Az első évad nem éppen érdekfeszítő tíz része után a Berlin Station alkotógárdája vagy lecserélte a forgatókönyvíróit, azok belehaltak az unalomba írás közben vagy eleve úgy tervezték, hogy az első felvonásban elveszítik a nézőik jelentős részét, és majd a másodikban megmutatják, mit is tudnak valójában, de azt biztos, hogy ebben az egy részben máris több volt az akció, a fény, a látvány meg úgy alapban a jó történetszál, mint az előzőekben.

Rockkoncerten pörgő fiatalemberrel nyitunk, akinek azonnal lehervad az arcáról az alkoholos crowdsurfing utáni vigyor, amikor a tömegben saját morci hasonmását pillantja meg. Ha nem az X-aktákban lennénk, elintézhetnénk annyival, hogy nyilván az ikertesója, aki egyben az AA-szponzora, és most kellemetlen beszélgetés elé néznek. De ott vagyunk. A srác a sokk hatására pánikszerű ittas vezetésbe keveredik nyakán a rendőrökkel, plusz a doppelgängerrel, hogy aztán bele is rohanjon egy fába, ahogy kell. Az a hülye természet. Mulder jópofáskodva vázolja a sztorit Scullynak, és hamar kiderül, hogy ez nem az első eset: mostanában aggasztóan sokan lesznek "öngyilkosok", miután szembenéztek saját magukkal. És nem átvitt értelemben. A rocker Arkie Seavers elsőként élte túl a találkozást, ezért ideje vele elbeszélgetni az előzetesben, ahol mostoha körülmények között kénytelen sebeit nyalogatni. Amíg teheti.

Nyitójelenetben Joci és valami idegen bula néznek egymásra szerelmesen a tükörben - Mivan? - kérdi bula - Semmi, csak nézlek - búgja Joci. Szonja ennek úgy fog örülni, mint az egyszeri paraszt az egykulcsos adórendszernek. 1 nappal korábban Szonja éppen pakol, most wellnessezni megy, mert még mindig fáradt, lásztminit volt, nem tehette meg, hogy nem foglal, jön a válasz, amikor Joci kérdőre vonja, hogy mégis miafasz már megint. - De anyádhoz ne vidd őket, oldd meg egyedül! - köpi vissza még az ajtóból, Joci meg gondolom engedelmes jó kutya módjára majd valóban így tesz. 

Dávid valamilyen oknál fogva Eszterék nappalija közepén ébred, a földön. Mondjuk nem magától, hanem mert újdonsült lakótársai porszívóznak/ugrálnak a fején/arcába öntenek egy adag vizet. Minek is az embernek ellenség, ha vannak ilyen barátai. Aztán kiderül, hogy tényleg:

Kedves Emberek, mikor is már kevesebb van hátra, mint előre, tehát lássuk, hogy volt a hetedik rész.

Ezúttal csak egy évet ugrunk vissza az időben, Struckerék idilli életébe nyerünk ismét bepillantást. Ahhoz képest, hogy Andy szerint az apja mindig dolgozott, és sosem volt rá ideje, ez már a sokadik példája annak, hogy ez nem így van. Most vagy a kissrác kamuzott, vagy a készítők nem voltak következetesek. Kis erdei grillezésen van a család, Andy gördeszkázik, Szöszi fut utána, Anyu terít, Apu meg a húst intézi. Azért arra van idő, hogy Anyu kissé szolidan rámásszon Apura, de ezt már megszoktuk tőle. Apu a gyerekekről kérdez, Anyu pedig beszámol. Szöszi kissé fura, de csak mert kamasz, amúgy nincs komolyabb baj vele.

Andy közben próbálja Szöszit tanítgatni a deszkázás rejtelmeire, de amint fellép rá, azonnal meg is borul. Andy elkapja a kezét, és a következő pillanatban olyan, mintha időn és téren kívülivé válnának, fény árad a kezükből, a hajuk száll a levegőben, ők ketten meg csak merednek egymásra, aztán meg a kezükre döbbenten.

„A múlt, a jelen és a jövő közötti különbség csak illúzió, még ha oly makacs is.” – hangzik Albert Einstein egyik ismert gondolata, és vele együtt vallja a Dark is. Amely már azzal történelmet írt, hogy a legelső német széria a Netflix saját készítésű sorozatai közül. Márpedig a germán sorozatgyártás napjainkban már sokkal többet jelent a végeláthatatlanul hömpölygő, fogyasztás után azonnal felszívódó krimi-epizódoknál (csak kikacsintásképpen: a Két férfi, egy eset 1981 óta folyamatosan megy, a Tetthely pedig – egészen hihetetlen – 1970 óta megszakítás nélkül tesz ugyanígy), amint azt minden idők legdrágább nem angol nyelvű sorozata, a Babilon Berlin is tanúsíthatja. De még annak a sikerét is elhomályosította a tavalyi Dark, amit a Netflix – jó kufár módjára – valahogy úgy reklámozott, hogy „a németek válasza a Stranger Thingsre”. A soron következő tíz hogyvoltban reményeim szerint be fogom mutatni, hogy ez miért marhaság, és a Dark miért érdemes saját jogán arra, hogy fanfárok zengjék a nevét.

Az előjátékban a három jómadár (feltételezhetően) Petibá kertjében settenkedik, és valami ótvar randa szobornak látszó tárgyat akarnak elemelni a helyéről. - De mi van ha megszólal a riasztó? - aggódalmaskodik Joci - No para, csak éjszakára vam bekapcsolva - Dehát éjszaka van - tekint fel az égbolt éjfekete végtelenjébe Dávid, mintegy prezentálva, hogy ha nincs sötét, akkor a fasznak van bekapcsolva a zseblámpa. - Ejj, a tökömet már, ne rinyáljatok - mondja Buci magabiztosan. Főcím.

Anyu irtózatosan happy Viki láttán, persze azért gyorsan belekezd a magyarázkodásba, mi miért történt anno. Eközben a látványosan ittas frissen kibékült tesó-trió a szalonba megy, azt nem tudjuk, hogy mi céllal, de ez a túljátszott részegség nagyon gáz, ez is csak Angéla részéről hiteles. Szilvia jelenik meg tüzet okádó sárkány képében, és elküldi az alkoholmámoros csajokat a picsába. Anyu nagyon modern felfogású ugyebár, így az első dolga a nagy egymásra találás közepette az, hogy tökéletes fotó készüljön Vikiről és róla. Azt azért megnézném milyen képcímmel nyomatja fel a képet a Facebookra. Anyu nagyon nyomul, Viki tartozkodó, de Béla nagy erőkkel ösztönzi.  Kíváncsi leszek kijátsszák-e az alkotók a „pénzért felbérelt családtagot eljátszó vadidegen”-kártyát, de hát adjunk egy esélyt Béla báttyánknak, na, csak nem ennyire szarfej. (szerintem de)

Elérkeztünk végre az évad utolsó részéhez, ahol mindenre fény fog derülni, legalábbis nagyon remélem, hogy nem a második évadra fogják átvinni a sorozat vonatott jellegét.