Április elsejére ébredt a falu, s ennek a napnak igen nagy hagyománya van Pajkaszegen: mindenki ugratja a másikat, de az ugratott (ideális esetben) nem haragszik meg, hiszen a három (!) legfontosabb dolog az életben a hit, a türelem, megbocsátás, és a szeretet – mondja az atya a napi prédikációban, amikor azt kéri bárányaitól, hogy bocsássanak meg annak, aki megtréfálja őket. Ezt csak addig gondolja így, míg apja meg nem tréfálja azzal, hogy a Bibliába rejti egy éjszakai bár szórólapját, melyen táncos lányok hirdetik bájaikat. A papíros természetesen időzítve van, hogy pont akkor essen ki, amikor az atya járkál a padsorok között. A pap új csuháját csodáló asszonyok meglepődnek a szórólap láttán, és még inkább kikerekedik a szemük, amikor meglátják, hogy a bárban nem csak lányok, férfiak is mutogatják a báj(dorongj)aikat. Hát ebből van ez a szép új reverenda! Mert az, hogy az egyház adta, azt kizárhatjuk ugyebár… Éljen hát május április elseje!
Gyuri egy plüss patkányt rejt Erika táskájába, ám nem akkora a riadalom, hogy Erika elfelejtse utasítani Gyurit, hogy vigye el Szifont a barkácsboltba léceket venni a gyóntató/szavazófülke megjavításához. Ehhez Erika költőpénzt is biztosít a feleknek, és Gyuri lelkére köti, hogy vigyázzon Szifonra, nehogy idő előtt eligya a pénzt. A dolog már az első pillanatban megbukik, ugyanis míg Gyuri picit nem figyel, már bottal ütheti Szifon nyomát. Szerencsére a kocsmában megtalálja, de addigra Szifon már megkezdi a kisüveges Hubertust. Nagy nehezen elindulnak a barkácsboltba, Szifon kezében a kisüveges Hubival szervezete életben tartására. A kocsiút felénél egy erdő mellett eszébe jut, hogy neki most azonnal könnyítenie kéne magán, s Gyuri féltvén a szeretett autó huzatát, megáll az erdő mellett. Szifon nagyon sokáig elvan, így Gyuri kénytelen-kelletlen utána indul. Szifon épp egy lécekből készült régi kilátót szed szét, ugyanis mivel elitta a pénzt, amit Erika adott, kellett egy B terv. Nincs sok idejük megbeszélni a dolgot, mert neszt hallanak a bokrok közül, majd egyszercsak előbukkan egy medve, ami felkergeti őket a fára. Sajnos egyikük zsebében sem lapul a ,,Felkergetett a medve a fára for dummies” című kötet, úgyhogy máshogy kell megoldani a problémát. Szifon a zsebében tartogatott piásüveg tartalmától várja a csodát, de egy korty után leejti a kincset érő üveget. Gyuri nehezen viseli a feszültséget, átkozza magát, amiért a mobilját a kocsiban hagyta. ,,A mobil! Hát persze!” – csillan a remény Szifon szemében. Előveszi a szolgálati telefonját (nyolc fogadatlan hívás Erikától, még jó, hogy le volt némítva). Szifon fogja hát a telefont, és egy (nem) jól irányzott mozdulattal megdobja vele a medvét. Medve-telefon 1-0. Gyuri eddig a pontig bírja ordítozás nélkül.
Laci afelől érdeklődik az anyjától, hogy az apja hogy kérte meg a kezét. Semmi különösebb oka nincsen – mondja – csak látott egy műsort, ahol lehetett szavazni a legromantikusabb lánykérésre. ,,Hát, ahogy apád megkérte, arra nem sokan szavaztak volna” – mondja a tanárnő. Elmeséli, hogy kiderült, hogy terhes, s ekkor Laci apja elővett a szerszámosládából egy anyacsavart és a majdani anya ujjára húzta. A megható történet hallatán Laci elhatározza: ő is ezt teszi. A polgármesteri hivatal folyosójának magányában próbálja a lánykérős szöveget kezében egy méretes anyacsavarral. Zsuzsa, a postásnő érkezik hátulról, s megretten, hogy Laci csak nem őrá próbál? Rögtön mondja, hogy ,,nem!” Kiderül azonban számára, hogy Laci Tecához igyekszik, úgyhogy azzal biztatja korábbi egyéjszakás kalandját: ,,bolond, ha nemet mond”. Laci elmegy hát az áprilisi tréfálkozó Tecához. A tősgyökereknek korábban sör helyett almalevet adott, Lacinak pedig cukor helyett sóval ízesítette a kávét. Érthető hát, hogy amikor Laci letérdel, s megkéri a kezét, Teca nagyon nagyot röhög, és megdicséri Lacit a kieszelt tréfáért, hisz nem lehetett könnyű ilyen komoly képpel végigmondani.
Laci elmegy a kocsmából a hivatalba dolgozni, majd nemsokára Zsuzsa visz egy levelet Tecának, s érdeklődik, hogy hogy ment Lacinak a dolog. Teca elmondja, hogy rég tréfálták meg ennyire. Zsuzsa nagyon megsajnálja a fiút, úgyhogy megy a hivatalba ,,megvigasztalni”. E vigasztalást a tanárnő is meglátja az utcáról, és ereiben meghűlt vérrel megy az állatorvoshoz elmondani neki, milyen rettenetes dolgot látott. Az állatorvos – akkor még – büszke arra, hogy ő beszélt Zsuzsával, hogy csináljon férfit Laciból. A tanárnő ki van kelve magából: ,,megrontottad!” –mondja, majd elviharzik.
Károlynak sincs könnyű napja, ami a tréfát illeti, ugyanis Teca kocsmájának falára a következő van felfújva: ,,KÁROLY HÜLYE”. A polgármester a vandalizmus azonnali eltüntetését parancsolja a jelenleg munkába állítható Matyinak és Bakinak. Eközben a rend éber őre próbálja kideríteni, ki volt a tettes, úgyhogy abból indul ki, hogy a falu minden lakója gyanúsított. E kört leszűkítendő, minden egyes lakossal leíratja egy füzetbe, hogy ,,Károly hülye”. Sokan önként jelentkeznek, vagy többször is leírják. Van pár pontos j-s megoldás is közte, úgyhogy szűkül a kör!
Erika Gyuriék kutatására indul, ugyanis nem veszik fel a telefont, és a barkácsboltban sem tudnak róluk semmit. Közben benyakal az állatorvosnál egy szép pohárkába kiporciózott lónyugtatót (hiszen nagy kiszerelésben kapja, és neki kell kitöltögetni a szükséges mennyiséget, mely pontosan belefér a kis likőrös pohárba). Szóval másfél órát alszik Erika, de miután magához tér az aggódó Matyival és Bakival, na meg az öreg Mokrival indulnak útnak az Ifán, hogy megkeressék Gyuriékat. Erika Stoki megafonjának segítségével kiabálja az erdőbe: ,,Gyuri!!!” A hívott fél meghallja, s lelkesen kiált vissza: ,,Erika!!” Milyen romantikus. Erika hangjára a medve inkább felhagy áldozatainak kiéheztetésével, és továbbáll, úgyhogy Gyuriék lemászhatnak a fáról, s elindulhatnak hazafelé. Erika el van ájulva Gyuri bátorságától, a tősgyökerek viszont nem hisznek Szifonnak, hiszen biztosan csak régen ivott és elvonási tünetei voltak – mondják. Szifon szerencséjére az Rtl Klub híradója bemondja a kocsmai tévén, hogy medvét láttak Pajkaszeg környékén.
Na, és nehogy úgy kelljen lefeküdnünk, hogy nem derül ki, kinek a műve volt a kocsmafal-firka. Károly szép fehérre festeti, hogy eltűnjön a felirat, s ezen új fehérséget Teca örömmel látja épületének falán. Arra jár Károly is, majd megemlíti, hogy rémlik neki, hogy Teca mondott valami olyasmit, hogy milyen jó lenne újrafestetni a kocsmát. ,,Igen, mondtam… így olcsóbb volt” – mondja Teca mosolyogva, és ezen a ravaszságon Károly is csak nevetni tud.
Facebook kommentek