Nos, az e heti résznek én alapból úgy vágok neki, hogy egy nagyon elcseszett érzelmi hullámvasúton ülök, köszönhetően a TWD mid-season finale-nak, és annak a ténynek, hogy tegnap hallottam, amint a VV-ben valamelyik gyökér megállapítja, hogy Amerika első elnöke Kolombusz Kristóf volt. És még az előbbit nevezik egyesek zombis sorozatnak, ahha…De kanyarodjunk is vissza a mi szempontunkból releváns agyhalottakhoz. A reggelinél Aurelio-Guszterminátor-Színész triumvirátus alakul Berkiék elpusztításának céljából, kíváncsian várom a hadműveletet.

A falon leereszkedős, kódmegfejtős, gyémántkiszabadítós feladatot is láttuk már egyszer, bár annak minden logikai bukfencével ez azért szerintem egy jóféle próbatétel. Csóricsék kezdenek, egész gyorsak, őket WF-ék követik, akik a srác tériszonyának ellenére egész jól muzsikálnak, majd Aurelioék is felül múlják önmagukat. Guszterminátornál szar kerül a palacsintába, és ott hagynak egy kulcsot a falon, pedig szerintem összességében gyorsabban érnek le, mint ahogy én félkómásan kiérek a konyhába éjjel tápszert melegíteni a gyereknek. Ráadásul a kódot is elcseszik, a gyémánt marad a széfben. Egyszerűen imádom, ahogy Gollam kétségbeesetten leseggel a falon, mint egy felborított cserebogár, csak az sokkal nagyobb fokú szimpátiát vált ki jégszívemből. Ezúttal is csak a csaján múlik, hogy sikeresen teljesítik a feladatot, persze Berki nagyon magabiztosan nyilatkozik saját képességeiről. Így Laky Zsuzsiék az utolsók, Gollamék pedig nyernek. WF-ék is mennek fel a tetőre szalmán aludni, de engem a játéknak ezen része abszolút hidegen hagy. Miközben Fanni a fehér galambnak örül, Dominika a kapcsolatuk jövőjéről faggatja Aureliot. Nem tudom milyen indíttatásból, de úgy gondolják, ezt az ebédlőben a legcélszerűbb megvitatni, tálcán kínálva ezzel Berkinek a támadási felületet. Ezen túllendülve, Aurelio felelsz vagy mersz játékot javasol a többieknek, de nem ám azért, hogy furmányos taktikai kérdéseivel kiismerje és/vagy összezavarja az ellenséget, nem-nem, egyszerűen csak kíváncsi az ominózus herevasalás valódi megtörténtére. Kövezzetek meg, de nekem már-már szimpatikus Berki őszintesége, aztán ki tudja mennyivel kell elosztani azt amit mond... Az este későbbi részében egy lepedőt magára tekerve próbálja ijesztgetni a többieket, én ezt a jelenetet nem tudom, és nem is akarom sem feldolgozni, sem minősíteni. 

Guszterminátor és ifjú padavanja, Aurelio reggeli tornával kezdik a napot, én pedig nem tudok túllépni ezen a Berki-féle buziatlétán. Mi ez a fazon, könyörgöm? Az aktuális napi próbatétel az egymást felgyújtós challenge, én valószínűleg Fannihoz hasonló fejet vágnék egy hasonló feladat hallatán. Színészéket kivéve mindenhol a pasi fog égni, Csóricsné rögtön indulhat is elsőnek, egy kezdeti pofára esés után sikeresen végigér a pályán. Ez a Weisz Fanni szegény tipikusan az a lány, aki a saját árnyékától is megijed, mindig olyan kétségbeesetten rémült fejet vág, hogy én érte jobban aggódom, mint a férjéért, aki frankón ég. Ő is lezúzza a próbát, sőt még a kis Pokémonunk is, bár ő kihagy egy bábut, de nagyon megemberesedett az utóbbi napokban, azt el kell ismerni.

„Százon engem Ronaldo hagy csak le”

- jegyzi meg Aurelio szerényen. Guszterminátor, a szegény ember Hulk Hoganje nem hogy meggyújtja a bábukat, de majd’ kiüti az összeset a helyéről, hát igen, meg sem lepődünk. Berki ismét már a feladat előtt mentegeti magát egy szomorú gyerekkori történettel, de igazából minden challenge előtt ezt csinálja. Szerintem egy ország menti le magának azt a jelenetet, amikor Gollam meggyullad, Mazsi sír, én nem, de neki tényleg ez a faszparaszt az istene, Tilla feje zseniál. Kedvenc Aurelionk lett volna az első, de szerencsétlen a hibája miatt utolsó, így fix párbajozó, ráadásul Berkiék védettek. Hopp, a triumvirátusra rákerül az a bizonyos álarc.

 

’Én olyan emberrel még nem találkoztam, aki ellenem nyert volna párbajban” –Aurelio

Na igen barátom, de azért azt szögezzük le, hogy sosem az Irinyi Kémiaversenyen vagy a Hell Ultra Runningon mérted össze a képességeidet másokkal. Tanácsért ezúttal is Gollamhoz megy, teljesen érthetetlen, de továbbra is fenntartom, hogy velem van a baj, és én ehhez az egészhez kevés vagyok. Csóricsék érmefeldobással, Lakyék cetlis módszerrel döntik el, hogy kire szavaznak, végül Berkiék Gusztiékra, Fanniék, Lakyék és Aurelioék Színészékre, így ők mennek párbajra. Pokémonék a személyi igazolványokról leolvasható adatok átismétlésével készülnek a megmérettetésre, és közben olyan dumákat tol, hogy sírok és nevetek egyszerre. A nagy klasszikus párkapcsolati kvíz, és a másik lelökése az emelvényről van porondon. Csórics „Gyerünk gyönyörűm!”, Aurelio pedig „Dzsukel vagy!”- jellegű mondatokkal bíztatja szerelmét. Azt, hogy a kérdések milyen mértékben determinálják a résztvevők jellemét, mindenki döntse el maga, habár a "Melyik tantárgyból bukott meg Dominika?" például magáért beszél. Bár Színészné ügyesen szerepel, Csóricsnak annyira nem fekszik ez a versenyszám, így ők mennek haza. Az adás végén én ott tartok, hogy még mindig klasszisokkal szimpatikusabb ez a brigád, mint az előző, sőt talán még szurkolni is képes leszek egy-egy párosnak talán. Talán. Egyszer. Majd.