Azzal kezdünk, hogy szigetcsere. Excsórók lilák megérkezni Burzsujlendbe, majd rácsodálkozás a vjúra: „Ez az új HAZA, maga a paradicsom!” Tátott szájjal való ámulás a flórára és faunára, sose láttak még ilyet, csak a filmekben az is CGI volt. Azonnal rárontanak a matracra, visongás, majd a kosz és a kupleráj kissé lehűti a kedélyeket. A sárgák pocsékolása láttán, és indul a bősz fejcsóválás. Többen jóslásokba bocsátkoznak a másik csapat életben maradási esélyit illetően. Majd egyre-másra fedezik fel az eszközöket: tűzgyújtó, levesestál, balta, csónak, halászháló, konyhai robotgép mint otthon bazdmeg. A csajok megtalálják az édesvizű jakuzzit és azonnal birtokba is veszik.
Sárgák menni csórósziget. Pozitívan hozzáállni: „Nincs itt semmi baj, még jobb is, mint a másik, pont ilyenről álmodtunk”. Aztán a nagy optimizmus és önámítás mellett hamar észreveszik, hogy bazdmeg itt nincs semmi! Pánikszerűen keresgélik a cuccokat, mire azért előkerül néhány fontosabb, mint pl.: a lábos, a kalapács, a machete és a nagyító. Faguriga legyek, az utóbbit nem kúrtam volna bele a tengerbe, de az a minimum, hogy a teleszart területen ásom el. Amíg a csapat próbálja összekaparni a méltóságát a tűz és rendrakással, addig a két semmirevaló, Szandi és Viki felfedezi a szigetet. Találnak valami narancsszínű gyümölcsöt, amit a lilák elfelejtettek megenni (vajon miért?). A Székely Haspadnak nem tetszik a két luvnya sumákolása. Mit beszélgetnek ezek ketten? Erre rákezd (az engem kurvára idegesítő) Kitty32 flegmázni, hogy miként csalódott Vikiben. A két csaj közben kibékül. Viki ugyan nagyon haragudott, de aztán belenézett a társa szemibe és látta benne a geciséget szomorúságot és a kirekesztettséget, és ő eztet nem kívánja senkinek, még azoknak se, akik nem követik az instán. Szandi érti, de szerinte nem okos dolog, most vele barátkozni, mert ő lenni persona non grata és biztos megy haza, ha szavazás lesz. De le is szarja, mert már kiszörvájvörködte magát. Megküzdött az elemekkel (!), sajnos az emberekkel nem tud.
Tűzgyújtás: Vera folyamatosan károg:
„Dávid, nem gyúl be, mert nincs levegő túlfelölről!”
Begyullad. Ok, csak nincs éghető cucc. De van. Akkor meg hol van már ez a két picsa? Pont jönnek. A csapat tovább dünnyög, hogy a két nő együtt vihorászik, közben meg kerülik a melót. Viki menteni menthetőt, ő nem szeretne haragban élni, mert annál csak az a rosszabb, ha úgy veszi a stáb, hogy nincs a seggén kendő. Vera ezt nem érti, de ő nem bántóan bonyolult alkat, neki minden fekete illetve fehér, mint Junyoszty kistévé. Dávid és Fradivádlijú Gábor susmog a parton, majd kitalálják, hogy nem kéne megnyerni a következő védettséget, így veszejteni el egy jó kollégát. Okos? Még nem tudni.
Vera fejében egy kurva fényes lámpa gyullad: Gödröt kéne ásni, leszigetelni esőköpennyel, abban moshatnának hajat, mindahányan csak vannak. Nem hiába, tanult embernek nincs párja! Beni mosolyogva ás, addig se kell megszólalnia (még mindig nem tudom, hogy a legnagyobb zseni a csávó, vagy csak egyszerű, mint a raklap). Gödör kiás, köpennyel szigetel, és már lehet mosni a buckót egymás után, ugyanabban a dzsuvás vízben, míg öt méterre mellettük hullámozni a tiszta vizű tenger. Nájsz! Leszáll az éj, mire összebújnak az OSB lemezen hét kis poloska, majd felkérik Verát mesemondónak. Nem egy Berecz Bandi bátyja, de azért magabiztosan belevág a Bogyó és Babóca egy ismeretlen epizódjába, miközben otthon a puha meleg ágyamban, én érzem magam kényelmetlenül.
A lilák reggel boldogan ébrednek. A francia idegenlégiósnak újra jönni-menni vér a testiben, ettől igen boldog! A többiek is jól vannak és azon röhögcsélnek, vajon milyen fejjel kelhetett a másik csapat. Bár úgyse fogják látni, mert Gagambáék jól titkolják az ilyesmit.
És sárgák tényleg jól titkolják. Még maguk előtt is. Székelyföld Amazonja egyszerűen nem tud csalódottan ébredni:
„Itt csillog a fény a vízen, a ráhatások is sokkal jobbak pszichésen, mint a másik parton. Sőt a víz is hullámzik!”
Szandi reméli, hogy az új helyen, a csapat hátha elfelejti az eddigi faszságait, de lássuk be, erre vajmi kevés az esély. Gyün a levél: Ma védettségi játék. Ezt meg kéne nyerni nem? Hát nem – gondolja Vera és Dávid, akik ezt így el is döntik vízhordás közben. Indok: borzasztó feszültség leledzik a csapaton belül, ezen csak piócás ember segíthet, vagy egy véráldozat.
Játék. Bence érdeklődik: Mi van? Semmi? Lilák köszönik, pazarul, talán csak nagy volt a kupleráj, sárgák meg felróják az eszközök elásását, de amúgy minden ok. Akkor jó, itt vannak a szabályok: Két platform a vízben, rajta felaggatva halom kókusz. Ezekből kéne kilencet bedobálni egy hosszú kosárba, miközben egy pallón kell egyensúlyozni. A pallót tartani kell a többi játékosnak egy kötéllel, mert különben a csapattárs szomorúan esni vízbe. Gagambáék vannak többen, így két cickány nem játszik. Vera és Fradivádli, magyarul a két legjobb áll ki, mert nekik rettenetesen fáj a lábuk. A csapatok belecsapnak a lecsóba, mindenki úszik, dobál, ugrál, kötelet tart, de fél órát csak balfaszoskodnak. Az egyik bénább, mint a másik, de annyira, hogy Bence idegességében már majdnem hazamegy németbe az asszonykához. Végül jeget Balázs törni meg és megszerezni első pontot. Bence kénytelen könnyíteni a szabályokon, mert annyi ideje szerencsétlenkednek, hogy lejár a forgatási idő. Állítom, a hátuk mögött már ott vár egy másik ország Survivor stábja, és bőszen mutogatnak az órára. Ezért már hét bedobott kókusszal is lehet nyerni, csak menjünk már a napról. A lilák vérszemet kapnak és sorra szerezni pontokat, míg a sárgák láthatóan már a feladatot sem értik. Agila nyer 7-0-ra, mindenki boldog, mehetünk haza.
Sárgák magyarázzák a bizonyítványt. Emese:
„A védettségi játékot nem lehet mondani, hogy szándékosan veszítette le a csapat.”
Szándékosan nem is, csak direkt. Szandi be is van szarva, holnap tanács, és mehet vissza aszpirint árulni. Vera is átérzi de neki az a legnagyobb problémája, hogy a doktornő úgy pattan meg a Fülöp-szigetekről, hogy nem nyitott fel egy kibaszott kókuszt se. Liláknál minden klappol, kivéve Balázst. Ő kivonja magát a vérkeringésből, inkább sziesztázik, mert azt otthon is szokott. Én is szoktam bazz, de nem is jelentkezek Survivorbe. A csapat kezd ideges lenni.
"Elájulok, úgy zsibbad a lábam, de nincs pofám leülni"
- mondja Eszter Nórinak, egy hordón ülve. No, de nem baj, jön még kutyára törzsi tanács! Balázs felkel, mire Eszter és Tamás passzív-agresszíven nekiesnek. Leszarja. Majd újra nekiesik, most már az egész törzs, és láss csodát… megint leszarja. Ő majd akkor csinál bármit is, ha kedve van, addig meg hagyják lógva. Csak szólok öreg, faszán hangzik, de ezzel itt messzire nem jutsz. Bár ahogy elnézem, nem is nagyon akar...
Facebook kommentek