Nincs megállás, vágjunk is bele nyomban a 4. évadba! Az utóbbi néhány részben jócskán eltávolodtunk a fontos történelmi eseményektől, jobban előtérbe került az időutazás motívuma, s az sem titok, hogy hőseink az új szezonra átteszik székhelyüket a gyarmatokra. Ízes beszédű, kiltes férfiakat talán nem látunk majd olyan sokat, mint a korábbi évadokban, de Amerika is nagy változások előtt áll, lesz itt is esemény bőven, amibe hőseink bekapcsolódhatnak.

Krisztus előtt 2000-ben kezdünk Észak-Amerikában, s torzonborz emberek köveket rakosgatnak egymásra pont olyan elrendezésben, ahogyan Craigh na Dunnál és Jamaicában is láthattuk. Aztán elkezdenek körülöttük táncolni, s Claire narrálja nekünk a látványt: az emberiséget mindig is lenyűgözte a kör formája, többek között a jegygyűrűké is, no meg a hóhér köteléé, amit rögtön ezután láthatunk. 1767-ben járunk Észak-Karolinában, Jamie épp lefizet egy börtönőrt, hogy meglátogassa egy barátját. Hayes az, a fiatalabbik és alacsonyabb volt fegyenctárs. Az akasztófa pedig nem véletlenül került a figyelem középpontjába, Jamie ígéri a pasasnak, hogy megoldják, kimenekítik még a kivégzés előtt. Fergus fog némi zárzavart csinálni, és akkor majd.  Egy másik elítélt közben igencsak fülel, hogy miről is sutyorognak Jamie-ék. Hayes köszöni szépen, nem kér a segítségből, ha kell, hát legyen meg az ítélet. Amúgy gyilkosságért fogják felakasztani, mert egy férjes asszonnyal dugott, a férj meg egy vasvilla társaságában érkezett haza. Hayes lerúgta a lépcsőről, erre meg nem meghalt az illető? Mindenesetre szerezzen neki a főnök whiskeyt, akkor talán majd észre sem veszi, ha szorul a hurok. Jamie rumot ajánl, amiből pimasz módon az idegen fickó is kér. Hayesnek van még egy utolsó kívánsága: hadd nézhessen Jamie szemébe a kivégzéskor. 

Érkezik is minden fontos szereplő az eseményre, Claire narrációjából megtudjuk, hogy már négy hónap telt el a hajótörés óta, mikor megtörtént az eset. Hayest felvezetik az emelvényre, Jamie meg olyan vehemenciával indul előre a tömegben, mintha mégiscsak meg akarná menteni. De végül csak biccent neki. Mosolyogva néz rá, amikor amikor megtörténik a dolog, hirtelen az ő arca is színt vált. (Na ilyet még, sokat! Mármint színészi játékot, kamerabeállítást, vágást, s nem halálesetet.) Lesley is előrerohan, ez épp elég ahhoz, hogy némi zűrzavar támadjon, s a korábban látott fickó kereket oldjon. Jöhet a főcím, amit szokás szerint a témához hangszereltek, most némi bendzsós dallam adódik hozzá az eddig ismerthez. Kis családunk tervezi a jövőt egy asztalnál egy fogadóban, három hét múlva indul egy hajó Skóciába, addig még meglátogathatják Jocasta nénit is Zúgóban River Runban. A rokonról mi eddig csak közvetve hallhattunk, Jenny szokott tőle leveleket kapni. Érkezik Fergus és Lesley, sajnos nem tudták elintézni, hogy Hayes rendes temetést kapjon, de csapatunk megoldja, majd ők elássák éjszaka egy temetőbe, nem fog egyedül nyugodni, hiszen szegényke mindig úgy félt a szellemektől. Lesley dalolni kezd, mert szerinte társa megérdemelt volna egy siratódalt. A fogadóban sok a skót, becsatlakoznak az éneklésbe. Hayest végül méltón elbúcsúztatták.

Claire tovább mesél nekünk, hogy csak akkor jutnak haza, ha sikerül valamelyik ékkövet, amit a hajó roncsai közt találtak, eladni. Lesz majd egy vacsora a helyi előkelőségeknél, ahol biztos találnak rá vevőt. Az éj leple alatt Jamie és Ian ássák a sírt, de a fiúnak eszébe jut, ahogyan Geillis mászott ki a vérrel teli fürdőkádból.Nagybátyja kéri, beszéljen róla a gyerek, mert attól jobb lesz. Ian elmondja, hogy ő nem akarta, de az asszonyság kiszolgálta magát. Még szerencse, hogy itt van a fiúnak Jamie bácsi,, aki érti, hogy min mehetett keresztül , vele lehet erről beszélni, (idősb Ian imádnivaló, de képzeljük el, mennyire nem tudna mit kezdeni a helyzettel). 

Épp szednék le Hayes holttestét, amikor valami szellem módjára felemelkedik, naná, hogy a másik fickó az a kivégzésről, de természetesen él és virul. Stephen Bonnetnek hívják (a szó végi t-t ki is mondják, el is nyelik, nehéz dönteni, maradok amellett a megoldásnál, hogy hallatszik). Jamie a lényegre tért, miért is ítélték el a pasast? Hát csempészésért és kalózkodásért, de nem ölt meg közben senkit, mármint olyasvalakit tutira nem, aki ne próbálta volna meg előtte őt megölni. Jamie elengedi, Bonnet viszont könyörög, hogy a folyóig is vigyék el, mert onnan tovább tudna menni a tengerig. Még Hayes szavait - Jamie sosem fordítana hátat egy barátnak - is felhasználja, A megoldás végül az lesz, hogy a Fraser házaspár viszi majd magával, mert úgy kevésbé feltűnő. Addig is a fickó segít eltemetni Hayest. 

Nemsokára bele is futnak egy ellenőrzőpontba. Hova, hova ilyen későn? És mi van a kocsiban? Á, semmi különös, csak némi zab meg egy hulla. Az akasztott  fickót viszik a családjához, így Jamie, de a keze a tőrön, mert a katonák meg akarnak bizonyosodni, hogy tényleg halottat visznek-e. Az egyik katona jól megszurkálja a szállítmányt, se mozdulás, se nyikkanás. Mi a fene ez? Eszes gyerek ez a Bonnet, az egyik húsdarabot elővigyázatosságból magára húzta, bár még így is megsérült. Claire rendbe  teszi a sebet, eközben beszélgetnek jegygyűrűkről (a fickónak azonnal feltűnik, hogy Claire kettőt is visel) és arról, hogy Bonnetnek fulladásos rémálmai vannak. Aztán elbúcsúzunk tőle, hőseink pedig a vadonban éjszakáznak, ami lehetőséget nyújt némi romantikázásra.

Jön egy sor közhely arról, hogy meg kell becsülni a pillanatokat, s hogy lelküket már a halál sem választhatja el egymástól, de a történet előregördülése tekintetében a másnap reggel az érdekesebb, amikor Claire mesél az Amerikai Álomról. Milliók jönnek majd a kontinensre, hogy azok legyenek, amik csak lenni akarnak. Jamie rátapint a lényegre: és mi lesz azokkal, akik már eredetileg is itt voltak? Nem sok jó, elűzik és megölik,  illetve rezervátumba kényszerítik őket. No, hát ez nem sokban különbözik a felföldiekkel szembeni bánásmódtól. Jamie levonja a tanulságot: egyesek álma bizony mások rémálma. 

A nevezetes vacsorán egy Petzel báró nevű német pasast kell megkörnyékezni, akiről úgy hírlik, igencsak szereti költeni a pénzét. Az asztalnál a helyi előkelőségek a magas adók miatt mérgelődnek, meg az egyéb költségeken, például amit arra kell költeni, hogy a cseroki indiánoktól megvédjék magukat. A német báró kissé lekezelően érdeklődik, vajon mennyit fogott fel mindebből Claire csinos kis buksija, hősnőnk pedig szokás szerint odateszi magát: őt is aggasztják a magas adók, főlek azok, amelyeket a legszegényebb rétegeknek kell fizetniük. Egy tenyérbemászó képű (jók a kamerabeállítások, mindenki annyira tenyérbemászó képű) fiatalember felesége csacsogva gúnyolódni akar Claire nem helyi divat szerinti hajviseletén, mire a férje kínosan néz maga elé. Úgy tűnik, Fraserék valamiért fontos vendégek itt ma este. 

A gyanú akkor sem lankad, mikor felemlegetik Jocasta nénit, s az este másik sztárvendége és egyben egyetlen valóban élt történelmi figurája, Tryon kormányzó félrehívja egy kis magánbeszélgetésre Jamie-t. Úgy tűnik, hőseinket bele akarják venni a helyi letelepedési bizniszbe: a kolónia igencsak nagylelkű azokkal az úriemberekkel, akik hajlandóak itt gyökeret verni, s hoznak magukkal további embereket (telepeseket, bérlőket, végeredményben adófizetőket) is. Jamie úgy tudja, hogy ezért elég sokat kell letenni az asztalra azoknak a bizonyos úriembereknek, a kormányzó megnyugtatja, hogy az csak formalitást, el lehet tőle tekinteni. Az angol koronának tett hűségeskü viszont mindenképp szükséges, de azzal nincs is gond, amnesztiát kapott jakobita vezérként Jamie már túlesett rajta.  Claire 100 fontot szerzett. (A németnél ennyi volt készpénzben?) Jamie tervezi az amerikai életüket, miközben a kormányzó ajánlatának mélyebb rétegeit próbálják felfejteni. A gyarmatosítóknak jól jönnek a Jamiehez hasonló harcedzett vezéregyéniségek, sok itt a gond, főleg a belsőbb területeken vannak összetűzések az adószedők és magukat regulátoroknak vagy rendfenntartóknak nevező, politikailag aktív telepesek között, akik petíciókat írogatnak, gyűléseket szerveznek (gyakorlatilag megágyaznak a függetlenségi háborúnak). A kormányzó ajánlata kétségtelenül nagylelkű, de ha ezt Fraserék elfogadják, akkor megint a rossz végére kerülnek a történelemnek. Mert ezt a háborút majd elvesztik az angolok. Jamie azt mondja, hogy ha van rá lehetősége, ő szeretné jobbá tenni azt az országot, mely egykoron majd Brianna hazája lesz.

 Lesz egy új családtagunk, Rollo, a farkasnak látszó kutyus. Ian nyerte kockán. Megbeszélés a fogadóban: Jamie-ék döntöttek, maradnak, bár Iant hazaküldenék. Fergusék sem mennek még egy ideig sehova, várandós asszonnyal nem indul csak úgy neki az  ember egy hosszú hajóútnak. Na ennyit a 18. századi fogamzásgátlásról. Úgy tűnik, Jamie, ha nem is vér szerint, de mégis hamarosan nagyapa lesz. Aztán Jocasta nénihez tartanak egy hajón. A vetített háttér iszonyúan béna, de míg ezen szörnyülködünk, Jamie elbeszélésében megismerhetjük a titokzatos rokon élettörténetét. Bár kalandban nővéréhez nem ér fel, de ez a MacKenzie-lány élete is bővelkedett fordulatokban, igaz, ha másfelől nézzük, akkor nagyon is monoton volt: háromszor is férjhez ment, mindháromszor egy Cameronhoz. Most, ha minden igaz, özvegy. 

A hajónak egy idős fekete férfi a kormányosa, bár a kor szokása szerint az utasok is kivesztik a részüket a munkából. Claire a férfit látván méltatlankodik, hogy a tulajdonos kizsigereli ezt az öregembert, mire kiderül, az illető szabad ember, de ahogyan az lenni szokott, így is ugyanazt csinálja, mint egész életében, most már saját akaratából. Beesteledik, a háttér még mindig béna, de így legalább jó a kontraszt azzal a kis gyógyszeres ládikával, amit Jamie ad Claire-nek. Tényleg gyönyörű darab. Claire nem vágyik arra, hogy ékszerekkel és drága holmikkal borítsák be, neki a jegygyűrű a fontos meg a gyöngysor (ami Briannánál van).

Aztán felcsendül Ray Charles előadásában az America, the Beautiful, s hőseinkhez bevágódik Stephen Bonnet. Jóestét. A kellemes blues dallamok alatt a fickó és társai kirabolják őket, Jamie-t és Ian megverik, Lesley torkát meg egy mozdulattal elvágják. (Az ékkövek pedig tovább vándorolnak.) Utolsóként Bonnet Claire jegygyűrűit is el akarja venni, ő gyorsan lenyelné őket, a férfi viszont mint a villám, torkon ragadja az asszonyt, majd az ujjaival kiszedi a gyűrűt a szájából. Legalább is egyiket. Pont Jamie-ét. Amerika, te csodálatos. Jah, persze.