A frissen talált narancsnak(?) örülő Jérémyt a totálisan megzuhant Nóri taszítja vissza a kilátástalanság mocsarába. Előadja Gábor árulásának drámai történetét, aztán megjósolja, hogy a Holtak Szigetét lassan, de biztosan benépesítik majd a lehangolt, emberiségből kiábrándult ex-Agila-tagok. Hamarosan olyan lesz majd ez a hely, mint egy pszichiátriai luxusintézet, ahol a páciensek két csoportterápia között a gyönyörű kilátást bámulhatják kábultan. Csak kaja nélkül. Nóri ennek megfelelően keserves sírásba fog, miközben majd’ beleszédülünk a már korábban is lélekdoktori vénát villantó „kicsitokosfocista” megértő tekintetébe. Ide jönnek az igazi emberek, mondja vigasztalóan, amitől nyugtalanító érzés fog el. Tényleg, mintha a Gagambák mozgása cseppet darabos és nyikorgó lenne eső után… De sebaj, most már jó lesz itt kettesben, távol a manipulatív taktikusok kártyavárazva-trónokharcázásától, narancsot eszegetve, nászutas-katalógusos pózban tengert bámulva.

A Bayanit nyilazós játékkal köszönti a magát bizonyára Adél és a gyerekek mellé képzelő Bencus, de mielőtt belekezdenének, elmondja a jelenlévőknek, hogy mi volt a tegnapi epizód vége. Gábor kommentárjából kiderül, hogy ő egy csodálatos, önfeláldozó ember. Fanni szerint japersze. Bencus egyelőre nem spoilerezi el, hogy milyen eget rengető, törzs életét átformáló lehetőséget kap a győztes, ahogy azt sem, hogy mit takar az utolsó két játékos "veszélyzónába" sorolása. "A játék neve íj", közli, mire Vera olyan fejjel bólogat, mintha őt külön beavatták volna. Vagy csak biztosítani akarja Bencét, hogy helyesen nevezte meg a nyílkilövő eszközt?

A céltáblákra a törzstagok nevei kerülnek, és a három kör a három életüket jelképezi. Akinek mindhárom zónáját eltalálják, kiesik, akinek legtovább marad érintetlen zónája, az nyer. Érdekes lélektani kísérlet indul: vajon ki fog közben bekattanni és odarohanni riválisa táblájához, hogy addig döfködje a nyíllal, amíg a stáb ápolószemélyzete el nem rángatja onnan? Áh, sajna semmi ilyesmi nem történik, pedig ahogy Vera fogalmazott, itt aztán éhesek a népek a konfliktusra. Különösen, ha banánízű. A jelenleg nagy lángon fortyogó Fanni-Gábor viszályban utóbbi áll nyerésre, ugyanis mindenki a lányra kezd lövöldözni. A már két élettel szegényebb áldozat mond egy vicceset: Beni szerinte azért célzott rá, mert nem akart távolabb sétálni. Szellemes, de pechjére a kevésbé lusták sem cselekedtek másképpen. 

Az elviselhetetlenségig fokozódó izgalmak csúcsa, amikor Robi nyila lassított felvételen repül. Öcsém, ez aztán nem babra megy. Fanni(céltáblájá)ból már öt nyíl áll ki, Tamás egy meg nem oldott konfliktusukat emlegeti, amit így remekül lehet rendezni, hiszen ha Fanni most elveszti ezt a játékot, akkor nyilván végig nem volt igaza. Ha meg nem fullad vízbe, akkor még boszorkány is. Eszter többszöri figyelmeztetés ellenére is Gábort ostromolja a magyarokéra cseppet sem hasonlító nyilaival, mire ő lesz a Bayani (-Fanni) második egyhangúlag megválasztott célpontja. A harmadik körtől már zónáktól függetlenül kiesik, akinek a táblájába nyíl áll, első Fanni, majd Eszter, akinek, Gábor sértődött arccal veti oda hogy "pedig én nem sértettelek meg”.

Emese nyer, de a zsákmányát csak „otthon” bonthatja ki, ahogy a két veszélyzónás is csak ott tudja majd meg a sorsát. A pillanat hamar eljön, Emese zsákjában egy szürke kendő és egy amulett lapul. A tulajdonos dönti el, hogy Eszter vagy Emese kapja a kendőt, amely tulajdonképpen belépő a Holtak Szigetére, viszont értelemszerűen kötelező. Az amulett pedig csak annyit jelent, hogy a birtokosa még nem távozik a törzsből, de a következő védettségi játékból kimarad, azaz könnyedén kiszavazhatóvá válik. Emesének estig kell választania.

"Ez kemény, ez kemény", duruzsolja Gábor a békésen eszegető Dávidnak, Alexandrát nem érdekli a téma, Tamás pedig elvonul Eszterrel, hogy együtt tárgyalják meg, milyen hülyék Gagambáék, hiszen nem sikerült felismerniük, hogy elkezdődött az egyéni játék. Még mindig együtt vannak, csak tagadják, mint Jamie Foxx és Katie Holmes. Hát milyen száni már ez? Emese is konzultál, méghozzá Fannival, akitől arról érdeklődik, „mekkora célpont lenne" a következő fáklyás összeröffenésen, ha ő kapná az amulettet. Ami egyébként nem amulett, hacsak nem a szigeten maradástól véd meg. Hát, hatalmas célpont lennék, olyan elefánt jellegű, közli Fanni. Az ezt követő, parttalan, szövetségesekről, konfliktusokról szóló, sűrű gáborozással tarkított monológot Emese úgy hümmögi végig, mintha Fanni férje lenne, aki éppen azt hallgatná,milyen napja volt. A nagy hatalmú nő fejében „ezer kérdés cikázik”, én meg lassan Szandi álláspontjára helyezkedem: nem tök mindegy?

Visszaugrunk a Depisek Szigetére, ahol Nóri azt ecseteli a kamerának, hogy tegnap padlón volt, így, múlt időben, aztán rövidesen újra zokog. Elveszett a motiváció, nem is biztos, hogy van értelme itt szinyelni még, amikor otthon várja a család. Viszont pont nekik ígérte meg, hogy a végsőkig küzd majd. Dilemma a javából. Előkerül a rózsafüzér is (tök olyan, mintha a tengerből fogta volna ki), ha a végül megerősítő csalódásokról és pofonokról záporozó szavak önmagukban még ne lennének eléggé patetikusak.

„Fúj, ott a kakája”

gyalázza Robi a - szénen, nem lángon - sütésre váró helyes kis rája emlékét, miközben a többiek kókuszt szüretelnek, a veszélyzónás lányok pedig letargikusan készülnek a Holtak Szigete Szanatóriumba való becsekkolásra. Eszti már annyira megborult, hogy felismeri az itt és más hasonló műsorokban (khm, VV, khm) folyamatosan ismételgetett egyenmondatok teljes súlytalanságát (arra rakok, akivel konfliktusom van,  nem személyes, de ez egy játék, nem barátkozni jöttünk ide) és más inkább nem szeretne ilyeneket hallani, csak ülne a sziklán pityeregve, mint egy szomcsi sirály.

Hát kimegyünk mind, így: pű, pjű, pjű!

fejti ki  Orákulum Tamás. Egyáltalán nem számít arra, hogy Gábor, azaz izé, a törzs mostanában más utat választana, mint a következetes Agila-irtást. Itt csak a lassú halált várjuk, ért egyet Fanni a távolból, Eszter meg már ott tart, hogy sodorja inkább haza a tenger, minthogy tovább szenvedjen itt EZEKKEL, a barátnője nélkül.

„Picit talán szentimentálisabb állapotomban kapott el”,

vallja be az operatőrnek folyamatosan szipogva.

A lányok kilátásait Dávid sem látja pozitívabban. Fanni elmegy, összetörik, neki vége, nélküle Eszternek is, szóval juhééé, remekül alakulnak az események. Viszont most a saját törzs megcsappantása jön, mert Agiláék még akkor is kevesebben lesznek, viszont meg kéne szabadulni Verától. Közben intrikusan rágcsál és köpköd. Emese frusztrált, nem aneszteziológus ő, hogy eldöntse, ki él és ki hal. De legalább találhat egy szövetségest a bent maradó személyében. Ja, viszont akkor a másikkal még KONFLIKTUSA lehet. Végül Fannit választja.

Ez hogy….ez hogy?

elmélkedik az okokról az érintett, aztán elmegy a lesújtott Esztivel, hogy segítsen neki sírni…vagyis pakolni. Mindent úgy fogok csinálni, higgadtan, bölcsen, ahogy tanítottad, búcsúzik az ő személyes Yodájától. Emese biztosítja a nézőket, hogy a döntése a későbbi törzsi tanácsokon fogja őt segíteni. Megvan az esély, hogy visszajöjj, biztatja a barinőt Fanni, de egy pillanatra azért félrenéz, hogy nem kötött-e rá valaki sutyiban hazugságvizsgálót. Ölelkezés, cuppogás, Fanni újra a tanításokat emlegeti, remélem, egyszer kiderül, mik is voltak azok. Fanni marad a „kígyófészekben.