Naná, hogy hatásvadász jelenetsorral indítunk, ez ilyen pavlovi reflex lehet a forgatókönyvíróknál: évadzáró, ding-ding-ding, előbb jöjjön a meglepő következmény, s aztán mutatjuk csak, hogyan jut a történet odáig. Szóval Claire-t látjuk egy kötélbe gabalyodva süllyedni a vízben, közben a narrációját halljuk: halott voltam, testetlen, könnyű, rettegéstől mentes és boldog.  Közben ugyanaz a törékeny zene szól, mint Faith elvesztésekor.

Aztán visszaugrunk oda, ahol az előző rész végén félbehagytuk, vagyis nem pontosan, mert Claire már szokásos ruhájában ücsörög a hintóban, ami kénytelen megállni, mivel  fáklyákkal a kezükben rabszolgák haladnak valahová. Kicsit félelmetes, ahogyan nem is foglalkoznak a kocsival, csak mennek és mennek. Fergusék a fogadóban megtalálják Claire levetett elegáns ruháját (szóval nem baki az eltérő öltözet), no meg egy levelet, amiben az asszony leírja, mi történt. A francia menne rendezkelődni, egyedül, de Marsali makacsul vele tartana. Tisztára olyan, mint pótanyu, izé, na, pótanyós, szóval Claire. Hősnőnk közben a rabszolgák kiürült viskói közt keresi Iant, talál is egy fiatal fiút, átvágott nyakkal, hála ég, nem unokaöcsi az. Azonban egy nagydarab fekete férfi elkapja Claire-t. Geillis számon kéri Iant, miért nem beszélt korábban a nénikéjéről is, ugyanis úgy sejti, hogy Claire ismeri a zafírokkal kapcsolatos próféciát, s nem véletlen hajkurásszák Jamie-vel a ládikót. A fiú viszonzásképp megígéri, hogy kibelezi fogvatartóját. Nos, úgy rémlik, sem a Murrayk, sem a Fraserek nem esküszegő fajták. Iant épp kiráncigálják, amikor Claire-t meg befelé. Geillis mézesmázos hangon beszél hozzá, bocsánatot kér a szolgái durvaságáért. Eközben Jamie és Leonard kapitány néhány szuronyos férfi társaságában kedélyesen andalognak a kikötő felé a holdvilágos éjszakában, mikor vörös kabátosok állják útjukat. Átveszik a rabot, mert ez a szárazföldiek ügye, nem a haditengerészeté. Lord Johnnál vagyunk, Leonard úrfi magyaráz, hogy neki vissza kell vinni ezt a bűnözőt (Jamie-t, aki szintén a szobában tartózkodik) Skóciába, lordunk meg a hivatalos elfogatóparancsot kéri. Hát az nincsen. Akkor mégis mit akar? Lord John itt most egyáltalán nem lordjohnos, ezt a jelenetet is simán sorolhatjuk a bután megírtak közé, ahogy szívózik a fiatalabbikkal, s gúnyolódik azon, milyen gyorsan megy felfelé Leonard a ranglétrán: hadnagyként hajózott ki, kapitányként ért partot. Azért Lord John karrierje is meglehetősen érdekes. Amúgy is értenénk enélkül a felesleges leckéztetés nélkül is a lényeget, hogy egy brit alattvaló úriemberre a 18. században még csúnyán sem szabad nézni, nemhogy erre felhatalmazó iratok nélkül őrizetbe venni!  No meg más szabályok járják tengeren és szárazföldön. Leonard kapitány hadnagy kénytelen üres kézzel távozni. Aztán jön az érzelmes búcsú a két öribari között, Lord John orrcimpái megremegnek, hát akkor a legközelebbi viszontlátásig és egymáséletemegmentéséig. A birtokon Geillis meghallgatja Claire elbeszélését, de közben továbbra is erősködik, hogy a másik biztos tudja, mi  a lényege az ékköveknek. Meg egyébként is, miért botlanak egymásba folyton, miközben egyszer sem találkoztak más időutazóval. Geillis Claire szemére veti, hogy ő fordította Columot Dougal és a felkelés ügye ellen, mert szerinte alapból is ez ellen küzd. Geillis a jelek szerint még jobban beskótult, mióta legutóbb láttuk, már egész népe felszabadítója akar lenni. Claire hiába magyarázza, hogy itt sem volt az elmúlt húsz évben, Geillis nem hiszi, hogy az asszony háromszor is átutazott volna a köveken. Claire Brianna fényképével próbálja bizonyítani igazát. Geillisnek ismerősnek tűnik a lány arca, Claire meg elmondja, hogy ott voltak a köveknél, mikor Geillis eljött, de szerinte nem kell emberáldozat. Azt viszont nem tudja, hogy mi kell. (Pedig mintha kezdene egyértelműsödni.)Ő azt mondja, talán kell lennie valakinek a túloldalon, aki vonzza az utazót. Geillis titokban lenyúlja Brianna egyik fotóját, majd ismételten szívélyesen kezd bánni Claire-rel, aki ennek ellenére mégiscsak fogoly. Claire látja, hogy Iant megkötözve viszik valahová, s hogy valaki motoz az ajtón, s már ütne is, de hála ég  - és szokás szerint - Jamie még időben elhajol. Dobszó hallatszik távolról, annak hangját követik, s megtudjuk, hova meneteltek zombimód a rabszolgák.Nagy a buli, Claire meg úgy érzékeli, hogy a révületben lévő emberek ugyanúgy táncolnak, mint annak idején Mrs. Grahamék Craigh Na Dunnál. Valaki észreveszi őket, és kirángatja a nád közül. Willoughby lép közbe, s jelzi, hogy ne tessék a leskelődőket bántani, mert vele vannak. Na jó, de mit keres itt  a kínai? Margarettel van, akinek különös képességéről hallottak a rabszolgák is, így most az ő vendégszeretetüket (tényleg, semmi irónia) élvezi. Willoughby még hozzáteszi, hogy ők ketten Martinique-re utaznak majd, mert egymásnak teremtettek. Margaret Jamie-t látva transzba esik, a halálról és egy nyúlról beszél. Valóban, Jamie a cullodeni csatamezőn éjszaka látott egy nyulat. Claire meg arról az ablakban csicsergő madárkáról hall, amelyikhez néha beszélni szokott, ha magányos volt. Aztán Margaret mintha Brianna szerepébe képzelné magát és úgy szólna a szüleihez, majd megint az Abandawe nevű helyről flessel. Közben jön a bátyus, akitől így szemtől-szemben meg lehet végre érdeklődni, mit akar Geillis úgy általában és Iannel meg különösképp. Mr. Campbell mesél a próféciáról, hogy van egy 200 éves gyermek, akinek a halála napján ül majd újra skót király az angol trónra. Végre Claire is összerakja, hogy Brianna lehet csak az a bébi, húha, akkor nagyon igyekezni kell megtalálni Geillist. Közben Willoughby és Campbell összekapnak Margareten, a kínai leszúrja az angolt, a felajzott tömeg meg birtokba veszi a holttestet. Akár kell, akár nem, egy emberáldozat már van. Egy rabszolga figyelmezteti Jamie-éket, hogy nem kellene arra a veszélyes helyre menni, mert onnan  tuti nem térnek vissza. És tadám, itt is van egy sziklakör, Claire hallja a zúgást. Mondja is, hogy lehet, hogy soha többé nem tud majd visszajönni, de most haza kell mennie megmenteni Briannát.   Geillis köveket rak Brianna fényképe köré, mellette ott van Ian megkötözve. Hőseink érkeznek, a nagydarab rabszolga fegyvert fog rájuk. Geillis lelocsolja Iant, és arról beszél, hogy Claire tartozik neki egy élettel. Amúgy a tó lesz az átjáró, nem valamelyik kő. Dulakodás támad a két nő között, meg a két férfi között is. Aztán amikor Geillis ugorna, Claire lendületből elvágja a torkát. Hősnőnk még mindig hallja a zúgást, mágnesként vonzza a tó, de Jamie még időben visszarántja. Claire-nek meg leesik, hogy az annak idején Joe-val közösen vizsgált csontváz Geillisé volt. (Lesz.) Szóval Claire megint tett valamit, aminek előbb ismerte egy jövőbeli következményét, mint magát a tettet végrehajtotta volna. Akár vége is lehetne itt az epizódnak, de időben csak most tartunk a felénél. Mi lesz itt még? Hazafelé hajóznak (Lord John ezek szerint elrendezett mindent, Jamie-nek nem kell egyik korábbi tettéért sem aggódnia), és a következő hét percet át is ugorhatjuk, tessék mindenki magának elképzelni, láttuk már a Claire-Jamie párost ilyen szituációban eleget. Majd nagy vihar közeleg, Claire beparancsolja a Fraser család minden közelebbi és távolabbi tartozékát  egy helyiségbe, míg ő visszamegy a fedélzetre, elvére mégiscsak ő az orvos. A hajó hánykódik, Jamie próbál kormányozni, árboc reccsen, matrózok a vízben, egyre nehezebb kapaszkodni. Majd jön egy óriási hullám, Claire-t elsodorja, csak Jamie marad a fedélzeten. Most tartunk ott, ahol az epizód elején, Claire eszméletét vesztve süllyed a vízbe, közben halljuk a narrációját saját haláláról, vagy valami olyasmiről. Aztán a képernyő jobb sarkában beúszik Jamie (jó ez a képi játék), ugyanis felesége után ugrott, hogy megmentse. Kibontja a rátekeredett kötelékből, s egy hosszú csók (oxigénátadás?) kíséretében felfelé igyekszik vele. A viharnak vége, kisüt a nap, de Claire nem mozdul a deszkán, Jamie meg kétségbe van esve, s tehetetlenségében arról beszél, ha most az asszony itt meghal, hát ő akkor megöli. Távolodik a kamera, látjuk hogy hiába a napsütés, azért ők még most is benne vannak a "vihar szemében", azaz az epicentrumában. Egy kislány szalad a tengerparton, s egy bottal megbökködi a partra vetődött Jamie-t. Kislány elszalad, Jamie felébred, azonnal Claire-hez kúszik, aki még mindig igencsak mozdulatlannak tűnik. De aztán fuldokolni kezd, hála ég,mégiscsak életben van, mindketten szerencsésen megmenekültek. A kislány közben két felnőttel - nyilván szülei - érkezik vissza, akiktől rögtön meg lehet kérdezni a legfontosabb kérdéseket: hol vannak és vajon a többiek is megmenekültek-e. Igen, a többieket kicsit arrébb sodorta partra a víz.

Na de melyik szigeten vannak? Nem sziget ez, hanem a szárazföld, közelebbről Georgia kolónia.(Hurrá, akkor már csak pár évet kell várniuk és máris belebonyolódhatnak a függetlenségi háborúba is. No meg van néhány évük, hogy szóljanak Jared bácsinak, hogy lehetőleg mostanában ne küldjön teaszállítmányt Bostonba.) Az évadot az ölelkező pár felett elszáguldó drónkamera felvételeivel zárjuk. Olyan igazi kalandfilmes hangulatban.