Van egy jó és egy rossz hírem. A jó az, hogy ma Anikót kapjuk porondmesternek, a rossz meg az, hogy az az idétlen barna csizma van a lábán, amivel már vagy ötször-hatszor próbálkozott a stylist ebben az évadban, de még mindig nem találta meg azt az outfitet, amihez illik. Elárulom, hogy most sem sikerült. Nézzünk is be gyorsan az ápoltakhoz, akik éppen a Bëlga Szerelmes vagyok című műremekének dallamaira ébredeznek darabos mozdulatokkal. Ezek után Adrit és Rolit látjuk a nappali egyik kanapéján fetrengeni, amint a korszakos VV9 szappanopera legújabb epizódjának a forgatókönyvét írják. Roli azonnal leszögezi, hogy a következő részben Zsu a fél szemére megvakul, mert azt a szappanoperát nem lehet komolyan venni, amiben nem vakul meg valaki indokolatlanul, legalább egy kicsit. Zsuzsu ezt fél füllel hallgatja, az agya lassan bootol, majd amikor feláll a rendszer, akkor regisztrálja, hogy ő most haragszik Adrira valamiért, úgyhogy ki is trappol a szobából az ő kis bájos, birodalmi lépegetős mozdulataival. 

Az ezt követő monológjában pedig elhangzik valami, amitől számomra hirtelen nagyon sok minden értelmet nyer. Zsuzsu azt bírja mondani, hogy:

"Kicsúsztak a gondolatok, ami a fejemben van, a számon."

Tessék, itt a válasz a mindannyiunkat az évad eleje foglalkoztató kérdésre. Azért olyan süsü ez a lány, mert folyamatosan szivárognak ki az agyából a gondolatok a száján keresztül! Térjünk vissza a romikanapéra, ahol már nem a forgatókönyvvel vannak elfoglalva a delikvensek, hanem egymással. Adri ismételten segget villant a kamerába, mert az a pink szoknyácskája van rajta, ami valahogy egyre rövidebb, és már akkor sem bírt benne viselkedni, amikor ez a ruhadarab még 20 centivel többet takart a testfelületéből. A párbajozók most egy tejesen érthetetlen flörtbe kezdenek, amit én nem bírok komolyan venni, és valahol kimondottan creepy is az egész. Miután megbeszélték, hogy beleírnak a soriba maguknak egy szerelmi szálat, hirtelen áttérnek arra, hogy valójában Adri szerelemmel szereti-e Rolit, vagy csak úgy, ahogy egy ellenfelet, manipulátort, random valóságshow kollégát szeret az ember. Közben megy a szemezés, simogatás, lábösszedörzsölés, gügyögés, satöbbi. Roli szerelmesen néz, Hunor meg nagyon csúnyán – aki tisztes távolból figyeli az eseményeket és nagyon nem tetszik neki, amit lát. 

Ennek a bizarr kis jelenetnek sem előzménye, sem folytatása nincs, a szerkesztők úgy döntenek, hogy inkább nézzünk most bele a Küzdelem az álmokért legfrissebb epizódjába, aminek kapcsán én tényleg meglepődtem, hogy ennyi kreativitás szorult ezekbe a lemmingekbe. Van itt kérem minden: Greg négyes szerepben, újraélesztés, szellemjelenés, színpadi csók, majd jön az ominózus megvakulás, amit Zsu a dramaturgiailag létfontosságú „jaj, nem látok az egyik szememre!” – felkiáltással sulykol a gyengébb képességű nézőkbe. Már látom, ahogy elkezdenek gyűjteni Zsuzsu szemműtétjére. Ezek után fellép az együttes, Adri és Greg piknikezik és romantikázik, Hunor és Roli meg annyiszor ránt fegyvert hirtelen, ahányszor csak eszükbe jut. Roli úgy döntött, hogy az HBO-ra pozícionálja a sorozatot, mert úgy repkednek a szájából a faszok és a baszdmegek, mintha muszáj lenne. Az adás drámai csúcspontjaként a félszemű Zsuzsu a küszöbön találja az ő saját gyerekét egy piknikkosárban (prop recycling!), akit 18 évesen szült, és most az együttes fog felnevelni. Úgyhogy le is lépnek a bűnbarlangból, Roliékat meg feldobják a zsaruknál a poén kedvéért. Ezek után epic autósüldözés következik - mert valamire való sorozatból az sem maradhat ki -, de olyan practical effecttel, ami a maga nemében zseniális: botokra szerelt játékautókkal szemléltetik az üldözést, de sokkal többel, mint amennyi elvileg szerepel a jelenetben. Rolit meglövik, ezért a VV Renáta Színitanoda záróvizsgáját ötösre teljesítve úgy üvölt, mint Reni, amikor megcsúszott a fürdőszobában, és pont úgy fetreng elviselhetetlen kínjában. Ezek után Anikó jobbnak látja, ha beiktat egy reklámot, hogy mindenki elrohanhasson egy felesért, mielőtt folytatnánk a műsort. 

Sajnos vissza kell térni a valóságba, pedig én inkább néztem volna még tovább Rinya Dia, Lucsiánó és Eduárdó kalandjait, különösen annak tükrében, ami most következik. A párbajozók szopatására most azt találták ki, hogy feküdjenek egy-egy hatalmas doboz alá egy kamerával, és úgy létezzenek meghatározatlan ideig, mert az majd milyen szórakoztató lesz. (spoiler alert: nem lesz az.) A dobozokra pszichopata hajlamú kellékesek a párbajozók fotóját applikálták kivágott szemekkel és a szájukra erősített tölcséres csővel, ami annyira bizarr látvány, hogy nem is akarok róla beszélni többet. Egy darabig kergetik egymást a szerencsétlenek a kis dobozaikkal, aztán megunják, úgyhogy ki lesznek terelve az udvarra, hogy egy nagyon elmés versenyben mérjék össze az erejüket. Egy-egy, a dobozra ragasztott kanálban kell tojásokat egyensúlyozni és egy tálba pottyantani, persze úgy, hogy semmit nem látnak közben. Nagyszerű. Most már teljesen biztos vagyok benne, hogy legalább egy szerkesztőnek tojásfétise van, mert gyakorlatilag nem lehet itt játékot tojás nélkül elképzelni, pedig ez a feladat is ugyanígy működött volna mondjuk pingponglabdákkal, ahelyett, hogy egy elég értékes élelmiszert pazaroltak volna ész nélkül. Megint. 

Másik dolog, amiről képtelenek a szerkesztők leakadni, a szócsata. Ez a következő feladat, mert úgy érezték, hogy Reni híján már túl régen volt az utolsó igazán értékelhető ugatás a műsorban. A még mindig dobozok alá kényszerített párbajozóknak kell most elküldeni egymást a halál faszára, lehetőleg minél sokszínűbben és választékosabban. Erre esély sincs, mert Adrinak nincs vitakultúrája, és ismét bebizonyítja, hogy annál idegesítőbb dolog, ahogy ő vitatkozik, nem létezik a világon. Váltogatva ripacskodik és rikácsol, amikor pedig a vitapartnere belefolytatná a szót, idegállapotba kerül, és minden komplexusa elementáris erővel bugyog fel, ahogy ilyenkor azt ugatja idegbeteg módon, hogy „helló, helló, helló, én beszéltem!” Hunor már fel is kúrja magát, de úgy, hogy egy mondatában több a „geci”, mint bármely más szó; amit nem is csodálok, mert ha soha többé nem kell hallanom ennek a némbernek a hangját, az is túl korán lesz.

Roli félunottan válaszolgat, arra azért gondosan ügyelve, hogy a rekedten óbégató Adrinak egyetlen mondatát se sikerüljön befejeznie. Majd egyszerre kezdenek el pofázni, és egy ponton a dolog már nagyon hasonlít a Confrontationre a Nyomorultakból, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy az egy zseniális musicaldal, ettől a vitától meg legszívesebben levágnám a fülem. Adri úgy belemelegszik, hogy melltartóra vetkőzik, és úgy tolja tovább, majd a veszekedés a hazugság tengelyére csavarodik, mint minden eddigi VV9 vita, és innentől kezdve engem nem érdekel. Ez a játék nem az őszinteségről meg a tisztaszívűségről szól, és aki ezt nem akarja elfogadni, az húzzon haza most. Amikor a szerkik gongatnak, hogy elég lesz ebből,  Adri csövessé változva kerül elő a dobozból, Hunor meg is ijed tőle. Roli meg készülhet rá, hogy hasonlóan színvonalas, kulturált vita és észérvek logikus ütköztetése vár majd rá a párbajon is.