A komorabbra sikerült szezonnyitó után visszatér a harsányság és vidámság, s vagy fél tucatnyi új szereplővel ismerkedhetünk meg röpke egy óra leforgása alatt. A látvány terén sem spóroltak a készítők, főleg nem a kosztümökkel, Caitriona Balfe szinte minden jelenetben új ruhát visel. Nyitányként Jamie és Claire szeretkezik, de hamar vége szakad a mókának, amikor az asszonyból megint Randall lesz. Jamie erre agyba-főbe szurkálni kezdi. Naná, hogy álom volt, ráadásul nem is először fordul elő vörös loknis hősünkkel. Claire nyugtatgatja, hogy a kapitány halott, de Jamie inkább megy és átnézi a számlákat, elvégre befolyásos borkereskedő.
Miközben Jean Baptiste Lully fenséges zenéje szól, mi láthatjuk, hogy Jared bácsi nem kispályás, jó kis palotája és hozzá tartozó személyzete van. Claire-t épp szobalánya nyaggatja, hogy hadd vethesse be ő a naccsága ágyát, de a ház úrnője még nincs hozzászokva, hogy ilyesmit ne maga végezzen el. Viszont nagylelkű, megengedi, hogy míg távol van, addig a Suzette nevű komorna szétszedje, majd összerakja az ágyneműt. Suzette egyszerű léleknek tűnik, könnyű örömet szerezni neki. Claire imád rácsodálkozni Párizsra (amit amúgy Prága személyesít meg), legutóbb 201 év múlva járt itt, akkor sajnos nem mehetett fel az Eiffel-toronyba. Ezt most sem teheti meg, hisz a látványosság még nem épült fel.
Egy gyógyszerészhez igyekszik, nevezett Raymond mesterhez, akivel hamar összehaverkodik. Valószínűleg a békára emlékeztető kis emberke lesz az a karakter, akivel Claire a szezonban gyógyfüvekről és orvoslásról, meg egyéb rejtélyes dolgokról is elbeszélgethet. Most egyébként altatóért jött Jamie számára, és a kedves kis jelenetbe csak az a tény piszkít bele, hogy Raymond mester pont Saint-Germain grófjától hallott a nem mindennapi asszonykáról.
Közben a kis család férfitagjai is kedvenc időtöltésüknek hódolnak, egy parkban épp egymással vívnak. Jamie bal keze bekötve, vannak még vele gondok, de azért használja. A párizsiak - remélve, hogy valami jó kis botrány szemtanúi lehetnek - tátott szájjal bámulják őket, Murtagh persze elküld mindenkit a francba, majd arról dünnyög keresztfiának, hogy megfullad a városi levegőben. Hiányoznak neki az otthoni szagok, sőt még Lord Zsírosbödön (Rupert) és Nagyfej uraság (Angus) is. Mi lenne, ha szimplán megölnék Csinos Csárlit, aztán mennének is haza? Jamie szerint nem jó ötlet, mégiscsak az apa, Jakab az elsődleges trónkövetelő, ő meg még jobban bedühödne, ha kicsi fiának baja esne.
Odahaza fontos levél várja Jamie-t, Jared bácsi közvetítésével maga Csinos Csárli hívja találkozóra egy bordélyházba. A két Fraser el is megy, de hamar csalódnak a királyi sarj láttán. Első blikkre süt róla, hogy egy idióta, aki ráadásul folyton szükségét érzi úgy kezdeni mondókáját, hogy Mark me!, vagyis Figyelj ide! (esetleg Figyuzzá!, a semmitmondó Szavamra! felkiáltás helyett mindenképp érdemesebb valami jobbat keresni - kommentben jöhetnek az ötletek!)
A bordélyház ma esti sztárvendégei egyébként az elhanyagolt feleségek(eket megtestesítő helyi lányok), s amikor ezt a mádám bejelenti, a fél vendégsereg szívrohamot kap, Károly meg csak kuncog rajtuk. Az elhanyagolt és frusztrált nők számára a mádám tud egy jó módszert: voilá, íme a dildók, lehet helyben használni és kölcsönözni is őket. Nosza, Csinos Csárli egyet a vállára rakat, majd azt ecseteli, csodálatosak ezek a franciák, egyszerre vulgárisak és kifinomultak. Murtagh nem ért ezzel egyet, de a herceg jelzi, hogy nem adott szót, nem is hívta a mogorva skótot, aki aztán higgadtan mondja, hogy ahova Jamie megy, oda követi ő is.
Károly őszinte szavakat akar hallani a felkelés lehetőségéről, ám amikor megkapja, durcás kisgyerek módjára viselkedik. Jamie szerint a skótok még az ég színében sem tudnak megegyezni, nemhogy abban, kit támogassanak. Murtagh pedig arról beszél, hogy harcias nép az övék, de csak úgy maguk közt szeretnek balhézni, egy kívülállóért nem igazán ragadnak fegyvert. Márpedig Károly kénytelen bevallani, hogy még soha nem járt Skóciában. Hát így nehéz lesz rávenni az egyszerű földműveseket, hogy a kaszáikat és kapáikat ne az ennivaló megtermelésére, hanem háborúskodásra használják.
Úgy tűnik, a herceg csalódottsága hamar elpárolog, mert ismét elkábul önnön isteni küldetésébe vetett hitétől. Ő a Jóisten keze, az ő sorsa, hogy egyesítse a klánokat. Persze ehhez pénz kellene, lehetne mondjuk a franciáktól kérni. Csakhogy a Stuart-fiú nem hivatalosan tartózkodik a városban, így ő nem mehet Versailles-ba, Jamie-nek kell beszélnie a francia pénzügyminiszterrel, Duverney-vel. Amikor a fiatalember távozik egy hölgyeménnyel, Murtagh megjegyzi, még mindig nem késő szimplán elvágni ennek a hülyegyereknek a torkát. Otthon ezt kiegészíti azzal, hogy a fickó egy tökfilkó, méghozzá a kártékonyabb fajtából.
Claire viszont úgy gondolja, hogy tényleg a királyi udvarba vezet az út: a miniszter csak van annyira értelmes, hogy észreveszi, Csinos Csárli felkelése rossz befektetés. Ennek érdekében új barátnéja közbenjárásával meghívást szerez Versailles-ba. Louise épp gyantáztatás közben fogadja Claire-t. Fáj neki, és minden egyes tépésnél fejbe veri a szakembert, de az eredménnyel elégedett. Közben megismerhetjük a következő új szereplőt: Mary Hawkinst, egy rakás szerencsétlenség kislányt, akire jó házasság vár (természetesen egy visszataszító külsejű öreg férfivel), addig is a hercegnő gondjaira bízták. Claire-nek valahonnan ismerősen cseng a név.
Louise közben vendégei szeme láttára tárja szét combjait, Párizsban ugyanis épp a teljes csupaszság a divat. Közli Claire-rel, hogy megvan a meghívó az udvarba, s ha az asszony annyira akarja, viheti a férjét is, bár szerinte nélküle szórakoztatóbb lenne. Este kiderül, hogy Claire élt a teljes körű gyantáztatás lehetőségével is, s bár Jamie nem ijed meg a változatosságtól, azért neki a fedett tetejű Mézesbödön jobban tetszett. Persze a végeredmény tekintetében mindegy, mert az aktus megint félbemarad. Black Jack Randall képe kiverhetetlen Jamie fejéből.
Két hét múlva jön el a nagy nap, amikor Fraserék az udvarba hivatalosak. Jamie épp megfeddi Murtagh-t, hogy alaposabban is megmoshatta volna a térdeit, de a beszélgetés Claire megjelenésével félbeszakad, a férfiaknak tátva marad a szája a látványtól. Jamie aztán megtalálja a megfelelő szavat: asszony, te meg vagy őrülve? A múltkor a csupasz Mézesbödön, most meg ez a ruha, kilátszik belőle Claire minden bordája, sőt még a köldöke is. Tessék visszamenni és valami illendőt fel venni. Illendőségnek ott van a legyező, de Jamie szerint nem elég nagy méretű.
Az Eurovízió kapcsolja Versailles-t (avagy Marc Antoine Charpentier híres Te Deuma szól), Louise kalauzolja külhoni barátait, amikor egy tipikus csacsogó francia hölgy ugrik Jamie nyakába. Nocsak, nocsak, néz össze Claire és Murtagh. Ő Annalise, Jamie egykoron csapta neki a szelet, sőt, párbajozott is érte, de a lány az ellenfelet választotta. Vajon Claire-ért sokat kellett párbajozni? Nem, egyáltalán nem. Jajj, de cikike! Jamie zavarban van, Annalise pedig felajánlja, hogy elkíséri őt a király hálószobájáig (de csak azt ajtóig, azon ugyanis nő nem léphet be). Claire utánaküldi Murtagh-t is, aki szemmel láthatóan alig várja, hogy megnézhesse, ahogyan egy másik férfi felöltözik (NEM).
Odabent a király épp trónol, mármint úgy, ahogy minden ember szokott - többnyire reggelenként. Murtagh nem mulasztja el megjegyezni, hogy csak a franciák királyával fordulhat elő, hogy közönség előtt szarik. Illetve most épp nem, mert szorulása van, és az udvaroncok várják, hogy az illetékes bejelenthesse, lát-e valamit a vécécsészében. Hát nem, csak nem jön össze. Jamie veszi a bátorságot, kéri a protokollfőnökszerűséget, hogy tessék bemutatni őt Lajosnak, majd rögtön meg is jegyzi, hogy a zabkása jót tesz az emésztésnek. A király kikéri magának, nem szokott ő ilyen parasztoknak valót enni. Jamie szerint épp itt az ideje.
Claire a többi hölggyel arról társalog, hogy miként nevezik az angolok a férfi nemi szervet, aztán gondolja, kimegy kicsit friss levegőt szívni. Louise utána küldi a pénzügyminisztert, aki félreérti a helyzetet, és azt hiszi, hogy egy gyors numerára hívja a vörös ruhás démon (láthatóan mások is ezt teszik az oszlopok közt). Claire-t az időben érkező Jamie menti ki a kínos helyzetből: vízbe dobja a minisztert. A férfi aztán a kandallótűz mellett szárítgatja a parókáját, miközben kéri, hogy a feleségének ne árulják el, mi történt. Ja, és esetleg sakkozhatnának is néha Jamie-vel. 
A király közben felöltözik, gúnyolódik kicsit a miniszterén, hogy legközelebb otthon végezze el a mosakodást. Jamie-nek megköszöni a tanácsot, majd végigméri Claire-t. A királlyal tart a szeretője is, aki fedetlen, csak piercingekkel borított melleivel Murtagh figyelmét kelti fel, de olyannyira, hogy Jamie-nek kell észhez térítenie a keresztapust.
Utána meg megakadályozni, hogy a király jelenlétében fegyvert rántson (az fővesztéssel jár ugyanis), mert ismerős arcot vél felfedezni a tömegben: Sandringham hercegéét (ó, hogy hiányzott az a ripacskodó stílusa!), akivel többek közt a nem továbbított panaszlevél miatt van némi elszámolnivalójuk. Claire-nek is van megbeszélnivalója őméltóságával, s nem mulasztja el megemlíteni, hogy az imént haverkodtak össze a pénzügyminiszterrel.
A herceg veszi a lapot, de rátromfol azzal, hogy bemutatja új titkárát, Alexander Randallt, aki naiv és jóindulatú fiatalemberként örül a találkozásnak, s ígéri, hogy legközelebbi levelében megemlíti majd a bátyjának is. HOGY MI VAN? Hát nem halt meg? Nem, dehogy! Szenvedett ugyan egy kisebb balesetet kötelességteljesítés közben, de már meggyógyult. Szívós fazon, nem úgy, mint a tüdőbeteg öcsike. Sandringham kárörvendően távozik a teremből, Claire pedig a tűzijátékot bámuló tömeg közt sétálva azon kezd agyalni, hogy mi fog történni, ha Jamie-nek is tudomására jut, hogy a kapitány életben van.
Facebook kommentek