, nem tudjuk, valahogy elsiklik a jelenet efölött. Laoghaire amúgy nagyon kedves, marasztalja a megmentett lányt, aki egyedül akart elgyalogolni egy kikötőbe, pedig nincs belőle egy sem a közelben. 
Éjszaka (vagy legalább is sötétben) látogatója akad Laoghaire-nek, Idősb Ian érkezik, hozza a tartásdíjat, pontosabban annak felét, így nem éppen barátságos a hangulat. A veszekedést Bree is hallja, eszébe is jut az az este, amikor Claire diplomaosztója után az ő szülei is nagyon durván összekaptak. Felkel,a falhoz lapulva hallgatja az idegeneket, Laoghaire észreveszi, bocsánatot kér tőle, Ian meg kedvesen odaköszön. Jé, egy külföldi (oultlander)? Ian felajánlja, hogy sajátból kipótolja az apanázst, Laoghaire nem kér belőle, a büszkesége még megvan, neki csak az kell, amit az egyezség szerint Jamie-től jár(na). Másnap kertészkedés a program, Bree nagyon kedvesnek találja vendéglátóját, aki szabadkozik, hogy nem olyan illetlen ám, mint ahogyan tegnap este mutatkozott: értsd, vitába szállt egy férfivel.
Bree Marsali ruháját viseli, Laoghaire reméli, hogy rá is gondot viselnek ott, ahol van. Újgenerációs időutazónk aztán Joanie-val kezd beszélgetni, téma a hasonló hajszínük, meg Jamie, bár egyikőjük sem tudja, hogy a másik is ugyanarról a férfiről beszél. Joanie megemlíti, hogy az a férfi, akit ő apjának nevez (aki nem egyenlő a biológiai apjával) nem szerette úgy anyját, mint viszont, de hozzá mindig jó volt. Erről Bree-nek természetesen saját családja jut eszébe, s egy este, amikor Frank (már egyáltalán nem szomjasan) az irodájában ül, Bree pedig aggódva (meg olyan Bree-sen dühösen) ront be, hogy miért nem veszi fel a telefont. Az asztalon frissen kibontott levél, benne iratok, Frank szerint most küldték Skóciából, egy kutatáshoz kapcsolódik. Mi pedig látjuk, hogy ez bizony UGYANAZ A GYÁSZJELENTÉS, amit mi is ismerünk már. 
Bree még kérdi is, ki halt meg, neki ugyebár ekkor még nem mond semmit a James MacKenzie Fraser név, pláne nem az ő kedves felesége. Frank annyit válaszol, hogy ez bonyolult. Bree csupa fül, apja mondana is valamit, de aztán mégsem. Vissza a múltba: Bree este mintha kicsit rácsodálkozna az ágymelegítő találmányára, aztán arról beszél Laoghaire-nek, hogy akadnak ám rendes férfiak is. Jaja, az ő legutolsó férje (értsd Jamie) is az volt egykor, még a büntetést is átvállalta, annyira szerette, de aztán jött egy másik nő, aki elvarázsolta. Amúgy amikor egy család voltak, esténként a Bibliából szoktak mesélni történeteket, de mióta elment a férfi, nem idéznek belőle. Bree megkéri Laoghaire-t, hogy mesélnek neki egy történetet, közben Joanie is belopózik a szobába. 
Úgy tűnik, Roger is a megfelelő időbe érkezett, a kikötőben próbál magának hajót találni, de jajj, épp Stephen Bonnetbe botlik. (Most már tuti, hogy jó időben jár, hacsak nem...) A fickó most hajóskapitány, és úgy tűnik, érti a szakmát, mert amikor (nem lévén már szabad hely szimpla utasként) Roger felajánlkozik, hogy matróznak szegődne, egyszerre a férfi finom, ápolt kezeit vizsgálgatja. Hát pajtás, nem úgy néz ki, hogy gyakran végzel fizikai munkát. Na de a 20. században szellemi munka és jó fizikum nem zárja ki egymást: Roger megragad egy hordót, ezt tetszik Bonnetnek. Érmét, dob, fej, vagy írás? Fej, oké, fel vagy véve. Wilmington nem a célállomás, csak útba esik, a kapitány pedig reméli, megéri az áldozatot a kiscsaj, akit Roger annyira meg akar találni. 
Közös főzőcskézés Laoghaire-éknál, jó a hangulat, úgyhogy tuti, most fog kiderülni, Bree kicsoda. Előbb persze csak az, hogy Lallybroch itt van a közelben, a lány megemlíti, hogy anyja rokonai élnek ott, bár még sosem találkozott velük. Miért, ki a te anyukád? Hát Claire Fraser. Meglepetésre Laoghaire nem esik neki egyszerre, próbál kedves lenni, miután tisztázódik a vezetéknév körüli anomália, meg is jegyzi, hogy rendes ember lehetett az a Frank Randall, ha egy ilyen kedves lányt nevelt fel. Bizony rendes is volt, meg néha másnapos is, ahogyan látjuk a következő jelenetben. Hiába Roger is az epizódban, most bizony a (majdnem) após nyeri a cukiságversenyt, ahol felül a kanapén, ahol aludt, és a reggelit hozó lányát bámulja. Majd felveti, hogy esetleg Bree külföldön is tanulhatna. Mondjuk Angliában. 
Laoghaire fúrni kezdi a Jamie legendát, ő - még mindig nem árulva el, kicsoda - úgy tudja, hogy azt beszélik a népek arrafelé Lallybrochban, hogy azért kellett elmennie Claire-nek, mert Jamie-nek nem kellett a gyerek. De azért reméli, hogy másodjára nem fog hátat fordítani az apja ennek a kedves lánynak. Bree sietősre fogná. Miért is? (Ha bármi fenyegeti az apanázsát, arról tudnia kell neki is) Hát izé, lesz egy tűzeset, amit meg tud akadályozni. Na ezt hiba volt így elmondani, mert Laoghaire rögtön boszorkányt kiált. Bree is ugyanolyan, mint az anyja, akinek a máglyán kellett volna égnie. A vendégnek is leesik, ki a házigazda, na de ő sem az a mulya típus, rögtön szemébe mondja Laoghaire-nek, hogy tessék már felfogni, Jamie soha nem szerette őt. Az asszonyság erre bezárja a szobába, majd megy (nyilván) feljelenti boszorkányságért. 
Újabb flashback (vagyis forward), Frank Bree elé megy kocsival, beülteti, elmondja neki, hogy elfogadta a Cambridge-i állást, és szeretné, ha a lány is vele tartana. Ó, te jó ég, ez akkor történt, mikor az az utolsó nagy veszekedés volt a házastársak között. A férfi mondja is, hogy válni fognak, Bree szerint ehhez már túl öregek. (LOL) De azért érthető, hogy ki van bukva a hírre. Frank azt mondja, néha az élet váratlan fordulatokkal szolgál, de akkor is tesszük a dolgunkat, küzdünk tovább. Bree dühösen otthagyja. Aztán már a temetőben látjuk a lányt, ahogy apja sírja előtt arról beszél, bárcsak maradt volna abban azt autóban, akkor talán minden másként történt volna. Mert Frank az ő hős apucija. 
Meglepő, de Roger boldogul a hajón. Ám ahol Bonnet a kapitány, marad még feszkó bőven. Például egy síró csecsemő, akit aztán alkoholba mártott ujjal nyugtatgat a pasas, de mi már bőven kinézzük belőle, hogy képes lett volna más módszert is választani a gyerek elhallgattatására. Roger éjszaka sikoltozásra ébred, kiderül, hogy egy 4-5 éves forma gyerek himlős, Bonnet pedig a legegyszerűbb járványügyi döntést hozza meg: ki kell dobni a gyereket. Roger erre nem hajlandó, Bonnet meg egy mozdulattal (a la Jaime Lannister) kilöki a hajóablakon. A kétségbeesett anyuka meg utánaugrik. Kedves Roger, üdv a 18. században. Ugye ilyesmiről ritkán olvastál a történelemkönyvekben? 
Átvizsgálják az utasokat, az anyuka a csecsemővel pánikba esik, a gyerek lázas ugyan, de csak azért, mert most nő a foga, viszont ilyen aprócska mellékkörülménnyel nyilván nem fog a többi matróz törődni. Roger keres nekik rejtekhelyet, de előtte az asszony még bemutatkozik. Ő is Mackenzie. Meg is menekül a kicsike, legalább is úgy néz ki, elmúlt a veszély, de akkor Bonnet megtalálja őket. Megint feszültség, majd a férfi elmeséli, hogyan úszta meg szerencsével azt, hogy ne ő legyen egy építésen az emberáldozat, akit a falba temetnek. Így aztán most megint érmét dob, Rogernek megint szerencséje van. Közben látjuk Bonnet ujján Claire gyűrűjét.
Bree közben próbál kiszabadulni, de minden ablak zárva. Ekkor jön Joanie, aki segít neki megszökni, egyenesen Lallybrochba viszi. Ian kibiceg a kapu elé, a bemutatás, ez itten Brianna, Jamie Fraser lánya, nagyon egyszerű. Jenny nincs odahaza, elment segíteni unokát világra hozni (Laura Donnelly nem tudta zsúfolt naptárába beilleszteni az itt leforgatandó egy, max. két jelenetet), Ian ellátja Bree-t pénzzel és Claire Lallybrochban tárolt ruháival, a kis szőrmés-kapucnis kabátkát, amit a bérletbegyűjtéskor viselt, Brianna magára is ölti. Így látjuk már viszont a kikötőben. A jegyvásárlás előtt aztán egy Joseph Wemyss nevű alakba botlik, aki kétségbeesetten kérleli, hogy fogadja a naccsága szolgálatába a lányát.
Ugyanis egy uraság szemet vetett rá, és nem, kedves Bree, nem úgy van az ekkoriban, hogy egyszerűen csak szól az apa, hogy nem engedi szexuális segédeszközként használni a lányát, akit amúgy Lizzie-nek hívnak. Amikor a férfi meghallja, hogy kishősnőnk Amerikába tart, talán még jobban is megörül, annál jobb, annál jobb. Bree kötélnek áll, két személyre vesz jegyet. A két lány a mólón áll, mindketten visszafordulnak, Lizzie is búcsúzik apjától, és Frank is megjelenik 20. századi ruhában (végre értelmet nyer a forgatáson lőtt rajongói fotó), és biztatóan bólogat, hogy csak küzdj tovább kislány, bátorság.
Hát akkor kezdődjön a nagy kaland, vagy ahogy az epizód címe is sejtetni engedi (Lewis Carroll Alice Csodaországbanjából idézve), a totális őrület. Fun fact: három és fél évad után ez volt az első rész, amelyben nem szerepelt Caitrioa Balfe, és a második, amelyben nem láthattuk Sam Heughant.
Facebook kommentek