A Walking Dead harmadik évada valószínűleg a széria legerősebbjei között lesz emlegetve majd, elég csak a börtönt vagy a Kormányzót említeni. Több kedvelt karakter itt veszett el, de legalább ennyi bukkant fel az eddigiekhez. Azonban az íróként, rendezőként és showrunnerként az utolsó szezonját töltő Glen Mazzara rendesen megkavarta az eredeti történeteket.
Berendelte az AMC a Terror második évadát. Korábban már írtunk róla, hogy nem volt világos, milyen formában folytatódhat a sorozat, amit antológiaként képzelt el a csatorna, viszont az első évad készítői (David Kajganich és Soo Hugh) jelezték, hogy nem kívánják folytatni a munkát, mert inkább mással foglalkoznak.
Allison eddig nem látott lakásba érkezik – ez a titkos találkozóhelyük Ivannal. Elmondja a férfinak mit tett Saul, de ennek látszólag nincs semmi értelme; az öreg nem kedveli Düringet, miért adná neki a fájlokat?
Csak egyetlen magyarázat létezik: Carrie életben van. Ivan vadul tiltakozik, de végül rááll, hogy átgondolják ezt az opciót. Először is ki kell deríteni, hogy egyáltalán igaz-e, ezért Allisonnak beszélnie kell Saullal. A nő értetlenkedik: mégis hogyan, mikor megfigyelés alatt áll, és Dar vallatja? Megoldod, legyint az orosz, évek óta átvered őket, most is menni fog.
A Walking Dead egyik érdekessége, hogy 8 évad alatt tényleg igyekezett mindent bemutatni az annyira nem szép, új világról, egy dolog viszont kimaradt. Ez pedig a tél, ami a sorozatban eddig csak apró utalásokban jelentkezett, de sohasem láttuk, hogy milyen a sorozat világa, amikor gyilkosok, zombik és bartjaink halála mellett a fagytól is rettegni kell.
Újfent sok szálon fut a cselekményünk, de mi szerencsére összerakhatjuk azt, amit a készítők szétszabdaltak. Kezdjük is a legfontosabbal: a börtönben megcsörrenő telefonnal, amibe legutóbb még Rick gyorsan belehalózott. Egy fiatal női hang szól a vonal túlsó végén, elmondja, hogy egy biztonságos helyen vannak, de nem csatlakozhat hozzájuk akárki. Rick hiába rimánkodik, majd két óra múlva visszacsörögnek, akkor tárgyalnak. Rick nem boldog, de a könyörgőre fogott könnycseppei és elcsukló hangja egyből elillan a bontott vonal búgó hangját hallva. Visszamegy a többiekhez, hogy kicsit lecsutakolja magát és meghallgassa, ki mit fog csinálni. Minden ok, úgyhogy megy vissza fontos teendőket bekamuzva a telefon fölé görnyedni. Csörög is, Rick felkapja a kagylót és most egy mogorva fickóval beszélget, aki a következőkre kíváncsi:
Nagy és ritka esemény a Gyűlés egy felföldi életében, a MacKenzie klánnál a legutóbbit negyed évszázada rendezték. Nem csoda, ha Rupert és Angus sem szeretne semmiről lemaradni, csak mert a gyerekekkel vadászatosat játszó Claire-re kell vigyázniuk. Angus még férfiasságát is beveti meggyőzésképpen, azaz a fogócskázás után a földön fekvő nő fölé áll, és hát tudjuk jó, hogy mi van - vagyis, hogy mi nincs - egy kilt alatt.
Offred az óljában elmélkedik a helyzetén, amikor Szürke érte jön, hívatnak minket, mama. A nappaliban a Parancsnok várja őket: kirándulni megyünk Serenával néhány napra, addig szépen viselkedjetek, tessék, itt hagyok nektek egy húszéves süldőt hogy nézzen a körmötökre, míg mi távol vagyunk. A szolgálólány nem bírja ki: jó, de hová mentek? Kanadába. Türkiznek mondjuk nincs kedve menni, de Waterford nem enged: ezek a barom kanadaiak azt hiszik, itt elnyomják a nőket és nem nyithatjátok ki a szátokat, úgyhogy fogd be, légy jó kislány, mert jössz. Nick felesége is előkerül, miután a sofőr is utazik, pakolt neki pár csokitallért egy uzsidobozba, a férfi továbbra is tojik az egészre, kezd idegesíteni ez a vonal egyébként, tényleg lehetne legalább egy kicsit kedvesebb, ha nem megy, akkor meg csináljon úgy. Türkiz felmegy elköszönni Offredtől, egyben közölni vele hogy amint kihúzták belőle a gyereket, mehet Isten hírével, a házban tovább nincs maradása. A lány pislog, mint pocok a lisztben, hát de szoptatni tán csak maradnék még? Serena szerint már bőven elég volt egymásból, úgyhogy elvágja magát a kialakuló szövetség kötelékéből és lelép.
"Aludni jó, meghalni jobb, de persze legjobb lett volna sohasem születni." - Heinrich Heine
Az eredeti címről (Breakfast in Bed) természetesen a UB40 örökbecsű darabja ugrik be, azzal kiegészítve, hogy a pünkösdi hosszú hétvégén én is ágyban heverészve írtam ezt a hogyvoltot. Zavarodott arcú fazon érkezik haza valami lepusztult hotelben levő lakásába, hóna alatt csomagot szorongat. Scott, a portás, és az emeleten a Laura nevű szomszédasszonya is figyelmezteti, fejezze már be a sok vircsaftot, ne zajongjon annyit, mert már elege van belőle mindenkinek. A folyosó végén egy idős férfi kerekesszékből figyeli a jelenetet. A csávó (Dan) bezárkózik, a csomagból hosszú lánc kerül elő, ki ez, csak nem egy Petőfi epigon? (És mi mégis láncot hordunk, stb). Vagy esetleg proletár, aki csak a láncait veszítheti, netán kísértet, aki éjféli útjára készül? Bár az is lehet, hogy csak simán Eszternek hozta... Mire ezt mind végiggondolom, a csávó már fel is szögezte a láncot az ablakok elé, ezek szerint védeni akarja magát valamitől, talán a kommunizmus kísértetétől, Marx nyomán. (Elég lesz már, mert még megköveznek az olvasók.)
Egy banda rabol ki jól megszervezetten egy pénzszállító kocsit, pardon, autót, amikor is az egyik lelkes biztonsági őr fegyvert rántana, de a rosszfiúk előbb lőnek. Hondo a fizetős konditeremben izzad 150 font plusz a rúddal, jön hozzá egy pasas, a besúgója, akinek a lánya egyetemista és lelkesen küldi a papát minden reggel edzeni. A rablásokról kérdez, a pasas nem mond semmi hasznosat, és az FBI-ról kérdez, ugyanis nekik mélyebb a zsebük, és hát kell a pénz, mert ott van a kedves mama, az egyetemi tandíj…
A Kormányzó fésüli, keféli egy aranyos kislány haját a lakosztályának rejtekében. Az egyik mozdulatnál egy kicsit lejön a gyerek fejbőre, de koponyáig, és kiderül, hogy az aranyos kislány egy zombi, a Kormányzó pici szeme fénye. Gyorsan visszaöltözteti a kényszerzubbonyba, zsákot húz a fejére és csak így puszilgatja és gyengéden suttogja, hogy „szeretlek Penny”. Az ablakon kinézve látja, hogy Michone kémleli az elnöki lakosztályt. Az biztos, hogy az udvarról nem láthatta, hogy mit csinál pontosan, de értjük a finom utalást: nem bízik a Kormányzóban.
