Zsuzsu teakészítés közben olyan erővel koncentrál a Renivel szemben frissen életbe léptetett kommunikáció-stopra, hogy csak rendkívül lassan jut el hozzá a többiek segítő szándékú közlése: hiába szólongatja Adrit, mert kint van és nem hallja. Reninek ugyan rosszul esik, hogy drága barátnője, akit annyira szeret és tisztel, ideiglenesen úgy döntött, nem szól hozzá, de a világért sem kérné őt számon, inkább diszkréten felitatja könnyeit, majd a nyugiszobába vonul meditálni. Eldönti, hogy terápiás céllal naplót vezet majd, és minden vitát dokumentálni fog, hogy később majd elemezhessék a pszichológusával. Távozás előtt még megértő sóhajjal nyugtázza, hogy ez a jóságos, édesen infantilis Zsu még nem tart a lelki fejlődésnek e magas szintjén, majd elhatározza, hogy esti imájába őt is belefoglalja majd.

Vicceltem. A fél epizódot végigőrjöngi. Megint.

Mivel Zsuzsu megnémult, az aktuális összecsapás egyetlen habzó szájú, dehonesztáló képekkel telített Reni-monológra korlátozódik, először Adrihoz címezve:

Sajnálom, hogy ő nem ember. Mer’ nem ember, egy patkány, egy állat, aki ilyenre képes, hogy én nem bántottam a büdös életbe’, és levegőnek akar nézni….Csak sírni látod ezt a lányt, csak szenvedni látod ebben a játékban, TAKARODJON HAZA, aki szenved. Én nem szenvedni jöttem ide, hanem élvezni az egészet, kiadni önmagamat. Így kitárom, aranytálcán! Kitárom önmagamat!...Ez nem, ez egy sunyi, sumák, megkeseredett nő. Nem való ide!

Adri próbálja felidézni, mi is volt a „safe word”, amíg nem késő.

A második rész már közvetlenül Zsuzsuhoz szól:

Patkány! Oda szarsz, ahol eszel, te kutya? Oda szarsz?!!!! Hátba támadod a barátaidat, te féreg? Mer’ az vagy!

De a java még csak most jön:

Még Roland is jobb nálad! Mer’ ő nem színlel barátságot!

Te színészkedsz! Színészkedsz, anyukám!

(Puskás Peti egész családja felsír a háttérben.)

Ki vagy te itt? Korona van a fejeden? Ki vagy te? Válaszojjá’!!!!!!

Aztán holmi érveket emleget, mert ilyenjei Zsuzsunak nincsenek, bezzeg ő már mindent elsütött Tiv Tivy A polémia művészete című 600 oldalas, limitált kiadású kötetéből. Mondandója két „lelki roggyant” és egy "féreg" közé rejtett esszenciája: ő soha, egyszer sem sértette meg mimóza öribariját.

„Idevaló vagy ebbe a játékba? Bárki, még a Hunor, akire azt mondjuk, hogy semmilyen…mert semmilyen, ha jön egy feladat, örülni tud neki", fejti ki, mi is a probléma Zsuzsuval. 

 Sajnállak, mert kisebbségkomplexus vagy benned.

Reni órákig tudná sorolni Zsu ellene elkövetett bűneit, bezzeg a másik csak ott áll, és áztatja a teafiltert, mint egy katatón brit értelmiségi.

Apró szusszanásként Anikó érkezik, hogy kihirdesse az utolsó versenyszámot a legtöbb villért összekaparó Adri, Hunor és Greg számára, amely után egyikük végre megkapja a – remélhetőleg átfesthető – robogót. A döntősöknek odakint kell állniuk a járműre tett kézzel, mindössze néhány hőgombával, zsebben elférő munícióval és négyóránként öt perc pihenővel megtámogatva. Ezen kívül enni-inni csak a szünetekben lehet, és az ácsorgás során plusz ruhadarabokat sem kaphatnak. Reni, hogy megőrizze az ámokfutástól megtépázott szeleburdi szeretetgombóc imázsát, mézes-mázos szerencseöleléseket oszt, az áldozatok pedig kénytelenek tűrni, mert egy hirtelen mozdulat végzetes lehet.

Visszafogottságuk jutalma egy újabb sokk: Reni kérlelhetetlenül közli, hogy mindvégig jelenlétével támogatja majd a küzdőket. Hű, de csudi jó lesz! Akárcsak beragadni Kiszel Tündével egy kereskedelmi tévé liftjébe, a frissen kitört zombijárvány idején. Ráadásul az új naptárról és Donatella udvarlójáról mesél, a kintről beszűrődő hörgéssel aláfestve, te meg már az élőholtak végzetes öleléséről fantáziálsz, de sajnos nagyon masszív az a lift. A versenyzők szinte hallják is a vészesen pörgő számlálót, amely várható kínjaik megsokszorozódását jelzi, de példás önuralommal nem rohannak azonnal az ajtó felé, inkább ilyen szövegekkel próbálkoznak: „ááá, nem kell, Reni, megvagyunk mi….meg fogsz fázni itt kint…tényleg, tök rendes vagy, de NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE.” Hiába. Reni marad. És szórakoztat. Rögtön azzal kezdené, hogy elszívna egy cigit, ha nem baj. De igen, mondja Adri.

Zsuzsu ezalatt odabent a római császáros pózba vágódott Rolival vitatja meg kapcsolati válságát, mert ő mindent kívülről és élesen lát, mint uniós politikus Magyarországot. Fel is tesz egy erős kérdést: „szerinted ti rivalizáltok Renivel a sellőfiúért?” Zsuzsu úgy érzi, hogy ő nem, Renit nem tudja, de egy dologban biztos: elege van. Mindketten csúnyákat mondtak, de Reni átlépett egy határt, és ez tőle különösen fáj, hiszen nemrég még egyetlen, taktikamentes ütemre dobogott a szívük. „Már soha többet nem leszünk jóban”, mondja ki a súlyos szavakat, Roli pedig szolidan adja alá a lovat. Egyelőre csak egy pónit, mert okosan kell játszani.

Reni közben bemegy, amitől a kintieken úrrá lesz „farokelengedés utáni macska” szindróma. Ráadásul így már szabadon megtárgyalhatják a háborúról kialakított álláspontjaikat. Adri úgy véli, Reninél az önzőség, Zsuzsunál a féltékenység volt az „alap alapja”, ami eleve ellenségeskedésre predesztinálta őket. Ők voltak a villa Bette és Joanja, és csak azért nem folyt vér eddig, mert lágyan körülölelte őket Greg sellőuszonya. Utóbbi leszögezi, hogy ha Zsu rá meri tenni a jelet Renire, előtte elássa magát. Szociopátiás személyiségjegyek ide, közveszélyesség oda, barátra nem rakunk, mert nem. Adri szerint pedig Zsuzsu bizony erre készül, de a nézőket nem fogja vele kiborítani, mert tudják, hogy nem szereti Renit.

Gregnek már „agyérgörcse van”, ki akarja vonni magát a forgalomból, úgymond, ezért Roli kénytelen átvenni a helyét. Reni meg is tiszteli kedvenc lemezével: nem érti, mi baja ennek a féltékeny, irigy, retardált, üres életű nyomorultnak, akit ő sosem bántott egy szóval sem. „Nem vagy való a Való világba!”, kiáltja az ellenség felé, aki, mintha meghallaná a fagyoskodó Adri tanácsát, végül csak feladja a cseppet óvodás „levegőnek nézlek, nem ülök melléd" attitűdöt. Már éppen meg is mukkanna, amikor Reni leinti, hogy „nem osztottam neked lapot, anya”.

"Bántottál oktalanul, nem is, irigy vagy, nem vagyok", megy tovább a móka, aminél talán még a Karácsony-Horváth vita is izgibb volt egy fokkal.  

Hunor mindeközben rémisztő leleplezést tesz Zsuzsuról:

Amikor beszélgetek vele kettesben, akkor értelmes dolgokat tud egyébként mondani. Szoktam kérdezgetni egy csomó mindenről. Van véleménye is egyébként. Nagyon sok mindennel tisztába’ van, bármiről beszélgetek vele. Kivéve mondjuk a kocsikról.

Te jó ég. Zsuzsu nem az, aminek látszik? Lehet, hogy hamarosan mindannyian Keyser Söze jeges leheletét érezzük a tarkónkon?

Kijött belőlem, és mindig is ki fog jönni belőlem, ha meglátom a fancsali képed,

pöröl tovább Reni, akiben még rengeteg kitörni készülő kis "sértés-xenomorph" lakozik. VV „Párterapeuta” Roland hamarosan elrendeli a nyolcórás rinyaszünetet, de előbb szót ad a másik félnek.

Ennyit hazudni…

fejti ki részletes véleményét Zsu.

„Befeje…befejelegzett a vitának", állapítja meg Roli, aki immár bíróra váltva alperest és felperest emleget. A tárgyalás elnapolva, viszlát 8 óra múlva. Ezzel azonban sajnos újra robogósékra szabadítja a rémet, akik el vannak bűvölve.

„Egy megkeseredett, beszűkült, büki gyári munkás…blablablabla", ömlik Reniből a szó, mire Hunor közbevet valami vicceset, amit sokadszorra sem értek, de talán a vidékiséggel kapcsolatos. Adri ezen olyan önfeledten kacag, hogy simán elengedi a zsákmányt, amit nehogy ő, de a többiek sem vesznek észre addig, amíg egy szigorú hang be nem mondja, hogy kiesett. „Mér’ engedted el?”, kérdi Reni, akit innentől már csak az érdekel, hogy ugye nem rajta nevetett Adri robogóvesztés közben. Ugye nem? Mert ha igen, akkor jön az alien. Most már mindenesetre a vááááááááááááááázó Adrin nevet a nép, senki nem érti, mi ütött belé. Roli és Zsuzsu vigasztalja, aztán gyorsan odaszalad Reni is, tudjátok, az imázs.  Szegény Adrinak kikapcsolt az agya, aztán mire visszakapcsolt, már hirtelen „látta mindkét kezét”. Ami önmagában normális jelenség lenne, de sajna nem a robogón volt egyik sem.

Ezt beszoptam, bassza meg!

összegez búsan.

Kicsit később Zsu nem tagadja, hogy kikakilta a kukacokat (hú, de jó, hogy nem láttam az előző részeket), mert ő ilyen, ha a belében kukacok vannak, akkor bizony nem hagyja ott őket. Mielőtt belemennénk, hál’ Istennek üzenet jön BB-től, miszerint este zenés díszvacsora lesz, sok jó kajával, piával, amiből nem adhatnak a kintieknek. Reni a Greg iránti mélységes empátiáját mesterien leplezve üvölti, hogy „bulizuuuuunk”. Zsuzsu viszont depizik, mert „mindennap megkapja az ívet”. Be fogja bizonyítani, hogy nem is jó színész, hiszen képtelen megjátszani a jókedvet. Vaaaagy…azt játssza meg, hogy nincs jó kedve. Ki tudhatja már ezt? Indulhat a party, vonaglással, bikicsunájos énekléssel és Reni „ugrándozásával”, amit Zsuzsu nem bír elviselni, ugyanis „vannak sebek, amiket már nem lehet bevarrni.”

 Greg és Hunor egymás cipőinek vastagságáról, illetve Greg büfi nélkül is hangsúlyos hagymás leheletéről értekeznek, majd arról, hogy miért Gregért folyik itt a halálos versengés a csajok között. Talán mert esélytelen kihívás, mint Greg számára Hunor. Zsuzsu a hálóban szomorkodik egyedül, így a mulatság egyelőre háromfős. Reni éppen belelendül az asztalnál saját megbocsátó, felebaráti szeretettől túltengő természetének ecsetelésébe, amikor Roli hirtelen sarokba szorítja: akkor nekem miért nem bocsátasz meg? Miért rakod rám továbbra is a jelet? "Jaj, hát azért…mert az egy jel." Nincs több kérdés, köszönjük.

Roland újra elemez: Zsuzsu kezét lassan elengedi a szívcsapat, és „megtört kis csibemadárként” van itt a villában.

Gong, letelik a négy óra, Greget és Hunort a két sarokban kezelésbe veszik edzőik. Gyors pisi, kaja, tea, aztán mars vissza.  Roli olyan gondoskodóan szalad Hunor után a sállal, hogy rendesen meghatódom. Adri önfeledten hergeli a kintieket, Zsuzsu meg önkéntes száműzetéséből visszatérve, Rolival kezd táncolni. Utóbbi fél szemét továbbra is Hunoron tartja, akire nagyon büszke. Ezerrel dúl a bromance.

A módosult tudatállapotú Reni ölelgetés, puszilgatás céljából veszi üldözőbe az ő kis szerelmetes patkánykáját, Zsuzsut. A me too határait feszegető hátbatámadásos szorongatást Roli körüli fogócska követi. Hunor közben megszakérti, miért jó Adrinak a két szívecske veszekedése: majd jól ráveszi Zsuzsut, hogy tegye a jelet Renire, aki aztán „idegből kiviszi” a kis barátnőjét, és máris mínusz egy rivális. Zsuzsu bár menekülés alatt néhányszor elmosolyodik, összességében nem vevő a közeledésre. „Patkányoz, aztán ölelget? Ez hülyeee?”

Greg egyelőre még nevet a műsoron. Majd nem fog, ha Reni egy éjjel lendületből halálra szorítja, mint Lenny az Egerek és emberekből. Bolondok, kiabálja, amikor észreveszi, hogy Zsu már Roli nyakába borulva húzogatja a Reni nevű oroszlán bajszát.

Lassan fellövik a pizsit annak, aki nincs egy robogóhoz láncolva. Adri és Greg még latolgatja egy kicsit, hogy el lehet-e aludni állva, a fiúk pedig mélypontra jutnak, már hagynák az egészet. Reni rávilágít, hogyha egyszerre kapják le a kezüket, akkor nem nyerik meg mindketten a mocit, hanem senkié nem lesz, és hiába állnak mellette fél napja. Tényleg, döbben rá Greg az ötlet értelmetlenségére.  Egyelőre maradnak, de  pálya ismét nehezített, a rikácsbajnok ugyanis újra megígéri, hogy reggelig fogja őket őrizni. Ebben a vészjósló pillanatban búcsúzunk a társaságtól, a végeredmény pedig már csak a következő részben derül ki.