Ez egy újabb olyan epizód volt, amikor a szerkesztők érezhetően kínok között vergődve vadászták ki azokat a jelenetsorokat az elmúlt nap eseményeiből, amikre valami cselekményre távolról emlékeztető dolog felfűzhető. Én meg rájöttem, hogy eddig baromira el voltam kényeztetve a VV9 nekem jutott epizódjaival. Na, jöjjön Anikó, akit ma valami értelmezhetetlen okból férfinak öltöztettek; mit férfinak, nyolcvanas évekbeli lengyelpiacos árusnak, aki bő farmerhez húz melegítőfelsőt, komolyan mondom, csak a makkos cipő meg a hasitasi hiányzott. Hogy legyen valami izgalom itt az elején, Anikó fantomképeket mutat, az állás sokatmondó: 22 – 78%, és az előbbi javára felfelé kerekítettem.

A műsor első szegmensében Krisz előad Zsuzsunak egy elég félvállról vett kamu bocsánatkérést, ami persze csak olaj a tűzre, de ezt pontosan tudja mindenki, aki Zsuzsuból akár csak egy percet látott a VV9 során. Ha jól vettem ki, az a sérelem, hogy Krisz egy kicsit eljátszotta, hogy AKÁR Zsut is kihívHATJA, de csak azért, hogy ne legyen full egyértelmű, hogy Adrit fogja választani. Innentől kezdve maximálisan érdektelen, ami történik, nyugodtan le lehet venni a hangot, mert a lényeg úgyis az az ordító kérdés, amit ezen a ponton már nem lehet megkerülni, hogy Zsu mégis mi a francért hord haspólót? Nagyon fog fájni neki, amikor a következő élő bejelentkezésnél visszajátsszák nekik ezeket a jeleneteket. Eközben Adrit az zavarja, hogy még ilyenkor sem szól róla semmi, amikor párbajozni fog, Roli meg – ha jól vettem ki – már Erát akarja kigolyóztatni a következő körben. Leszáll az éj, és Hunor még piszkálkodik valamit Adrin félgőzzel, de bevallom, én már végképp nem értem, hogy ki kivel, mikor és miért és egyáltalán. Az események után Adri Sith nagyúrként ébred, ezek után nem tudom, milyen lehetett az éjszaka.

Megnézhetjük, hogyan szegett szabályt Reni, Greg, Zsuzsu és Lacika (!!!) -  igen, végre én is leírhattam az ő nevét is! Szóval: villaszabály, hogy a kajaraktárba csak és kizárólag a villamester (ez esetben Reni) teheti be a lábát, de az agyhalottak a reggeli kómában csak arra tudtak koncentrálni, hogy „kaja kaja kaja kávé tea zaba”, és zombimódra csoszogtak Reni nyomában az éléskamra felé, majd ládaszámra hordták ki, amit ott találtak. Ez pedig teljességgel szabályellenes és szankciót von maga után. Greg úgy magyarázza a dolgot, hogy ők Renivel már annyira eggyé váltak, hogy gyakorlatilag fel sem tűnik nekik, hogy ők két külön ember, ami valljuk be, kurvára ijesztően hangzik. Bünti van, ezek négyen össze lesznek kötözve vagy fél napig, és így kéne kiglancolni a villát tökéletes összhangban és egyetértésben. Csak néhány apró momentumot emelnék ki, mert a dolog sokkal kevésbé szórakoztató, mint amennyire lehetne. Hárman három irányba húznak, Reni parancsolgatni próbál, és nem bírja felfogni, hogy nem kéne erőltetni az éneklést az ő repedtfazék hangján. Zsu bizonyos időközönként üvölt, mint a fába szorult féreg, Greg meditál, hogy ellógja a takkert, Lacika meg engedelmesen csoszog annak az irányába, aki éppen erősebben húzza, ráadásul bermudanadrágban a mínuszfokokban. Eközben Adri ismeretlen okból Csokifasszal fetreng egy ágyban, aki kicsit be is próbálkozik, ha már friss lyuk közelébe került. Adri inkább kivonul az udvarra Roli lelkére hatni egy kicsit, valamint azt suttogni, hogy Erában nem lehet megbízni.

Ha már a két párbajozó két tábora között kibékíthetetlen ellentét feszül (NEM), a szerkik úgy döntöttek, hogy két részre osztják a villát és tilos a demarkációs vonalon átlépni. Ennek felfedésére a villalakók barokk szoborcsoportba rendeződve várnak a nyugiszobában, majd választékos „mi a fasz ez?”, valamint „mi a geci ez?” kifakadásokkal fejezik ki nemtetszésüket, de alapvetően nem sok vizet zavar a dolog. Ezért Zsu elérkezettnek látja az időt, hogy ismét magára vonja a figyelmet, és be is sérül valamin, amit én nem értettem, ha meg kérdezgették az volt a válasz, hogy „semmi közöd hozzá”. Feladom. Jut eszembe, a két elkülönített villabéli területnek neve is van: Adriánia és Krisztiánusztán. Remélem, egyszer nyelvbotlik majd valamelyik műsorvezető és tényleg így mondja ki, imádnám. Ha pedig már kettéosztották az agyhalottakat, akkor versenyezzenek is, úgysincs jobb dolguk. A párbajozókat kell megtartania az egyik csapattársnak karban, ami azért vicces, mert Adrit Zsuzsu kapja fel, Ánuszt pedig Csokifasz, aki úgy fogja a haverját, mint egy kisbabát, és pont olyan szeretetteljesen is néz rá, beleégett az agyamba a kép. Ami azt illeti, Reninek is, aki nemhogy nem érti, de ki is mondja hangosan, milyen furcsa az, hogy Csokifasz őt el nem bírja, Kriszt meg milyen könnyedén tartja percekig. Hát Renikém, van egy rossz hírem. Meg egy jó tanácsom: ne álljatok Krisszel egymás után mérlegre, amikor majd egy alkalmas pillanatban behozzák a vellába a minden évadban rettegett alkalmatosságot.

Újabb feladat jön, zászlókészítés és himnuszírás, mintha valami nagyon hasonló lett volna már az ősemberes héten is, és már akkor is untam. És szégyellem, de újabb konfliktus jön, aminek nem értem a mibenlétét:  Adri kiakad valamit azon, amit Reni rajzol a zászlóra, és a dolog ijesztő gyorsasággal eszkalálódik rekedt ordítozásig. Nekem meg most már tényleg erős a gyanúm, hogy ők és én egészen más, párhuzamos univerzumokban létezünk, és a két világ csak a felületes szemlélő számára tűnik azonosnak.

Most az következik, hogy fel kell sorakozni a demilitarizált zónában, és elénekelni egymásnak a himnuszokat, amit inkább nem részletezek, mert elviselhetetlenül prosztó és fülbántó mindkettő. Mielőtt végképp szétkergetné a társaságot Reni törvénytelen gajdolása, jöhet egy kis diplomáciai találkozó és rögtönzött kortársbeszédek. Zsu szót kap, és ezen a ponton elszabadul a pokol és zabolázatlan őrüket, de úgy, hogy még a többi agyhalott is csak pislogni tud. Itt nagyon komoly bajok vannak, Zsu beszédében nincs kohézió, teljesen random sorrendben követik egymást a szavak és mondatok, ráadásul egy-egy részletet még időnként meg is ismétel, és olyan vehemenciával és fanatikus tekintettel műveli mindezt, hogy én tényleg nem értem, miért röhögnek a mellette állók, és miért nem kezdnek el inkább lassan hátrálni a villa legtávolabbi Zsu-mentes pontja felé. Bár Csoki szemében egy pillanatra láttam az őszinte rémületet, belőle még nem veszett ki teljesen a túlélő ösztön. Ezek után Anikó nem is sokkol minket több kontenttel mára, éppen elég volt az, hogy az előbbi jelenetsor alatt időnként Vivi fejét is bevágták, aki már nem is ötvenes, hanem hatvanas kiélt prostinak néz ki, a félmilliós műhaja állapotára meg már szavak sincsenek. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy feltegyem elsősorban női olvasóinknak a kérdést: milyen már, hogy ezek a némberek teljesen képtelenek arra, hogy a hajukat egy kicsit is vállalható állapotba hozzák?  Egy hajszárítás, fésű használata, esetleg egy normális copf vagy konty elkészítése csak olyasmi, amit legkésőbb 20 éves korára már abszolvál a civilizációban felnőtt ember, nem? Azt hiszem, meg is válaszoltam a saját kérdésemet, sorry. Ez az epizód most ennyit tudott, de majdcsak jön valami újabb tematikus hét hamarosan.