Mostantól ajánlókat is olvashattok majd a Hogyvolton, amolyan személyes véleményen alapuló iránymutatást; hogy miért érdemes a TV távirányítóján azt a nagy piros gombot benyomni, zsíros-tocsogós egészségtelen szarokat ölbe venni, kanapéba besüppedni, és maximum azért felállni, hogy a pizzafutárt beengedd. Aki olvasott már a Hogyvolton tőlem korábban bejegyzéseket, az tudja, hogy írásban mindig könnyen őszinteségi rohamom támad, nincs ez másképpen mostan sem: eddig a napig Netflix szűz voltam. Igen, ér röhögni, mert majomkakával megdobálni, szánalmas, én is tudom, az első pár percben rájöttem, hogy én enélkül soha többet nem fogok tudni egy percet sem élni, és hogy pontosan annyi értelme volt letöltögetni a sorozatokat, mint a Spotify mellett válogatás CD-kel buziskodni az autóban. Na de, ha sikerült megnyugodni a percekig tartó kacarászás után, hogy mekkora balfasz ez a Dzsudibí, akkor íme, szerintem mit nézzetek, de nagyon.

Na, Béláim az úrban, az van, hogy az RTL megkérdezte, hogy nem akarok-e hetente beszélgetni a Survivor szereplőivel/alkotóival, ők meg ezt felvennék, ha már ilyen szépen összegyűlünk heti rendszerességgel, én meg mondtam, hogy ja, miért ne. Tavaly volt egy évadértékelő kibeszélő, azt szerette a nép, ez adta az ötletet, Innentől minden szombaton lesz a móka végéig, minden műsorban más vendéggel. 

És amiért ez a kedves olvasótábornak jó: ha van kérdésed, ne tartsd magadban, hanem kommenteld be ide, én meg a következő műsorban felteszem. Jó, úgy nehéz, hogy nem tudod, ki a vendég, de azért nagy meglepetés nem fog érni senkit, ha azt mondom, hogy várhatóan minden héten lesz egy alkotó és egy játékos, szóval a nagyon személyes kérdéseken túl (Robikám, mégis, mi a pöcsöm volt ez? Alexa, normális vagy, bazdmeg?) minden jöhet nyugodtan.

(Ja, én harcoltam a Hogyvótsurvivor? címért, de le lettem szavazva.)

A hangulatos reggeli vágóképekből kiderül, hogy – bár ennek viszonylag kevés jele mutatkozik - még Beni is szerepel a műsorban. Vagy legalábbis akad róla néhány bejátszható felvétel arra az időre, ameddig a producerek kitalálják, hogyan tussolják el sajnálatos halálát, amit egy félrenyelt tengerisün-tüske és egy - Vera alkalmazta - szakszerűtlen Heimlich-manőver kombinációja okozott. Viki ragyogó arccal újságolja Dávidnak, hogy javul a lelkiállapota, utóbbi meg olyan tekintettel ontja magából az ahákat és a naakkorjókat, mint a pszichiáter, akit a hawaii nyaralásán elkapott egy régi páciense és most muszáj végighallgatnia az elmúlt tíz év öngyilkossági kísérletekkel tarkított történetét.

Viki mindenesetre örül, hogy ilyen biztos támasza van itt, akinek egy szavába kerül, és ő máris úgy ellazul, hogy szinte hanyatt esik. Most viszont kicsit furán érzi magát, azonnal érett banánra van szüksége, meg Alexandra biztatására, hogy „most egyél belőle, amíg a többiek nem látják”. Később, amíg Kitty és Viki gyanútlanul fitneszkedik a parton, a felbujtót is magába foglaló válságstáb ül össze az eltűnt gyümölcs(ök?) ügyében, és a gyanú olyan gyorsan terelődik Vikire, mint a kosarában véres bajszocskáját ártatlan tekintettel nyalogató Mircire, percekkel a család új futóegerének hirtelen, tragikus elhunyta után.

Chuck a jódoktorral beszélget, a szokásos okoskodó történetbe oltott kérdés a következő: Dokikám, együtt tud élni a gondolattal, hogy hamisan vádolunk valakit, aki persze amúgy is bűnös. Persze, nem lesz ezzel semmi gond, járulékos veszteség. A dokinak hős ügyészünk azt a sztorit adja be, hogy rövidesen becsempészik Axehez a mintát, egy kecsapos üveg aljára fogják ragasztani. 

Brazil szappanoperában nincs annyi váratlan fordulat, mint az Agila törzs hétköznapjaiban. Komolyan mondom, lehet, hogy itt nem derül ki senkiről, hogy épp ahhoz kezd szerelmi szállal kötödni, aki amúgy a féltestvére; nem is arra derül fény, hogy Nóri mondjuk amnéziás; nem is az adja a drámai fordulatot, hogy Tamás hirtelen megvakul, majd csodával határos módon visszanyeri látását, de sacc per kábé ilyen szintű taktikai bravúrokat hajtott végre Robi. De kezdjük az elejéről.