Sokan szerettétek a VIASAT3 sorozatát, a 200 első randit. A Félixet megformáló Kékesi Gábor után ezúttal a főszereplővel, a Lucát megjelenítő Gáspár Katával beszélgettem, aki épp olyan életörömmel és lelkesedéssel beszélt kollégáiról, ahogy Luca tette a sorozatban.
Egy Tóth János epizód forgatásáról siettél a 200 első randi castingjára, hiszen aznap szóltak, hogy menj. Nem sok időd volt hát a felkészülésre, mégis tiéd lett a szerep. Váratlanul ért?
Szoktunk ezzel viccelődni a kollégákkal, hogy ha úgy mész egy válogatásra, hogy nem tudsz felkészülni rá, akkor az nagy valószínűséggel jól sikerül, mert nincs időd görcsölni rajta. Az ember tele van adrenalinnal, és így általában jobban sikerül teljesíteni. Amikor mondtam a kollégáknak, hogy a forgatásról castingra megyek, azt mondták, hogy ne aggódjak, mert egy szerepet így lehet a legnagyobb valószínűséggel megkapni. Ha két héttel előtte elküldik a jelenetet, akkor már gondolkodsz, hogy mit és hogyan kéne csinálni, így már valamilyen elképzeléssel mész a castingra, és izgulsz. Viszont ha az utolsó pillanatban azt mondják, hogy hat óra múlva legyél ott, és azt az időt végigdolgozod, mint én tettem, akkor az esélytelenek legnagyobb nyugalmával érkezel.
Amikor másnap felhívtak azzal, hogy megkaptad a szerepet, mi játszódott le Benned? Nem volt kérdéses, hogy hogyan egyezteted össze ezt a munkát a színházzal?
Azt gondolom, hogy manapság nagyon örülnek a színházak, ha a színészeik forgatnak, és én maximálisan biztos voltam a színházamban, hiszen nagyon sok kollégám forgat filmeket, sorozatokat, úgyhogy ha egy mód van rá, a színház megoldja, és az én esetemben is így történt. Miután felhívtak, hirtelen azt sem tudtam, mi történik. Annyit tudtam, hogy ez egy sorozat lesz, és amikor elmondták a kollégák neveit, nagyon megörültem, hogy ilyen jó kollégákkal fogok együtt dolgozni. A második gondolatom az volt, hogy azonnal kérem a forgatókönyveket, hogy hadd olvassam el. Annyira izgatott lettem, hogy a színház mint probléma-faktor eszembe sem jutott. Ha nem kaptam volna meg a szerepet, biztos szomorkodtam volna, de bíztam abban, hogy ha ilyen hirtelen jött, akkor ennek jönnie kellett és úgyis megoldódik minden.
Melyik jelenetet kellett eljátszanod a castingon?
Azt a monológot kellett elmondanom, amikor Lucát beültetik a mikrofon mögé, és elmondja, hogy az anyja fogadott ellene, és emiatt le kell fogynia a húga esküvőjére és még pasit is kell találnia. Egy elég hosszú monológ volt ez, néha belepillantottam a papírba, de nagyon sokat improvizáltam.
Jobban sikerült szerinted a válogatás, mint a konkrét forgatás?
Nem tudnám megmondani, hogy jobb volt-e, mivel a casting annyira hirtelen helyzet volt, hogy jóval több volt benne az ösztönösség, mint a tudatosság. Amikor a jelenetet vettük fel, akkor már a rendezői instrukció találkozott az én elképzeléseimmel. Jellemző szokott lenni, hogy van egyfajta elvárás, hogy ha egy jelenettel castingoltál, akkor ezt neked tudnod kell, úgyhogy szoktuk azt érezni, hogy a válogatáskor jobb volt, de ez esetben változott azóta a szöveg, nem egyedül voltam a jelenetben, úgyhogy mások voltak a körülmények. Talán kicsit jobban izgultam előtte, mint a többinél, hiszen ez nem tiszta lap volt, hanem a régi instrukciók is kavarogtak a fejemben. Ezeket próbáltam elfelejteni, hiszen nem az akkorból kellett táplálkoznom, hanem a mostból.
Egy epizódot mennyi idő alatt forgattatok le?
Nem tudnám pontosan megmondani, mert nem kronológiában haladtunk, hanem a külső helyszínekkel kezdtük, és utána mentünk a stúdióba. Nekem 90 forgatási napom volt, és körülbelül 620 jelenetem, de mivel össze-vissza vettük fel a jeleneteket, nem tudom, hogy hány napból állt össze egy epizód.
A plusz kilókat imitálandó ,,ki voltál tömve”. Milyen viselet volt? Lehetett beleszólásod abba, hogy mennyi legyen az a plusz Lucán?
Egyáltalán nem érdekelt, hogy mennyi a plusz rajta, inkább annak örültem, hogy más karaktert játszhatok, mint amilyen én vagyok. Nagyon tetszett, hogy olyan ember bőrébe bújhatok, akinek mások a mozdulatai is. A tömés kialakításában részt vettem, hiszen mégiscsak én viseltem, így együtt találtuk ki, hogy hogyan lehetne még praktikusabban megvarrni, hány részből álljon. Elég meleg volt, de megbeszéltük, hogy ez egy olyan dolog, ami nem fog változni, így egyetlen egyszer sem hőbörögtem amiatt, hogy nagyon meleg a tömés, mert nem tudtunk tenni ellene. A külső helyszíneken az augusztusi melegben egyáltalán nem volt komfortos viselet, de amikor ősszel hűvösebbre fordult az idő, akkor nagyon kellemes lett hirtelen.
A Szilárdot játszó Farkas Ádám egyetemi osztálytársad volt. Voltak rajta kívül rég nem látott ismerősök, akiknek örültél?
Ha már az osztálytársaknál tartunk, akkor a barátnőim, akik a sorozatban is a barátnőim voltak, Menczel Andrea és Páder Petra, ők például az osztálytársaim voltak az egyetemen. Nagyon jó volt találkozni, úgyhogy készítettünk egy 1/20-ad osztályképet a forgatáson. Ha jól emlékszem, nagyjából 120 színész dolgozott a sorozatban, ez már önmagában is egy gyönyörű szám és nagyon jó volt mindig új színészekkel találkozni és együtt dolgozni. Voltak régen látott kollégák kisebb-nagyobb szerepekben, úgyhogy nagyon kellemes élmény volt.
A kezdetek kezdetén tudtátok, hogy két évadra készültök?
Tudtuk, hogy ez egy kétévados sorozat, de azt nem, hogy szeretni fogják-e az emberek. Ha nem lett volna sikere, akkor nem biztos, hogy beszélhetnénk második évadról, és az rossz érzés lett volna, hiszen azt jelentené, hogy nem tetszik a nézőknek az, amiben a szívünk-lelkünk benne van. Luca története lezárást kap a második évadban, tehát a sorozatnak harmadik évada biztosan nem lesz, bár a spanyolok három évadra bontották le a két évadnyi történetet. Már nagyon várjuk, hogy elkezdjük az új évad forgatását!
Volt kedvenc jeleneted?
Volt, de nem tudnék egyetlen egyet kiemelni. Voltak olyan jelenetek, amiket azért szerettem, mert mindannyian benne voltunk; volt, amit azért, mert egy egészen nehéz jelenetet bogoztunk ki színészileg és emberileg, és a végén valami olyat hoztunk létre, amire azt mondtuk, hogy megérte ennyit filózni rajta. Voltak drámai részek, amik pont azért voltak maradandóak, mert mégiscsak egy vígjátékról van szó. A jelenetek nem csak egy kaptafára készültek, hanem néha lehetett bátornak lenni, nem félt tőle sem a rendező, sem a csapat, így filmes jelenetek is születtek, és ez nagyon fontos volt számunkra. Ez is mutatja, hogy igenis lehet jó napi sorozatot csinálni, mert az ember az utolsó energiáján túl is azon van, hogy jó legyen, amit csinál. Mindig azt szoktam mondani, hogy arra vagyok a legbüszkébb, hogy egyetlen egy nap sem volt, amikor úgy mentem volna haza, hogy nem tettem meg mindent, és ha a kollégáimra gondolok, ugyanezt tudom elmondani. Mindannyian beletettünk mindent, és ezt csak így érdemes csinálni.
Az első évad lezárását milyennek tartod?
Ahhoz képest, hogy ez egy vígjátéksorozat, nagyon bátor volt a lezárás. Egy kicsit kockázatvállalós volt, de talán pontosan ezért jó. Azt gondolom, hogy nem baj az, hogy nem azzal a kérdéssel lett vége, hogy Luca vajon kivel jön össze, hanem a fő problémakör teljesen háttérbe szorult. Most azon rágódik mindenki, hogy mi történt, melyik családtaggal történt, mekkora a baj, hogyan fogja ez megváltoztatni az életüket. Mindenkit sokkolt ez a befejezés, és talán pont ez is volt a cél, hogy ne tipikus, könnyed és laza lezárás legyen. Én szeretem az ilyeneket, ha a fő problémáról egy huszárvágással egy egészen más probléma jön elő, úgyhogy szép váltásnak tartom.
Mivel töltötted be a forgatások után keletkezett űrt?
Hagytam magamnak egy-két hét semmittevésnyi időt. Nem akartam rögtön visszacsöppenni a megszokott életembe, muszáj voltam egy kicsit pihenni, és magamhoz térni. Próbáltam nem halmozni a feladatokat, úgyhogy pihentem, találkoztam a családommal és a barátaimmal. Most már járok szinkronba, kezdődik egy próbafolyamatom is, visszamentem angolórára, úgyhogy mára már visszatértem az eredeti ritmusomba.
Mennyire változtatja meg az ember életét, ha egy sorozat főszereplője lesz?
Azt az öt hónapot, míg forgattunk nagyon megváltoztatta, hiszen minden erről szólt a reggeli keléstől az esti fekvésig. Sokan mondták, hogy egy idő után rá fog állni az agyunk a szövegtanulásra, de ahogy fáradtam, egyre kevésbé maradt meg a szöveg, úgyhogy még többet kellett vele foglalkozni, viszont utólag nagyon jó élményként gondolok vissza a forgatásra. Akik szerették a sorozatot, olyan kedvesen jönnek oda az emberhez, és ez nagyon jóleső érzés, pláne, hogy általában nincs belőle kiemelve senki, hanem en bloc az egészet úgy szeretik, ahogy van. Nem változott meg az életem, ugyanúgy csinálom a dolgaimat tovább. Színész vagyok, és az a lényeg, hogy minél jobb munkákat csináljunk, és szerintem ez egy nagyon jó munka volt. Megy az élet tovább, csináljuk a dolgunkat, ahogy eddig is.
Köszönöm a beszélgetést! Mi itt a Hogyvolton nagyon várjuk vissza Lucát, s amíg nem érkezik a második évad, visszanézzük a Sony Maxon minden hétköznap este 18:00-tól.
Facebook kommentek