June épp lemeríti Al kamerájának az aksiját azzal, hogy John-ról nézi párás szemmel a felvételeket, amiken róla beszél, aztán susogni kezd a bekapcsolt adóvevőbe a férfinak, hátha meghallja lemerül az is. Vágóképek perceken át, ahogy Al és ő a prérin dekkolva, a felmentősereget várva elfogyasztják az összes tartalékukat, mire a harmadik nap környékén végre megreccsen az adóvevő.
Mindeközben Morganék megállnak a 27-es kilométermérföldkőnél, a bevonulásuk maximálisan megfelel az apokalipszis-beli Mad Max - Fury Roadnak, mutatom:
June ötlete, hogy menjenek valahová feljebb, hátha ott beszéddé alakul át a walkietalkieből jövő csikorgás, Al nem akar jönni mert beteg – gyere csak, mondja June, atom lázasan jót tesz majd a hegymászás. Mennek, útközben kocsit is szereznek, és tovább kísérleteznek összekötni magukat az elveszett barátokkal, persze az egyetlen aki tisztán hallja őket, az a creepy feka nő a zombijával. Al be is hány, akkor meg főleg elkapja a rosszullét, mikor meglátja hogy valaki szemben jön velük nyolcvannal, az ő tankjával! A lány beletapos a gázba, de még mielőtt a Halálos iramban jeleneteire készülnétek, szólok hogy másodpercekkel később hajszál híján ússzák meg a közúti balesetet, az egyik kerék oda is lesz, Al viszont nem hagyja annyiban: gyógyszer van a kocsiban, June, muszáj visszaszerezni.
Morgan is próbálkozik a kapcsolatfelvétellel, de ő sem kap választ, Sarah zrikálja is érte, de a feka hajthatatlan: egyszer valaki ugyanezt tette értem, mondja. Na és bevált? Ja, hát nem, de majd most. Kisvártatva meg is hallja June cincogását, de nála is szarakodik a jel, istenem, ha a rész végéig elhúzzák ezt a bénázást, lerágom a karom. Morgan is elindul gyalog az úton, egyszer csak meglátja a fűben egy helpbox felett térdelve a félzombi-nőt, úgyhogy odaszól neki: persze, vigyél nyugodtan bármit, barátom, azért van – de emberünknél azonnal el is fogy az oxigén, mikor az asszony megfordul:
Nem kell innen semmi, nem vagyok gyenge.
Morgan vészharangjának nem kell kétszer kondulnia hogy iszkiri, gyorsan elköszön és lelép, de az asszony még egyszer utánaszól: Igaza volt, itt tényleg nehéz az élet.. úgyhogy legyen nagyon óvatos.
Brrrrrr.
June instant kerékjavítást végez, közben Al-t cseszegeti: el ne aludj, anyukám, beszélgessünk inkább – ekkor azonban félbeszakítja őket Al gépágyúinak ropogása, úgyhogy a lány utánaküldi June-t, egyedül, gyalog. Az említett odalopakodik, egy felborult buszban talál egy zombit, majd hátrafordulva egy pisztolycsövet a homlokának tartva - ennek a végén egy férfi van, eldobatja vele a saját pisztolyát, a nő kicsit mantrázik arról hogy nem kell így élni, segíthetünk másokon, a férfi nem hisz neki, dulakodás, aminek a vége az hogy fordul a kocka. June nem találja a gyógyszereket a tankban és kihajítja belőle a férfit. Hol a gyógyszer, Al, kérdezi az adóvevőn (ne menjünk bele a bezzegezésbe, hogy ilyenkor tökéletes az adás), Al eközben a földön verekszik egy halottal, de már olyan rossz bőrben van hogy nem tudja agyonszúrni, úgyhogy az egyszerűbb módszert választva kirúgja a kocsi alól a tartót, így az eleje pont ráesik a zombi fejére. Huh, nagy mák kell ehhez, Al megtáltosodva comingoutol is June-nak: nincs gyógyszer, csak a tankot akartam visszakapni.
June visszajön, az erdőben csak talált valahol egy gyógyszertárat mert van nála augmentin, ráadásul a rapid verzió gondolom, mert Al máris jobban van, úgyhogy megkezdi a kanossza járást: jó, hazudtam, de fontosak a szalagok, ennyi maradt mindenkiből akivel valaha találkoztam, vannak köztük fontosak, egyébként is nézd meg, az egyik szalag mit tett Aliciával, másrészt nem csak mások sztorijai vannak ott, hanem az enyém is. Hoppá.
Morgan felmászott egy víztoronyba, haló, vétel, 27-es mérföldkő, de most már lépnem kell, úgyhogy ha jöttök, húzzatok bele – jön át az üzenet June-ékhoz, próbálnak válaszolni neki, de a férfi NYILVÁN nem hallja őket, mert lemerült az a szar. Előveszik a térképet, mint az őskorban, megtalálják az utat és belehúznak, kis hiszti után Al is, kazetták ide vagy oda. A napból este lesz, Morgan és bandája indulásra kész, de szerencsére nem, nem jön a rész legidegesítőbb jelenete amiben ennyi szarakodás után mégiscsak elkerülik egymást: June és Al megérkezik. Öröm, boldogság, víz is van, June hagy még egy utolsó bocsánatkérő üzenetet a csávónak akit kidobott a tankból, hogy jöjjön a 27eshez, legnagyobb megdöbbenésemre azonnal válaszol a fószer: minden ok, találtam üzemanyagot, Quinn vagyok, jó, megyek. Morgan közben Al-lal trécsel, él még a meghívás Alexandriába, hallod? Hallom, de ha csatlakozom valakihez, várok egy sztorit.. szóval mit tudsz a kamion előző gazdájáról? Morgan elmondja mit tud, ez a tudás nagyon karcsú.
Quinn: Cipro (ezt a viccet nem vágom), maga ugrat engem? Itt vagyok a 27-esnél, nincsenek sehol. June pislog, micsoda, mi is itt vagyunk, nézze már meg jobban! Quinn közelebb megy, ekkor látja hogy a 27 valójában 21, csak egy sebtapasszal lett 27-re javítva, de mire el tudná mondani, már felnyitotta a hangszalagjait a félzombi feka muter meg a zombija. Később a nő szabadon engedi a járkálót, miközben Quinn-nek duruzsolja hogy mostmár nem leszel gyenge - aki épp most ébred fel zombiként az „emberek akiket ismersz” felirattal a homlokán. Édes f*szom, MI LESZ ITT MÉG?!
Csatlakozz a Hogyvolt Walking Dead csoportjához, ahol meg lehet beszélni a legvéresebb részleteket, a legforróbb pletykákat, és szembe jönnek a legizgalmasabb viceók és a legviccesebb mémek!
Facebook kommentek