Invernessben járunk 1970-ben, valakik épp költöznek be a tiszteletes házába. Az odabent gitározgató Roger? Nem, úgy tűnik Fiona talált magának egy férjet, az ő otthonuk lesz a hely. Jókívánságok, tószt meg a kulcsok átadása. Hogy miért látjuk mindezt, rögtön kiderül, hiszen Fiona elpletykálja hites urának, hogy Roger Amerikába megy egy skót fesztiválra, amit a pasas eléggé abszurdnak érez. De nem csak ezért fontos az utazás, hanem mert Briannával is találkozni fog, aki most az MIT-re jár, mérnökhallgató. Roger legutóbb karácsonykor látta (ez már egy másik karácsony, egy évvel később, közben egy nyári szünetet is együtt töltöttek). Fiona biztatja mamlasz történészünket, hogy valljon a lánynak szerelmet. 

Várható volt, hogy a történtek után Fraseréknek nincs kedvük maradni River Runban. Tartják magukat ahhoz a tervhez, amit kirablásuk előtt raktak össze: Ian megy haza az első hajóval, ők ketten meg új életet kezdenek valahol nyugatabbra, talán épp a hegyek közötti Willem's Creek településen. Jamie például nyithatna ott egy  nyomdát. Jocasta nem igazán lelkesedi e hivatás iránt. Jamie vissza akar adni egy pénzzel teli bugyellárist, de nénikéje nem engedi. Sőt, kocsit, lovakat és fegyvereket is kapnak. Meg még egy valamit: Ellen gyertyatartóit. (Na, ezt vajon melyik felföldi lovagjától kaphatta?) Jocasta nem szokott bánkódni azon, ami elveszett, de mit nem adna azért, hogy lássa Jamie arcát. 

A terv egyik pontja nem biztos, hogy meg fog valósulni: Ian is Amerikában akar maradni. Jamie szerint még gyerek ehhez, de a fiú okosan érvel: egyrészt az ő korában Jamie már Franciaországban harcolt, ráadásul vele is elég sok minden történt, sokat tapasztalt, világlátott ember lett belőle. A nagybácsi belemegy, írna is Jennynek, de Ian leállítja: egy felnőtt férfi az ilyet maga rendezi el. Marad még egy kellemetlen búcsúzás, Claire és Jocasta között. Az úrnő látja, hogy mennyire szereti hősnőnk Jamie-t, de rossz hatással van rá. Jamie-nek annak kellene lennie, amire született: földbirtokosnak. Nem szabadna tehetségét egy nyomdagép mögött elvesztegetnie. Új családtagunk van: Clarence, az öszvér. És megérkezik John Quincy Myers is, akinek pont arra van dolga, amerre Jamie-ék tartanak, így elkíséri őket. Én sajnálom Jocastát, hogy most megint magára marad. Roger megérkezik Bostonba, Bree várja. Zavart ölelkezés a reptéren. Jó látni téged. És már száguld is az autópályán a kocsijuk Észak-Karolina irányába. A kocsiban - Roger vezet - amerikai gyorskaja dögivel. Majd játszanak, amerikai és skót jelzőket mondanak a, b, c, stb kezdőbetűvel, kiegészítve a miniszter macskája kifejezést. Aztán a szokásos maszatos az arcod, nem ott, hanem ott, s végül majdnem lesodródnak az útról, ahogy Bree megcsókolja a srácot. Gyönyörű szép áttűnés: látjuk, hogy Claire-ék is ugyanazon az úton haladnak 200 évvel korábban. Nagy szőrös barátunk idegenvezetést tart: a távolban látható nagy hegynél gyűlnek össze ősszel a környékbeli skót telepesek, hogy terményeiket elcseréljék. Aztán az indiánokról beszél, ez a vidék most a cserokik földje, és ők mindent megtesznek azért, hogy meg is védjék azt. Hőseink egyetértenek abban, hogy nem hibáztatják őket ezért. Azért Claire arcán mintha némi aggodalom tükröződne. A cserokiknak egyébként komoly életfilozófiája (vagy mondhatjuk, vallása) van, melynek központi eleme a föld harmóniájának fenntartása. Ian még mindig nem szakad le az indián nők témáról, Myers elmondja, hogy a cseroki nők maguk választanak férjet, és azt is, akivel előtte lefekszenek. Este a tűznél megbeszélik, hogy Ian Myersszel tartana a kis kereskedelmi útján, nem kell aggódni, azok a népek, akikkel találkoznak majd, mind barátságosak. Mikor kettesben maradnak, Jamie-ék arról beszélnek, hogy nem lenne-e inkább Claire kedvére Bostonban letelepedni? Ó, nem, nem, az egy másik élet, amit otthagyott, most kettesben szeretne Jamie-vel valami újba és sajátba belekezdeni. Meg aztán Bostonban fog ez az egész függetlenségi háború nevű dolog kezdődni. Útközben arról beszélnek, hogy a 20. században Bree megválaszthatja, mit tanul és mi lesz a hivatása. Claire mindig is tudta, hogy orvos akar lenni, Bree valószínűleg több kanyart tesz majd, míg rátalál arra, ami neki kell. Inkább apás gyerek volt - mondja Claire egy árnyalatnyi keserű mosollyal az arcát, ezért is gondolta először, hogy ő is történésznek megy.   Elered az eső. Arról beszélnek, hogy majd a városkában előbb valami fogadóba költöznek, Claire kedvesen kekeckedve megemlíti a bordélyház lehetőségét is. Meg kell állniuk lovat patkolni, közben meg arról beszélnek, hogy és mi az, amit Jamie csinálna szívesen. Hát ő akár egész életében törvényen kívüli maradna, nem rossz élet az, de az ő korában, családos emberként ugyebár illik megállapodni, rendes életet élni, rendes munkával, meg ilyesmivel. Dörög az ég, Clarence, jajj, kis csacsi, elszalad, Claire utána. 1970-ben zajlik a bazi nagy skót buli, hááát, nem egy Woodstock. Roger kiltben (no, nem abban a nagy fajtában, amelyik a földet súrolja, csak a kis csini rakottszoknya-félében). A nagy vásári forgatagban rajzoltatnak magukról egy közös portrét, majd táncolnak.  Öröm és bódottá. Este közös muzsikálás a sátorban, hiszen fellépni hívták ide Rogert. Előbb egy kis tánczene, majd egy szerelmes ballada, amit Roger egyértelműen Briannának énekel, bár a közönség nőtagjai kollektíven elolvadnak tőle. A koncert után búcsú a vityillók előtt, de Brianna átad egy könyvet ajándékba a skót telepesekről (én azonnal fellapoztam volna a névmutató), meg egy üveg piát. Esetleg Roger be is mehetne Briannához megkóstolni az itókát.Egy szarvastrófeán poénkodnak, amikor egyszer csak, hopp, Brianna felsője landol az agancsokon. Lám, lám, eljött az ideje a generációváltásnak e téren is. De Roger visszakozik, és elővesz egy ékszeres dobozt. Jajj, Roger nem ezt mondta Fiona, amikor. Huh, csak egy karkötő. Benne a szeret-nem szeret virágsziromtépegetős mondóka franciául. De aztán csak letérdel Roger Bree elé, erre a lány annyit tud mondani, hogy ez így túl gyors. Roger régi vágású fiatalember, szépeket beszél arról, hogy szeretné a nevét adni Bree-nek és így tovább, Bree visszautasítja. És jön egy nagy veszekedés (pofon is csattan) arról, hogy szóval a csaj csak dugni akart. Ha csak ennyit akart volna tőle Roger is, azt már tucatszor megtehette volna. Bree szerint nem fair, hogy egy férfi bárkivel dughat, de akit feleségként akar, az maradjon szűz az elköteleződésig. Roger nem így érti, az ő szemében mást jelent, hogy házasság - legalább is eljegyzés -  nélkül nem akar a lánnyal lenni. Clarence visszatért Jamie-hez, míg Claire nem, őt ledobta a ló, mikor mellettük csapott bele a villám egy fába. Az eséstől eszméletét veszti, a szakadó esőben tér magához. Menedéket keres magának, aztán a észrevesz egy megrepedt emberi koponyát a földben, mellette valami csiszolatlan ékkőféleséget, ezzel egy időben pedig egy kísértetet lát közeledni a villámfényben. Egy indián az, fáklyával a kezében, nyakában az ékkővel, majd mikor megfordul, látszik a fejsérülése. Minden bizonnyal az ő koponyáját találta meg Claire.Fáklyás felvonulás és skót duda a 20. században is, és mintha békülés lenne ifjú hőseink között, de aztán megint eltörik a dolog, Bree, ismerve anyja élettörténetét, nem feltétlenül hisz a házasság intézményében. Roger ezt úgy érti, hogy a  lány azért nem akar elköteleződni, hátha talál nála jobbat. De a karkötőt csak tartsa meg Brianna. Egyesével hívják a klánvezéreket, utoljára a MacKenzie-két, Roger elindul, aztán felgyújtják az óriás szalmabábú szarvast, Brianna pedig közben eltűnik a nézőtérről. Szegény Roger, sajnálom, de én se tudnék mit kezdeni az ő amúgy más szemszögből tiszteletreméltó nézeteivel. Claire másnap reggel felébred, sehol sem találja a csizmácskáját - pedig jó kis cipzáros fajta -, viszont észrevesz egy lábnyomot, és elkezdi követni (koponya és ékkő a táskában), és a zene olyan kis szelíd és már-már nosztalgikusan érzelmes, hogy meg vagyok győződve, hogy most fogunk egy rég nem látott rokonba botlani (valamikor fogunk, ez nyílt titok már jó ideje), de nem, "csak" Jamie-hez vezetnek a lábnyomok. Kicsit ijesztő a helyzet, állítólag Claire maga hozta ide a lábbelijét, Jamie azért várakozott itt, gondolván, úgyis mindjárt jön az asszony. Claire elmeséli az éjszakáját, benne a szellemmel - szerinte ő vezette őket pont ide.Szerintem amikor Jamie a mosakodást említette, nem a koponya megtisztítására gondolt, de legalább megtudjuk, hogy az egykori valakinek ezüst fogtömése volt, ami 1768-9 környékén, meg még úgy száz évig lehetetlen. Akkor tehát az illető is időutazó lehetett. Aztán egy tisztásra érnek, ahol epreket találnak, és megtudjuk, ha eddig nem  következtettük volna ki, hogy a Fraser név a francia eperből (fraises) származik. Majd körbenéznek a tájon, és mi már sejthetjük, hogy itt lesz bizony az új otthonuk.